Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)
1979-03-23 / 81. szám
1979. március 23., péntek Dunántúli napló 3 Vörösréz sisakot kapnak a tornyok M egmozdult a másfél évtizedes állóvíz a szigetvári belvárosi templom — Ali pasa dzsámija — körül. Előbb felújították a tetőt, most pedig a tornyok kapnak új vörösréz sisakot. Néhány év, s ezek a sisakok szép, halványzöld patina-bevonatot kapnak. Vajon az épület, amit díszítenek, megújul-e addig? Felújítják Szigetváron Ali pasa dzsámiját Gondolom, nem én vagyok az egyetlen Szigetvárra látogató idegen, aki minden alkalommal megállók az oroszlán előtt, hogy gyönyörködjem ebben a kedves hangulatú térben, amelyet most oly furcsán díszít ez az idén éppen 390 esztendős templom. Furcsán — mondom —, mert fölöttébb szokatlan dolog, hogy egy ilyen becses műemlék ennyire elhanyagolt állapotban legyen. A szép barokk torony nagyon megviselt állapotban van, a dzsámi falain akkora repedések, hogy a kíváncsi idegen ezeken át is bepillanthat a belsőbe. Megkerülöm az épületet. A hátsó traktust nézegetem, ami olyan idegenül hat itt. Érdekes, a barokk torony és a török dzsámi olyan harmonikus összhangban van egymással, hogy a kettőt el sem lehetne képzelni — itt legaláb- is — egymás nélkül. De e kettő és a toldalék... Nos igen, így akarták hajdan teljessé tenni a templomot. A próbálkozás sikertelensége lenyűgöző! Tiszta szerencse, hogy ez a toldalék már szinte magától szét akar esni. Persze jobb volna ezt nem megvárni . . . Bent egy templom és egy bádogosműhely különös keveréke fogad. A különböző korú padsorok kétoldalra tolva, középütt pedig munkapadok, szerszámok, vörösrézlemezek, szépen formált idomok és kacskaringós hulladékok. Szárnycsattogásra kapom fel a fejem: az egyik ablakon galambcsapat röppent be, s most itt szárnyal körbe, körbe. Irdatlan magasság tárul ki fölöttem. Milyen magas lehet ez a kupola? — tűnődöm, aztán rájövök az érzékcsalódásra. Dorffmeister mester oly rafinálton festette freskóját a kupola belsejére, hogy azzal szinte ablakot nyitott az égboltra. Sziget elestét és visszafoglalását ábrázolja a freskó, de most, restaurálásra váró állapotában nem minden részletét lehet felismerni. Az alsóbb régiókat veszem szemügyre. Meglep, hogy menynyire megmaradt itt bent minden, amit Ali pasa parancsolatjára 1589-ben építettek, csináltak. Igen, 1589-ben épült ez a templom, amely alig száz esztendeig hirdette Allah dicsőségét és a próféta nagyságát. 1962 óta nem miséztek ebben a templomban. Akkor hirtelen be kellett zárni, mert életveszélyessé vált az épület. A falakon mutatkozó irdatlan repedések akkor keletkeztek. A pusztulást megakadályozták: a templomot aláfalazták, o kupolát vasbetonkoszorúval megerősítették, a vészesen Űjóbb száz esztendő múlt el úgy, hogy a török templomban a római egyház szertartása szerint tisztelték az Urat. A belvárosi templom 1780-ban nyerte el mai formáját: akkorra készült el a három-kiskupolás török előcsarnok helyén a most megújuló barokk torony, akkorra készült eí Dorffmeister István csodálatosan szép freskója. A XX. század elején jutott eszébe valakinek, hogy a templom délnyugati falát ki kell nyitni, új szentélyt és sekrestyét kell építeni. Ki építhette? Egyszer elterjesztették — nyilván így akarták megmenteni az elkerülhetetlentől —, hogy a2 Országházát építő Schulek Frigyes tervezte. A pécsi püspökség — biztos, ami biztos, alapon — utánajárt ennek, s meggyőződött róla, hogySchu- leknak semmi köze ehhez az építményhez. romló kupolafreskót pedig kon-* zerválták. Azóta készült terv a felújításra, volt sok-sok tárgyalás a felújítás mikéntjéről, mi- miközben Szigetvár központjában e jelentékeny törökkori műemlék — ami értékében nem alábbvaló a két híres pécsi dzsáminál - szemlátomást romlott. — Az ideérkező idegen a tanácsot hibáztatja ezért — jegyzi meg Tinusz János tanácselnök. — Pedig mi csupán szemlélői és jóindulatú támogatói vagyunk mindenféle akciónak, ami a dzsámi megmentésére irányul, de nem vagyunk tárgyalófelek. Költségvetési pénzmaradványból 1977-ben 50, 1978-ban 60 ezer forintot adtunk, idén pedig 80—100 ezer forint körüli összeget juttatunk a legfontosabb helyreállítási munkákra. Az egyház is gyűjtést indított a hivők körében, de