Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)
1979-03-11 / 69. szám
1979. MÁRCIUS I I. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. A mint az ismeretes a propaganda szót több értelmezésben használjuk. Az egyik: olyan tevékenység a propaganda, amely valamely eszme, elmélet terjesztését, hirdetését foglalja magában. Ez az általános értelmezés tartalma. A másik: olyan tevékenység, amely a marxizmus-leninizmus tanainak megismertetésére irányuló, rendszeres, szervezett tevékenységet tartalmazza. Ezt nevezzük politikai propagandának. A politikai propaganda, mint tevékenységrendszer magába foglalja a pártoktatást, az állami iskolai keretben folyó marxizmusoktatást, a különböző szervezetek által szervezett politikai oktatást, a folyóiratok, napilapok stb. hasábjain közölt elméleti-ideológiai publikációs tevékenységet stb. E cikkben a politikai propagandarendszer egyik tevékenységi területéről, a pártoktatásról lesz-szó. Mi a pártoktatás feladata? Feladata, hogy hallgatóival megismertesse, elfogadtassa a marxizmus-leninizmus által feltárt törvényszerűségeket, megértesse a párt politikáját, annak végrehajtására cselekvőkésszé tegye az embereket, hogy erősítse, formálja meggyőződésüket, hogy felkészítse őket a politika képviseletére és védelmére. Tehát meghatározott ismeretek feldolgozásával, meghatározott képzési-nevelési funkciót kell betöltenie a párt- oktatásnak. Hogyan fogalmazható meg a politikai nevelési cél? „A pártszervezetekben, s ezen belül a- pártoktatásban folyó kommunista nevelés célja... abban fogalmazható meg, hogy... a személyiség olyan tartalmú átformálására, az adottságok és a képességek olyan irányú kibontakoztatására törekszik, ami megfelel pártunk eszméinek, normáinak, céljainak. Az a feladata tehát, hogy a kommunistákra jellemző személyiségjegyeket — ideológiai és politikai tudatosság, marxis^ ta szemléletmód és munkastílus, cselekvőkészség és -képesség, szocialista erkölcs és magatartás — alakítsa ki és fejlessze” - olvashatjuk A párt tömegoktatásának módszertana c. kötetben. A politikai propaganda rendszere átfogóbb, bővebb, mint a pártoktatás rendszere. Ugyanakkor természetes, hogy a politikai propaganda célja, tartalma nagyban meghatározza a pártoktatás célját, tartalmát. Amikor azt mondjuk, hogy a politikai propaganda célja a XI. kongresszus határozatainak, vagy a Központi Bizottság 1978. december 6-i ülése határozatának megismertetése, akkor politikai tevékenységünk irányát és tartalmát egyaránt megfogalmaztuk. S ekkor a párt- és állami szervek valamennyi intézményesített propaganda-eszközrendszere tartalmát, tevékenységeinek irányát kijelöltük. Hogy találkozik — ebben a példában — a politikai propaganda célja, tartalma a pártoktatás céljával, tartalmával? Formailag a legegyszerűbb a válasz: a pártoktatás valamennyi típusában fel kell dolgozni a XI. kongresszus határozatait. Ez igaz, de itt többről van, vagy legalábbis többről kell legyen szó. Arról ugyanis, hogy elméletileg megalapozottan, a szó helyes értelmében „tananyagszerűen” a meggyőzés eszközeit, módszereit a konkrét „befogadó közeg"-hez alkalmazotton dolgozzuk fel az adott határozatot. Az a felfogásom, hogy a pártoktatás ideológiai, elméleti ismeretnyújtás a valóság megismeréséhez, értelmezéséhez és megváltoztatásához: — amit most: műveltségalakító, gazdagító A pártoktatás szerepe a pártmunkában — magatartást szabályozó, meghatározó — közösségi motiváltságé közéleti emberré nevelő hatásában értelmezek. Anélkül, hogy idézném a korszerű. vagy modern műveltségről napjainkban is folyó vitát, úgy vélem különösebb bizonyító érvek nélkül is elfogadható lesz, amit állítani szándékozom. Amikor azt