Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)

1979-04-23 / 110. szám

D Helfet Az utca szélén kötegelt cse­mege- és borszőlő oltványok: Cardinal, Csabagyöngye, Sző­lőskertek tkirálynőj'e, Kék mer- lot, Zöld veltelini kínálták ma­gukat. Vettek, vitték, mint a cukrot a növényvédőszereket. A sláger a Thiovit, de sikerük volt a gyomirtószereknek is. Vitték a Gramoxone-t, a Buvi- nolt. A forgalmas utca végén öl fehéHköpenyes szakmérnök — az állomás dolgozói — díjtalanul adtak szaktanácsokat. A rovar­tan, kórtan, gyomirtás, előre­jelzés és talajerő utánpótlás, feliratú táblák előtt épp úgy sorbaálltak az emberek, mint a pécsi kertészbolt portékái előtt. A kertészbolt standján 65 féle cikk közül választhattak a vásárlóik. A flakongs és dobo­zos kiskiszerelésű rovarölő, gombaölő és gyomirtószerek­től kezdve a permetezéshez szükséges védőkesztyűkig, kala­pokig, védőszemüvegekig. A 260 és a 380 forintos német metszőollókat kettesével vitték. Cserkút: Kertbarátok utcája Telt ház volt tegnap délelőtt a Cserkúti Növényvédő Állomá­son, ahol nyílt napot rendez­tek a pécs-baranyai kertbará­toknak. A nagy tanácskozó te­remben egész délelőtt nonstop peregtek a színes kertészeti filmek, a zsibongóban a könyv-, árusok rakták ki gazdaq kész­letüket, az állomás szabad te­rületén pedig egy egész utca fogadta a kertbarátokat. A kocsikon, buszokon tömegesen érkezők számából ítélve reggel 9 és déli 1 óra között ez volt Pécs legforgalmasabb utcája. Gyenis Sándor, a pécsi MEZŐ­GÉP fejlesztőmérnöke nagy si­kerrel mutatta be egykerekű gyomirtó-gépét. A szabadalmat már megvásárolták, a Veszpré­mi MEZŐGÉP fogja sorozatban gyártani. Jó ötlet volt megrendezni a tegnapi nyílt napot, hisz Ba­ranyában 70 000 tagja van a kertbarátmozgalomnak. A si­ker láttán úgy döntöttek, hogy jövőre, áprilisban újra meg­rendezik, hagyománnyá teszik. Rné É letének története, az évszá­zad története. Úgy hojzá- tartozik Pest belvárosához, mint a Zserbó vagy a Nemze­ti Múzeum. Királyhegyi Pál írá­saival ma is gyakran találkoz­hat az olvasó a Ludas Matyi, az Esti Hírlap, vagy az Ország Világ hasábjain. Az élet adta történeti poénjai sohasem mesterkéltek. Lopottak. S ezt bátran vallja is: — A kitalált poén sohasem olyan jó, mint az, amelyiket az élet dolgoz ki. Hiába ülök én ökölbe szorított aggyal a papír fölött, ha nem tudom, hogy éppen aznap mi történt a vi­lágban. A világ persze minden­kinek a saját szája íze szerint értendő. Nekem éppen úgy a világ Washington is, mint a Dob utca. — Tényleg, járt Amerikában is... — Nem is keveset. Tizenkét esztendőt töltöttem a Para­mount filmstúdiónál, mint for­gatókönyv-író, és „gegman”, azaz ötletember. — Hogyan jutott oda? — Amerikába? Egy atyai pofon adta az indítást. Úgy­szigetvár: Zselici Visszaperelték a homokot Dunaföldvár: „Kisduna” nyaralótelep Új nyaralótelepet hozott létre Dunaföldváron a Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatal a me­gyei tanács segítségével. A vár­torony alatti Duna-parton lévő ligetben, a fedett pezsgő- és nyitott strandfürdő, valamint az Áfész Halászcsárda szomszéd­ságában összesen tiz faházat építettek, amelyekben ötven ágy lesz, valamint háromszáz sze­mély részére alakítottak ki sá­toros táborozóhelyet. Az össz­komfortos nyaralótelep első osz­tályú, a faházakban hatvan fo­rint lesz egy ágy díja naponta. Az új nyaralótelep május 1-én nyílik meg. Környékét társadalmi munká­val is csinosították, rendbe hoz­ták a dunaföldváriak szomba­ton. Pécs: Ajándékkosár- bemutató d é k kosá r-be m uta tó. A vállalat huszonöt boltja nevezett be a versenybe, s a fölhívás eredményeként több mint negyven díszkosarat állí­tottak össze. Akik ezeket a kosarakat megtöltötték az üz­letükben kapható árukkal, nem csupán szakmai színvonalukról tesznek bizonyságot, hanem egyben szeretnék fölhívni a vásárlók figyelmét az ajándé­kozás e módjára is. hogy bátran mondhatom, hogy egy atyai pofon miatt lettem kicsit világhírű. S ha nincs kín­zó honvágyam, akkor még jobban is sikerülhetett volna, de lám — hazajöttem két hét szabadságra, s még mindig nem telt le. Pedig