Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)

1979-03-08 / 66. szám

Hóvirág helyett A nők átlagéletkora maga­sabb a férfiakénál. Megérdem­lik azt a kis kárpótlást, hogy valamivel tovább tartózkod­hatnak itt a Földön, aminek szorosan a közelében kényte­lenek élni mindvégig. Ha má­sért nem, hogy óvó szemükkel figyeljék a mi elrugaszkodá­sainkat ... Ök ezt nem tehe­tik, mert soha sincsenek ma­guk. A nők, ha elrugaszkod­nának a józanság talajától, egy egész világot rántanának magukkal. Ebbe beletartozunk mi, beletartoznak a gyerme­keink, életcéljaink, beletarto­zik a jelenünk és a holna­punk. A nőnek mindig itt kell lennie karnyújtásnyi közelünk­ben — a félig kész ebédek, a rendbeteendő lakás, az egyenlő munkát követelő mun­kahely, az ennivalót kérő gyer­mek, gondterhelt férj, a mo- sogatnivaló edények, az üzle­tekben kigyózó sorok, a gon­dozást igénylő elaggott szülők, a kihívó férfitekintetek, az ön- megvalósitás ritkán beváltott csalfa ígéretei, a kimosásra váró pelenkák hegyei és az érvényesülés ritka kegyei kö­zött — valahol... A nő nemigen ér rá azon gondolkodni, mi lesz Iránban, mi végre jut Carter Beginnel és Szadattal, mit is jelent a Vietnam ellen indított kínai háború. Mert amikor a tv kép­ernyőjére néz, észreveszi, hogy poros, le kell törölgetni, eszé­be jut egy felvarratlan gomb, és amikor kimegy a konyhá­ba a törlőrongyért, ottfogja a konyha. Pedig a nő szeretné tudni, hogy miért kell annak a hatgyermekes vietnami anyá­nak elvesztenie mind a hat gyermekét. Miért kell egyszál magában bolyongania a fel­perzselt falvak között? Miért sikoltozik az az iráni asszony a kamerák előtt a fájdalomtól, ha csak kiejtik előtte a sah nevét... Szeretné tudni, hogy miért kellett a sahnak kivé­geztetnie az asszony hozzátar­tozóit, szeretteit. Mert odafi­gyel és tulajdonképpen min­denről tud, amiről mi tudunk, tudni vélünk. Ö nem távolodhat el attól a földtől, amely — enyhe vigasz­ként — hosszabban köti ma­gához mint minket. Nem me­rülhet el vérre menő politikai vitákban, nem szentelheti a va­sárnap délutánját futball­meccsnek, ultipartinak, nem támolyoghat haza az éjszaka közepén: mondván: nem en­gedték el a barátai... Mert neki ott kell teljesítenie szol­gálatát reggeltől estig, mindig azon a bizonyos ponton, ahol éppen elszámoltatja az élet azokról a kötelességeiről, amikre mi kedves könnyelmű­séggel hagyjuk rá: női dol­gok ... Ezen a mai napon aztán valamennyien nő- és asszony­társaink fogadatlan prókátorai­vá válunk. Virágot nyomunk a kezükbe — hóvirágot. Hiszen az a legszebb és a legol­csóbb. Aztán amíg ők gyö­nyörködnek a virágban, elné­zünk a fejek fölött, szemünket egy messzi pontra függesztve, mintha legfőbb gondjaink és vágyaink néhány szavát sila- bizálgatnánk. Pedig csupa nagybetűs szavak ezek: SZE­RELEM. NŐ. ANYA. GYERMEK. BÉKE. Bebesi Károly A Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet pécsi, máriai telepén korszerű műszerekkel kutatják, vizsgálják a növények, borok mi­nőségét. A képen: atomabszorpciós mérés folyik, amellyel a nö­vény mikroelem-ellátottságát vizsgálják. Erb János felvétele Megkezdték az elvonulást a kínai csapatok Tudományos ülésszak Kádár János befejezte látogatását a Szovjetunióban Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, aki a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának meghívására baráti látogatást tett Moszkvában, szerdán délután hazautazott a szovjet fővárosból. Búcsúztatására Moszkva magyar és szovjet zászlókkal feldíszített Belorusz pályaudvarán megjelentek: Leonyid Breisnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, Konsztantyin Ruszakov, a Központi Bizottság titkára, Anatolij Blatov és Valentyin latin, az SZKP Központi Revíziós Bi­zottságának tagjai. Ott volt dr. Szűrös Mátyás, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykö­vete, valamint a nagykövetség több felelős