Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)
1979-04-21 / 108. szám
e Dunántúli napló 1979. április 21., szombat Fixetésképtelen uáilalcitoftc A pénzügyek borotvaélén A hitel nem áll számolatlanul rendelkezésre Interjú dr. Kisvári Andrással, az MNB megyei igazgatójával KÖZGAZDASÁGI ÉLET A mitől a Magyar Nemzeti Bank elnöke jó időben, még februárban óvott, bekövetkezett: pénzszűkébe kerültek vállalataink és szövetkezeteink, akkora pénzszűkébe, mire annak idején talán még azok sem gondoltak, akik a nehézségeket előre jelezték. Hagyjuk most az okokat, hiszen elemeztük februárban — termelési és értékesítési gondok, készlethegyek, mindemellett az idei szabályzómódosítások srófja, a feszesebb hitelezés — a hangsúly természetesen az előbbieken van — vezetett el odáig, hogy egyes vállalatoknak és szövetkezeteknek, nem lévén pénz a bankszámlájukon, olykor még az is gondot okoz, hogy időben bért vagy nyereségrészesedést fizessenek dolgozóiknak. Ismétlem, a gondokat jó előre jelezték a vállalatoknak, intézkedéseket sürgetve, s mindezeken felül a bank a maga részéről azt is kinyilvánította, senki sem számítson erősítő injekciókra, legfeljebb amolyan oxigénes kezelésre, de az is feltételekhez kötve. S bekövetkezett a pénzszűke. — Ezek szerint a pénzügyek az a borotvaél, amelyen ma a vállalati gazdaság táncol? — szögeztük a kérdést dr. Kisvári Andrásnak, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatójának. — A fizetésképtelenség sajnos elég széles körben felütötte a fejét vállalataink között, s mivel immár a rövid lejáratú hitel sem szómolatlan pénz, sok vállalat és szövetkezet még a bérek időbeni kifizetését illetően is zavarba került. Hogy a bank nyújt-e segítő kezet a vállalatoknak? Nyilvánvaló, a közgazdasági szabályozók pénzügyi szorítását a pénzügyi szervezet, a bank nem lazíthatja, amikor éppen a szabályozók normatív jellegének erősítése a cél. Pontosan arról van szó, hogy a hitelezés szigorításával is ösztönözni kívánjuk a vállalatokat belső tartalékaik feltárására. — Mi rejlik a fizetésképtelenség mögött? — Többnyire értékesítési gondok, de érvényesül a begyűrűző hatás, amikor is az egyik vállalat azért nem tud fizetni, mert neki is tartoznak és nem kapta meg a pénzét, ami aztán láncreakciót vált ki. — Végül is mennyire kiszolgáltatottak egymásnak a vállalatok, törvényszerű-e, hogy a pontosan szállítók húzzák a rövidebbet, miközben a rosszul fizető, késlekedő adósok a fülük botját sem mozdítják? — Gyakorlatilag ki vannak szolgáltatva, elvileg nem, hiszen meg vannak a maga biztosítékai annak, hogy a vállalat követelését megkapja. Kicsit másképpen kellene hozzáállni a dolgokhoz. Meg sem kísérlik vállalataink, amit példának okáért tesz egyik borsodi gyárunk, hogy kizárólag csak akkor hajlandó vevőinek szállítani, ha azok biztosan fizetnek. De mégcsak azzal a lehetőséggel sem élnek, hogy netán előzetesen tájékozódjanak a banknál, hogyan áll anyagilag a kérdéses vállalat, melynek árut szándékozik eladni.- S aztán említsük még a készlet-hegyeket, ami szintén súlyosbítja a pénzügyi helyzetet. — Igen, elfutottak a készletek, kel, nálunk különösen az élelmiszeripar és a mezőgazdaság, de a könnyűiparban és a bányászatban is jelentős a készletnövekedés.