Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)
1979-04-15 / 103. szám
1979. ÁPRILIS 15. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. Többnek lenni, többet tudni, többet adni Kvalifikált munkaerő Hiszen tudom én, ki a kvalifikált ember. Láttam én már olyant, beszéltem is vele. Tekintélye volt, szakmai ismeretei felülmúlták a többiekét, politikailag képzett volt, rendszeresen nézte a televíziót. Aztán továbbtanult, elvégezte a közép-, majd a felsőiskolát. Egyszer azt mondta nekem: — Ha megszerzem a legmodernebb technológiát, igaz, sokba kerül, de jóval kevesebb emberre lesz szükségem; És egyáltalán nem lesz szükségem szakemberre, legalábbis abból is kevesebbre. A betanított munkásoké a jövő. Igaz ez? ♦ — A kvalifikált segédmunkásra gondol? A visszakérdezés meglep, hebegek, nem áll össze a dolog. Kvalifikált segédmunkás? Nagyon értelmesen nézhetek. Novak Szilveszter, a városi pártbizottság gazdaságpolitikai osztályvezetője ki is nevet, aztán magyarázatba fog. — Maradjunk a dolgozó embernél, ne minősítsük egyelőre. Adott két ember, mindketten ugyanazt a munkaműveletet csinálják. Az egyik gépies, lélekben szinte nincs is ott, a másik pedig gondolkodik. Rájön erre, arra, munkaműveleteiben apró ész- szerűsítéseket alkalmaz, sőt, javasol bizonyos változtatásokat is, ha van hozzá bátorsága. Melyikük a kvalifikált? Ha úgy tetszik: melyikük végez minőségi munkát? — A kvalifikáció tehát elsősorban az értelmi erők szolgálatba állítását jelenti? — Inkább intelligens munkavégzésnek mondanám, úgy érthetőbb. — A képzés tehát mind a vállalatnak, mind az egyénnek egyaránt érdeke. Most egy kis csönd van. — Hát... Elméletileg igen, a gyakorlat azonban ettől el is térhet. Legalábbis látszólag. A képzés sokféle lehet. Kezdetben van az általános is- kolo elvégzése a felnőttoktatás keretében. Az egyént ambicionálják különféle módszerekkel: a munkakör betöltéséhez szükséges, vagy több bért jelent. Az is előrehajtó tényező. hogy a szakmunkásbi- zonyitványt másképpen nem lehet megszerezni, csak ha az általános iskolai végzettség megvan. És nagyon sok vállalat szervez szakmásító tanfolyamokat Meg lehet szerezni tehát elvileg a legmagasabb szak- képzettséget, kvalifikációt annak, aki ezt győzi energiával. Van esti, levelező középfokú iskolai képzés, és van esti és levelező felsőfokú iskolai képzés is. S ha utoljára is, egyáltalán nem utolsósorban kell beszélnünk itt a politikai képzés különböző formáiról, amely lehet a szakmai képzéssel párhuzamos is. De hát szeretnek, vagy akarnak tanulni az emberek? ♦ — Való igaz, hogy a szalag mellett sok betanított munkás dolgozik. Az is igaz, hogy ezen a szinten is el tudják látni a munkájukat. És azt is aláírom, hogy ez így a kvalifikáció ellen hat. Sok itt is a látszólagos és valódi ellentmondás. Gondoljon arra, hogy a munkaerő mozgására sem hat kedvezően, hogy bizonyos „alantas" vagy pontosabban egyszerű munkára alig, vagy egyáltalán nem kapni munkaerőt. Emlékszik a takarítónő-gondokra? Még most sem megoldott téma, csak valamelyest enyhült a dolog. Ha szélsőséges példával akarnék élni, össze kellene hasonlítanom egy takarítónő és egy kezdő üzemmérnök fizetését, akár egyazon vállalatnál. Furcsa dolgok derülnének ki. És az üzemmérnök megy majd el, mert abból van elég, ha pedig a takarítónő hagyja el a céget, katasztrófa-hangulat lesz úrrá a vállalati személyzetisen. Másik takarítónőt ugyanis legfeljebb még magasabb bérért tudna csak szerezni. Meg is becsülik őket. Persze.... ha hiszi, ha nem, vannak köztük kvalifikált takarítónők is. — Akik ki is takarítanak. — Pontosan. ♦ ' — Van — szögezi le kategorikusan Magyarcsik Gyula, a Villgép szövetkezet elnöke — ná I un k igen sok kva I i fíká It m u n - kaerő van. Hadd említsem meg Császár Lászlót, aki esztergályos volt nálunk, most pedig gépészmérnök és a műszaki osztály vezetője. De sorolhatnám reggelig a neveket. Ott vannak a felvonósok, látja, van köztük, aki szakmunkás, van, aki technikus és van, aki főiskolát végzett üzemmérnök. Egyfajta munkakörben? A másnap reggel l'só Gábor szobájában ér. A Villgép szövetkezet felvonószerelő részlegének ő a vezetője. Gépészmérnök, tanít is a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán. Azokat tanítja, akik később a keze alatt dolgoznak. — Számomra érdekes ez a lépcsőzetesség, a képzettségek hierarchiája — mondom — egyazon munkakörben dolgozik szakmunkás, technikus és üzemmérnök. Van-e közöttük különbség? Elgondolkodik. — Van, van, de minimális. Azt mondhatnám, hogy mindnyájan elvégzik ugyanazt a munkát, teszem azt, megjavítanak egy elromlott felvonót, de a főiskolát végzett, lévén elméleti felkészültsége jóval nagyobb, talán valamivel hamarabb találja meg a hibát. Ezek a liftek bonyolult készülékek, komoly szakmai felkészültség kell a szerelésükhöz, javításukhpz. Egyébként pedig . . . Tudja, mit? Beszéljen velük. Mondják el ők. Hosszúra, nőtt, szőke fiatalember Molnár Balázs. Szakmunkás, felvonószerelő. — A Leöweyben érettségiztem — mondja — általános gimnáziumban. Itt szereztem meg a szakmunkás képesítést, a havi keresetem háromezernyolc körül alakul. Ambicionólja-e magát a továbbtanulásra, a magasabb kvalifikáció megszerzésére? Efelől faggatom. — Érettségi után jelentkeztem a főiskolára, csak nem vettek fel. Továbbtanulni? Két gyerekem van, most kaptunk lakást, hajtani kell, keserves lenne az esti vagy levelező. Ebben egyetértünk. Sáfrán Tibor a Zipernovszky- ban végzett, gépésztechnikus, felvonószerelő. — Megpróbáltam kétszer is a főiskolát. De hát a fizika nem volt az erős oldalam, nem ment. Most már... Legyint. — A keresetemre nem panaszkodhatok, havi négyezer körül megvan. Monori Péter a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán végzett, épületgépész, felvonós, a Villgépnél felvonószerelő. — A Budapesti Műszaki Egyetemre jelentkeztem — mondja - onnan irányítottak a főiskolára, üzemmérnök képesítésem van, felvonószerelő vagyok havonta négy-, négy és félezerért. ♦ Egy kis nőpolitika is belekeveredett a kvalifikációs témába. Felvonótervezés - ki tagadná, hogy ez aztán kvalifikált munka? A Villgépnél ketten dolgoznak ebben a munkakörben: Meiszner Ilona és Kóldi Erzsébet. — A Zipernovszkyban végeztem, erősáramú szakon — meséli Meiszner Ilona, akit a tervezőasztal mellől hívtam el :beszélgetni — és jelentkeztem a főiskolára, fel is vettek a felvonós szakra. Azt végeztem el, üzemmérnöki diplomát szereztem, s itt a Villgépnél tervező vagyok. — Biztosan