Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)
1979-03-06 / 64. szám
1979. március 6., kedd Dunántúli napló 3 A lakóközösségeket képviselik A főváros után Pécsett, ar első kerületben alakultak meg az első lakóbizottságok 1956-ban, majd 1958-tól folyamatosan kezdték meg tevékenységüket a többi városrészben is. Kezdetben munkájuk a különböző igazolások kiadására szorítkozott, de az elmúlt tíz év során a lakók öntevékeny társadalmi szerveivé fejlődött a kis testületek zöme. Míg az első években a szakigazgatási szervek látták el őket feladatokkal, ma már ők járnak el a lakók érdekében, támogatva az illetékesek munkáját. Pécsett legutóbb - 1974- ben a megválasztott több mint 300 lakóbizottság többsége jól ellátta teendőit, Jelentős szerepet töltöttek be a társadalmi és várospolitikai célkitűzések megvalósításában, ismertetésében. Működési területükön megszervezték és kezdeményezték a társadalmi munkákat. Éltek jogaikkal, szót kértek a lakóterületüket érintő fontosabb kérdésékben. Elmélyítették a kapcsolatot a lakók és a tanácstagok, valamint az egyes körzetekben tevékenykedő társadalmi szervezetek között. Az értékeléshez az is hozzátartozik, hogy sok helyen nem töltötték be funkciójukat, nem képviselték a lakóközösséget, létük formálissá vált. Március 1, és április 15. között 422 lakóbizottságot választanak Pécsett. Ebben már helyet kapnak a szövetkezeti lakások és az OTP-társasházak érdek- képviseleti szervei is. A tanácstagi választókerület nagyságától és a lakók számától függően 3—10 fős bizottságok alakulnak. A választásokkal egyidőben számolnak be munkájukról a tanácstagok. A legtöbb lakóhoz már eljutottak a választásra invitáló meghivókártyák, a lépcsőházakban kitűzték a tájékoztató plakátokat. A nagyarányú előkészítő munkában részt vesznek a HNF területi aktívái, a területi pártszervezetek, valamint a KISZ, a MÉSZÖV, az SZMT és az OTP képviselői is. Azon fáradoznak, hogy a lakóbizottságok tagjai sorába azok az emberek kerüljenek, akik valóban képviselik a közösséget, ismerik a problémáikat, és a megoldásukban tenni készek. Gáldonyi M. Mii munkaszervezés Jobb munkaszervezéssel, új gépsorok beállításával, 4 százalékos termelékenységnövekedést irányzott elő ez évre a Kaposvári Ruhagyár pécsi gyáregységének vezetősége. Már a múlt év végén beszerelték a 6 millió forint értékű komplett vasalóautomata gépsort, nemrégiben pedig lecserélték a régi Csepel típusú vasalókat korszerű részvasalógépekre. A munka ütemének javítására szolgál az új zsebfel- varrógép is. Fénylorrüsgyürtás száz országnak A nagy teljesítményű gépsoron óránként 5 ezer lámpa készül Veszélyes gázkészülékek A gázzal nem ajánlatos játszani. Szigorú biztonsági előírások rögzítik, hogy megyénkben csak a DDGÁZ által beszabályozott és engedélyezett, a biztonsági rendszabályoknak maradéktalanul megfelelő gázkészülékeket használhatnak a fogyasztók. Mégis vannak, akik ezt nem veszik komolyan. A DDGÁZ szolgáltatási üzemegység hibaelhárító részlege két pécsi lakos ellen kezdeményezett a napokban szabálysértési eljárást, mert szabálytalanul felszerelt, házilag barkácsolt ve^tékes gázkészülékek- üzemeltetnek, így közvetlen balesetveszély-helyzetet idéznek elő. Nemcsak saját személyi és vagyonbiztonságukat, hanem a lakótársaikét is veszélyeztetik. A DDGÁZ kéri, hogy a fogyasztók bármilyen üzemelési, üzemeltetési rendellenességgel kapcsolatos észrevételükkel forduljanak a hibaelhárító részleghez telefonon (10-111, vagy 14-400) vagy személyesen a Légszeszgyár utca 16. sz. alatt. A jövő útja: komplett fényrendszerek exportja Nagyobb szakértelmet követel a munka Ottonnós szovjet targonca a Mohácsi Farostlemezgyárban Tanulnak a milliós értékű gépek kezelői Kevés a jelentkező a mezőgazdaságbél Az Egyesült Izzó jelentős hagyományokkal rendelkező, világszerte ismert nagyvállalat. S tegyük hozzá: nemcsak neve, de termékei is világhírűek. A Tungsramot — ezen a néven ismerik külföldön az Izzót — a világ hat legnagyobb fényforrás gyártója és exportálója között jegyzik. Részesedése a világ fényforrás értékesítéséből négy