Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)

1979-03-05 / 63. szám

A PÉCSI IUISC-IUEK JfUfULIIIIfl KE Meglepetések az NB I. tavaszi nyitányán Szerdán MNK-forduló A z 1978/79. évi bajnokság tavaszi nyitánya számos meglepetést hozott. Vagy talán már nem js meglepetés, hogy az éllovasok nyomában lévő DVTK biztosan legyőzi az egykor szebb napokat megélt Vasast? Vagy az sem megle­petés, hogy a szépen fejlődő Tatabánya nem tiszteli a lis­tavezető Honvédet, vagy a Du­naújváros már az első negyed­órában 2:0-ra vezet az MTK- VM ellen és a 19. perctől 10 emberrel játszva is biztosan győz? Sorolhatnánk tovább a kérdéseket és egyelőre ma­radjunk abban, hogy ezek az eredmények jelenleg még meg­lepetések, de ha így folytató­dik a bajnokság — az első 12-ben csak három pesti csa­pat van — akkor talán jövőre már nem tűnik meglepőnek, ha egy vidéki csapat biztosan győz a fővárosi ellen. A PMSC is meglepetést szol­gáltatott a nyitányon, sajnos kellemetlent. A mérkőzés előtti sajtótájékoztatón szóba jött az, hogy felesleges megkérdezni a csapat vezetőit az eredmény várható alakulásáról. Egyértel­mű volt, hogy mindenki győzel­met várt a kiesés rémétől fe­nyegetett MÁV Előre ellen. Úgy is indult a találkozó, hegy biztosan Pécsett marad a két pont. A vezető pécsi gól után beszorult a fehérvári csa­pat és levegőben lógott a ha­zaiak újabb gólja. A 39. perc aztán kedvezőtlen fordulatot hozott. Dárdai 11-est hibázott és ez megtörte a PMSC lendü­letét, melyet jól kihasználtak a vendégek. A MÁV Előre egyen­lítő gólját követően már nem volt olyan gördülékeny a PMSC támadása, mint az előző játék­részben és a hajrára úgy tűnt, az erő is elfogyott. Szólni kell néhány egyéni tel­jesítményről. Biztatóan játszott a két szélsőhátvéd, bár Iványi a második félidőre elszürkült. Lutz sokáig a csapat legjobb­ja volt, de ő is azok közé tar­tozik, akiknek erőnlétben van még mit pótolniuk. Kellemes színfolt volt Dobány középcsa­tár játéka, bizonyítva azt, hogy őt kár a szélen erőltetni. Kiss ezúttal csak statisztált, ment­sége, hogy az elmúlt év ápri­lisában játszott utoljára bajno­ki mérkőzésen. Gondot jelent a középhátvéd szerepkörének be­töltése is. Torna, amikor egy az egyhen került szembe a táma­dóval, rendre alulmaradt. Ta­lán Tapaszti megoldást jelen­tene, de ő pillanatnyilag sé­rült. * Szerdán újabb feladat vár az NB l-es mezőny 13 csapatára, köztük a PMSC-re is. Ekkor játszanak az MNK-ban a leg­jobb nyolc közé jutásért. A PMSC az első helyre előlépett Ferencváros együttesét fogad­ja Újmecsekalján. Az elmúlt év­ben ez a két csapat vívta a döntőt és akkor hosszabbítás után az FTC bizonyult jobb­nak. Most itt a lehetőség a ja­vításra! A kupa kiírása lehető­vé teszi, hogy a bajnoki mér­kőzések legkésőbbi kezdési idő­pontja után fél órával is lehet kezdeni. Ezért a PMSC úgy ter­vezte, hogy 15.00 órakor kez­dődne a mérkőzés, a munká­ban lévő szurkolók többségé­nek ez kedvezne. A Ferencvá­ros azonban nem fogadta el, arra hivatkozva, hogy játékosaik többsége a főváros környékén lakik és szeretnének mielőbb hazaérni. Rejtély, hogy fél órá­val előbb vagy később haza­érni mit jelent, de a nézőknek eiúttal sokat jelentene szerdán délután az a fél óra. L. L. Villámgyorsan futott, villámgyorsan eltűnt