Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)

1979-04-12 / 100. szám

1979. április 12., csütörtök Dunántúli napló 3 Másfél millió tonna szenet tárnak fel a keleti bányamezőben A főkeresztvágattól jobbra fordulunk, meddővel teli kígyó­zó csillesor mellett haladunk. A VI. szinti keleti irányvágat e szakaszán az igen erős talp­duzzadás többször is megállás­ra kényszerítette a 41-es feltá­ró brigádot. Az alulról jelent­kező nagy nyomás következté­ben több mint száznegyven mé­ter hosszan elcsavarodtak az acél biztosítógyűrűk. Ahol most járunk — az István I. aknától néhány száz méterrel - két mé­tert is felgyűrődött a talp és Bibók Istvánék szinte mindent kezdhettek elölről ... — Ez volt a legnehezebb sza­kasz. Vagy nyolcszor kellett rendbehoznunk a vágatot, fel­szedni a síneket, néha robban­tással kellett eltávolítani a vá­gatot szűkítő kőzetet, majd is­mét vasutat építettünk — mond­ja kísérőm, Bibók Isfván csa­patvezető. Túljutottunk a ne­hezén, megszűnt a sújtólégve­szély is, most már a feküben hajtjuk a húsz és fél négyzet- méteres szelvényű irányvágatot. A brigádvezető, aki Bács-Kis- kun megyéből huszonegy éve jött István-aknára, több vágat­hajtási rekord részese volt a valamikori Baráth brigádban. 1967-ben egy hónap alatt száz- hatvankét métert haladtak elő­re tizenhat négyzetméteres szelvényben. Az a teljesítmény, amelyet március hónapban produkáltak, páratlan a bri- qád, az üzem, a Mecseki Szén­bányák történetében. Március 26-án Váradi Antal szakvezető és társai a délutános műszak véqére elérték a szózegy és fél métert, amely már önmaqában is rekordnak számít: és a hó­nap utolsó munkanapjáig to­vábbi tizenkilenc és fél méte­res volt a csapat előrehaladá­sa. — Hogyan sikerült mindezt elérni? — fordulok Duthweiler János aknászhoz, a munkahely irányítójához. — A keleti bányamező feltá­rásához, az új termelési kon­centráció kialakításához közel ötszáz méter irány, és kerülő­vágatrendszer 'kihajtása szüksé­ges. Ezen a területen másfél- millió tonna szén van. A VI. szinti 1-es keleti koncentráció belépése sürget bennünket: úgy tervezzük, hogy 1982-ben Pécs-Bányaüzem fejtései már ezen a területen lesznek. A ha­todik szint előkészítése már csak azért is fontos, mert az üzem nagy erőfeszítések árán tudja csak biztosítani a napi 2300 tonnás termelést az V. szinten lévő telepekből. Ezek tehát azok a tényezők, ame­lyek meghatározzák feladatain­kat. Tavaly május eleje óta dol­goznak ezen a munkahelyen Bibókék, azóta több mint öt­százhúsz métert haladtak elő­re. Ám a novembertől érvény­be lepett új szervezési rend­szer igazolta a várakozást. No­vemberben 57,7 méter, decem­berben 60 méter, januárban 86 méter, februárban 95 méter volt a havi teljesítmény, a március hónap pedig soha nem látott rekordot hozott. — Mindez természetesen több tényezőnek is köszönhető — mondja Bibók István. — A fo­lyamatos munkarend, a telepí­tett négy szak, a kialakított géprendszer és nem utolsósor­ban a nagyobb teljesítményre ösztönző zsinórbérezés segített bennünket és segít a jövőben is. A beszélgetést képtelenség folytatni. A TAMROCK sivítása elnyomja a hangot. A lánctal­pas fúrókocsi két fúrószára ne­kifeszül a vájvégnek, Nádé Rajdmund szakvezető és Roza- novics József kis karok mozga­tásával irányítja a berendezést. Segítőik Hajabács László, Mu- csi János, Kollár István, Kóró- di István, Mikus József, Farkas Andor és Tóth Tibor. Nádé Raj- mund leállítja a fúrókocsit. — Egy műszak alatt egy tel­jes ciklust csinálunk meg — mondja. — Ma azzal kezdtünk, hogy elbordáztunk, betettük az első vasat. Eddig húsz lyukat fúrtunk, másfél méteres fogás­mélységgel dolgozunk, ami any- nyit jelent, hogy a robbantás és kiszállítás után ennyi az elő­rehaladási sebességünk. A váj- végen szinte nincs szükség em­berre, csak a gépet kell kezel­ni. A gondot inkább az jelenti, hogy eléggé messze vagyunk már az aknától, ide nem jár be a mozdony, ezért három em­bernek kell kicsörlőzni a teli csilléket és behúzni az üreset. Az is igaz, hogy ennyit még so­se