- Térjünk vissza az indító kérdésre, némileg átfogalmazva: a pénzügyek az a borotvaél, melyen ma a vállalati gazdaságnak kell táncolnia? — Egész pénzügyi gondolkodásunkat ót kell állítani - hangsúlyozta dr. Kisvári András. — Eddig a pénzügyek, mint feszítő tényező, kizárólag a fejlesztésekkel kapcsolatban merült fel a vállalatoknál, s csak másodlagos kérdés volt az üzemvitel, hiszen a rövid lejáratú hitelekhez viszonylag köny- nyen hozzá lehetett jutni. Most elsőrendű kérdéssé lépett elő az üzemvitel, nagyon is oda kell figyelni, s mindig tudni, van-e, lesz-e pénz a bankszámlán, tudok-e majd mondjuk bért fizetni. Egyébként új fejlemény, ha tetszik, figyelmeztető jel maguknak a tulajdonosoknak is, hogy a pénzügyi nyomást immár a kollektíva minden tagja érezheti, legalábbis ahol úgy esett, hogy csak késve tudtak bért vagy nyereségrészesedést fizetni. Megjegyzem, egyes gazdálkodó szervezetek megpróbálták kész helyzet elé állítani a bankot, mondván, előlegezzük meg a nyereségrészesedést, mert már a közgyűlés időpontját is kitűzték. Csakhogy nem ez a sorrend. Előbb talán a gazdálkodónak kell megnéznie, hányadán is áll, van-e pénz a bankszámláján, hogy osztani tudjon.- Meddig tart ez a pénzszűke? ■ — A csomó kioldása hosszabb ideig is eltarthat, hiszen mint említettem, a fizetésképtelenség mögött gazdálkodási gondok húzódnak meg. De bízom benne, a vállalatok lépnek, s hathatós intézkedéseket tesznek gazdálkodási és pénzügyi gondjaik feloldására — mondta interjúnk végén dr. Kisvári András megyei bankigazgató. Miklósvári Zoltán Termeltetni sok vonatkozásban! Túl a megyehatárokon! ■ Gyorsabban reagálni a piac változásaira ■ Nem szabad megengedni, hogy lelassuljon a pénzforgalom A termelőszövetkezeti kereskedelem szervezeteit az élet szükségessége hozta létre, amelyben a szövetkezetek keresték a gyorsabb, olcsóbb értékesítést, keresték a megoldatlan gazdasági kapcsolatok lebonyolítását és a kereskedelmi haszonban való részvételt. Országos ‘ nagyvállalatok Szemünk előtt nőtt nagyra a zöldliszt-kereskedelem, az egymásközti állat- és abrakforgalom, a zöldségkereskedelemben való részvétel. S a zöldliszt- kereskedelem élénksége kifejlesztette a gazdaságokban a forrólevegős szárítóüzemeket, segítségükkel pedig megnőtt a zöldtakarmányok termelési biztonsága. Az értékesítés megoldatlansága miatt gyorsan helyet kapott a termelőszövetkezetek erdőiből származó fa és faipari termékek kereskedelme. Kereskedelmi hálózatunk fő partnere lett az olajiparnak, de igen komoly eredményt értek el vállalkozásaink korábban a nyúl-forgalmazásban. Nagy segítséget jelentett a szövetkezeteknek a különböző gépek, gépjárművek és építőipari termékek beszerzésében való közreműködés és azoknak a szolgáltatásoknak a megoldása, amelyre egy termelőszövetkezet önmagában nem létt volna képes. A több megyében létrehozott il^en kereskedelmi szervezetek különböző módon és minőségben fejlődtek, és mindig a helyi, a szervezetet létrehozó termelőszövetkezetek igényei alapján végezték kereskedelmi és gazdasági tevékenységüket, egymástól nagyon eltérő dinamikával. Az országos nagy TSZKER vállalat létrehozása szükség- szerű volt, azért, hogy nagyobb súlyozottságot hozzon létre, súlyánál fogva bizonyos érdek- védelmet biztosítson és a kereskedelemben jelenlévő nagy- vállalatok és szervezeteknek partnere tudjon lenni. A 8,6 milliárd forgalom sok nagy vállalat forgalmát meghaladja. Közös kockázatvállalás Időszerű, hogy a vállalat továbbfejlődésében igényesen keressük egy sor nyitott kérdés megoldását. Meg kell vizsgálni, hogy a különböző érdekszférában érdekelt tag-vállalatokból álló nagy létszámú igazgató tanácsi gyűlésnél nem volna-e sokkal hatásosabb a területi központok részközgyűlése. Ugyanis amit Baranyában csinálnak, az nem biztos, hogy Miskolcon vagy Szombathelyen is igényként merül fel a taggazdaságok között. Véleményem szerint, és ezt szervezéskor is többször kihangsúlyoztuk, hogy a megyei szervezetek önállósága és rugalmassága fogja fejlődésünket meghatározóan biztosítani. Országos központunknak nem lehet az operatív kereskedelem a feladata. De nagyon fontos: tudjon összevont képviseletet biztosítani. A taggazdaságokkal emberi közelségben kell a feladatot megoldani és erre csak a területi szervezetek képesek. Tevékenységünkben a termeltetés kerülhetne mindinkább