munkatársa is. Kádár János szerdán délelőtt látogatást tett a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykö­vetségén és találkozott a magyar kolónia kép­viselőivel. Kádár Jánost dj. Szűrös Mátyás nagykövet köszöntötte. Az MSZMP KB első tit­kára jókívánságait tolmácsolta a Szovjetunió­ban dolgozó magyaroknak és baráti beszélge­tést folytatott a találkozó résztvevőivel. Kádár János ugyancsak szerdán felkereste az olimpiai falu építkezését. Az MSZMP KB első titkárát Igor Ponomarjov, az SZKP moszk­vai városi pártbizottságának titkára ismertet­te meg a nagyszabású építkezés számos léte­sítményével. Vietnam népe győzött Szerdán még folytatódtak az összecsapások Megkezdődött a kínai ag- ressziós csapatok kivonulása Vietnamból - adták tudtul szerda reggel a vietnami hír­közlő szervek. Hozzáfűzik: Viet­nam békeakaratát demonstrál­va utal enged a visszavonulók­nak, ám ha azok a távozásuk során folytatják harci tevékeny­ségüket, a vietnami hadsereg megbünteti őket. A vietnami összesítő jelenté­sek szerint a február 17-től, az agresszió kezdetétől március 5-ig a támadók 45 ezer kato­nája vesztette életét, sebesült meg, s a vietnami védelmi erők 400 harci járművet semmisítet­tek meg. köztük 275 harcko­csit. Megvédték hazájukat A Vietnami KP központi lap­ja méltatja az ország északi határtartománya különböző nemzetiségeinek és fegyveres erőinek bátor helytállását, han­goztatva, hogy „egy ember­ként, keményen védelmezték hazánk szent földjét”. A Nhan Dán vezércikke ez­után a kínai vereség okait elemzi. „A kínai agresszorok le­becsülték népünket és hadse­regünket, s ezért drága árat fizettek. A reakciós kínai ható­ságok agressziója nyomán a szabadságot és igazságot sze­rető nemzetek, a haladó embe­rek Vietnam mellett álltak, Viet­namot támogatták a kínai in­vázió ellen. Internacionalista kötelezettségüket teljesítve el­sőként nyilvánították ki szilárd szolidaritásukat Vietnammal a testvéri szocialista országok” — írja a lap és 'külön is kiemeli, hogy „Vietnam harcának leg­erősebb támasza a Szovjet­unió". A Nhan Dán azt is hang­súlyozza, hogy a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom, a nemzeti felszabadító mozgalom Vietnam mellett állt. A lap utal arra is, hogy „megmozdult Kína egészséges közvéleménye. Annak ellenére, hogy a pekingi vezetők minden módon meg akarták téveszteni saját népüket és hadseregüket, szembe kellett nézniük az erő­södő tiltakozással. Ez pedig felszínre hozta a pekingi veze­tők ellentéteit". A Nhan Dán ugyanakkor fi­gyelmeztet: „egyáltalán nem bizonyos, hogy a kínai hatósá­gok leszűrik a megfelelő tanul­ságokat vereségükből" és hoz­záteszi: „a vietnami nép bé­két akar és minden tőle telhe­tőt megtesz a két ország barát­ságának helyreállításáért. Ugyanakkor a győzelem elle­nére meg kell kettőzni ébersé­günket. A VKP felhívása a vietnami néphez és hadsereg­hez, az általános mozgósítás változatlanul érvényben van. Készen állunk arra,- hogy foly­tassuk igazságos harcunkat, ha erre szükség van. Népünknek, hadseregünknek fokoznia kell készültségét a haza védelmére és az előttünk álló munkafel­adatok teljesítésére. A fronttar­tományok népének éberen kell ellenőriznie az ellenség visszavonulását, egyidejűleg normalizálnia kell azéletet, újra meg kell indítani a termelést, s szavatolnia kell a közbiztonsá­got". A VKP központi lapjának ve­zércikke végezetül köszönetét mond a frontharcosoknak, a testvéri szocialista országoknak, a szabadságszerető népeknek, hogy támogatták a vietnami nép igazságos harcát. „Viet­nam legyőzhetetlen” — fejező­dik be a Nhan Dán írása. A Nhan Dán vezércikkének éberségre intő sorai egybevág­nak azokkal a nyugati jelenté­sekkel, amelyek szerint az ag­resszió még mindig nem mond­ható befejezettnek, sőt Kína — a csapatkivonási ígéretek elle­nére — újabb erőket összponto­sít a határtérségben. Érvényben a mozgósítás Noha a