Beszélgetés Lépőid Endrével ■ Az „elfogyasztott” edzők ■ „Nem vagyok 400-as alkat” ■ Vissza az élmezőnybe A villámember. Ezt a jelzőt ragasztották (ragasztottuk?) an­nakidején Lépőid Endre neve mellé. A jóképességű vágtázó nem hagyta cserben „kereszt­szüleit", kitűnő időket futott 100 és 200 méteren, megjárta a montreáli olimpiát is. S amilyen sebességgel tört be a magyar atlétika élvonalába, ugyanolyan villámgyorsan tűnt el tavaly az élmezőnyből. — Rosszul sikerült a felkészü­lésem, megsérültem, június vé­gén pedig elvittek katonának, — indokolt Lépőid, a PMSC Tüzér utcai sporttelepének egyik kis irodájában ülve, im­már civilben. — Furcsa azt hallani, hogy nem sikerült a lelkészülése, hi­szen Harsányi László, a veze­tő edző irányította az edzéseit! — Pedig így van, ezt mutat­ja a sérülésem is, ami nem véletlen. Szerintem ott hibázott, hogy egyik napról a másikra ót akart állítani a 400 méter­re, s ezt nem lehet. Én nem vagyok 400-as alkat, ahhoz sokkal többet kellene edzeni és nem biztos, hogy végigbír­nám. Talán megtévesztő, hogy ifikoromban futottam egy-két jobb 400-as időt, de szerintem ez a vágtázó-munkából fa­kadt, nem pedig abból, hogy ez lenne az igazi távom. — Azt hiszem, túlságosan sok edzőt „fogyasztott" már el... — Hat edzőm volt eddig. Ez szerintem sem használt, mindig máshoz kellett idomulnom. De vegyük sorra: az első Tikvicz- ky Gyula, elköltözött Mohács­ról Pestre, Pazar Győzőtől azért váltam el, mert én jöt­tem Pécsre, Solymossy Egontól azért, mert budapesti lakos lettem. Ott Oros Ferenc volt az edzőm egészen addig, amíg vissza nem jöttem Pécsre és akkor kerültem Harsányi Lász­ló keze alá. — Még mindig Harsányi László az edzője? Hétfői □ — Nem, hanem Király László, Fiatalabb, mint én, mindösz- sze egy éve gyakorolja ezt a mesterséget, de a jelek azt mutatják, hogy jól kijövünk egymással. — Gyakran voltak szakmai vitái az edzőkkel. Most egy kezdő szakemberhez került. Nem használja-e ezt fel arra, hogy azt csinálja, amit akar? — Nem. Együtt edzünk, ő is versenyez még. Alaposan meg­beszélünk mindent, de ez nem azt jelenti, hogy az történik, amit én akarok. — Az elmondottakból nyil­vánvaló, hogy most 100 és 200 méterre készül. De annakide­jén az áttérés 400-ra azért is foglalkoztatott sokakat, mert úgy tűnt, hogy a vágtaszá­mokban megállt a fejlődés? ben... — Igen, elsősorban a vágta­számokra készülök, de néha elindulok majd 400-on is. Ami a fejlődést illeti: 1978-ig min­den évben futottam valamilyen csúcsot. Százon 10.41-gyei én tartom az elektromosan mért, 200-on 20.6-tal pedig a kéz­zel mért csúcsot. Az más kér­dés, hogy sokkal többet vár­tam én is, meg a közvéle­mény is — joggal — magam­tól. Hogy ez miért nem való­sult meg, azt nem tudom. Én úgy érzem, hogy mindent megtettem, az atlétika volt mindenem. Igaz, soha nem szoktam drámai hangon ecse­telni, mennyit edzem, mindig a vidám oldaláról igyekeztem fel­fogni az egészet, de ilyen va­gyok. Nem tudok és nem is akarok kibújni a bőrömből. — Most a leszerelés után milyen állapotban van, mik a tervei erre az idényre? — Sokkal rosszabbra számí­tottam. Egész jó állapotban vagyok, mindenesetre jobban, mint egy rosszul sikerült ala­pozás után. A terveim szeré­nyek, mértéktartóak. Vissza’ akarok kerülni oda, ahol vol­tam, a magyar rövidtávfutók élmezőnyébe. Belénessy Csaba Egy-iksz-kettö A HDN totótippjeit a következő hétre Kun Sándor gépkocsiveze­tő, a meszesi totózó törzstagja adta. 1970 óta játszik, a legtöbb találata eddig 12-es volt, ami akkor 1500 forintot fizetett. A 10. hét tippjei: 1. Soproni SE-Kaposvár. Tipp: x, 2. 