kerestünk: márciusban mint­egy tizenkétezer forintot. — Nem irigylik magukat? Fú­rókocsival, rakodógépekkel dol­gozhatnak, összehasonlíthatat­lanul jobb körülmények között, mint a fejtésben lévők, s emel­lett többet is keresnek? — for­dulók Bibók Istvánhoz. — A folyamatos munkarend nálunk valóban melegváltást jelent. Nem szükséges a külön eligazítás, hiszen mindenki tud­ja a dolgát. Csak annyi a ki­eső idő, ami a robbantás ide­jén kényszerűségből szükséges. A hazait is ilyenkor fogyasztjuk el, és a pihenőnap sem esik sű­rűn a hét végére. A 41-es feltáró csapat ered­ményeire felfigyeltek a bá­nyásztársak. De ehhez sok min­denre volt szükség. Például nagy segítséget nyújtott az új munkarendszer kialakításához Duthweiler János szakdolgoza­ta, amit e témában írt az Al­kotó ifjúság pályázatra, s az már csak természetes, hogy az üzemi KISZ-bizottság, a körle­tek KISZ-alapszervezetei, a fia­tal műszakiak is az ügy mellé álltak. Bibók István csapata április elejétől néhány hónapra újabb munkahelyre került: az V. szin­ten a 7-es feküvágat kihajtása a feladatuk. Hasonló feladat vár rájuk más körülmények kö­zött. Ott sem akarják alább adni. Salamon Gyula Április 15-íg 400 lakóbizottság alakul Pécsett Értékes észrevételek, javaslatok a gyűléseken Több nőt és fiatalt választottak a bizottságokba Még javában tartanak Pé­csett a lakóbizottsági válasz­tások, de a Pécs megyei vá­rosi Tanács már az új testü­letek működésének elveit meg­határozó rendeletet hozott. A rendelettervezet társadalmi vi­tájában szót kaptak az aktí­van dolgozó lakóbizottságok elnökei is. A következő öt év­ben a testületek nagyobb ön­Üzemszerű halászat 3051 hektáron Befejezéshez közeledik Pécsett, a Szabadság úton a Bikali Állami Gazdaság halbisztrójának épí­tése A haltermelésnek nagy lehetőségei vannak A fejlesztés legbiztonságosabb módja: csatlakozás a bikali rendszerhez Az utóbbi évtized nagy víz­ügyi beruházásai nyomón a mezőgazdasági művelésre al­kalmatlan területek helyén ta­vak sora jött létre, ahol a hal­termelésnek igen nagy lehe­tőségei vannak. Megyénk haihústermelé- sében a halastavakon kívül az elsődlegesen öntözési célt szolgáló víztározók, valamint a megyét szegélyező természetes vízterület — a Duna — jelen­tős termelési adottságot je­lentenek. 1978-ban üzemszerű halá­szattal egy állami gazdaság, 17 mezőgazdasági és egy ha­lászati termelőszövetkezet fog­lalkozott. A haltermelő terület összesen 3051 hektár. A gaz­daságok által előállított hal mennyisége 27 425 mázsa, amelyből a Bikali Állami Gaz­daság részesedése 63 száza­lék. A megtermelt hal legna­gyobb részét — 77 százalékát — a ponty, kisebb hányadát a pettyes és fehér búsa, az amur, a vegyes fehérhal, va­lamint q ragadozó halak kö­zül a harcsa, csuka és a sül­lő képezi. Az elmúlt év időjárása a haltermelés alakulását kedve­zőtlenül befolyásolta. A késői kitavaszodás, a 100 éves át­lagnál 20-25 százalékkal ke­vesebb hőenergia, valamint a csapadékszegény nyár okozta vízhiány mind olyan tényező, amely megakadályozza a ter­vezett takarmánymennyiség fel­etetését a halakkal (kb. 20- 22 százalékkal), ami termés- kiesést okozott. Az állami gazdaság és a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek eredménye közti különbség elsősorban azzal magyarázható, hogy a Bikali Állami Gazdaság európai vi­szonylatban is a legkorsze­rűbb módszerekkel dolgozik. A magas hozamot zárt technoló­gia alkalmazásával valósította meg. A tógazdaságokban folyó haltermelésen kívül hagyomá­nyos értelemben vett halászat a Duna baranyai szakaszán történik. A Mohácsi Halászati Szövetkezetnek lényeges sze­repe van megyénk lakosságá­nak húsellátásában. Eredmé­nye évről évre javuló tenden­ciát mutat. Megyénk szocialista szekto­rában folyó haltermelés fel­lendítésének legbiztonságo­sabb módját a mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetek bikali haltermelési rendszeréhez való csatlakozásában látjuk. Bara­nya megyéből jelenleg kilenc mezőgazdasági termelőszövet­kezet tartozik a rendszerhez 486 hektár