állítom, hogy a pártoktatás — mint képzési — nevelési folyamat — műveltségben, és határozottabban képviselik pártunk irányvonalát, élen járnak a szocialista építésben." Az állami oktatás fejlődése, eredményei megalapozottabbá tették és teszik a pártoktatásban feldolgozásra kerülő ismeretek befogadását, mint ahogy a pártpropaganda alacsonyabb (alap) tanfolyamaira is építünk a továbbképző funkciójú tanfolyamoknál. Egyetértek Balogh József: A politikai propaganda hatóanyag megértésében, a jó tanulási módszer átadására törekszik-e stb., mind olyan emberi tulajdonság, ami a szemináriumi csoportban érzékelhető, tudatosan formálható. Az is igaz, hogy e tulajdonságok formálásában is komoly szerepe van a propagandistának, mint meghatározó személyiségnek. A nevelő funkciót tudatosan leszűkítem a marxista meggyőződés (eszmei-politikai-vi- lágnézeti összetevőket értve forrás meghatározó alapja a másokért végzett önzetlen munka. Hogy kapcsolódik az ilyen emberré válás folyamatába a pártoktatás? Szerintem úgy, hogy a párt- oktatás szerkezete, a tanuló- csoportos (vagy hagyományos elnevezésben szemináriumi) formája meghatározott céllal (tanulás) létrehozott emberi együttes, amely a közös cél, a közös feladat, a csoportban szervezett különböző megbízatások (szerepek) stb. együttes ^IUwIrvärosi KRPCSOlflTaiHK alakító, gazdagító eszközrendszer, arra hivatkozom, hogy a marxizmus-leninizmus, mint tudomány rendelkezik tárgyával, a csak e tudományra jellemző valóság feltáró, megismerő tartalommal. Ha ez igaz, márpedig igaz, akkor ezt elismerve válaszoltam arra az összefüggésre, hogy aki részt vesz a pártoktatásban, az gyarapítja műveltségét, mégpedig olyan ismeretekkel, amelyeket épp a marxizmus elsajátításával biztosíthat. Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy aki nem vesz részt pártoktatásban, az nem ismeri meg ezt a tudományos elméletet. Véleményem szerint az elmúlt har- mincegynéhány évben társadalmi méretekben lényeges minőségi fejlődés részesei voltunk ebben a vonatkozásban is. Gondjaink ellenére tény, hogy hazánkban a dolgozók általános műveltsége, iskolázottsági szintje — nem túlzás ezt mondani — gyökeresen megváltozott. Állami iskoláinkban marxista szemléletű tantervekkel, tankönyvekkel, döntő többségében tudományos világnézetű pedagógusokkal dolgozunk. Minden évben több mint kétmillióan tanulmányozzák a marxizmus—leninizmust, a párttagság 70—80%-a rendszeresen, szervezetten tanul a párt- oktatásban. Joggal állapította meg Győri Imre elvtárs előadói beszédében a Központi Bizottság 1976. október 26-i ülésén: „A pártpropaganda az elmúlt években egészében jól szolgálta a pórt politikáját. Emelkedett a pártoktatás színvonala, bővült hatóköre, a pártélet szerves része lett... Erősödött a pártpropaganda nevelő funkciója. A pártoktatás, a propaganda hozzájárult ahhoz, hogy a kommunisták tájékozottabbak, műveltebbek lettek, önállóbban igazodnak el o bonyolult helyzetekkonysógáról c. tanulmányának megállapításával, amikor a hatékonyság elemeit elemzi, s a politikai oktatás sajátosságait keresve ezt írja: „A politikai képzés fontos sajátossága, hogy tudásanyaga műveltségi alapok nélkül nem vagy csak igen nehezen érthető meg. A politikai elveknek nem önmagukban van értelmük, hanem a konkrét gazdasági, szociális, kulturális stb. alkalmazásukban. Társadalmi, gazdasági, kulturális alapok és helyzetismeret nélkül inkább dogma, mint alkalmazható tudás.” A politikaoktatásban nyújtott ismeretanyag sem kész, befejezett műveltségi állapotot alakít, s ha jól oktatunk, indítékká is válik (kell, hogy váljon!) újabb ismeretek szerzésére a tudományok más területe vonatkozásában. Egyik fontos tényező lehet (legyen) a politikai oktatás a permanens művelődés, mint belső szükséglet kialakulásában. A pártoktatás egyben nevelő funkciójú, hisz az ismeretek — ebben az összefüggésben — eszközszerepet töltenek be. A pártoktatás személyiség- formáló szerepére utalok. Ezen belül olyan összetevőkre, mint a tananyag, az abban rejlő politikai, ideológiai, erkölcsi, esztétikai értékrend, ezek megértése, elfogadása, velük való azonosulás, vagy másként megfogalmazva, a személyiségbe történő beépülésük mozzanatai, folyamata; továbbá a szemináriumi csoport hatása, szerepe tagjaira, a propagandistára és viszont. A tudományos igényű vizsgálódás mellett azonban valamennyi propagandista számára adott megfigyelési lehetőség kínálkozik. Ugyanis annak az elemzése, hogy ki—milyen szorgalommal, tanulási beállító- dottsággal rendelkezik, milyen vitaképes, segít vagy nem segít másokat az éppen tárgyalt rajta) formálására, erősítésére. Azért emelem ki a meggyőződés szerepét, mert fontos — de nem egyedüli — tényezője az egész emberi magatartás szabályozásának. Vegyünk egy példát: a pártdokumentumok, oktatási tananyagok ismeretkörébe tartozik egy gazdaságpolitikai, közgazdasági alapfogalom, a termelékenység. Tanítjuk ennek lényegét, növelésének összetevőit. Aki megérti ismeretszinten a lényeget, azzal egyszerűbb elfogadtatni azt, hogy a termelékenység növelésének fontos feltétele a munkaidő jó kihasználása. Ez a megértés úgy válik magatartást szabályozóvá, ha munkaetikai normák (pontosság, lelkiismeretesség stb.) tapadnak hozzá, amely etikai normák belső szabályozóként hatnak. Persze nemcsak erre a szabályozó tényezőre lehet és kell építeni, hisz az erkölcsi motivációs rendszer is igen összetett, s ezeken kívül is van számos magatartást szabályozó rendszer (pl. a jog, a kollektív szerződések stb.). Meggyőződésem, hogy a pártoktatási csoportban „megtanult” magatartási formák erkölcsi normákat, erkölcsi értékeket hordoznak magukban, s az, aki többre, pontosabb ismeret elsajátítására törekszik, másokra is ilyen irányban hat, az a hétköznapok politikai gyakorlatában is pozitív alakító tényező tud és akar lenni. A harmadik fontos szerepet a közösségi motiváltságú közéleti emberré nevelő »hatásban fogalmaztam meg. Szó- használatomban arra akartam a figyelmet felhívni, hogy az egyén saját érdekében is vállalhat és végezhet közéleti, társadalmi szerepet. A minőségi különbséget abban látom, hogy a szocialista ember személyisége természetes, alkotó eleme a közösségi-közéleti szerepvállalás, az egyéni örömgyakorlása által közösséggé kovácsol ódik. „A propagandamunka keretében szervezett tanulócsoportok annál jobban megközelíthetik a szoros egybetartozást, minél inkább sikerül úgy »hangszerelni« az együttlétet, hogy sokféle problémát fenntartások nélkül, fesztelenül tárgyalnak meg, és a csoport hangulata módot és lehetőséget teremt a személyesebb jellegű kapcsolatok kialakulására is, vagyis minél inkább sikerül a csoportból közösséget formálni" __ olvashatjuk A párt tömegoktatásának módszertana c. kiadvány 159. oldalán. A pártoktatás ezen nevelő funkcióját természetesen a káderképző, ezen belül is a bentlakásos iskolajellegű formáktól várhatjuk el legjobban. Az eddig elmondottakkal csak érzékeltetni kívántam a pártoktatás három összetevőjének, szerepének lényegét. Szerintem a mai gyakorlatunk még nem mindenben felel meg a követelményeknek. Már csak azért sem, mert a követelmények is változnak, de a pártoktatás hallgatóinak igényszintje sem mindig kielégítő. Tevékenységünknek azon megnyilvánulását, amit politikai propagandának, pártoktatásnak nevezünk, irányt mutató mottója lehet az, amit Rubinstein szovjet pszichológus az Általános