előtérbe. így igazodhatunk jobban a piachoz és így befolyásolhatják jobban az áru minőségét is. Termeltetni sok oly vónatkozásban és áruféleségben, amit egyébként vállalataink, nem oldanak meg. Javítani kell azonban a közös kockázatvállalást, mert jelenleg csak a termelő viseli a kockázatot. Nem tudom, hogy helyes-e a piac felosztása, amelynek következtében korábbi kapcsolatok is csorbát szenvednek, de olyan új dolgok megvalósítása is késedelmet szenved, amihez egyik helyen megvan a szellemi kapacitás, másik helyen pedig csak évek múlva lenne meg. A megyei határokon belüli kereskedelem lecsillapítja az egészséges versenyt és nem teszi lehetővé, hogy új módszerek gyorsabban érvényesüljenek. Azt hiszem, nem az a lényeg, hogy egy szép felosztással békés helyzetet teremtsünk, hanem a több árura és jobb árura való törekvés fogja továbbfejlődésünket lökésszerűen biztosítani. Rövidebb úton Nem sok olyan szervezet van a mezőgazdaságban, ahol így együtt vannak a gazdaságok, együtt hangolhatok és inspirálhatok, és nem tudom, hogy ezen a mi központi szervezetünkön keresztül nem valósulhatna-e meg jobban több termékünk külkereskedelme, hogy rövidebb úton záródjon az áru igényfelmérése, termeltetése és annak forgalmazása. Hogy mi ezt a vállalatot valóban sajátunknak tartjuk, mutatja az a több éves gyakorlat, amelyben az év végi felosztott eredményt részvényesijük és bent hagyjuk a vállalatnál hogy a pénzünk részt vegyen továbbra is a termelésben. A BARANYATERMÉK-nél 10 000 Ft-os részvényekkel indultunk, és ma már több gazdaság egymillió forintos betét- díjjal vesz részt. Ilyen alapon meg növekedett, „összetolt" tőkével lehet gazdaságos, új dolgokat megvalósítani. Mi Baranyában most szándékozunk megvalósítani egy közös magtisztító telepet. Fontos, hogy az országos vállalat pénzgazdálkodása a továbbiakban is betöltse azt a szerepet, ami korábban a megyei társulásoknál elérhető volt, hogy a tag-gazdaságok gyorsan jussanak pénzhez, mert a pénz forgása sok esetben halaszthatatlan gyorsaságot követel. A bizományi kereskedelem nagy tekintélyt vívott ki magának, mert sokkal olcsóbban és az árakhoz jobban igazodóan töltötte be szerepét. Ilyen ösztönzéssel sikerült sok szabadáras árunál elérni a gyors felfejlődést. És ezért nem szabad megengedni azt, hogy a közös vállalatnál az országos méret miatt lelassuljon a pénzforgalom, mert akkor az üzemek egyéb hitelek felvételével kénytelenek kompenzálni ezt a pénzkiesést, és ez már csökkenti a bizományi kereskedelem előnyét. Kishatármenti forgalom A TSZKER Baranya megyei szervezete évek óta nagy dinamikával fejlődik. Korábban forgalmának 75 százalékát exportra értékesítette, ma is 62 százalékban. Jó kapcsolatot hozott létre az AGRIMPEX, LIGNIMPEX és TERIMPEX külkereskedelmi vállalatokkal. 1976-ban 8 millió dollárt, 1977- ben 7,2 millió dollárt, 1978-ban 6,2 milliárd dollárt termelt ki. Igen nagy érdemeket szerzett a pelet, a napraforgó, a nyúl, élőbaromfi és fa export értékesítésben. Közel vagyunk a jugoszláv határhoz. Nagyobb szerepe lehetne a vállalatnak a kishatármenti forgalom részvételében. Ennek kellene nagyobb hangsúlyt és feltételeket biztosítani. Boksái Antal a baksai tsz elnöke Lengyel újság hazánkról Magyarországon - mint otthon Az alábbiakban közreadjuk Michal Kolodziejczyk Írását, amely a lengyel Slowo Powszechne lapban jelent meg. Magyarországon minden lengyel úgy érzi magát, mintha otthon lenne. Népeinket csaknem minden közel hozza egymáshoz: történelmi hagyomány - hazánk kiváló fiainak részvétele a magyar felkelésekben és forradalmakban, bizonyos, nem mindig a legjobban felhasznált nemzeti jellemvonások, amelyeknek következményeként ez a mondás: „Lengyel, magyar — két jóbarát" máig sem veszíti el aktualitását, valamint a kölcsönös szimpátia, amely mind a