Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)
1979-03-04 / 62. szám
1979. MÁRCIUS 4. TÁRSADALOMPOLITIKA * DN HÉTVÉGE 5. Tanácstag és közélet Világnézetünk műhelyei A köznapi tudat csúnya tréfákat űzhet velünk. Következtetései, megállapításai rendszerint minden tudományos alapot nélkülözően válnak „meggyőződésünkké". Amikor aztán valaki egy olyan tudományhoz kezd közelíteni, amelyről korábban köznapi elveket alakított ki magának, akkor ez a közelítés általában ezen előítéletek felszámolásával kezdődik. Különösen érvényes ez a marxizmus—le- ninizmussal, mint tudománynyal, tudományos világnézettel való megismerkedésre. Hiszen világnézete, erkölcsi meggyőződése mindenkinek van .. . Kiki esküszik a maga hitére, elveire és több-kevesebb szenvedélyességgel védelmezi a maga álláspontját. A tudomány tételei azonban nem „eskü" tárgyai, létüket nem a köznapi „meggyőződésnek” köszönhetik. A köznapi tudat csapdái különösen a fiatalabb korosztályok számára jelentenek veszélyt, hiszen náluk a szenvedély és a hit még jórészt kitölti a konkrét, tudományosan megalapozott ismeretek helyét. A tudományos világnézet megfelelő szintű és hatásfokú elsajátítása éppen ezért kulcs- fontosságú dolog felsőoktatási intézményeinkben. Mik ennek a folyamatnak a főbb sajátosságai. nehézségei, milyenek a feltételei? Ezekre a kérdésekre igyekeztem mindenek előtt választ kapni a Pécsi Tudományegyetem filozófia és tudományos szocializmus tanszékén, ahol Judi /stván, tanszékvezető egyetemi tanárral beszélgettem. Látogatóban a Pécsi Tudományegyetem filozélia és tudományos szocializmus tanszékén — Hogyan lehetne nagy vonalakban meghatározni a tanszék leiadatait?- Oktató munkánk a Tudományegyetem mindkét karának — tehát az Állam- és Jogtudományi Karnak és a Közgazdaságtudományi Karnak a nappali, esti és levelező tagozatára terjed ki. Tárgyaink: a filozófia, a tudományos szocializmus, a magyar munkásmozgalom története, az etika, a szimbolikus logika és az általános szociológia. Ezt a feladatot a tanszék hét tagja, három tudományos ösztöndíjasa és egy tudományos segédmunkatársa látja el.- Az oktatói tevékenység mellett tudományos munkát is végeznek. Mik ennek a főbb területei? — Maga az oktatás is a tudományos eredmények állandó követésével, folyamatos fel- használásával történik. Az oktatók emellett bekapcsolódnak egy-egy adott tudományág művelésébe is. Ezek a területek szervesen összekapcsolódnak egymással. Tanszékünk funkciója természetesen alapvetően képző funkció. Ugyanakkor részt veszünk egy — 1976-tól 1980-ig tartó - országos középtávú kufbtási programban, amelynek összefoglaló címe: A szocialista tudat fejlődése. Ez a téma az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának kezdeményezésére került a kiemelt kutatások csoportjába. Témagazdája az MTA Filozófiai Intézete. Ezen belül tanszékünk közvetlenül Az erkölcsi tudat és szociális helyzet, valamint A mai vallási tudat általános elméleti kérdései című témákkal foglalkozik. Emellett A nemzetiségi kérdés politikai problémái Baranyában a szerb megszállás idején. A szocializmus helye a marxi társadalomfelfogásban címmel is folynak nálunk kutatások. Itt említeném meg az egyetemen — pontosabban a tanszéken — belüli tudományszervezői feladatokat, amelyek ránk hárulnak, a tanszéki oktató munka pedagógiai-módszertani tapasztalatainak tudományos igényű feldolgozását és publikálását, továbbá a PAB I. Társadalomtudományi Szakbizottságában, valamint a TIT filozófiai szakosztályában végzett munkánkat. Az elmúlt években két országos filozófiai konferencia színhelye volt Pécs. Ezek megszervezésében és lebonyolításában ugyancsak részt vett tanszékünk. Megemlíthetem még a Tudományos Minősítő Bizottság filozófiai szakbizottságát, amely szintén rendszeres feladatokat ró ránk. Ezen kívül szólni kell arról a munkáról is, amit a Magyar Tudományos Akadémia különböző munkabizottságai rendszeres személyi megbízatások formájában adnak a tanszék néhány tagjának. Mindezt — a tudományos diákköri tevékenység irányításától a különböző témákkal foglalkozó nemzetközi fórumokon való aktív részvételig — hosszan lehetne sorolni még.