Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)
1979-03-08 / 66. szám
6 Dunántúli nciüto 1979. március 8., csütörtök A gyermekév eszperantó programja Az Eszperantó Világszövetség (UEA) Rotterdamban székelő elnöksége — az UNESCO- val létrejött együttműködésének megfelelően — külön munkaprogramot dolgozott ki 1979- re, a gyermekek nemzetközi éve alkalmából. A „jaro de in- fanoj” programja — többek között — gyermekkongresszus, irodalmi pályázat, játékkiállítás, könyvkiadás, családtalálkozó szervezését tervezi. Az UEA-elnökség magyar tagja, dr. Szabó Flóra pécsi ügyvédnő a közelmúltban tért haza a rotterdami ülésről és a gyermekek évének eszperantó világprogramjáról nyilatkozott munkatá rsunknak. A világszövetség nyolc tagú vezető testületében a magyar fiatalasszony a nemzetközi konferenciák, találkozók, kongresz- szusok szervezésének felelőse. Mint elmondotta: a gyermekév eszperantó programja elsősorban a 64. világkongresszushoz kapcsolódik, amelyet a svájci Luzernben rendeznek meg júliusban. A nemzetközi nyelv barátai, mint ismeretes, minden évben más-más országban találkoznak egymással és az idei — svájci — összejövetelüket a gyermekek ünnepi eseményeként tartják meg.- A kongresszus alkalmából hirdetjük ki annak a nagy nemzetközi pályázatnak az eredményét, amelyet az eredeti vagy fordított eszperantó gyermekirodalomnak szentelünk — mondotta dr. Szabó Flóra. - Kiállításon mutatjuk be a világon eddig megjelent eszperantó gyermekkönyveket, illetve azok reprezentatív válogatását. A nemzetközi nyelv irodalma ugyanis rendkívül gazdag gyermekeknek írt mesekönyvekben és verskötetekben. Bizonyára sok látogatót vonz majd a gyermekjáték-kiállításunk, amelyet a lengyel eszperantisták szerveznek Luzernben hazájuk kulturális minisztériumának támogatásával. A kongresszus keretén belül sorrakerülő nemzetközi szabadegyetem központi témája is a gyermek lesz. — A „jaro de infanoj” talán legérdekesebb eseménye az eszperantóul beszélő gyermekek világkongresszusa lesz, amelyet a „nagy" kongresszussal párhuzamosan rendezünk meg Svájcban. Ezen .6—16 év közötti lányok és fiúk vesznek részt a földkerekség minden tájáról. Hazánkban is érdekes eseményekre kerül sor. Hódmezővásárhelyen például áprilisban megrendezik az eszperantó családnyelvű szülők és gyermekek találkozóját, s az országos eszperantó ifjúsági kongresszus is a gyermeket választotta témájául. Szerte a világon eszperantó nyelvű gyermekkönyvek jelennek meg: Magyarországon is kiadnak egy-egy mese, vers és ismeret- terjesztő könyvet a kicsinyek SÜRGŐSEN IRODAHELYISÉGET BÉRELNÉNK PÉCSETT, KB, 70 NÉGYZETMÉTERESET. TELEFON: 13-517 ~ KERESKEDELMI VAUALAT Színei«; es iormak pllszifiikciili«i Bartl József Lux Antal Misch Adám Kép és érthetőség A múlt héten nyílt meg három soroksári festőművész kiállítása a pécsi, Színház téri kiállítóteremben. A hárpm festőt, Bartl Józsefet, Lux Antalt, Misch Ádámot a szülőhelyen és a származáson túl leginkább a képzőművészetről alkotott •> felfogásuk, következésképp formanyelvük köti össze. Mindhárman a forma tökéletességében, annak elérésében látják művészeti törekvésük célját. Lemondtak a látható világ közvetlen ábrázolásáról, megfogalmazásuk szerint arra törekszenek, hogy a valóságról alkotott gondolataikat fejezzék ki a színek és a formák absztrakciójával. A művészeti ábrázolás ilyenfajta lehetőségeiről, korlátáiról beszélgettünk a kiállító festőkkel. Bartl József a főiskolán Ber- náth Aurél tanítványa volt, és Szentendre a másik meghatározó életútján. — Megpróbálom a népi motívumokat, a geometrikus, orna- mentikus dolgokat beépíteni képeimbe. Az érthetőség számomra nem okoz problémát. Ez is olyan mint az ábrázoló művészet, az élettől nem távoli, hiszen e motívumok — fejfa, tulipán — létrejöttek, élnek; ezek nemcsak agyszülemények. Ilyen motívumokat gyűjteni, régebben sokat jártam Baranyába, sokat fel is használtam belőlük. Ha úgy érzem, hogy kitöltöttem ennek a festési, ábrázolási módnak kereteit, mivel nem akarok bezárkózni, túl fogok lépni rajtuk. Lux Antal Stuttgartban végezte a főiskolát, művészetét nem nemzetiséginek, nem maHárom soroksári festő a képzőművészet feladatáról gyamok, de kozmopolitának szeretné tudni. A kiállításon akvarellekkel, grafikákkal jelentkezik. — Az ideológiát, az irodalmat elvetem a képzőművészetben. Azoknak is megvan a maguk helye, de a képzőművészet csak