azóta egy világháború is lezajlott. Szin­te hihetetlen, de akkor még komolyan vettem a két hetet. Itt éltek a szüleim, a barátaim, s a legszívesebben mindig ma­gyarul beszéltem. Ha angolul voltam kénytelen beszélgetni valakivel, mindig az volt az ér­zésem, mintha zokniban füröd- nék, a kellemes meleg vízben. Napokig szédülten járkáltam az ismerős pesti utcákon. Fur­csa volt, hogy mindenki ma­gyarul beszélt körülöttem, tisz­telet a kivételnek. — Amerikában újságíróként is dolgozott. Kik voltak a leg­ismertebb riportalanyai? — Kezdem a legveszélyeseb­bel: AI Capone-val. A vele ké­szült beszélgetést a világ majd minden akkori nagy lapja át­vette. Albert Einstein tőlem kérdezte meg, miért hiszik az emberek, hogy ő elhiszi azt, hogy értik a relativitás elméle­tét. Lindbergh, az óceánrepülő, a róla elnevezett „Lindberg- bébi" apukája sétarepülésre vitt. — Milyen a világhír közel­ről? — Erről egy közeli példa: a Pesti Naplónál Hunyady Sán­dorral és Karinthy Frigyessel dolgoztam. Egyik alkalommal, séta közben kitört a vita a vi­lághírről, Ki a híresebb kettő­jük közül? Erről vitatkoztak. Végül mint pártatlannak, ne­kem kellett odamennem az el­ső járókelőhöz: „Bocsánat, hogy zavarom, de egy foga­dásról van szó. Itt áll a hátam mögött két úr. Kit ismer közü­lük?” Az ismeretlen elmoso­lyodott: „Sajnos, Királyhegyi úr, én egyiket sem ismerem.” Elképedtem: „Az lehetetlen. Ezek híres emberek! És engem honnan ismer?” A válasz imi­gyen szólt: „Ugyan már, hiszen évekig laktunk egy házban, a Hársfa utca 42-ben.” Hát ez a világhír. . . Királyhegyi Pál, alias Paul King, a Paramount filmstúdió szcenárium írója, egy sok vi­láglap kiküldött és állandó tu­dósítója — hetvenkilenc éves. Egyidős az évszázaddal. Gratu­lálunk. Juszt László Nyolc hónap alatt készült el a Szigetvárt Kaposvárral ösz- szekötő zselici vasút 58 km-es szakasza. Ez a teljesítmény még a mai vasútépítőknek is becsületére válna, pedig ak­kor, 1900-ban, még nem kor­szerű gépsorok végezték a munka javát. A kubikosokat az érintett kis falvakból tobo­rozták: ezerötszáz munkás és kétszázötven szekér dolgozott a pálya építésén. A töltéshez szükséges homokot és kavicsot egészen más vidékről hozták. Az iratok tanúsága szerint a homokot adó falu vezetői a pálya elkészülte után beperel­ték a vasúti társaságot, mond­ván, hogy az túl olcsón jutott a nélkülözhetetlen anyaghoz. Követelték hogy a töltésből szállítsák vissza a homokot a (bányába ... Dr. Erdősi Ferenc tudomá­nyos munkatárs előadásából ismerkedtünk meg a zselici tö­megközlekedés történetével azon a tanácskozáson amelyet vasárnap délelőtt Szigetváron tartottak meg Baranya és So­mogy megye helytörténészei, muzeológusai, földrajzi és ál­lamigazgatási szakemberei. Nyolc évvel ezelőtt Szennán született meg az elhatározás, hogy kétévenként összegyűlnek a Zselic kutatói tapasztalataik megvitatására. Az ötlet gyü­mölcsözőnek bizonyult. Ma már három kötet tartalmazza a ta­nácskozásokon elhangzott elő­adások és hozzászólások anya­gát, és hamarosan elkészül a negyedik is, amely a tegnap elmondottakat rögzíti. Dr. Erdősi Ferenc előadása azért is érdekes volt, mert a Somogy és Baranya jó részét uraló sajátos tájegység közle­kedésének mai problémáival is foglalkozott. Az egykor járha­tatlan vidéket az elmúlt évszá­zadban egyre sűrűbben hálóz­ták be a kezdetben primitív, majd a már jöbban megépí­tett utak. De még a húszas években is csak néhány főbb vonalon volt megbízható a közlekedés. Az első, és sokáig egyetlen autóbuszjáratot — amely a vasút hegemóniáját nem tudta megtörni — a hú­szas évek végén indították Pécs és Kaposvár között. A zselici vasutat 1977-ben megszüntették, mert működé­sét gazdaságtalonnak találták. Ezzel azonban több ezer em­ber esett el a piacozási lehe­tőségtől, ugyanis az autóbusz általában zsúfolt, és csomago­kat nem szállít. A sok kitérő lassítja a közlekedést, azonkí­vül még az utak sincsenek mindenütt jó állapotban. Érez­hető a vasút hiánya a teher­szállításban is: a gépkocsifu­varozás nagyon drága, a sze- mélyautó-forgalomrd pedig vaj­mi kevéssé lehet