2. Gyula-Debreceni MTE. A Debre­cen idegenben is győzni fog. Tipp: 2. 3. Papp J. SE—Eger. Tipp: 1, x. 4. 22. Volán-SZEOL. Nem bírnak egymással. Tipp: x. 5. Balassagyarmat—Kossuth KFSE. Tipp: x. 6. Bologna-Fiorentina. Tipp: 2, x. 7. Milan-Juventus. Nagy harc lesz — döntetlennel. Tipp: x. 8. Napoli— Internazionale. Tipp: 2, x. 9. Verona—Lanerossi. Tipp: 2, x. 10. Lecce-Foggia. Már most beírhat­juk az ikszet. Tipp: x. 11. Nocerina—Bari. Tipp: 1, x. 12. Sampdoria-Pistoiese. Kettesnek ígérkezik, tipp: 2. 13. Spal—Palermo. Tipp: 2. + 1 14. KOMÉP—Komló. Tipp: 2. Röplabda Almásfüzitő—U. PEAC 3:0 (4, 4, 2). NB I. női mérkőzés, POTE csarnok, 200 néző. Vezet­te: Kalász, Sumacher. így láttam Bán László osztályzatai Az NB I. tava­szi nyitányán le­játszott PMSC- MÁV Előre mérkő­zésen a pécsi já­tékosok teljesítmé­nyét Bán László, a Mohács—Véméndi TE edzője osztá­lyozta. Az osztály­zatok: Katzirz (0) — Iványi (5), Torna (4), Pál (5), Kincses (6), — Lutz (5), Kiss (5), Dárdai (4), — Kardos (4), Dobány (6), Varga (4). A csereként beállt Lőrincz (3). SAKK ZTE-PMSC 7,5-6,5. OB I. mérkőzés, Pécs. PMSC győzte­sek: Krisztián, Decsi, Lehel. Döntetlent értek el: Karsa, Ko­szorús, Lénárt, Balázs, Har- mann, Palcsó és Kele. VIZSGAMENTES, KÖNNYEN KEZELHETŐ Riga és Verhovina moped KISMOTORKERÉKPÁR ARA 4800,— Ft ÉS 5300,— Ft HELYETT CSAK 3300,— Ft AMÍG a KÉSZLET TART! Mecsek Aruház II. emeleti műszaki osztályán, 12. sz. Járműboltban, Pécs, Rákóczi út 50., 202. sz. Járműbolt, Mohács, Széchenyi tér, valamint a komlói, siklósi, szászvári szakboltjainkban. A vásárlás 20% előleg mellett OTP-hitellevélre is történhet a monitor ellöl Bukfenc M ár előre szeretném meg­nyugtatni a kedves ol­vasót, nem tornáról lesz szó, hanem egy másik sportágról, a kézilabdáról. A ,,B” világbajnokság a napok­ban fejeződött be, számunkra nem várt, kellemetlen kudarc­cal, tanulsággal: a magyar férfi kézilabda válogatott har­madik helyezése azt jelenti, nem lesz ott a moszkvai olim­pián. A jogos várakozás ellenére a részvételi jogot nem sikerült kivívni. Sokan emlékeznek a tavaly történtekre: A dániai „A” vb-n egy rosszindulatú időmérő és a nemzetközi szövetség ugyan­csak rosszindulatú vezetői jó helyezéstől fosztották meg vá­logatottunkat. Akkor még a pontegyenlőség esetén a cso­portmérkőzések során vala­mennyi. tehát nemcsak az egy­más elleni eredmény döntötte el a továbbjutást jelentő végső sorrendet. Ott Dániában Falu- di Mihály, a magyar csapat vezető edzője azt tette szóvá, illetékes''fórumok előtt, hogy a lebonyolítás nem igazságos, sokkal inkább megfelelne az erőviszonyoknak, ha nem a cso­portok leggyengébbje, hanem csak az egymás elleni ered­mény számítana. Ha ez ugyan­is egy évvel ezelőtt így lett volna, mi jutottunk volna to­vább! Lehet, hogy épp Faludi javaslatát figyelembe véve, a Nemzetközi Kézilabda Szövet­ség úgy- döntött, hogy holtver­seny esetén nem az eddig ér­vényben lévő pont- és