Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)

1979-04-17 / 104. szám

Az évszázad legnagyobb jugoszláviai földrengése (Folytatói az 1. oldalról) Tito köztársasági elnök rádió- nyilatkozatában az egész or­szág lakosságát szolidaritásra és a természeti csapás sújtotta vidékek lakóinak megsegítésé­re szólította fel. Crna Gora (Montenegro) földrengés-sújtott Adria-parti városaiban és falvaiban a hús­vét hétfőre virradó éjszaka foly­tatódtak a mentési és romelta­karító munkák, amelyekben a hadsereg alakulatai mellett a polgári védelem egységei is részt vettek. A romok alól to­vábbi holttesteket emeltek ki, a katasztrófa halálos áldoza­tainak pontos számát azonban csak napok múltán lehet meg­állapítani. Hétfő reggeli jelentések sze­rint Ulcinjban 60, Borban és környékén 25, Virpazarban és környékén 27, Kotorban 14, Budvan 13, Harcegnoviban 4 ember vesztette életét. A fal­vakban is több ember meghalt. A vasárnap reggeli romboló (a Richter-skálán 7,2 fokos) földmozgás egyelőre felmérhe­tetlen anyagi károkat okozott. Ezeket csak tetézte a délutáni újabb erős rengés (a Richter- skála 6,5 fokos). Jellemző, hogy Hercegnoviban a délutáni föld­lökések nyomán 14 olyan épü­let omlott össze, amely előző­leg, reggel, csupán megrongá­lódott. E vidék lakóinak tízezrei sát­rakban töltötték az éjszakát. Az ország köztársaságaiból és tar­tományaiból egymás után ér­keznek a gyógyszert, élelmet, sátrakat és egyéb segélyt szál­lító különrepülőgépek Titograd- ba, ahonnan a szállítmányokat helikoptereken juttatják el a rászorulóknak. A mintegy 500 súlyosabb se­besült orvosi gyógykezelése biz­tosított. Egy részüket a titogra- di kórházban ápolják. A leg­nagyobb gond a vízellátás megszervezése, valamint a szét­rombolt villany- és telefonháló­zat helyreállítása. Az Adria Crna-Gora-i part­vidékén még mindig nem nyu­godott meg a talaj: a vasárnap reggeli pusztító földrengést kö­vető 24 órában további 50 ki­sebb erejű lökést észleltek, s hétfőn reggel 8.50-kor, majd délelőtt 11.04-kor a Richter- skála szerint 4,5 fokos rengést jeleztek g műszerek. A mentési és romeltakarító munkák mindenütt folynak. A helyszínre újabb és újabb se­gélyszállítmányok érkeznek. A jugoszláv néphadsereg alaku­latai hétfőn reggelre helyreállí­tották a forgalmat és Titograd —Petrovac—Bar—Ulcinj autó­úton, amely több helyen meg­sérült, illetve sziklaomlás zár­ta el. A vasárnapi földlökések ed­digi jelentések szerint, több mint 200 halálos áldozatot kö­vetelt, de a mentések során újabb és újabb holttestekre bukkantak. Az áldozatok pontos számát csak napok múlva lehet megállapítani. A Jugoszláv Kormány hivata­los jelentése szerint az ország­ban tartózkodó külföldiek kö­zül senki nem esett áldozatul a földrengésnek. A jugoszláv utazási irodák megkezdték az országban tartózkodó külföldi turisták elszállítását a földren­gés sújtotta körzetekből. A belgrádi szeizmográfiai in­tézet jelentése szerint a vasár­napi földrengések pusztító energiája 10 millió tonna ha­gyományos robbanóanyag rob­banásakor felszabaduló ener­giának felelt meg. Joszip Broz Tito, jugoszláv állcmfő, miután megtekintette az évszázad legnagyobb jugo­szláviai földrengése által súj­tott területeket, arra szólította fel az ország lakosságát, hogy minden lehetséges segítséget adjon meg a természeti ka­tasztrófa áldozatainak. A crnagorai tengerpart föld­rengés sújtotta városaiban és falvaiban * hétfőn egész nap folytak a mentési és romelta­karítási munkák. Az anyagi ká­rok óriásiak. Számos üzem és kikötő dolgozói hétfőn hiába jelentek meg munkahelyükön, a romok között nem folytathat­ták a termelést. A 800 dolgozót foglalkoztató „Veljko Vlahovics” Hajójavító Vállalat például a tengerbe süllyedt. Hasonló sorsra jutott néhány más gyár is. A legnagyobb gondot a sá­tor és a vízhiány okozza. A hét­főre virradó éjszaka Borban és környékén 32 000 Ulcinjban és környékén 23 000, Budvaban és környékén több mint 10 000, Ko­torban 12 000 ember töltötte sátrakban, gépkocsikban, kem­pingekben és a szabad ég alatt. Egy részüket keddre vir­radóra sem tudják megfelelően elhelyezni. Ezért a rádióállomá­sok felhívásokat közöltek, hogy a köztársaságok és tartományok küldjenek sátrakat a hajlékta­lanok részére. Mozogtak a csillárok, zörögtek az ajtók Baranyában és Somogybán Károkról sehonnan sem érkezett jelentés Egyesek átaludtók, sokan vi­szont riadtan figyelték, hogy mozog a csillár, zörög az ajtó, s minden ami üveg. Meglen­dültek a nagyobb szobai dísz­növények és mi, emberek egy másodperc töredékéig a szédü­léshez, illetve az emelkedő re­pülőben érezhető állapothoz hasonlóba kerültünk Húsvét va­sárnapjának reggelén. Meg­mozdult a Föld, tőlünk délre, Jugoszláviában. E rengésnek a hulláma érkezett hozzánk Ma- gyaroszágro. Érezték a mozgást Pécsett, Kaposvárott, Szegeden, Szombathelyen, Budapesten. Legalábbis ezekről a települé­sekről telefonáltak vasárnap reggel nagyon sokan Budapest­re, a Magyar Tudományos Aka­démia Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézetének Szeizmoló­giai Osztályára. Mint Ungvárai János, az osztály tegnap ügye­letben lévő tudományos segéd­munkatársa elmondta, az inté­zetben lévő földrengésjelző szeizmográfok 15-én reggel 7 óra 21 perc 04 másodperckor nagy erejű földrengést jeleztek, melynek epicentruma Budapest­től délre, mintegy hétszáz kilo­méternyire volt. Az első méré­sek és értékelések alapján a rengés erőssége a Richter-ská­lán meghaladta a hat magni­túdót. (Ez a szám a földmozgás­kor felszabaduló energiát jel­zi.) A rengés súlyos károkat okozott Jugoszlávia déli részén lévő Kotori-öböl környékén. A budapesti obszervatórium mű­szerei a főrengést követően több, kisebb utómozgást is re­gisztráltak, de ezt a magyar- országi lakosság már valószí­nűleg nem érzékelte. Károkról sehonnan sem érkezett jelentés. Jugoszláviában legutóbb 1963. július 26-án Szkopjeben pusztí­tott a tegnapelóttihez hasonló erejű földrengés. Hazánk a földrengéses övtől távolabb — Északra — terül el, így nálunk az ilyen erős mozgások meg­lehetősen ritkák. Utoljára 1956 januárjában történt nagyobb erejű földmozgás Magyarorszá­gon, melynek erőssége a Rich­ter-skála szerint 5,6 magnitu- dójú volt. Még nem kezdődtek meg a VSZK-Kína tárgyalások Terrorakció a brüsszeli repülőtéren Hétfő estig nem kezdődtek meg a tárgyalások Hanoiban a VSZK és Kína kormánymeg- bízottai között a határproblé­mák megoldásáról és a két ország viszonyának rendezésé­ről. Nem hivatalos Hanoi for­rások szerint a két delegáció között a tárgyalások napirend­jével kapcsolatos előzetes konzultációk folyamatban van­nak. A Hanoi Rádió a kínai de­legáció érkezésének nemzetkö­zi visszhangja kapcsán hétfőn délutáni híradásában hangoz­tatta: szerte a világon elisme­réssel fogadták azt a tényt, hogy a VSZK az adott körül­mények között nagy önural­mat tanúsított és hajlandó a tárgyalóasztalhoz ülni. Hanoi megfigyelők emlékez­tetnek rá: a VSZK hivatalos álláspontja szerint a külügymi­niszter-helyettesi tárgyalások célja a határkonfliktus meg­szüntetésére alkalmas „sürgős intézkedések" kidolgozása, il­letve a béke és a stabilitás helyreállítása a két ország határán és általános kapcso­lataikban. A kínai delegáció „útipoggyásza" — Han Nien- lung általánosságban mozgó szombati nyilatkozatától elte­kintve, melyben kormányának jószándékát és a hagyományos barátság helyreállítását célzó állítólagos törekvéseket han­goztatta — még nem ismere­tes. Kézigránátok robbantak hét­főn délután a brüsszeli repülő­tér érkezési csarnokának étter­me közelében, nem sokkal egy Izraeli gép leszállása után. A késő esti órákig hivatalos jelentést még nem adtak ki a történtekről. Egy csendőrezre­des azonban több részletet kö­zölt a sajtó képviselőivel. Elmondotta, hogy három vagy négy terrorista — pontos számukat még nem állapították meg — meg akarta támadni az El AI Izraeli Légitársaság repülőgépét, amely helyi idő szerint 13 óra 50 perckor szállt le a brüsszeli repülőtéren. Minthogy a terroristák a' biz­tonsági intézkedések miatt nem tudták megközelíteni a repülő­gépet, a repülőtér érkezési csarnokának erkélyéről bombát, valószínűleg házilag készült gyújtóbombót dobtak az utasok közé, s ezután a repülőtéri ét­terem felé menekültek. Belga csendőrök és az El AI detektív- jei üldözőbe vették őket. Két terrorista géppisztollyal tüzet nyitott, amelyet a csendőrök és az izraeliek viszonoztak. Két terroristát, akik közül az egyik megsebesült, letartóztattak. A harmadik (vagy másik kettő) elmenekült. A csarnokba dobott bomba tizenöt utast könnyebben meg­sebesített. A sebesültek vala­mennyien belga állampolgárok. A bombarobbanás utáni pá­nik megszűntével a repülőteret kiürítették és a leszállt gépek utasainak nem volt szabad ki- szállniok. Helyi idő szerint 17 óra 25 perckor azonban a re­pülőteret ismét megnyitották. A NOVEX TALÁLMÁNYFEJLESZTÖ ÉS ÉRTÉKESÍTŐ KÜLKERESKEDELMI VALL. ÚJ TÍPUSÚ OLAJSZŰRŐ BERENDEZÉS HASZNOSÍTÁSI JOGÁT (licencét) KÍNÁLJA MEGVÉTELRE A berendezéssel a mechanikailag szennyezett kenőolajat lehet egyszerűen és olcsón újrafelhasználásra alkalmassá tenni. A berendezés egyik példányával egy év alatt mintegy 800 000 forint megtakaritást értek el. Forgalomba hozatala esetén széles körű érdeklődés várható iránta. További felvilágosításért és a licenceladási feltétel megtár­gyalására megkeresendő: y NOVEX BUDAPEST, Pf.: 62. 13. TELEFON: 184-022 TELEX: 22-6054 1979 májusában új kezdi meg működését a Vadász utcában épülő korszerű üzemcsarnokban. Az ez idő szerint legkorszerűbb technológiát alkalmazó gyár számos női és férfi dolgozónak teremt új munkalehetőséget Az új dolgozók képzését tanfolyamok beindításával elkezdtük JELENTKEZÉS: BÖRRUHÁZATI GYÁR, MUNKAÜGY, PÉCSBANYA, KÓRHÁZ TÉR 8. MEGKÖZELÍTHETŐ: az 50-es busszal TELEFON: 11-333 Botrány Pretoriában Veszélyes magnószalagok Egy hírhedt triumvirátus A még mindig meglepetése­ket tartogató botrányt már csak így emlegetik világszerte: dél­afrikai Watergate. A képzet- társítás oka 41 magnószalag, amelyet Eschel Rhoodie volt dél-afrikai tájékoztatási minisz­terhelyettes bocsátott áruba „valahol Európában”. A szala­gok hajmeresztő részleteket tartalmaznak azokról a titkos akciókról, amelyeket a déi- afrikai tájékoztatási miniszté. rium az elmúlt hét év során a fajüldöző rezsim politikájának kozmetikázására, népszerűsíté­sére szervezett odahaza és kül­földön. Az ügy márciusban szélesedett nemzetközi bot­ránnyá, amikor Rhoodie néhány „vevőcsalogató" adatot közölt a dél-afrikai műveletekről: ezek egyértelműen kompromit­tálják Pretoria fehértelepes urait, s igen kellemetlenek egy sor más ország számára is. Szennyes­teregetés Vajon mi késztette Rhoodiet, ezt a pretoriai mértékkel mér­ve „menő férfiút" arra, hogy kenyéradói szennyesét kitere­gesse? Bármilyen kiábrándító: nem az, hogy ráébredt, milyen embertelen, kegyetlen az a rendszer, amelyet éveken át jó pénzért szolgált. Sokkal in­kább a pénzszerzés vágya és megsértett hiúsága hajtotta. Egyrészt potom 200 ezer dol­lárt kért portékájáért, másrészt bosszút forralt azért, hogy az ő ígéretesen alakuló karrierje tört derékba, pediq nála ma­gasabb beosztású politikusok is sárosak az ügyben. A botrány a Dél-afrikai Köz­társaságban 1978 májusában pattant ki, amikor a johannes­burgi Sunday Express néhány leleplező adat birtokába jutott. Connie Mulder akkori tájékoz­tatási miniszter ugyan mindent megtett kedvenc beosztottja megmentéséért, de már nem tudta megakadályozni a leg­rosszabbat: Rhoodie ősszei „önként" lemondott. Rövidesen hasonló sorsra jutott o bot­rány másik két központi figu­rája: Hendrik van Bergh tábor­nok, a dél-afrikai titkosszolgá­lat, a BOSS főnöke és maga Connie Mulder tájékoztatási miniszter. Ők hárman 1969-ben szövetkeztek — nem kisebb re­ménnyel, mint hogy egyszer hatalomra kerülnek. Mulder 1972-ben a titkos akciók értel­mi szerzőjét, Rhoodiet maga mellé vette, s hozzáláttak a tervek kidolgozásához. Később Mulder azzal magyarázta az egész világ közvéleményét fel­háborító akciókat, hogy „ami­kor a Dél-afrikai Köztársaság életben maradósa a tét, a tör­vények nem számítanak". A „Cseresznye hadművelet” Eleinte csak odahaza tevé­kenykedtek. Negyvenmilió dol­lárt fordítottak a Citizen című dél-afrikai lap a kormány iránt amúgy sem elfogulatlan maga­tartásának befolyásolására. A „Cseresznye-hadművelet" a Na­míbiái — régi nevén Délnyugat- Afrika függetlenségéért évtize­dek óta elszántan küzdő Dél­nyugat-afrikai Népi Szervezet ellen irányult. Rádióadásokkal és más propaganda-trükkökkel próbálták beszennyezni a na- míbiai felszabadítási mozgal­mat. A Rhoodie van den Bergh- Mulder triumvirátus még a bérgyilkosok igénybevételétől sem riadt vissza: Robert Smit ismert közgazdászt, aki éveken át képviselte a fajüldöző kor­mányt a Nemzetközi Valuta­alapnál, feleségével együtt brutális módon megölették, mert a titkos műveletek mögött meg­húzódó pénzügyi visszásságok leleplezésére készült. Képviselő­vásárlás Nem kevésbé visszataszítóak a három botrányhős külföldi ak­ciói sem. Az Egyesült Államok­ban kampányokat finanszíroz­tak a dél-afrikai fajüldöző po­litikát elítélő szenátorok ellen: John Tunney és Dick Clark szenátorok pretoriai „segítség­gel" buktak meg a választáso­kon. A People’s World című San Francisco-i lap szerint 150 ezer dollárt juttattak észak­kaliforniai politikusoknak, s Pretoria költségén egy sor ame­rikai katonai-ipari komplexum­hoz tartozó személyiséget lát­tak vendégül. (Egy johanes- burgi lap még azt a kijelen­tést is megkockáztatta, hogy Dél-Afrika mintegy négymillió dollárral járult hozzá Ford volt amerikai elnök 1976-os válasz­tási kompányához.) Az NSZK különösen Mulder önjelölt mi­niszterelnök számára lett volna fontos. A tájékoztatási minisz­ter meg volt győződve róla, hogy ha megszerzi Bonn támo­gatását, a többi fejlett tőkés­ország kormánya követi példá­ját. Nagy-Britanniában képvise­lőket pénzeltek le, hogy segít­sék a Dél-Afrika számára ked­vező döntések meghozatalát. Rhoodie vádol — Botha cáfol Rhoodie a BBC-nek adott in­terjújában elmondta, hogy mintegy 180 titkos akciót haj­tottak végre, illetve terveztek eddig, és sok művelet még fo­lyik. Pretoriában természetesen cá­folnak mindent. Hol ingerülten, hol visszafogottan, hol pedig fenyegetőzve Rhoodie minden egyes szavát hazugságnak mi­nősítik. A legdühödtebben Pie­ter W. Botha reagált, és ez az ő szempontjából érthető: a Mulderrel szemben megszerzett miniszterelnöki bársonyszék most a tét. Botha felindultsá- gában azt a könnyelmű kije­lentést tette, hogy lemond és új választásokat ír ki, ha kabi­netje bármely tagjáról bebizo­nyosodik: tudott a „szabályta­lanságokról”. Rhoodie erre is szolgált bizonyítékkal. A tv- nézőknek bemutatott egy leve­let, amelyet a jelenlegi pénz­ügyminiszter, Owen Horwood irt alá, kilencmillió dollárt en­gedélyezve 13 konkrét akcióra. Pretoria jelenlegi vezetői mint­ha arról is megfeledkeztek vol­na, hogy tavaly Vorster minisz­terelnök két nappal egykori ke­belbarátja, van den Bergh tá­vozása után, már sejtve a ve­szélyt, amelyet a majd kirobba­nó botrány okoz, hirtelen le­mondott .. . Nem tudni, mi lesz a magnó­szalagok sorsa. Talán már visz- szakerültek a fehértelepesek kezébe: vart den Bergh tábor­nok legalábbis ezért utazott Rhoodie nyugat-európai rejtek­helyére. Amiről részletes képet adhattak volna, az csak a faj­üldözők egymás közti hatalmi harcára és nyugati támogatóik megpuhíthatóságára bizonyíték. Dél-Afrika és Namíbia sokat szenvedett őslakosságának sor­sáról nemhogy 40, még egy magnófelvétel sem készült Pre­toriában ... Kocsi Margit

Next

/
Thumbnails
Contents