Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)

1979-04-18 / 105. szám

1979. április 18., szerda

Dünanttlit napló

3

A munkás minden nap tudja, hogy mi a feladata

Szigorították az egyéni normarendszert a Pécsi Kesztyűgyár 2-es gyárában

A változás megmutatkozik: január 1. és március 20. között 12 ezer párral több kesztyűt állítottak elő a tervezettnél a Pécsi Kesztyűgyár II. számú gyáregységében. A lusták, a lassúak nem károsíthatják meg a kollektívát, és addig maradnak benn a munkahelyen, míg a rájuk kiszabott napi normát nem teljesitik. Nemrég az egész termelő közösség helyettük is helytállt, átvállalta szakmai és emberi hibáikat.

Január 1 -tői új felállásban folyik a termelés — kísérleti jelleggel. Mindenkivel közük, mi a napi teendője, amit egy hónapon át köteles tartani, Amennyiben nem sikerül, még a hosszabbított időben sem, akkor elesik a különféle kedvezményektől, így egyebek között az év végi prémiumtól. A törekvés egyedülálló az országban.

A szakmailag igényes dolgozókat nem érte váratlanul a kezdeményezés. A gyár termékeinek 80 százalékát exportálja, tehát az intézkedés a minőségi elvárások maradéktalan teljesítése végett is született.

Gyári érdek: exportképes termék

Marczi Mihály igazgató:

— Eddig a varrodában biztosan bevált; a többi területen csak az első negyedév eredményei után következtethetünk. A munkásállomány mintegy 5 százalékát alkotják a gyengék. 15—20 százaléknál a lazaság komolyan zavarja a hatékonyságot, amit szeretnénk mérsékelni, sőt megszüntetni. Épp a fiatalok, akikkel több a fegyelmi probléma, — kezdeményezték az egyénekre előre kiszabott, napi, illetve havi darab- és teljesítmény- normqt. Az eddigi szorgalom, a képesség figyelembevételével határoztuk meg az egyéni normát, ami kiegészül a kiváló minőséget is jutalmazó prémiummal. A napi normaszámok nem csökkennek, tartani kell. Egy fiatal általában egy év alatt kialakítja az egyéni teljesítményszintjét. Korábban is elterjedt a szigorú önmeózás és nemegyszer két szabász spontánul összeállt egy kollektívába. Célunk, hogy az egyéni normarendszer kiforrása után a csoportosra térjünk át.

Anyagi és erkölcsi ösztönzés

Roósz Gáborné, a szakszervezet titkára:

— Szeptembertől készítettük elő az embereket, mindenkivel egyénileg megbeszéltük, valójában mire képes, és azt, hogy mit várnak el tőle a mű- és brigádvezetők. Az itt dolgozó csaknem 600 munkás kétharmada 30 év alatti fiatal, ök ma már nem félnek a norma- rendszertől, nem tartják kényszernek, sőt mint húzóerő az egyéni képességeket valóban kibontakoztatja, de ösztönöz a szervezettebb brigádösszetartásra is. Az erkölcsi ereje nagy, ugyanis egy hónap múlva a név mellé kikerül a faliújságra az elvárt és a teljesített norma. Nagy a rizikó, ha csak egy pór kesztyűvel marad le valaki naponta, anA gyengén teljesítőknek hosszabb a munkaidő A jó minőségű munkával több a kereset

nak behozásához pontosan egy nap szükséges.

Gulyás Lajos főművezető:

— A nők sokat adnak arra, hogy teljesítsék az elvárásokat. A munkások 80 százaléka lány, asszony. Ugyanakkor a fiatal férfiak közül jópáran félvállról veszik, ha a norma alatt maradtak. Az átlag

dúlhat, ha egy szakmunkás nem tartja a hat—nyolc fős munkaközösségben a tempót, akkor kisegítő, segédmunkási teendők ellátására kényszerül. Naponta két műszakban, idén 920 ezer pár kesztyűt gyártunk, és exportra jut ennek 80 százaléka, például Kaigazi idegmunka, hogy a bőrt gazdaságosan kihasználjam.

Papp Sándorné stepp varrónő:

— Akarom, tehát találok alkalmat a többletmunkára. Normám, hogy naponta 20 pár kesztyűt varrják meg, de néha csak 14-16-ot sikerül, mert a bőr, a cérna, sőt a

egyébként napi 25-30 pár kesztyű elkészítése, ami jó munkának könyvelhető el. A művezetők most tisztábban látják az egyéni teljesítményeket, megfontoltabban döntenek, kit hová, irányítsanak át, és könnyebben ellenőriznek. A gyengéket, a kezdőket az erősen-húzók mellé helyezzük, hogy azok erkölcsileg, szakmailag is befolyásolják őket. Arra kényszerülnek, hogy még tüzetesebben figyeljék önmagukat, még alaposabban ismerjék meg saját teherbírásukat, fejlődési lehetőségeiket. Nem cél, hogy a végtelenségig emeljük az egyéni normát, hisz bizonyos idő után egy szakmunkás ,,beáll egy szintre”. Aki szorgos és nemcsak mennyiségben, de minőségben is kitűnő, sokat keres. Később a csoportos normarendszert vezetjük be, de csak a szabászoknál, és akkor előfornadába, Angliába, az NSZK- ba, Ausztráliába, Szovjetunióba.