- Milyen nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek? — Csak felsorolásképpen említem meg a kolozsvári, a krakkói és a pozsonyi egyetemet, valamint az előbbieknél tágasabb kapcsolatrendszert jelentő Jereváni Állami Egyetem történelmi materializmus és etika tanszékét, amelyekkel rendszeres tudományos kapcsolatban állunk.- Oktató-nevelő munkájuk során nyilván több száz hallgató kerül évente önök elé, hiszen a tanszéknek minden egyes diákkal foglalkoznia kell... — így van. Minden évfolyamon vannak tárgyaink. Nekünk egész éven át az egész hallgatósággal van kapcsolatunk (a politikai gazdaságtan kivételével). Az első félévre számítva, ez csaknem 800 vizsgát jelentett.- A kommunista szakember- képzésről beszélgetünk. Lehet- séges-e, hogy valaki nálunk napjainkban jogász, vagy közgazdász legyen anélkül, hogy marxista volna? — Nem, semmiképpen. Sem jogászt, sem közgazdászt nem képzelhetünk el enélkül. Mi többek között ennek érdekében is figyelembe vesszük munkánk során a leendő jogász, vagy közgazdász világnézeti igényeit. Lehetségesnek tartom, hogy egy orvosnak, vagy mérnöknek a szakképzésében a marxizmus—leninizmuson belül bizonyos tekintetben másra kell helyezni a hangsúlyt. Nálunk az egyetem jellegénél fogva például az állam és az osztályok árnyaltabb feldolgozásban szerepelnek, mint másutt. Ugyanakkor persze, amikor arra törekszünk, hogy a szakképzés eredményessége érdekében közelebb vigyük a tárgyat az adott szakmához, a filozófiánál és a történelmi materializmusnál maradunk, megőrizve és hangsúlyozva annak átfogó, egyetemes érvényét, jellegét. Az oktatás „hatékonyságával” kapcsolatban elég gyakoriak és megbízhatóak a visszajelzéseink. Ezek kedvezőek és megnyugtatóak korszerűsítési törekvéseink irányának helyességét illetően. Olyan hallgatói csoportok is vannak, amelyek ke. veslik a marxista tárgyak esetenkénti heti egyórás előadásait. Amikor fiatalként az ember az egyetemre kerül, általában valamit vall magáról. E „vallomás" alapján akár mellőzni is lehetne a világnézeti képzést... A valóság viszont más, a tizennyolc éves ember esetében inkább köznapi, mintsem tudományos világnézetről van szó. Az, amit mi nyújtani akarunk és nyújtunk nekik, egy kialakult, az adott társadalmi és történelmi viszonyainkhoz illő követelményekhez és igényekhez igazodó ismeretrendszer. Ennek persze a másik oldalát is figyelembe kell venni, azaz meg kell nézni, mit tud kezdeni a diák ezekkel az ismeretekkel. Ezek a kívülről kapott ismeretek ugyanis csak akkor érnek valamit, ha az egyes emberben belső meggyőződéssé válnak. Mindezt nehéz mérni a konkrét személyiségben. Itt csak tendenciákról lehet a bizonyosság erejével beszélni. Ezeknek a tendenciáknak a jellegzetességei a fokozódó érdeklődés, a diákköri tevékenység fokozódó fellendülése, a szeminá.riumi hozzászólások, amelyekből látszik, hogy diákjaink olvassák a megfelelő folyóiratokat, figyelemmel kísérik a társadalmi változásokat és érzékelik a társadalomban végbemenő folyamatokat.- Előadás, jegyzet, kötelező olvasmány. Rendszerint ezek képezik a felkészülés és az ismeretszerzés alapját. Az utóbbi években azonban mintha örvendetesen eltértünk volna a jegyzetközpontúságtól a "klasz- szikusok, az eredeti művek javára. így van ez? — Amikor 1957-ben elkezdtünk itt dolgozni, akkor a felsőoktatás-politikai álláspontok is azt a meggyőződésünket erősítették meg, hogy a marxizmust tudományként kell tanítani. Emellett a hatvanas évek elejétől adva voltak a klasszikusok tanulmányozásának tárgyi feltételei. E feltételek — később tovább javulva — egybeestek oktatói . törekvéseinkkel. Itt van például az