múltban, mind most, a két ország közötti gyakori kapcsolatokra épül. Az integrációs kapcsolatok rendszerében nagy jelentősége van az évről évre fejlődő lengyel-magyar együttműködésnek a KGST-n belüli szakosodási és kooperációs külkereskedelemben. / Vizsgáljuk meg pélcjául országaink kölcsönös árucsereforgalmát. E forgalom 30 százaléka a nyersanyagokra, 50 százaléka a gépekre, 20 százaléka a fogyasztási cikkekre jut. A magyar gazdaságnak nagyon nagy szüksége van a lengyel bányák nagy kalória- értékű szenére, különösen a kokszra, Lengyelország viszont főleg alumíniumot, timföldet, gabonát és más mezőgazdasági terményeket vásárol Magyarországtól. A gépipari termékek közül szerszámgépeket szállítunk kölcsönösen egymásnak. Emellett a gépkocsi- gumiabroncsok szállítása is kölcsönös: a mi Debica gyárunk a magyar személygépkocsikhoz, a magyar Taurus . pedig a lengyel teherautókhoz szállít gumiabroncsokat. A varsói utcákon egyre gyakrabban előforduló Ikarus autóbuszokkal közlekedünk, amelyekért cserébe a népszerű Nysa és Zuk szállító gépkocsikat küldjük Magyarországra. A 60 000 gépkocsi között, amelyeket Magyarország tőlünk vásárolt, Fiat—125 P típusúak is vannak, amelyekért a magyarok a kiskocsikhoz való alkatrészekkel fizetnek. A magyar importlistán lengyel áru- és személyszállító vagonok, bányagépek, útépítőgépek, mezőgazdasági és építőipari gépek is szerepelnek. A kooperációs szerződések közül sok vonatkozik a vegyiparra: így például o magyar PAN szálakért és a PVC-ért ugyancsak műszálat és poliészter selymet szállítunk. Cukorgyárépítő szakembereink ez év nyarán helyezik üzembe a kábái létesítményt, amelynek értéke az anyaggal és a komplex felszereléssel együtt 129 millió forint. A Paksi Atomerőmű építésén is dolgoznak lengyel építők. Érdemes az országaink közötti, kevésbé észrevehető „árucsere" egy fajtáját megemlíteni. Az évről évre növekvő idegenforgalom lassan, de biztosan kialakította Magyar- országon és Lengyelországban a feketepiacot. Elég, ha egy lengyel leszáll a vonatról a budapesti Keleti pályaudvaron, azonnal kérdezgetni kezdik, hogy nincs-e frottír- törölközője, Marlboro cigarettája, vagy valamilyen Pollena gyártmányú áruja. A leendő vásárló tévedés nélkül rátalál a helyes címre, és ha a tranzakciót nem sikerül befejezni a pályaudvaron, a kereskedelem áttevődik a budapesti zsibvásárra, sőt a „turisták" még az utcai értékesítéstől sem riadnak vissza. A Lengyelországból érkező jövevények a legkevésbé jelentenek kivételt. Az igazi csapást ebből a szempontból a furfangos jugoszlóvok és a látszatra nyugodt osztrákok jelentik, akik tömegével vásárolják itt a ruházati cikkeket és az üdítő italokat, hogy „megtakarítsanak” néhány schillinget. Vannak olyanok is, akik a magyar tisztító üzemekben mosatnak, sőt olyanok is, akik a nőgyógyászokat látogatják meg Magyar- országon. Ez azonban már nem a mi gondunkv Visszatérve a lengyel turistákra, szeretném őket figyelmeztetni arra, hogy ez év március 1-től Magyarországon új vám- és devizaszabályok léptek hatályba, amelyeknek az a célja, hogy gátat vessenek a feketepiaci praktikáknak. Az új szabályok szerint az utcai kereskedésen ért külföldi turistát ugyanazokkal a szankciókkal sújtják, mint a magyar állampolgárt, vagyis az árut elkobozzák tőle, pénzbüntetést fizet és súlyosabb kihágások esetén büntető eljárást indítanak ellene. Hozzá kell tennünk, hogy a Magyarországra induló lengyel turisták és a Lengyelországot látni akaró magyarok csak akkor léphetik ót a határokat, ha a banktól kapott igazolásuk van arról, hogy hivatalosan váltották be a megfelelő mennyiségű forintot, illetve zlotyit. Ezekkel az intézkedésekkel némiképp meg akarják fékezni azok aktív tevékenységét, akik spekulációs célokkal rendszeresen keringenek Varsó és Budapest között.