százalék. Belépőjegy a világpiacra Az 1896-ban alapított gyár már a háború előtt is jelentős hírnevet vívott ki magának. A hagyomány, a márka arra elegendő, hogy a nemzetközi piacokra „belépőjegyül" szolgáljon, ám csak a hagyományokból nem lehet megélni. Tudják ezt az Izzó vezetői, dolgozói is, hiszen a gyár életében mindig kiemelt helyet foglalt el a gyártmány- fejlesztés. Az Izzó megalakulása után hamarosan az ország legjobb szakemberei, tudósai kapcsolódtak be a gyár munkájába, s az újpesti gyár volt az első iparvállalat Magyarországon, amely — már a húszas években — saját kutatóintézettel rendelkezett. Az Egyesült Izzó úgy él a közvélemény tudatában, mint újpesti gyár, ahol izzólámpákat gyártanak. A törzsgyár valóban Újpesten van és itt villanykörtéket is gyártanak. De az Izzó már régen több ennél. Az évek folyamán sorra jöttek létre vidéki gyáregységei — Pécsett, Kaposváron, Nagykanizsán, Vácon, Miskolcon, Gyöngyösön, Hódmezővásárhelyen. Ami pedig a termékeket illeti: az utóbbi években jelentősen előtérbe került a vákuum- technikai gépek és gépsorok, az elektroncsövek, félvezetők és az integrált áramkörök gyártása. Ma több mint harminchat- ezren dolgoznak az Egyesült Izzóban, az idei árbevétel mintegy kilencmilliárd forint. Ezt jövőre tíz-tizennégy százalékkal kívánják növelni. Mint mondják, a gyárban hagyomány, hogy a termelési érték ötévenként csaknem megduplázódik, 1990-ben a tervek szerint már harmincmilliárd forint lesz. A vállalat saját kutatóintézetében kétezer műszaki fejlesztő és kutató dolgozik. S ha már a terveknél és a számoknál tartunk: míg 1975-ben a termelésnek mintegy tizenöt százalékát tették ki az úgynevezett új gyártmányok, 1980-ra ez az arány eléri az ötven százalékot. Az Izzó termékeinek mintegy háromnegyed részét külföldön értékesítik, öt kontinens száz országába szállítanak rendszeresen. Ahogy a gyárban megfogalmazták: a „száz lábon álló piac” gyakorlatát követik. Ez azt jelenti, hogy a világ minden jelentős és kevésbé jelentős piacán igyekeznek megjelenni, s ott a helyi adottságoknak és lehetőségeknek megfelelő értékesítési politikát folytatni. A forgalom biztonságos növelésének másik eszköze a komplett gyárak szállítása. A közelmúltban kezdte meg működését az USA-ban, Pittsburgh közelében egy vegyes érdekeltségű vállalat, de épültek, illetve épülnek lámpagyáraik Indiában, Nigériában, Thaiföldön, Irakban és Szíriában. Az Izzó a jövőben már nemcsak egyedi fényforrásokat szeretne eladni — mint mondják, a hatodik ötéves terv egyik nagy üzlete a komplett fény- rendszerek exportja lesz. A nyolcvanas évek elején az Izzó lakótelepén elkészül a minta utca. Ennek megvilágítása a legkorszerűbb követelményeknek is eleget tesz, s az érdeklődő szakemberek, a vásárolni szándékozó üzletemberek a gyakorlatban tekinthetik meg az eladásra kínált terméket. Idáig főként a külföldön elért eredményekről esett szó, s ennek nemcsak az az oka, hogy termékeik hetvenöt százalékát ott értékesítik. Ha egy gyárra, az Izzóra igazán áll a mondás, hogy senki nem lehet próféta saját hazájában. Hogy ez mit jelent ebben az esetben? A gazdaságos tőkés export növelése a népgazdaságnak, s így a vállalatoknak is fontos érdeke, a legfontosabb azonban mégiscsak a hazai igények kielégítése — mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt. Terveik összeállításánál mindenkor a hazai igényekből indulnak ki - a hazai igényekből, amelyek, mint mondják, sajnos nem meghatározóak. f Megtakarítható az import Több éves kutatómunka eredményeként például egy évvel ezelőtt elkészült az integrált áramkörök korszerű gyártásához szükséges üzem. A különféle számítástechnikai és más elektrotechnikai berendezésekhez használt integrált áramkörök hazai beszerzésével a híradástechnikai vállalatok jelentős tőkés importot takaríthatnának meg a népgazdaságnak. Hogy ezzel a lehetőséggel nem élnek, azt sem az ár, sem pedig minőségi különbség nem indokolja. S ha már a gondokról szólunk: a munkaerőhiány az Izzót sem kíméli, különösen a bonyolult gépek kezeléséhez értő szakmunkásokból van kevés. Budapesten évente