etika, amelynek tanulmányozási alapja az előadás, a jegyzet és a kötelező irodalom. A kötelező irodalmat az eredeti művek bizonyos idevágó részei képezik, amelyek vizsgatételek is egyben. Mivel mindez vizsgakövetelmény, nem képzelhető el olyan eset, hogy valaki a tanulmányai során ne találkozna valamilyen formában a forráshelyekkel, azaz a klasszikusokkal. Persze a klasz- szikusok nem eleve az egyetemi oktatás számára írták műveiket, ezért nyilván ki kell választani az adott témához legjobban illő részleteket. Túlzás nélkül mondhatom, hogy a kiválóbb hallgatók feleleteit hallgatni nemegyszer élményszámba megy. — Általában milyen kérdéseket, problémákat vetnek fel a diákok a szemináriumokon? • — Az egyetem nincs elszigetelve a társadalomtól, így a diákok számára is elsősorban azok a kérdések és problémák fontosak, amelyek a társadalmat foglalkoztatják. A közgazdász hallgató gyakorlatra jár a termelő üzemekbe, a jogász hallgató pedig a bíróságra, ahol az életnek, a társadalomnak nem éppen a szép oldalával kerül szembe . . . Van olyan hallgató is, akin úgymond: semmi sem segít. Nyilván nem az egyetemi tanulmányai hatására alakul ki benne egy olyan magatartás, ami az úgynevezett „külső kritikust" jellemzi. A kritikus szellem egyébként az egész hallgatóságot áthatja, de más az elkötelezett belső kritikusság és más a kívülálló, a „kibicnek semmi sem drága” magatartása. A marzixmus—leninizmüs tudományként való kezelése egyébként azt is jelenti, hogy itt a jó vizsgaeredményért keményen meg kell dolgozni. Mert ezekből a tárgyakból is meg lehet bukni ... Akik a marxizmusból tanulmányi szempontból problematikusak, azok rendszerint a többi tárgyból is azok. Az egyetem jellegénél fogva a hallgatók legtöbbjének a kérdései a mai polgári társadalomelméletek köré csoportosul. Sokan feszegetik az úgynevezett népi kapitalizmus és a fogyasztói társadalom problémáit. Ez esetben többnyire a marxista szerzők ma már rendelkezésre álló átfogó kritikáiról, egyes műveinek hatásáról van szó. Nem véletlen. hogy a közgazdász és a joghallgató felfigyel ezekre és egy sereg más hasonló problémára. Mindez bennünket arra ösztönöz, hogy egy-egy lépéssel e problémafölvetések előtt járjunk és ne csak az elméletekkel foglalkozzunk, hanem azok marxista kritikájával is. A tudományos problémák megválaszolása természetesen legtöbbször sok időt igénylő feladat. A napi eseményekkel kapcsolatban például, hogy mi lesz Iránban, ugyancsak nehéz jóslásokba bocsátkozni. Megemlíthetném még a futurológiával, a fejlett szocializmus kérdéseivel vagy akár a Római Klub ismeretes jelentésével összefüggő problémafölvetéseket, amelyek a legjellemzőbbek.- Judi elvtársnak a tudományegyetem az első munkahelye. 1957-től dolgozik itt. Az elmúlt évben tanszékvezetői megbízatása mellett egyetemi tanárrá nevezték ki. 1962-től 1965-ig a Szovjetunióban a Moszkvai Társadalomtudományi Akadémia aspiránsa volt. Disszertációjában az etikával, ezen belül a munka és az erkölcs viszonyával foglalkozott. Tanulmányait filozófia—logika szakon a budapesti Lenin Intézetben végezte. Immár több évtizedes tapasztalatai alapján mit mondana a filozófiaoktatás fejlődéséről?- A jelenlegi tanszéki forma 1970-ben alakult ki. Az elmúlt években az volt a feladatunk, hogy tanszékünket a megnövekedett oktatási-nevelési feladatokhoz igazítsuk, annak megfelelően fejlesszük, másrészt, hogy egy számunkra új területen - a pécsi közgazdászképzésben is meghonosítsuk a marxizmus-leninizmus oktatását. A hatvanas években előrelátható volt egy felgyorsuló tudományos-technikai fejlődés. Sokan úgy gondolták, hogy az ismeretek a technika és a természettudomány felé tolódnak el. Számomra, filozófus számára jóleső érzés látni, hogy ez nem egészen így alakult, hanem úgy, hogy a társadalomtudományi ismeretek szükségessége legalább olyan meghatározóvá vált, mint az említetteké. Nekünk — többek között