formai alapon fejlődhet, a formai kifejezés a szent. A természet az, amely megihlet minden esetben — ezt alakítom személyiségemre. Harcolok a vizuális környezet- szennyezés ellen, s erre a forma a legmegfelelőbb. A képek túlzott kidolgozása utálatos valami, a technikát csak annyira használom, hogy a formát ki tudjam hozni. A dolgok túlbe- szélését feleslegesnek, esetenként károsnak is tartom. Szeretem másképp is kipróbálni erőmet, a győri művésztelepen, gyári körülmények között készítettem objekteket, szobrokat. Érdekes, hogy azon munkásoknak, akik segítettek a kivitelezésben, nem jelentett problémát az érthetőség, talán éppen mert részt vettek a folyamatban. Misch Adóm az iparművészeti főiskola festő tanszakán végzett, szintén részt vesz a győri művésztelep munkájában, a vagongyárban készülő objek- tek készítésében. — Egy csendélet is akkor jó igazán, ha színeket és formákat rak megfelelően egymás mellé. Annak érthetősége csak abban áll, hogy a néző kipipálhatja a leltárt, ez alma, az virág, amaz meg váza. Amit mi csinálunk, az nem a figurális művészet elvetése. Ennek is az a lényege, hogy problémát fejezzen ki. Nem novellisztikus, nem leltározható: a szögletesebb és a lágyabb formák ütköztetéséből próbálok kérdéseket kifejezni. Erre tudatosan nem választok akár népművészeti motívumot sem, ha a néző mégis nőalakot, virágot lát egy vonalamban, az az ő magánügye, abba már nem avat- kozhatom bele. Hogy esetleg fogódzót adni a nézőnek? Nem tudom, egyáltalában felmerülhet-e ez a kérdés. A lényeg, hogy észre vesz-e formai, színbeli problémákat. A művész is individualista, leginkább ő az. Nem magyarázhatunk bele képeibe azt, ami nincs benne. Nem mintha a magyarázatok, vélemények befolyásolnák a képek fogadtatását, érthetőségét, vagy elmélyítenék a bennük közölt gondolatok mélységét — a képeknek is önálló sorsuk van —, bizonyára érdekes a kiállító festőknek a képzőművészetről vallott felfogása. Ki-ki egyetérthet velük, vitathatja, elutasíthatja vagy éppen továbbfejlesztheti azokat. A vita régi, s nem magyarázatok döntik majd el végül is, hanem hogy az önálló életre kelt képek magányosak maradnak-e, vagy az általuk közölt gondolatokkal eljutnak-e a közönséghez. Bodó Közművelődési munka a mohácsi járásban Példás együttműködés a vezetők között A mohácsi járás közművelődési tevékenységéről tanácskoztunk a járás, a helyi tanácsok vezetőivel, a művelődési házak, könyvtárak igazgatóival. Alapvető benyomásunk az volt, hogy a járási, a helyi vezetők az elmúlt esztendőben példamutatóan, tervszerűen, eredményesen dolgoztak együtt, megértésre találva a gazdasági egységek vezetői körében — a közművelődési törvény szellemében. Számba vették a lehetőségeket Hogyan gondolkodtak, hogyan terveztek? A hatvanas évek elején kialakult intézményhálózat tárgyi, személyi feltételeit elemezték. A települések fejlesztési lehetőségeit számba vették. Felmérték a különböző gazdasági egységek lehetőségeit, meghatározták o fejlesztési, felújítási feladatokat. A jelentősebb eredmények felsorolása igazolja az összefogásban rejlő erőt, a központi támogatási lehetőségek célszerű felhasználását. Ennek révén új művelődési házat avattak 1974-ben Somberekén, Babarcon; Bolyban és Majson befejezték a felújítást. Lippón új klubkönyvtárat nyitottak. Tavaly vette birtokába a helyi lakosság az új, korszerű művelődési házat Hímesházán: s klubkönyvtárat avattak fel Udvaron, Erzsébeten; Dunaszek- csőn bővítették, korszerűsítették a könyvtárat. Ehhez a programhoz pénz kellett A helyi tanácsi erőforrások mellett jelentős termelőszövetkezeti és áfész-támoga- tással, valamint társadalmi munkával kerekedtek az összegek, A hiányzó forintokat cél- támogatásként kérték és kapták a megyei tanácstól az Országos Közművelődési Tanácstól, a megyei KISZ-bizottság • tói. A hallatlanul sok szervező-, előkészítő-, tervezőmunka, mint láttuk, eredménnyel járt. Képzett szakembereket bíztak meg az intézmények vezetésével, illetve némelyiknek biztosították a továbbtanulási lehetőségeket. A továbbiakban, a járási-városi művelődési központ és az ifjúsági ház integrációja révén alkalmasabbá válna a városi és járási feladatok ellátására. Ugyancsak eredménnyel járhat az iskolai és közművelődési könyvtárak célszerű, indokolt összevonása, de legalább szorosabb együttműködése. A járás vezetői az elkövetkező években szükségesnek ítélik, hogy