mintegy 150 fővel csökken a létszám — igaz, a vidéki gyárakban az ötéves terv során hatezer új dolgozó belépésével számolnak. Föld S. Péter Az előadó ugyanúgy, mint egy iskolában, naplóval a hóna alatt érkezik a matematika órára. A különbség csak az, hogy ezt az órát gyárban, a Mohácsi Farostlemezgyárban tartják, fárasztó műszakot ledolgozott, munkaruhás embereknek. A nehézgépkezelői tanfolyam résztvevői ők. Nem akármilyen terhet vállalt magára az a húszegynéhány ember, aki erre a tanfolyamra jelentkezett, öt hónapon keresztül, minden nap öt órát kell a tanulástól régen elszokott fejeknek most a tudományokkal foglalkozni. Viszonylag szerencsésebbek a fiatalok, akik mögött még nem olyan távoliak az iskolában szerzett ismeretek, az idősebbeknek azonban szinte újra kell tanulni, nemcsak a hidraulikát, mechanikát, géptant, de a matematika és az elektromosságtan alapjait is. S bár jelentős munkaidő-kedvezményt kapnak, a termelésben is részt kell venni. Hogy miért vállalják? Ki a több pénzért, ki az előbbrelépésért, ki egyszerűen azért, mert úgy érzi, hogy beosztásánál fogva szüksége van erre a végzettségre. Petre Sándor, a fatér gépcsoport vezetője mondta: — El kell végeznem ezt a tanfolyamot, ha mint csoport- vezető utasításokat vagyok kénytelen kiadni. Az emberek nem is fogadnának el másképp. Pedig nehéz lesz ez az öt hónap. Jön a jó idő! Ilyenkort ha délután szabad vagyok, Bé- dára szoktam menni a családommal horgászni. Most a tanfolyam végéig erről le kell mondani. Húsz éve dolgozom ,a gyárnál, már jó pár tanfolyamot végigtanultam, meg is fogadtam az utolsónál: no, ebből nekem elég! De hiába, nem lehet megállni. Milliós értékű gépekkel kell dolgozni és szinte évről-évre újabb, egyre bonyolultabb gépek jönnek, aminek a mechanizmusát meg kell ismerni. Cieiner József szintén a fatéren dolgozik, a POCLAIN kezelője. ö még tavalyelőtt végezte el a gyárban a nehéz- gépkezelői tanfolyamot. — Én a több pénzért jelentkeztem. Számomra a lekötöttségen kívül nem jelentett különösebb erőfeszítést a tanfolyam elvégzése. Szakmunkásképzőt végeztem, autószerelő szakmát tanultam. A fizetésem azonban az AFIT-nál kevés volt. Ezért jöttem a MOFÁ-ba. Itt, mióta ezen a gépen dolgozom, megkeresem a 4500—5000 forintot havonta, és tulajdonképpen nem végzek fizikai munkát. Egyre nagyobb mértékben jelentkezik az igény nehézgépek kezeléséhez értő emberek képzésére. 1977-ig az országban csak egy helyen, Debrecenben, az ÉVM Nehézgépkezelőket Képző Szakközépiskolájában folyt ilyen irányú képzés. A vállalatok dolgozói részére a tanfolyamokat bentlakásos módon tíz hét alatt oldották meg. Az ország igényét azonban egy intézmény képtelen ellátni, ezért a debreceni iskola kihelyezett tagozataként a TIT Baranya megyei Szervezetét bízta meg tanfolyam- szervezésre, hogy Dél-Dunántúl igényét ily módon kielégítsék. Molnár Aladár, a TIT Baranya megyei szaktitkára az új tevékenységről a következőket mondta: — 1977 szeptemberében indítottuk az első tanfolyamot. Az első évben főként Baranya megye igényeit próbáltuk kielégíteni, s ma már Debrecen után a Baranya megyei kihelyezett tagozat képezi a legtöbb nehézgépkezelőt. Az elmúlt évben például 1200 ember kapott különböző nehézgép. típusra jogosítványt. A mohácsi tanfolyam ideális megoldás. Itt egy gyáron belül biztosítják a megfelelő létszámot, *s ugyanazokból a géptípusokból kell a hallgatókat oktatni. Van, amikor 15 munkahelyről jelentkeznek résztvevők, s majdnem 15-féle géptípus oktatását kell megszervezni. Sajnos vannak vállalatok, amelyek még nem ismerték fel a képzésnek nagy lehetőségét. Egyelőre a mezőgazdaság területéről is csak nagyon szórványos az érdeklődés. Pedig milliós értékű gépekről van szó! Lehet, hogy tanfolyam nélkül is megtanulja a dolgozó kezelni azt a gépet, de ha nem ismeri működésének a mechanikáját, a legapróbb hibával, a legkisebb szabálytalansággal tönkreteheti a gépet. Ez pedig nemcsak a vállalat, a népgazdaság számára sem mindegy. Sarok Zsuzsa « .............. ..... .jm..... ......MlA......* «j*.......* V ilághírű ncs g yuallaScatcxink