területtel. Az együttműködés eredményei biz­tatóak, valamennyi termelési mutató összességében dinami­kus fejlődésre utal. Örkényi Miklós szakfelügyelő Jól zártak a társulások Eredményes évet zártak a baranyai gazdasági társulá­sok. öt ún. jogi személyiségű gazdasági társulás — más né­ven közös vállalat — és 36 nem jogi személyiségű gaz­dasági társulás működik a me­gyében. A közös vállalatok - két élelmiszerfeldolgozó, egy építőipari, egy mezőgazdasági és egy szociális egészségügyi — összesen 1272 főt foglalkoz­tattak. Nettó árbevételük 1978-ban elérte az 1 milliárd forintot, nyereségük 8,7 millió forint volt. A nem jogi személyiségű egyszerűbb gazdasági társu­lások dolgozói létszáma 441 fő. Az elmúlt évben e társu­lások árbevétele meghaladta a 206 millió forintot, tiszta nyereségük pedig a 17 milliót. állóságot kapnak. Feladataik között szerepel a szocialista demokrácia fejlesztése, a szo­rosabb kapcsolatteremtés a területi gazdasági és társa­dalmi szervekkel. A tanács- rendelet kiterjed az OTP és a szövetkezeti társasházak ér­dekképviseleti szerveire, ami­ket most választanak a lakók, mivel ezekben a házakban eddig nem tevékenykedtek a bizottságok. Március végéig 54 tanács­tag számolt be egyéves mun­kájáról választóinak, és a be­számolókkal egyidejűleg 94 lakóbizottságot választottak 654 taggal. A választások ki­tűzésekor az volt az alapvető cél, hogy az új testületek ak­tívan képviseljék a lakóközös­ségeket, közreműködjenek a várospolitikai célkitűzések megvalósításában. Ezért a ré­gi tagok mellett sok új tagot jelöltek a HNF területi szer­vei. Több fiatalt vontak be a bizottságok munkájába és nö­velték a nők arányát a testü­letekben. Ezeket a célkitűzé­seket segítették a mostani vá­lasztások előkészítésekor elő­ször alkalmazott adatfelvételi lapok. Az eddigi eredmények azt igazolják, hogy megvalósultak ezek a célkitűzések. Az új bi­zottságokban a 356 régi tag mellett 298 új tevékenykedik a jövőben, és a testületekben a fiatalok aránya 10 százalék. A 401 férfi mellett 253 nő kap­csolódik be a munkába. A választásokon a lakók cselekvőén vettek részt, észre­vételeikkel, javaslataikkal már a megválasztáskor bőven ad­tak feladatokat az új testüle­teknek. A HNF területi bizott­ságok és más területi szervek jelöltjeit a legtöbb helyen el­fogadták, csupán öt alkalom­mal tettek helyben ajánlást. Előfordult, hogy a 39-es dan­dár úti iskolában kiírt vá­lasztáson a jelölt nem jelent meg, így mást választottak. A 92-es választókerületben, Ko­máromi Zsuzsa tanácstag kör­zetében pedig a választók Gyenis Istvánt —, aki most ke­rült a bizottság tagjainak so­rába — eddigi áldozatos mun­kája elismeréséül örökös tag­gá szavazták meg. A tanács- törvény ugyan erre nem ad le­hetőséget, de mindenesetre a kitüntetett lakóbizottsági tag a következő öt évben a vá­lasztók bizalmát élvezi. A tanácstagi beszámolókon, illetve a lakóbizottsági válasz­tásokon 95 bejelentés hang­zott el, és a lakók 162 javas­latot tettek. Hasznosnak bizo­nyultak a lakóterületi fórumok, a lakók megértőbbek lettek, helyi érdekeiket alárendelték a város feladatainak. Javas­lataik többsége az útjavítá­sokkal, a kereskedelmi ellá­tással, a szolgáltatásokkal foglalkozott. Sőt 80 közérdekű javaslat hangzott el, amely­nek megvalósításával a ta­nácstagok foglalkoznak. Az értékeléshez hozzátarto­zik, hogy igen nehéz ott a szervező munka, ahol most választanak először bizottsá­gokat, például Lvov-Kertváros új negyedeiben. Az emberek nem ismerik egymást, és a te­rületi szervezetek kapcsolata sem összeforrott. A helyet biztosító vállala­tok, intézmények segítőkészen közreműködtek. Néhány helyen meglepetés is várt a válasz­tókra. A 39-es dandár úti is­kolában az úttörők műsorral tették ünnepélyessé a válasz­tást. Istenkúton a nőklub adott irodalmi összeállítást. A lakóbizottsági választások április 15-én fejeződnek be Pécsett, s összesen 408—410 testület alakul. G. M. Folyamatos munkarend, géprendszer, ösztönző bérezés Vágat­hajtási rekord István­aknán

Next

/
Thumbnails
Contents