áruszállítást építeni. A 77 éves vasút meg­szüntetését talán jobban meg kellett volna gondolni — sum­mázza a lényeget dr. Erdősi Ferenc tanulmánya. Délelőtt hét igen érdekes előadás hangzott el, majd a tanácskozás résztvevői dr. And- rásfalvy Bertalan múzeumi osz­tályvezető kalauzolásával szak­mai kirándulásra indultak. Havasi J. Mecsek: Kocogónap Ritka bemutatóra térhetnek be ma délután 3 órától a Ba­ranya megyei . Élelmiszerkeres­kedelmi Vállalat Ifjúság úti központjának klubjába az arra sétálók. A tavaly megnyílt köz­pont klubját idén márciusban avatták föl, s itt, az új helyi­ségben kapott helyet az aján­„Fuss az egészségedért!” Ez a jelmondat állt azon az em­léklapon, amelyet mindazok megkaptak, akik részt vettek a tegnap rendezett pécsi ko­cogónapon. A Mecseken, a Mandulásban lévő kocogó­pálya környéke sportruháktól torkollott, több mint ezren fu­tották végig az 1400, illetve a 3100 méteres távot. Reggel kilenckor indult az első csoport, amelyben mintegy háromszáz, 6—14 éves fiatal vágott neki az erdei útnak. Még ennél is többen, csaknem öt­százan voltak a 15—18 évesek csoportjában. Utolsóként futot­tak a családosok és a leg­idősebbek. Pöttöm kislány, Berkics Ági­ka érkezik a célba, alig liheg, pedig 1400 métert szaladt anyukája kíséretében. Kisvár­tatva egy keménykötésű, idő­sebb férfi fut be, aliq akarok hinni a fülemnek, amikor meg­mondja a korát Miíkovics Jó­zsef:- Nyolcvanegy éves vagyok, rendszeresen eljárok ide futni a Mandulásba. Mellette szinte ifjúnak számít a 74 éves Dalos János, aki ugyancsak törzsven­dége a mécséi pályának. Szittya Imréné, a megyei sporthivatal főelőadója mond­ta: — Nagyon örülök, hogy ilyen jól sikerült a kocogónap, de van egy kis hiányérzetem is. A középkorosztály kisebb szám­ban (képviseltette magát, pe­dig nekik is szükségük lenne az egészséges testmozgásra. Szép számban voltak viszont akik teljes családdal álltak rajthoz, köztük két hatgyerme­kes család is. A rendezők — a városi és megyei sporthivatal, az ifjúsági szervezetek, és az SZMT - dicséretes munkát vé­geztek nemcsak a szervezésnél, hanem a kocogónap hangula­tos, jó megrendezésével is. Kurucz Gy. Egy-egy kosár tartalma 300— 400 forint értékű, s nehogy azt higgye bárki is, hogy egyhan­gúak. Sőt, szinte mindegyik­nek megvan a maga sajátos „profilja": akad köztük kávés és cigarettás kosár, déligyü­mölcsös. illatszerekkel megpa­kolt. italos, üdítő italos, sőt, a kisebb-nagyobb fonottkosa­rak között olyan is akad, amik­ibe kizárólag bébiáru került; s mi több, a déligyümölcskosár mellett találhatunk zöldséges kosarat is. S hogy ne legyen mindegyik megközelítőleg ha­sonló külalakú: az ajándéko­kat nemcsak kosarakba, ha­nem dobozban vagy éppen átlátszó műanyag hengerben rendezték el. A zsűrizés után ma délután 3 órától este 6 óráig tekinthe­tő meg a kiállítás, melyet egy hét múlva zárnak. Dücsö Meginterjúvolta AI Capone-t és Albert Einsteint A „gegman” és humorista Bécsi telefoninterjú A Pécsi Balett a Stadthalleban Húsvét hétfőn kelt útra o Pécsi Balett 23 tagja, hogy eleget tegyen egy bé­csi meghívásnak. Lakhelyü­kön, az osztrák főváros, belvárosában lévő Hotel Savoyban kerestük meg őket a telefon segítségével és kértünk egy rövid hely­zetjelentést Jakabos László­tól, a Pécsi Balett tagjától: — A rövid pihenő után kedden reggel megkezdőd­tek a próbák, Anna Vaug­han koreográfus irányítá­sával. Robert Stolz műveiből készül Tavaszi parádé cím­mel egy nagyoperett ösz- szeállítás, amelyet a Wie­ner Stadthalleban muta­tunk majd be. Naponta 7— 8 órát próbálunk és re­méljük, hogy a május 4-i premier napjára sikerül jól felkészülnünk. Jó hangulat alakult ki a közös munka során, bár igen kemény a tempó, hiszen szinte végig színpadon leszünk a pro­dukcióban. A klasszikus ba­lett mellett csárdás, polka, walzer és pantomim számo­kat is tanulunk. Szépek a jelmezek. A mai, vasárnapi első szabadnapot arra használtuk fel, hogy meg­ismerkedjünk Béccsel és környékével. Az otthoniak­nak azt üzenjük, hogy mind­annyian jól vagyunk és már elmentek az első le­velek ... E. A.

Next

/
Thumbnails
Contents