gólkü­lönbségen alapuló szabály dönt, hanem pont-azonosság esetén az egymás ellen elért eredmény. Hurrá — mondták itthon, ez az amit mór régen szerettünk volna! Ez jobban tükrözi a csapatok játékerejét, reális sorrendet ad egy ilyen nagy jelentőségű tornán. És erre mi történt? Ez új sza­bály alapján egyetlen vere­séggel kiesett a férfi kézilab­da-válogatottunk az olimpiai torna résztvevői közül. Hiába volt jelentősen jobb a gólkü­lönbségünk, mint a svájci csa­paté, az első játéknapon két góllal kikaptunk tőlük és utá­na már tulajdonképpen min­den erőfeszítés hiábavaló volt! Ezt hívják nálunk bukfenc­nek ... Ebben tulajdonképpen még semmi nincs, hiszen az új sza­bály valóban jobb, mint a ré­gi volt. Kár, hogy nem előbb született. A baj ott van, hogy válogatottunk úgy utazott a vb-re, hogy fogalma sem volt erről a szbbálymódosításról I Csak menetközben derült ki, a kintről érkezett híradások alap­ján értékelik, hogy a csapat valamelyik vezetőjének akta­táskájából került elő a Nemzet­közi Szövetség erre vonatkozó átirata. A végén még azt sem tudták a mieink, hogy a har­madik helyért Csehszlovákiá­val, Izlanddal játszunk. Félelmetes tudatlanság! Egyébként nem az első eset az én gyakorlatomban sem, hogy sportolóink, de elsősorban a csapatot kísérő vezetők úgy utaznak ki egy nemzetközi ver­senyre, hogy nincsenek tisz­tában a lebonyolítás szabá­lyaival. Arról nem is beszél­ve, hogy ha 100 ezreket köl­tünk az állam pénzéből egy ilyen fontos világbajnokságra való felkészülésre, miért kell az utolsó pillanatban kiérkezni a verseny színhelyére, egy fá­rasztó utazás után, az itthoni télből a spanyol tavaszba. Az átállás nehézségei éppen azon a mérkőzésen jelentkez­tek (Svájc—Magyarország), amelyikről már régóta tudtuk, hogy sorsdöntő lesz a magyar válogatott számára, hogy itt dől el olimpiai részvételünk is. Állítólag úgy döntöttek, hogy szakmai okokból nincs szükség arra a tervezett és közvetlenül a világbajnokság előtt sorra- kerülő spanyol túrára, amely­nek költségeit a vendéglátó spanyolok fedezték volna. El­sődleges célja a formában tartás és a körülményekhez való szoktatás lett volna. A z állítólagos szakmai ér­dekek viszont ez ellen szóltak ... Meg is lett a következménye! Férfi kézilabda válogatottunk nem lesz ott jövőre Moszkvában. Kár. Mert anr\ak ellenére, hogy elsősorban magának, vagyis tavaly Dániában és most Spa­nyolországban elszenvedett egy-egy vereségnek köszönheti távollétét az olimpiáról, mind­ez elkerülhető lett volna, ha azok, akik felelősséggel tartoz­tak szereplésünkért, jobban odafigyeltek volna a váloga­tott körüli teendőikre. Szőnyi János Dunán KOSÁRLABDA: PVSK—Baja 99:77 (43:36). NB I. férfi mérkőzés, városi sportcsarnok, 1500 néző. Vezette: Berendi, Bolgár. PVSK: Vojtek (—), Kovács (30), Pálvölgyi (13), Rab I. (4), Rob II. (14). Csere: Varasdi (24), Tóth (10), Darázs (4), Edző: Egyed Mihály. A Baja kezdett jobban és 10 pontos előnyre tettek szert. A fél­idő közepére feljavult a PVSK, ledolgozta hátrányát, és végig ve­zetve, biztosan győzte le régi riválisát. Képünkön: A jól játszó Ko­vács elől ezúttal Ikotity (7), „elhalássza” a labdát. Rab I. és Rab II. beavatkozásra készen szemléli az eseményt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents