Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)
1979-04-14 / 102. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunát túli napló XXXVI. évfolyam, 102. szám 1979. április 14., szombat Ára: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Munkakultúránk kultúra és a gazdasági színvonal szoros összefüggése, kölcsönös meghatározottsága ma már általánosan — és nemzetközileg — ismert. A kutatások régen bizonyították, hogy egy ország gazdasági teljesítőképességét alapjaiban befolyásolja, meghatározza az átlagos kulturális szint, ami — más szóval — azt jelenti: nem lehet tartósan magas színvonalon dolgozni az automatizált gépsor, a bonyolult elektronikus berendezés mellett, ha a magánszféra, a munkán kívüli életvitel megrekedt a középkori hiedelmeknél, primitív szokásoknál, alacsony kulturális színvonalon. Ebben az értelemben a közművelődés elsőrendűen fontos gazdálkodási tényező. Noha ez ma már közhelyként ismert igazság — kevésbé elfogadott e feltétel logikai ikerpárja. Arra gondolunk, hogy a kultúra nem szűkíthető, mondjuk, a Beethoven szimfóniák vagy Shakespeare ismeretére — bár a humán kultúrkör a közműveltségi szint nélkülözhetetlen alkotóeleme. A kultúrának azonban meghatározó része az is, amit átfogó kifejezéssel munkakultúrának nevezhetünk. Sőt, olyannyira alapvető ez, hogy a munka tette homo sapienssé, értelmes lénnyé az embert, s ez a folyamat mindmáig azonos tartalmú: a munka az ember önmegvalósításának, képességei gyarapodásának, s benne kulturális látóterének legfontosabb fejlesztője, kibontakozásának terepe. Aligha tekinthető logikai ke- rülőútnak, ha erről az oldalról — tehát a személyiséget fejlesztő, az alkotóképességet kibontakoztató — hatásaitól közelítjük meg azt az összefüggést is, ahogyan a munkakultúra magára a munkára, a gazdálkodás eredményességére, színvonalára hat. Kétségtelen, hogy ha a termelés legfontosabb tényezője a termelő ember, akkor a munkahelyi kultúra közege is a legjelentősebb ponton kapcsolódik a gazdálkodáshoz. Ám célszerű most már hozzávetőlegesen körvonalaznunk magát a fogalmat, a munka- kultúra tartalmát is, főleg azért, mert ebben nem kevés a félreértés. A fogalorrt természetesen magában foglalja mindazt, amit — némi egyszerűsítéssel — beruházási feltételekhez köthetünk, tehát a gépesítettség fokát, a műszakszámot, a munka úgynevezett infrastruktúráját (egészségi, munkavédelmi stb. feltételeit), továbbá tanultsági szintjét, szakképzett vagy kisegítő jellegét. De legalább ennyire fontos elemei a munkakultúrának azok az egyszerűbb s nem beruházási pénzekhez kötődő körülmények, amelyek tömérdek apróbb feltétel összhatásában tükröződnek. Erről szólva hadd utaljunk — szokatlan módon — a Központi Statisztikai Hivatal egy mostanában zárult, s nagyhatású vizsgálatának egyik lábjegyzetére. „A fizikai dolgozók munkakörülményei” címet viseli ez a publikált vizsgálat, amely sokrétűen és átfogóan elemzi a munkakörülmények iparági, ágazati feltételeit és rangsorát. A kutatás bemutatja a technikai-technológiai fejlődés hatását a munkakörülményekre, ám itt szükségesnek tartja hozzátenni: „Egyenletes munkaütem, zavartalan anyag-, rajz-, szerszámellátás, a gépek célszerű sorrendje, rend és tisztaság a munkahelyen, elegendő fény és levegő stb. a tágabban értelmezett munkakörülmények szerves — és szervezést igénylő — részei.” Nos, mindez együtt tölti meg tartalommal a munkakultúra fogalmát. S hogy ez a sok apróbb- nagyobb feltétel mekkora jelentőségű, azt hadd jegyezzük ugyancsak e vizsgálat egyik részmegállapításával. A kutatók egyebek között azt is elemezték, milyenek a munkakörülmények az úgynevezett hiányfoglalkozásokban — ott tehát, ahová az átlagosnál is nehezebben találnak munka- vállalót. Kitűnt a vizsgálatból, hogy e nehezen benépesíthető szakmák némelyikében nem csak, sőt nem is felsősorban a bérek vonzásában van a hiba, hanem a munkakörülmények hátrányai, azt is mondhatjuk: az elmaradottabb munkakultúra a vonzáshiány fő tényezője. nemzetközi termelékenységi mezőnyben elfoglalt helyünk éppenséggel nem tekinthető kedvezőnek. Ahhoz, hogy gyorsítva lépjünk itt előre, természetesen egész sor körülmény — köztük sok beruházást feltételező tényező — összhatását kell latbavetnünk. Ezek sorában azonban különleges hely illeti meg a munkakultúra kisebb és hozzátehetjük: olcsóbb, kevesebb pénzt, de több figyelmet kívánó részelemeit. A kifestett műhely, a tiszta üzem, az egyenletes hőmérséklet — mindez és megannyi más sorolható ide. S végül talán még azt sem felesleges megjegyezni: az idei fejlesztési lehetőségek, pénzügyi körülmények sajátos nyomatékat adnak e részelemek jelentőségének! Tábori András Befejeződött az SZVSZ főtanácsának ülésszaka Szófiában pénteken befejeződött a Szakszervezeti Világszövetség főtanácsának 30. ülésszaka. A négynapos tanácskozáson 64 ország szakszervezeti mozgalmának képviseletében több mint 150 küldött vett részt. Az ülésszakon elemezték a Szakszervezeti Világszövetség (SZVSZ) tevékenységét a tavaly megtartott kilencedik kongresz. szus óta, és kijelölték az 1981- ig terjedő időszak legfontosabb feladatait. Az ülésszak végén a küldöttek elfogadták az SZVSZ 1979. évi munkatervét, s az 1981-ig terjedő időszakban végzendő tevékenység fő irányait, döntöttek több szervezeti kérdésben. Fegyuerbetíltast, korlátozást! Genfben befejeződött a rendkívül súlyos sérüléseket okozó és válogatás nélkül pusztító hagyományos fegyverek betiltásáról és korlátozásáról szeptemberben tartandó konferenciát előkészítő tanácskozás második, egyben utolsó ülésszaka. Ezekhez a fegyverekhez sorolják többek között a napalmot és a gyújtófegyverek egyéb fajtáit, egyes aknákat, valamint azokat a lőszereket, amelyek röntgennel ki nem mutatható szilánkokkal okoznak sebesülést. Az előkészítő tanácskozáson 68 ország, továbbá számos nemzeti felszabadító mozgaloi' és nem kormány- szerv képviselői vettek részt. Két dokumentumot fogadtak el, ezeket munkaokmányként terjesztik a szeptemberi konferencia elé, amelyet az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakának határozata alapján hívnak össze. Az egyik dokumentum a távirányítású, illetve automatikusan működő fegyverekről szól, és azt javasolja, hogy teljes mértékben tiltsák be ezeknek a polgári lakosság elleni bevetését. A másik dokumentum a gyújtó- fegyverek kérdésével foglalkozik. Szovjet— jamaicai megállapodás Moszkvában közleményt adtak ki abból az alkalomból, hogy véget ért Michael Manley jamaicai miniszterelnök és az általa vezetett küldöttség látogatása a Szovjetunióban. Közös közleményt írtak alá arról, hogy a Szovjetunió timföldet vásárol Jamaicától, Jamaica pedig szovjet árukat importál. Ugyancsak aláírták a két ország közötti halászati megállapodást. Mint a közlemény megállapítja, a nemzetközi kérdésekről folytatott eszmecsere során megelégedéssel állapították meg, hogy a két fél álláspontja számos kérdésben megegyezik. A többi között aláhúzták, a Szovjetunió támogatja Latin-Amerika és a Karib-tenger térsége népeinek azt a törekvését, hogy megszilárdítsák politikai önállóságukat és gazdasági függetlenségüket. Kapcsolatait ezekkel az országokkal a békés egymás mellett élés elveire építi. Michael Manley hivatalos látogatásra hívta meg Alekszej Koszigint. Schmidt tárgyalásai LatinAmerikában Helmut Schmidt kancellár pénteken hazaérkezett tíznapos latin-amerikai körútjáról. A nyugatnémet kormányfő Brazíliában, Peruban és a Dominikai Köztársaságban tett látogatást. Schmidt latin-amerikai útja tükrözi a nyugatnémet tőke növekvő érdeklődését ama földrész iránt, amely hagyományosan észak-amerikai érdekterületnek számít. Brazíliában például a bonni kancellár elsősorban a két ország nukleáris együttműködéséről tárgyalt, amely már a múltban is teherként nehezedett az NSZK és az Egyesült Államok kapcsolataira. Schmidt mostani útja nyomán várhatóan fokozódnak a nyugatnémet tőkebefektetések a térségben. ftt kell értétcelni a szenléletet A Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Baranya megyei Szövetsége küldöttközgyűlésén dr. Biró Sándor, a szövetség titkára beszámolóját tartja: az ülésen részt vett dr. Romány Pál — balról a második — mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Baranya megye mezőgazdaságának rangos helye van az országban Or. Romány Pál miniszter a tsz- szövetség kiildöttközgylilésén A hatvanhárom közös gazdaság küldöttei tegnap délelőtt találkoztak Pécsett, a városi tanács nagytermében, hogy meghallgassák és megvitassák a beszámolót, amelyet a Baranya megyei Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Szövetségének elnöksége nevében dr. Biró Sándor, a szövetség titkára terjesztett a küldöttközgyűlés elé: a napirendek között az első helyre kívánkozik az az előterjesztés, amely a megye termelő- szövetkezeteinek elmúlt évi eredményeit taglalta, továbbá meghatározta az idei feladatokat is. A kívánt mértékben Az elnöklő Papp Zoltán a napirendek előterjesztését követően köszöntötte a meghívott vendégeket, többek között dr. Romány Pált, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, mezőgazdasági és élelmezés- ügyi minisztert, dr. Nagy Józsefet, az MSZMP KB tagját, a Baranya megyei Pártbizottság első titkárát, valamint dr. Földvári Jánost, Baranya megye Tanácsának általános elnökhelyettesét. A megnyitót követően dr. Biró Sándor mondott szóbeli kiegészítést megyénk mezőgazdasági termelő- szövetkezeteinek munkájáról összeállított írásos beszámolóhoz. Bevezetőjében utalt arra, hogy a közös gazdaságok túlteljesítették az elmúlt évi tervfeladatokat, majd a következőket mondotta: — Az 1978. év eredményeinek megvalósulásában szerepet játszott a politikai-gazdasági felkészültség, az anyagi és műszaki színvonal, a jól szervezett munka. A termelési és jövedelmezőségi szint alakulását a ráfordítások mennyisége és árviszonyai, a szélsőséges időjárással összefüggő hozameredmények és költség- többletek befolyásolták. Tagszövetkezeteink vetésszerkezete Hosszú távú fehérjeprogram Időben érzékelni a világpiacot a népgazdasági tervnek megfelelően változott: a kívánt mértékben, két százalékkal növelték a kukorica termőterületét, emelték az ipari növények arányát. A fajlagos hozamot tekintve megyei rekord született az őszi búza, a burgonya és a lucernatermesztésben. A búza átlaghozama megközelítette a hektáronkénti negyvenöt mázsát, kukoricából hatvan mázsa volt a megyei átlag és figyelemre méltó, hogy emelkedett a répa cukortartalma. A nagyüzemi zöldségtermesztés területe sajnos csökkent az előző évi értékesítési, felvásárlási gondok miatt, a szőlőterületek átlagos hozama viszont megközelítette a hektáronkénti száz mázsát. Az elmúlt esztendőben tovább fejlődött a közös gazdaságok állattenyésztési tevékenysége. Ennek ellenére a fajonként előirányzott létszám nem érte el a tervezettet. Figyelemre méltó viszont, hogy 1978 tejtermelési rekordot hozott. Dinamikusan fejlődött a háztáji gazdaságok árutermelése, a tagszövetkezetek útján 1977-hez viszonyítva az értékesített termékek értéke 26 százalékkal nőtt. t Uj szemléletet Az idei feladatok meghatározását követően, a vitában szót kért dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. A tárca vezetője többek között a következőket mondotta : — Baranyának rangos helye van mezőgazdaságunkban, gratulálok azokhoz az eredményekhez, amelyet az elmúlt esztendőben elértek. A miniszter a továbbiakban azokról a feladatokról szólt, amelyek a magyar mezőgazdaság előtt állnak. Ezek közül a legfontosabbakat idézzük: — Számos területen át kell értékelnünk korábbi nézeteinket. A mázsa és a hektár szemlélet helyett a sorrendiséget tekintve az első helyen kell említenem: mekkora ráfordítással termelünk, hány forintért állítjuk elő a termékeket. Példaként elég, ha csak a cukorrépatermesztést említem. Korábban a gyárak tőszomszédságában termelték a cukorrépát, ma viszont tetemes költségtöbbletet eredményez a nagy távolságú szállítás. Ami az állattenyésztést illeti, szükségesnek tartom megemlíteni, hogy alacsony a produktivitás, az anyaállomány kihasználása, emellett nagy az állatelhullás. Többek között ez az oka annak, hogy drágán állítjuk elő a szarvasmarhát, ami jelentősen befolyásolja a jövedelmezőségi rátát. Vannak tartalékaink Dr. Nagy József, a megyei pártbizottság első titkára a pártós állami vezetés nevében mondott köszönetét azért a munkáért, amit a megye mezőgazdasági üzemeiben végeztek az elmúlt é,yben és a korábbi esztendőkben. Ugyanakkor rámutatott azokra a hiányosságokra, amelyek egyben a feladatokat is meghatározzák. — Az abraktakarmány fel- használásában indokolatlanul nagyok a különbségek még az egymás szomszédságában működő gazdaságoknál is. A szőlőtelepítést tekintve ebben a tervciklusban ezeregyszáz hektár a tervelőirányzat — mondotta dr. Nagy József, majd így folytatta. — Ugyanakkor mindössze háromszáz hektáron tele(Folytatás a 2. oldalon)