szinte a város egész lakossága támogatta a műemlékmentő akciót. Gulner János plébánostól tudom meg, hogy a gyűjtés mintegy félmillió forintot hozott, s az adományozók között nemcsak hivők vannak. Azt is megtudom tőle, hogy ebből az összegből tudták helyreállítani a tetőt, s csináltatják meg most a toronysisakokat azokból a rézlemezekből, amelyeket a pécsi püspökség szerzett be külföldről. — Szeretném o szigetváriaknak ezúton is megköszönni a segítségüket. Ebből a pénzből végezhettük el, amire vállalkoztunk. A műemléki helyreállítás már meghaladja a lehetőségeinket, a felkészültségünket. Beszélgetésünk során újra meg újra hangsúlyozza a templom műemlék-jellegét, és azt, hogy sorsáért mindnyájan felelősek vagyunk. Nem hagy sokáig kétségek között: — Ez már soha nem lesz úgy templom, mint azelőtt. Jönnek-mennek majd a turisták, mindenki látni akarja majd kívül-belül. De hát így is van rendjén. Az a fontos, hogy álljon vissza a maga szépségében, legyen az a kincs, ami teljessé teszi Szigetvárt. Nekünk bőségesen elég a másik templom is. A közelmúltban tárgyalt a további tennivalókról az egyház és az Országos Műemléki Felügyelőség. Erről mondta kérdésünkre dr. Barcza Géza főosztályvezető: — Olyan barokk katolikus templom műemléki helyreállítását tervezzük, amelyben török emlékek is vannak. Ugyanis a visszatörökösítés lett volna a legdrágább megoldás. A helyreállítást a Budapesti Műszaki Egyetemen dr. Zádor Mihály professzor tervezi; a terveket 1980 elején kell szállítani, így várható, hogy a jövő évben megkezdődhet a helyreállítás. Talán még nem vonja be a patina egészen az új toronysisakokat, mire a templom is megújul. Hársfai István Ha néma a tőle fan A műszer megmutatja, hol a hiba ■ A világ első egyetemes telefonhiba-keresője ■ Még az idén Pécsett is alkalmazzák Egy-egy hiba felkutatása a telefonhálózatban mindeddig igencsak próbára tette a posta szakembereinek idegeit. Hagyományos módszerekkel a hiba nyomába eredni igencsak lélekölő feladat, hiszen óriási tömegű és ráadásul rendkívül monoton, lassú mérésekre van szükség, melyek elvégzését nem is nagyon lehet ellenőrizni, nem is beszélve az olykor elkerülhetetlenül előforduló szubjektív eredetű hibákról. Mindennek vége: a Posta Kísérleti Intézetben megszületett a világ első olyan automata hálózat-analizátora, amely univerzálisan, bármilyen típusú telefonközpontnál alkalmazható a hálózat folyamatos ellenőrzésére és a bekövetkezett hibák felkutatására. fytymúdannyt UzernzqYúf | A magyar szabadalmazású analizátor a feladatot két különböző készülékfajta együttműködésével oldja meg. A telefon- központban működő berende zés automatikusan és folyamatosan kezdeményezi az úgynevezett „vizsgáló" hívásokat, amelyek azután a hálózat gondosan kiválasztott csomópontjain elhelyezett másik fajta, tulajdonképpen az előfizetői készülékek szerepét játszó berendezésekhez érkeznek. Hogy ezek az utóbbiak reagálnak-e a hívásra és hogyan, abból a központi berendezés azonnal meg tudja állapítani, hogy a központban vagy a hálózatban valami hiba van, sőt azt is, hogy a hiba körülbelül hol lehet és milyen jellegű. Ha az üzemzavar természete, súlyossága megköveteli, azonnal riasztja az ügyeletet. Az összegyűlt óriási tömegű adatot számítógép dolgozza fel. Ez így még drága, ám a Posta Kísérleti Intézet kutatói nekiláttak a munkának, hogy a jóval olcsóbb és gazdaságosabban használható mikroprocesz- szorokat is „megtanítsák" ezeknek a feladatoknak az ellátására. A telefonhiba-keresőt előbb Siófok és Kaposvár között, majd öt budapesti központ közölt vizsgáztatták le. Bebizonyosodott, hogy ilyen módon az üzemzavarok számát a réginek körülbelül egyharmadára lehet csökkenteni. Ezekután döntés születeti a hálózat-analizátornak az országos hálózatba való beépítésére. A berendezések gyártója a TELMES Műszergyártó Ipari Szövetkezet, tavaly mór három központi és húsz „kihelyezett" berendezést készített el, az idén további tíz központi és ötven kihelyezett készüléket gyárt. A posta a berendezéseket folyamatosan beépíti a távbeszélő-hálózatba. A külföld is érdeklődik Amint azt Bilszky Lászlótól, a Posta Kísérleti Intézet villamos- mérnökétől megtudtuk, Pécs az elsők között kapja meg a tele- fonhiba-kereső berendezést. Az