a berendezéseket korszerűsítsék, a könyvtárak állományát felfrissítsék. A tervekben a fő hangsúlyt a meglévő intézmények munkájának minőségi javítása kapta. Ez természetesen az intézmények irányítására, a járási művelődési központ .módszertani segítségére alapozódik. Az eredmények ellenére fontos feladat, hogy végzett népművelőket, könyvtárosokat tudjanak letelepíteni, hogy a jó intézményhálózat valóban jól működjön. Hatékonnyá, erőssé, folyamatossá csak akkor válhat az intézmények munkája, ha a népművelők, a könyvtárosok nemcsak támaszkodnak a pedagógusokra, iskolákra, a termelő egységekben dolgozó értelmiségiekre, hanem együtt is dolgoznak. Az eddigi sok-sok példa bizonyító erejű. A különféle szakkörök, énekkarok, zenekarok, klubok eredményei csakis szakavatott, ielkes emberek munkája nyomán jöhettek létre. Az intézmények jelentős része már közös fenntartásban üzemel Vagyis a művelődési ház a termelő egységektől meghatározott összegű anyagi támogatásban részesül. A járás területén az effajta költségvetési támogatás már meghaladja a félmillió forintot. S amit a legfontosabbnak tarthatunk az az, hogy a támogatási ösz- szegek biztosításán túl, feladatokat jelölnek meg mind az „üzemen belül”, mint a lakó- területi munkát illetően. A lakosság magáénak érzi Ez lehet égyfelől garanciája is annak, hogy évről évre mindinkább valóságos igényeket „szolgálnak” ki a művelődési házak, az ismeretterjesztő előadások sorozatával, tanfolyamokkal, a klubok programjának kialakításával. Másfelől a közművelődési intézmények dolgozóit is jobban készteti a lakosság igényeinek megismerésére, s új érdeklődési körök kialakítására. Természetesen ez a gondolkodás ki kell terjedjen, a már működő együttesekre, körökre is, hogy a vonzáskörzetben élő lakosság sajátjának érezze a művelődési házakat, könyvtárakat. Vagyis a közélet, a közművelődés igazi fórumaivá válhassanak a járás intézményei. Brandstötter György, a Baranya megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztályvezetőhelyettese Miről árulkodik a kidobott szemét? — A kidobott szemét mindig sokat elárul a szemetelő ember kultúrájáról — adja meg a kiindulópontot beszélgetésünkhöz Kárpáti Gábor régész, akit egy újabb leletmentési akció, egy gazdag leletanyaggal teli kút feltárása kapcsán kerestünk fel. — A Perczel utca 10- ben találták meg a pincefeltárás során azt a kutat, ahonnan az egyik leggazdagabb leletanyag került elő az eddigi régészeti kutatások során.- Mit lehet kiolvasni egy beomlott, aztán szeméttel teledobált középkori kútból? — Nagyon sok mindent. A leletek jó része arra utal, hogy a tulajdonos, akinek telkén állt, egy öntőműhely gazdája volt, tehát kézműves, tekintélyes városi polgár, aki előtt nyitva állt a társadalmi felemelkedés útja. Egy ilyen polgár a nemességig vihette — háza tája tehát érdekes képet ' adhat az adott korról. Hogy melyikről, azt II. Ulászló 15. század végéről származó dénárja árulja el.- Milyen tárgyakat készitheÚjabb kútfeltárás a Perczel utcában tett egy ilyen városi öntőműhely? — Elsősorban konyhai rézedényeket, de csengőket, vagy akár kolompokat. Előkerült a kútból egy öntött kupak; kisebb rézeszközök, gyertyatartó és persze, elrontott munkák, öntőtégelyek, bronzedények töredékei. — És mit mond mindez nekünk, mai pécsieknek? — Elsősorban azt, hogy Pécs polgárai a középkorban európai szintű, magas színvonalú városi életet éltek. Az öntőműhely tulajdonosa tekintélyes városi polgárnak számított, mint a kézművesek mindenütt. Olasz majolikakancsó töredékei tanúskodnak arról, hogy importból származó díszes ónedények voltak az asztalán, azaz megvásárolta a külföldről származó, olcsóbb luxuscikkeket. A kútban talált ablaküvegek azt mutatják, hogy házának ablakát már nem bőrhártya, hanem szemes üveg borította, és bizonyosan kőháza volt, amelyet cserépkályhával fűtöttek. Ezek a konkrétumok a műhely leletanyagával együtt persze már ipartörténeti, technikatörténeti dokumentumoknak számítanak, és nemcsak egy házról, egy városról, hanem egész korról, a középkor-végi Európáról beszélnek. Pécsett ugyanis mindez tetten érhető —, más európai városoktól eltérően —, hiszen itt a pincekutatások révén és azok mellett mód nyílik a város középkori arculatának feltérképezéssé re. Gállos Orsolya A Perczel utcai feltárás során előkerült cserépedényeket restaurálják a múzeum szakemberei — Szokolai felv. —