kínai hatóságok ag- ressziós csapataik Vietnamból való kivonását jelentették be, a harcok továbbra sem szűntek meg. Szerda délután a Vietnam Hangja rádióállomás — adását megszakítva — közölte, hogy a kínai fegyveres erők kedden és szerdán újabb véres akciókat követtek el Vietnam területén. (Folytatás qz 5. oldalon) „Leltározás a Szaljui-6-on Leltároztak szerdán az űrhajósok a Szaljut—6 űr­állomáson: felmérték a meglevő és már koráb­ban az űrállomásra jutta­tott élelmiszerkészleteket, a különböző használati cikkeket, a tartalékalkat­részeket. Ennek alapján adják majd le a rendelést a Földre, a soronkövetke- ző Progressz teherűrhajó számára, ha a földi irá­nyító központ a teljes el­lenőrzés után úgy dönt, hogy a másfél éve kerin­gő Szaljut újabb hosszú ideig tartó munkára al­kalmas. Nemcsak a készleteket, a műszereket, hanem ön­magát is ellenőrizte Vla­gyimir Ljahov és Valerij Rjumin, Ismét végrehajtot­ták a testtömeg mérését - Rjumin az elsődleges adatok szerint nem fogyott, de Ljahovnál i£ csak ki­csiny az eltérés a normá­lis földi testsúlytól. a Tanácsköztársaságról — A magyarországi Tanács­köztársaság fontos elvi, politi­kai kérdései kerültek az ülés­szak napirendjére, mégpedig a történettudomány újabb ered­ményeinek számbavételével, egyben történelmünk utóbbi hat évtizedének távlatából, s az azóta megtett út sok min­dent világosabban láttató ta­pasztalatainak birtokában — mondotta a Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából ren­dezett tudományos ülésszak zá­ró plenáris ülésén elnöklő Pach Zsigmond Pál akadémi­kus, az MTA alelnöke szerdán az Akadémián. A záróülésen részt vett Berecz János, az MSZMP KB osztályvezetője. Vass Henrik, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igaz­gatója egyebek között elmond­ta, hogy a magyar forradalom és a nemzetközi forradalmi fo­lyamat egymásra hatását elem­ző szakcsoportban nem csupán és nem elsősorban történeti áttekintést nyújtottak a felszó­lalók, hanem a kutatások új eredményeinek a tükrében ér­tékelték azokat az elvi, történe­ti és még vitatott kérdéseket, amelyek a Tanácsköztársaság történetének megítélésében ma is szerepet játszanak. Hangsúlyozták, hogy a bur­zsoázia erői nem támogatták a Károlyi-kormányt, amely élet- képtelenné vált, a kommunisták számára nem volt és nem is lehetett más választás, mint a hatalom átvétele. Arról is szól­tak, hogy a nemzetiségi kérdé­seket a tanácskormány a leni­ni úton oldotta meg, gyöke­resen szakított mindenfajta nacionalizmussal. Megállapí­tották, hogy a magyar mun­kásosztály, a magyar dolgozó nép a maga részéről megtette a maximumot a forradalmi fo­lyamat sikeréért, amely része volt a világforradalmi folyamat­nak is, de a résztvevők hiányol­ták, hogy ezt a tényt számos történeti munka nem ábrázol­ja kellőképpen. A történészek a vitában szembeszálltak az­zal a nézettel, hogy a Magyar Tanácsköztársaság „koraszü­lött" volt, s hangsúlyozták az általános európai forradalom korabeli realitását. Kilenc előadás, illetve korre­ferátum hangzott el azon a szekcióülésen, ahol a forra­dalmi elmélet kérdéseit, a párt és az állam fejlődését, a szo­cialista társadalmi struktúra alakulását, a Tanácsköztársa­ság ipar- és ' agrárpolitikáját, valamint jogalkotásának ala­kulását elemezték. A szekció­ülésen elhangzottakat Lakos Sándor, az MSZMP KB Társa­dalomtudományi Intézetének igazgatója foglalta össze. Ezt követően Nemes Dezső akadémikus, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Népszabadság főszerkesztője összegezte a tudományos em­lékülésen elhangzottakat. A tudományos emlékülés Pach Zsigmond Pál zárszavával ért véget. Délutáni foglalkozás a baksai új óvodában Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunai túli napló XXXVI. évfolyam, 66. szám 1979. március 8., csütörtök Ara: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja

Next

/
Thumbnails
Contents