szép summát keres. Nyel egyet. — Kétezerhatszáz a fizetésem. De most emelnék. — És akkor mennyi lesz? — Kétezerhét. Most én nyelek. — Az már a főiskolán eldőlt, hogy én szerelő nem lehetek. Mert nő vagyok. Pedig ugyanúgy el tudnánk látni azt a munkát is az új liftek szerelését kivéve, mert az nehéz fizikai munka, mint a többiek. Mint a férfiak. Talán később, hiszen meg kell szereznünk a szakértői képesítést, akkor lehetünk felügyelők is. Ott ennél jóval többet kereshetnénk ... ♦ Szociológusok, pszichológusok öröme a szalagmunka, rágódnak is rajta eleget. Szigetváron, a cipőgyárban akad elég szalag, dolgoznak a betanított munkások. Vajon hányán? — Dolgozóink hatvan százaléka szakmunkás — büszkélkedik Antal Sándorné, a gyár személyzeti és oktatási vezetője — most is a szakmásító tanfolyamra igyekszem, jelenleg hatvan dolgozónk végzi. Ez is csak az arányt fogja javítani. — Azt hittem, nagyobb keletje van a betanított munkásnak ... Mosolyog. — Ez legfeljebb egészen rövid távon igaz. De manapság már illik tovább is nézni valamivel. Ha azt mondom: termékváltás, nem mondok újat, igaz? Egy ilyen programot, mint amilyen nálunk a Katy- program lesz, csak kvalifikált emberekkel lehet sikeresen végrehajtani. Szakmunkásokkal, akik a technológia minden fázisát jól ismerik, s a szalag bármely pontján alkalmazhatók. Vojcsek Kati gyors- és gépíróként kezdte a munkát a Szigetvári Cipőgyárban. A Zrínyi gimnáziumban végzett, ahol megszerezte ezt a képesítést — de jó volt hallani, hogy egy általános gimnázium valamilyen képesítést adott! — és egy kismamát helyettesített, aki visszajött a gyesről. Beállt a szalag mellé. — Most járok a szakmunkástanfolyamra — válaszol — és itt is maradok a gyárban. Továbbtanulni? Egyelőre nem gondolok rá. Talán később ... Egy kicsit bizonytalan, az oktatási felelős azonban annál biztosabb. Kati igen aktív KISZ-tag, politikai képzése van kilátásban, s komolyan számításba veszik a káder- utánpótlásnál. Majd. ♦ Ki a kvalifikált ember? Az, aki egy kicsit több akar lenni, mint ami, és azért, hogy többet tudjon adni, ne csak kapni. Aki nem restell utánanézni szakmai dolgoknak, s uram bocsá’ — szélesíti általános műveltségét is, érdeklődéssel fordul a világ minden dolga felé. Igaz, a vállalatok nem veszik szívesen azt a fajta ambíciót, amely nem vág szorosan a szakmába teszem azt: egy géplakatost nem javasolnak a jogi egyetemre, de hát ez a ritkább, s nem is túl jó példa. Én sehol sem tapasztaltam olyant, hogy ne támogattak volna egy szakmai továbbképzést, tanulást, magasabb képesítés megszerzését, olyant pedig, hogy ne ismerték volna el, még úgy sem. Azaz, hogy... — Nem ugyanaz az ember. Hiába végzi ugyanazt a munkát, mint azelőtt, nem ugyanaz az ember, aki tanult valamit. Az már több. Sokkal, vagy kevéssel, mindegy. De mindenképpen több és más. Ezt kell tudomásul venni. — És mit várhat cserébe az, aki képzi magát, tanul, kvalifikált lesz? — A társadalmi rangja, státusa is ennek függvénye. — Igen, igen, de mit várhat cserébe? Egy kis csönd van. — Ha több pénzt nem is több megbecsülést mindenképpen, mint most. Kampis Péter Magasan képzett technikusok, műszerészek készítik a Moszkvába induló, hordozható magnókat a Mechanikai Laboratóriumban. Erb