ütemterv szerint minden megyei, székhelyen és tizenegy budapesti központban felszerelnek egy-egy központi berendezést o hozzá tartozó megfelelő számú „előfizetői egyéggel" — kihelyezett készülékkel — együtt. A berendezés iránt egyébként érdeklődik a külföld is, alkalmazásukat javasolja a CCITT — a Nemzetközi Távíró és Távbeszélő Konzultatív Bizottság. Elismerés a társadalmi munkáért ÚJSÁGHÍR: A nemzetközi nőnap alkalmából „Kiváló Társadalmi Munkás" kitüntető jelvénnyel ismerte el a HNF Baranya megyei Bizottsága a Sellyéi Agrokémia Szövetkezet November 7. szocialista brigádja tagjainak eredményes munkáját. Nem kenyerük a munkájukról való beszéd. Félszegen ülnek a székeken, lopva egymásra pillantanak: ki legyen, aki valamennyiük nevében válaszol a kérdésekre. Egyikük vastag piros könyvet, a brigádnaplót szorongatja kezében. Mint a bemutatkozásnál kiderül, ő a brigádvezető, s egyben a napló vezetője, Gyarmati Lászlóné. A brigád tagjai: Békési Antalné, Balogh Teréz, Stang Nándorné, Kis Iván Istvánná, Kása Lajosné, Ibriksz Józsefné. Ketten — Mészáros Gyuláné és Horváth Ven- delné — elfoglaltságuk miatt nem tudtak eljönni a beszélgetésre. No, és van még egy nagyon kedves volt kollégájuk, aki már nem dolgozik velük — Dá- vodra költözött —, de a levelei itt vannak a naplóban. Katona Istvánnét tiszteletbeli brigádtagnak tekintik. A brigádnaplót lapozzuk. Ahogy nézegetjük a kirándulásokat, társadalmi munkákat, színház-, mozi látogatásokat, ünnepségeket, baráti találkozókat megörökítő lapokat, egyszerre beszédesek lesznek az asszonyok. Egy-két fénykép a játszótéren készült, ott, ahol a brigád tagjai a hintákat, má- szókákat festették újra. Az asz- szonyok kuncognak, aztán kitör a nevetés. Itt történt, hogy Kis Iván Istvánná vállalva a legmagasabb mászókák átfestését, nagyon ügyenes egyensúlyozott a vödörrel, ám mikor leért és megkönnyebbülten felsóhajtott, olyan csattanósan tette le a földre, hogy a festék fele rá- ömlött.. . Egy másik fénykép Szigetvárt ábrázolja, megint nevetnek az asszonyok. Stangné meséli, hogy az Oroszlán étteremben ebédeltek ezen a félig családi, félig brigád kiránduláson és a kislánya idehazo mindenkinek dicsekedett, hogy oroszlán levest evett... Ezek a kedves közös élmények szinte észrevétlenül kovácsolták össze a többségben negyven éven felüli asszonytársaságot. A brigád létezését ugyan 1970-től számítják, de mint elmondták, az alakulás előtt is részt vettek a munkaversenyben. Az első években főként a munkahelyi feladatok túlteljesítését, egymás segítését vállalták. Valamenyi- nyien a kombinált növényvédőszereket mérő és csomagoló üzemrészben dolgoznak. A két célkitűzésük nagyon szorosan kapcsolódik, hiszen többször előfordul, hogy egy-két brigádtag „megugrik" a munkával, s ha befejezi a saját feladatát, segít a többieknek. Ez a segítség kölcsönös. Amikor egyik társukat megműtötték és hónapokra eltiltották mindenféle emeléstől, visszahívták dolgozni, de minden emelést átvállaltak tőle. Békésinének — akinek eltörött a karja — a disznóvágás munkáiban segítettek. Bent az üzemben pedig rendszeresen szerveztek és szerveznek kommunista műszakokat, s az így keresett pénzt elsősorban óvodaépítésre, illetve a nemzetközi gyermekévre ajánlották fel. Mikor megtudták, hogy a népfront nagyközségi bizottsága Sellyét szépítő társadalmi munkára mozgósít embereket, az elsők között jelentkeztek. Azóta segítői és szervezői a népfrontakcióknak. Kósáné tagja a népfront nagyközségi bizottságának, így ösz- szekötő szerepet tölt be a brigád és a népfront között. További munkájukhoz elsősorban a munkahelyük párt-, gazdasági vezetőségétől és a népfronttól kapják az ötleteket. Ma már az iskola egyik kisdobos raját is patronálják. Mint elmondták, a jövőben még szebb eredményeket szeretnének elérni. Az elképzeléseik, terveik megvalósításának garanciáját látják abban, hogy mindig elismerték a munkájukat, s az oklevelek, jutalmak, kitüntetések újabb feladatok elvégzésére ösztönözték őket. Ezért örülnek a Kiváló Társadalmi Munkás kitüntető jelvénynek is. E kitüntetés egyben jó „belépőjegyül" szolgált nekik a közelmúltban három szocialista brigádból — köztük az övékbői — alakult Zrínyi Miklós szocialista üzemrész munkájába ... T. É.