lélektan c. könyvében így fogalmazott meg: „Az eszmék és az eszmények nem rendelkeznek az önmegvalósulás mágikus erejével, csak akkor válnak valósággá, ha mögöttük a hozzájuk hű, a nehézségek legyőzésére képes emberek hatékony ereje áll.” Szentirányi József, az MSZMP Pécs városi Bizottságának titkára Ülök a kertben . . . Fogtam magam és kiültem a kertbe, mert — ez nálam már szokás — hogy a bőséges és választékdús előfizetéses állami ebéd után kiülök a kertbe és elmélázok egy kicsit. Az ernyőt is úgy igazítom, hogy az erős napfény közvetlenül ne égesse a bőrömet, szemhéjamat félig leeresztem és a keskeny résen át egykedvűen pillogok. Szóval megnőttek ezek a haragoszöld tiszafák, de a fenyők mór lassabban cseperednek, akár csak a három fügefa, amelyek nagyon kedvelik és igénylik a szélmentes öreg várfal védelmét. Kellemes pincehideg a sör is, csak úgy ho- mályosodik az üvegje kívülről. A kék égbolton bárányfelhők húznak át a fejem fölött. Hót mondhatom csodálatos idő van. Végre ezt is megértük a kellemetlenül hideg és hosszan tantó havas tél után, amire — mellesleg — jobb nem is visz- szagondolni.. . ... Egyébként pedig azért szeretem ezt az idei — és fölöttébb korai — tavaszt, mert a tavasz mindig hoz valami újat, valami soha vissza nem térőt. Például itt van ez a nők napja is. Az idén például potom tizenöt forintért már utánunk vágták a kofák a hóvirágot — ennyiért tavaly szóba sem álltak velünk — és az idén a kolléganőink ugyanazt kapták ajándékul, mint a „korábbi bázisév azonos időszakában”. Ezt a blikkfangos meghatározást a főkönyvelőnktől hallottam, akinek már hetek óta egyfolytában előre köszönök és szó nélkül kinálgatom neki az andaxint, majd tiszteletteljesen bátorkodom felhívni kedves figyelmét a tavaszi ünnepekre, amelyek immár itt vannak a nyakunkon és mondhatnám, hogy ezek az ünnepek eqyenesen a nyereségrészesedés kifizetésével kezdődnek, és nem árt, ha tudja, hoqy én is a viláqon vagyok. Különben is, mi ketten mindig jól megvoltunk egymással, nem igaz? üdvözlöm a családot.... hogyne, ... hogyne ... tessék csak nyugodtan vegyen méq egy tablettát ... A húsvét szintén itt van a küszöbön, a boltok polcaira kirakták a kölnivizes locsolókat, van köztük külföldi is, ilyen neve van, hogy „Krasznaja”, és jó erős az illata. Sok helyütt kiírták már, hogy „Megkezdődött a nagy húsvéti sonkavásár!” Igazuk is van, éppen ideje hogy a nehéz téli kalória- dús ételeket mellőzzük és áttérjünk a könnyed, franciás eledelekre, mint a főtt sonka és a zöldhagyma, a húsvéti tojásról nem is beszélve. Én már ettem is pirostojást, s amikor a tojáshéjat a KUKA-autó személyzete felfedezte, elképedve tűnődtek ,,.. . ki volt ez az esztelen?” ... Mondom, szívesen elüldögélek ebéd utón a szerkesztőség kertjében az ernyő alatt, karomat ráfektetem az asztalra (mintha valami megroppant volna . . .), és elnézelődöm. Az jut eszembe éppen, hogy az idei szemfestési divatot a rádió már beharangozta, van egy új „fazon”, az „álmodozó szem- vonal”, amelyet ezüstös-barna színnel kell felhúzni a külső szemsarokból a halánték irányába. Gondolom ez az ezüstösbarna színösszetétel különösen a szeplős nőknek kedvez. Meg nekem mert én mindig ellágyulok a szeplős nők láttán. . . . Ahogy így pihenek a kerti asztalnál, visszaidézem az újévnapi pokoli időt, meg az azt követő heteket. Ajaj, micsoda ítéletidő, talán igaz sem volt! (Mi van a karommal? Valami ropog ...) A kínai közmondás is azt tartja, „amiről nem beszélünk, meg sem történt..." Hát ezért nem érdekel engem a tél, amúgy is utálom, amikor ropog a hó, kiülök inkább a kertbe és elmélázva szaladok előre a tavaszba, csak a karom ne fagyott volna oda az asztalra ... Rab Ferenc