olyan tanáraink voltak, mint Fogarasi Béla, Szigeti József, Lukács György és Mátrai László. Tőlük tanultuk meg azt, hogy a filozófiai gondolatokat forráshelyeiken lehet a legjobban tanulmányozni, megérteni. Amikor idejöttünk, néhány brossára volt itt csupán, jelenleg pedig hatezer kötetes szakkönyvtára van a tanszéknek. Ma már olyan felvételiző hallgatójelölt is van, aki marxizmusból olvasotton áll a felvételi bizottság elé. Mindez csupán néhány kiragadott gondolat a sok közül, de talán jól jellemzi azt a fejlődést, amely nem kis örömöt jelenthet valamennyiünk számára. Bebesi Károly A tanácsrendszer — rendeltetése, szervezete, kapcsolata a lakossággal - csaknem három évtized után ma már aligha szorul bemutatásra. A legközvetlenebbül a tanácstagját ismeri a lakos, hiszen ő választotta érdekeinek képviseletére, s gyakorta találkozik is vele. A tanácstag tehát egyik központi alakja a helyi közéletnek, aki egyrészt — a törvényben lefektetett jogai és kötelességei keretében — ellátja a lakosságtól kapott megbízatásokat, részt vesz a népképviseleti-önkormányzati tevékenységben, • másrészt következetesen őrködik a helyi és a központi érdekek mindenkori harmonikus érvényesülése felett. Szerteágazó és felelősségteljes a tanácstagok munkája, akár a választókerületükben, akár a tanácsi testületekben végzik. Ez a választók bizalmán alapuló, megtisztelő funkció olyan embert kíván, aki munkáját teljes odaadással és kellő felkészültséggel képes ellátni. Általános tapasztalat, hogy a majdnem 70 ezer tanácstag többsége tisztában van ezekkel a követelményekkel. Ezt igazolja mindenekelőtt működésük szemmel látható eredményessége, s a lakosság értük érzett bizplma, megbecsülése. S valamiért mégsincs minden rendben. Aligha véletlen, hogy az utóbbi időben egyre több helyen látják szükségesnek a tanácstagi, illetve testületi munka hatékonyságának megvizsgálását. S a vizsgálatok valóban arra utalnak, néhol mintha alábbhagyott volna a tanácstagok lendülete. Egy részük időközben elfáradt, elbizonytalanodott; a testületi ülésekről is elmaradozik, de aki elmegy, az se játszik komoly szerepet a döntések meghozatalában. Ugyanígy egyes választókerületekben is érezhetően lazult a tanácstag és a lakosság kapcsolata. Az 1980-ig meghosszabbított választási ciklus valóban egyfajta fáradtságot idézett elő a tanácstagság körében. Sokan megöregedtek, elhaláloz- tak. Ez végül is természetes folyamat, s az időközi választásokkal rendezni lehetett a sorokat. Nagyobb probléma ennél, hogy a megtorpanás főleg azoknál mutatkozik, akik tulajdonképpen már a megválasztásuk idején sem lehettek minden szempontból alkalmasak erre a jelentős társadalm: feladatra. Néhány év múltán idevezetett a felületes jelölés, a túlzott „statisztikai” szemlélet. Ez a mulasztás, sajnos, már csak a következő választáskor korrigálható. Az okok másik része a testületi ülések előkészítésével és lebonyolításával, illetve a tanácstagok jelzéseinek, javaslatainak további sorsával kapcsolatos. Mindinkább szaporodik az ülések napirend jeinek a száma, egyre vaskosabbak a szakigazgatás által készített előterjesztések, amelyeket elönt a „szakzsargon", az adathalmaz, s rendszerint valamennyi testületi szervnek foglalkoznia kell velük. A tanácstagok tehát joggal panaszkodnak itt is — ott is arra, hogy ezt a nagy elfoglaltságot — hiszen nemegyszer több társadalmi funkciót is betöltenek —, már nem győzik energiával és idővel. A vizsgálódások azonban az aktivitás csökkenésének egyéb összetevőit is — a hajszoltabb magánélet, az információáradat befogadásának korlátozottságát stb. — napfényre hozták és ez mór önmagában is jelentős lépésnek tekinthető a kibontakozás útján. Persze, azért még számos teendő vár a politikai, állami és társadalmi szervekre, hogy a helyi tanácsi közélet mindenütt újult erőre kapjon, s a tanácstagi megbízatás ne váljék formálissá. Németh Géza