János felvétele Sétálóutca a múzeumok között Befejeződött a Káptalan utcában a csapadék-, szennyvíz-, ivóvíz- és locsolóvíz-hálózat teljes fölújítása. A hárommillió forintos költséggel készült rekonstrukciót a DÉLVIÉP véqez- te el. A háromszáz méter hosszú szakaszon most már semmi akadálya annak, hogy elkezdődjön az útépítés is. Az út, melynek építéséhez a közeljövőben hozzákezd a Közúti Építő Vállalat, másfél millió forintba kerül. Jellegében, stílusában idomulni fog a műemléki környezethez: a Káptalan utcát, noha egyirányú forgalmat fog lebonyolítani, sétálóutcának készítik. A héten az Uitz Múzeum bejáratánál a már korábban elkészült nagykapu mellett elhelyezték a két kisebb kaput az Országos Műemléki Felügyelőség pécsi építésvezetőségének dolgozói. Ugyancsak ők végeznek majd a Káptalan utcában további munkát: a PIK megbízásából a szabadtéri színpad és a Káptalan utca között húzódó falat 415 ezer forintos költséggel helyreállítják. Hívja a 12-T13-at! Társadalmi gondoskodás az Öregekről A levelet, melyből idézünk, Darányból kaptuk: „Szívesen gondoznék, ápolnék Pécsett olyan idős személyt, akinek otthona van, illetve számomra otthont adna." T. E.-né levele is azok közé a segítőkész sorok közé tartozik, melyek válaszként, illetve érdeklődésként érkeztek a lapunkban közelmúltban megjelent Gondoskodásra váró öregek című írásra, melyben arról szóltunk, hogy Pécsett kevés a szociális otthoni férőhely, hogy a területi szociális gondozó hivatásos ápolói a teljesen egyedülálló, mozgásképtelen, idős emberek gondozását is csak megfeszített erővel tudják ellátni, s hogy egyre több azoknak a családoknak a száma, melyek a beteg, idős szüleik, hozzátartozóik napközbeni ellátását nem tudják megoldani. Távolról sem a nemtörődömség, a lelkiismeretlenség miatt, hanem mert nem találnak olyan embert, aki pénzért, vagy lakásért, de vállalná ezt a tevékenységet. Többen telefonon érdeklődtek, hogy hol lehet gondozásra jelentkezni, illetve gondozót találni. Nos, ezeket a leveleket illetve telefonkéréseket, mi a Hazafias Népfront Pécs városi Bizottságának nőbizottságához, illetve a belvárosi körzeti bizottság nőbizottságához továbbítottuk. A két bizottság ugyanis már évekkel ezelőtt elkezdte az öregek gondozását segítő társadalmi tevékenységét. Annak idején füzetek teltek meg azokkal a nevekkel és címekkel, akik gondozásra kértek, illetve vállaltak. Háziasszonyok, nyugdíjasok jelentkeztek idős emberek gondozására. Közöttük szép számmal akadtak nyugdíjas egészségügyi dolgozók, akik nemcsak gondozást, hanem ápolást is vállaltak. Az érdeklődők közötti közvetítés olyan szépen alakult, hogy hamarosan több városból — Dunaújváros, Szolnok — jöttek érdeklődők tapasztalatcserére. Időközben megnőttek és egyoldalú- sodtak az igények. Többen kérnek, mint ahányon vállalnak gondozást, holott, amíg az öregek megnyugtató intézményesített elhelyezése megvalósul — sokat segíthet a társadalmi gondoskodás. E gondolatokból kiindulva döntött úgy a városi és a körzeti nőbizottság, hogy felújítja a társadalmi közvetítő szerepét. Minden héten csütörtökön 5-től 7 óráig várják a Bem utca 22. számú épületben azokat, akik gondozást vállalnak, illetve kérnek. A telefonszám: 12-713! T. É.