Munkásérdek: normateljesítés és minőség

Barcsa Gyula, 23 éves, 1970- től kesztyűszabász. Februárban 6600 forintot keresett, amiből a darabbér 3000, míg az anyagprémium 3600 forint.

— Napi 41 pór kesztyű kiszabását normázták be, de januárban 57-et is elértem. Megdolgozok érte, hol megerőltetőén, hol idegesen, de megéri. Rutin, fizikai gyorsaság számítanak, de a minőségi követelmények állandó figyelésre, gondolkodásra és főleg időért való harcra kényszerítenek. Ha laza, vagy hibás a bőr, akkor kezdődik az

gép sem megfelelő. Közben patronálom a gyöngéket is, a szakmába betanulókat. Pontosan 14 éve varrók. Ha vígan nem is, de elérem a normámat.

Kém mer Ferencné gépi varrónő nemrég kezdte a gyárban. Most még csak a napi 13 kesztyűnél tart.

— Selejtet eddig sem csináltam, vagyis mind elkerült exportra. Egy-másfél év telik el, mire igazán belegyakorolok. Egyre gyorsabban hajtom a gépet, egyre ügyesebben alakítom ki a hüvelykrészt, az ujj-oldalakat, de a tenyér még nehezen megy. Nyara a napi 15—16 párnál akarok tartani.

A gyárban határozottan kellemes a légkör, hisz a munkások biztosak abban, hogy kitűnő egyéni munkával többet keresnek. A lemaradók pedig mindinkább arra kényszerülnek, hogy a becsületesen dolgozók közé soroljanak.

Csuti János

Vállalkozó vállalatok: FÉKON

Egy kooperáció születése

Gépvásárlás után piaci lehetőség lói sikerült a termékváltás

A FÉKON Ruházati Vállalat (a korábbi Férfifehérnemű-gyár) eddigi legjobb üzletét néhány évvel ezelőtti gépvásárlásának köszönheti. Az történt ugyanis, hogy a textilruházati ipar rekonstrukciója során devizakeretet kapott a gyár korszerű gépek importjára. A szakemberek tehát elindultak Nyugat- Európába is, gépet válogatni, hogy ne csak prospektusok (vagyis lényegében a reklám) alapján, hanem a valóságban, a konfekciógyárakban működő berendezésekből válasszák ki a megfelelőt, amely még árban is jó, és a gyár műszaki adottságai közé is beilleszthető.

Bejutni a piacra

Egy-két kereskedelmi ügynökön, néhány áruházon kívül ak. koriban, Nyugat-Európában, még senki sem ismerte a FÉ- KON-t. Ezen a gépbeszerző-kör- úton viszont, amikor a nyugati gépgyártók saját gépeiket mutogatva körbevitték a magyar gyár képviselőit a szakmában

— voltaképpen mindenütt megismerték a gyárat, felfigyeltek rá. S valóban, még haza sem értek a magyar szakemberek, még meg sem vették a gépeket, máris itt voltak az első ajánlatok, több nagy külföldi konfekciógyártól, hogy gyártsanak közösen inget, női köpenyt,. női ruhát stb.

Ezek a külföldi konfekció- gyárak ugyanis úgy gondolták, hogy ha egy vállalat olyan korszerű gépeket vesz, mint amilyenekkel ők is dolgoznak, akkor abban a gyárban a jó gépeken gyártható korszerű termékek előállításához szükséges megfelelő tudás is létezik, tehát ezzel a vállalattal hasznos lehet az együttműködés.

Érdekes tanulság: egy igényes piacra esetleg nemcsak termékekkel, hanem gépvásárlással is, az ismert és korszerűnek elismert technológia átvételével is be lehet jutni. Ez a FÉKON-nak úgy tűnik, sikerült: a gép-importőrből napjainkra egy elég jó piaccal rendelkező női- ruha-exportőr lett.

Több

mint bérmunka

Az 1970-es évek elején a legelőnyösebb ajánlattal egy NSZK cég kereste meg a magyar vállalatot. Ez a cég aránylag olcsón — 12 millió forintért

— adta a know-how-t, a gyártási eljárást, s a licencet — a

Tőzeg minden mennyiségben

1500 helyett

3000 vagonnal szállítanának

A Baranya megyei Talajerőgazdálkodási Vállalatnál készen állnak arra, ha egyik napról a másikra többszörösére emelkedne a baranyai gazdaságok tőzeg igénye.

A vállalat kovácshidai bányájában alig egy tucatnyi ember dolgozik, munkakörülményeik sem nevezhetők ideálisnak. Ha esik, sokszor kény- szerűségből le kell állítani a munkát, hiszen a nehéz teherautók képtelenek negközelíteni a termelőhelyeket. Ilyenkor a meglehetősen elhanyagolt ebédlőnek kinevezett egykori felvonulási épületben húzódnak meg a dolgozók. Régi óhajuk, hogy mielőbb kulturáltabb körülmények közé kerülhessenek, de a bánya jövőjének bizonytalansága miatt eddig nem kerülhetett sor a

tervezett szociális létesítmény megépítésére.

A vállalat Hárommillió forintot szán az öltöző-fürdő komplexum (építésére, amely egycsapásra megváltoztatná a körülményeket. A 'kiviteli tervek elkészültek.

Legalább kétszer annyi tőzeget tudnának biztosítani a megye mezőgazdasági üzemeinek, a kertészeteknek: természetesen trágyával keverve. Az idei terveikben 1500 vagon tőzeg kibányászása szerepel. A villányi szőlőkbe, valamint a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat részére szállítják a kitermelt tőzeg legnagyobb részét.

A több mint nyolcvan holdas területen fekvő bánya legalább másfél évtizedig képes kielégíteni Baranya igényeit, de ehhez a megyében tervelyezési problémája, továbbá a tőzeggel kevert trágyát jól hasznosíthatnák a nagy és háztáji gazdaságok is.

termék műszaki dokumentációját és gyártási jogát. Ráadásul ezek árát termékkel lehetett fizetni.

Emellett — s ez volt a döntő

— amikor a FÉKON sokallta a licenc órát és kevesellte azt az árat, amelyet a külföldi partner akart adni az új termékekért

— a nyugati partner azt ajánlotta, hogy a FÉKON ne az ár növelésével igyekezzen nagyobb hasznot elérni, hanem inkább a termelékenység növelésével csökkentse a ráfordításait; sőt: ha a magyar gyár elfogadja a, javaslatot, szívesen segít a termelékenység javításában, a korszerű gépek jobb kihasználásában is.

Ez így már egyértelműen előnyös üzletnek mutatkozott: tehát a kooperáció keretében a magyar vállalat megkapja a termékek leírását, a technológiát, a partner elviszi és eladja a megtermelt áru jelentős részét, s emellett átadja a korszerű munka és üzemszervezés tudományát és eddigi tapasztalatait is. Ez így már valóban több volt. mint bérmunka.

A FÉKON, amely eddig főként ingeket gyártott, ezek után már bátran belevágott a termékváltásba, előbb a női köpenyek, majd a női ruhák gyártásába. Ezzel tudajdonképpen egy jó, s ismert termékéről kezdte meg az átállást. Az ingek előállítását persze nem fogja a gyár már holnap abbahagyni, de előrelátóan, jó érzékkel, megkezdte a felkészülést a következő évtizedre is. A világpiaci folyamatok ugyanis elég következetesen már évek óta jelzik, hogy az úgynevezett könnyűipari tömegáruban a jövő a fejlődő országok iparáé, ahol helyben van a nyersanyag, s aránylag bőségesen van munkaerő. A fejlettebb ipari országok számára tehát az értékesebb, a nagyobb szellemi munka tartalmú, s értékesebb anyagú gyártmányok előállítása hozhatja meg a kívánt eredményt.

M egduplázódott a jövedelem

Az új profil meghonosítása, az új technológia és szervezettség átvétele persze egyáltalában nem volt diadalmenet a FÉKON számára. Több száz embernek, munkásnak, vezetőnek kellett tanulnia több hónapon át, tanfolyamokat kellett elvégezniük és az átállás, a betanulás időszakát a bérek is „megsínylették”. Az is igaz azonban, hogy amíg 4 évvel ezelőtt a békéscsabai gyáregység, amelyet leginkább érintett az átállás, az ágazatban az átlag alatti béreket fizette, ma már az ágazat legjobb kereseteit nyújtó gyárak közé tartozik.

A termelés hatékonyságának változását jól mutatja, hogy a régebbi, a hagyományos szervezés időszakában a női ruhagyártásban egy munkaóra átlagosan 21 forintot jövedelmezett a gyárnak, az új szervezés mellett pedig 41 forintot. Több mint 40 százalékkal javult a dollárkitermelési mutató is.

További előny, hogy a FÉ- KON-nál meghonosított munka és üzemszervezés módszerét azóta mór a Szegedi Ruhagyár is átvette, s az ebből eredő megtakarítások már ott is megközelítik (a Bácsalmási Gyáregységben, ahol már bevezették az új megoldásokat) a 3 millió forintot.

Egyértelműen előnyös vállal, kozásnak igazolódott tehát a FÉKON termékváltási, korszerű, sítési programja, noha — s ez fontos körülmény — az ingekből sem élt rosszul. A női ruhákkal viszont több devizabevételt szerez a népgazdaságnak.

Gerencsér Ferenc

zett ötven iszapürítőhely mielőbbi megépítésére is szükség lenne, ami kettős haszonnal járna. Végleg megoldódna a községek iszapelhe-