Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)
1979-03-21 / 79. szám
IO Dunántúli napló 1979. március 21., szerda Hatvanéves a kommunista ifjúsági mozgalom A baranyai kommunista ifjúsági mozgalom 1918-1921 között „4 szocialista társadalom alapfát a jövő generációfa képezi" A baranyai-pécsi szakszervezeti mozgalom történetéből A baranyai-pécsi szocialista szakszervezeti mozgalom történetében az 1918—1921 közötti időszak, ugyanúgy különleges jelentőségű, mint a terület egész történetében. 1918 novemberétől 1921 augusztusáig az országos fejlődéstől eltérő gazdasági, politikai és kulturális események történtek. Ebben az időszakban a forradalom, majd a győztes Tanácsköztársaság közvetlen hatása szabták meg a munkásmozgalom irányát. A szociáldemokrata szak- szervezeti mozgalom, amely jelentős munkástömegeket fogott össze ebben az időszakban, nagy minőségi változáson ment keresztül. A szakszervezeti mozgalom egy-két jelenségének bemutatásával emlékeztetnénk a 60 évvel ezelőtti eseményekre. 1918 tavaszán indult az újjászervező munka a Pécsi Munkásképző Egylet égisze alatt. A világháború előtti szakszervezeti mozgalomban Baranyában és Pécsett csak a munkásságnak és ennél jóval gyengébben szervezett földmunkásságnak voltak szakszervezeti helyi csoportjai. 1918-ban is elsősorban a munkásszakszervezetek helyi csoportjai álltak talpra. Áprilisban valamennyi bányavidéken létrejöttek a Magyarországi Bánya- és Kohó Munkások Országos Szövetségének szervezetei. Ezt követően a város nagyüzemeinek csoportjai. A munkássza'kszervezeti csoportok szervezésével párhuzamosan megindult a különböző értelmiségi csoportok szervezeteinek kiépítése. A közalkalmazottak helyi szakszervezete koranyáron már több száz tagot számlált. Az év őszén alakult meg Doktor Sándor vezetésével az Alkalmazott Orvosok Szakszervezeti Szövetsége, november 20-án a pécsi színészek, hamarosan a pécsi újságírók helyi csoportja. 1918 decemberében a szakszervezeti bizottságot felváltotta a Pécsi Szak- szervezeti Tanács, amelybe a munkásság kiemelkedő helyi vezetői jutottak be. 1918. november 14-én a megszálló hatóságok felléptek ugyan a Szakszervezeti Tanács ellen, azonban a mögöttük felsorakozott jelentékeny tömegek meggondolásra késztették a katonai vezetést. 1919. február közepéig azután, az új politikai helyzetben, a városban a legszámottevőbb erőként kellett a szakszervezetekre tekinteni. A megszállt területeket szigorú határzór (demarkációs vonal) választotta el a polgári demokratikus Magyarországtól. A szakszervezeti munkában is új módszereket kellett kialakítani. Az országos vezetőségtől elszakadt helyi szervezetek, majd a szaktanács önálló útra indult. Új lapot kívánt kiadni és ami a magyarországi mozgalomban nem tekinthető általánosnak, a területen mind határozottabban külön vált a pártmunka és a szakszervezeti munka. A szaktanács 1919 februárjában kizárólag gazdasági é; szociálpolitikai ügyek intézésére törekedett. így a munkaközvetítést, kollektív szerződések megkötését, segélyezést, a most először, kiépülő jogvédelmet, szakmai tanfolyamokat, továbbá művelődésügyi kurzusokat irányította, szervezte. A pécsi szaktanács hatásköre hamarosan az egész megszállt területre kiterjedt. (Délkelet Somogyra, Bács megyére is.) A megszállt területen a munkásmozgalom általában önálló útra kezdett rátérni. Ez a szakszervezeteknél is megfigyelhető volt. Rendkívül gyorsan aktivizálódtak a tömegei. 1919 februárjában kirobbant általános politikai sztrájk idején, a korábbi években mutatkozó és pont a szakszervezeti bizottságból kiinduló ingadozásnak nyomát sem találjuk. A vasúti, bányász, vasmunkás helyi csoportok szervezték és támogatták, sőt több esetben kezdeményezték a harcot A februári általános sztrájk, amely a politikai szabadságok megsértői ellen, továbbá az annexio veszélye ellen emelte fel a szavát és tömörítetté a munkásságot e célokért folyó harchoz, csak bevezetője volt a következő évek mozgalmainak. A Tanácsköztársaság új lendületet adott a megszállás alatti munkásmozgalomnak. A politikai és eszmei hatásnak a demarkációs vonal sem jelentett akadályt. A szervezetekben folyó munka új tartalommal töltődött meg. A Tanácsköztársaság kikiáltását követő egy hónap alatt tízezer fölé ugrott a szervezett munkások száma. Mindenek előtt a bónyamunkás- ság (3500 tag), a vas- és fémmunkások (2160 tag) és a földmunkások (1154 tag) helyi csoportjai erősödtek meg. A munkásság Tanácsmagyar, országra tekintett. Érdekes megfigyelni milyen nagy benyomást tettek a szocialista Magyarországtól elzárt területek munkásságára az államosítást, a művelődést és a szociális helyzetet átalakító rendelkezések A pécsi szaktanács hozzájárulásával szövetkezetek jöttek létre. Ezek között több ipari termelőszövetkezet. Pécsi építő, cipész, faipari és festőmunkások szakszervezete ugyancsak termelőszövetkezetet hozott létre, amely a megszállás egész tartama alatt működött. A bányaipari munkások helyi csoportja mindvégig harcot folytatott a pécsi bányák államosítása érdekében, amelyek természetesen eredménytelenek voltak, a megszállók ugyanis a pécsi liószkőszénbó- nyák megkaparintásában reménykedtek. A Tanácsköztársaság tanítóságának példájára a megyében és a városban élő haladó pedagógusok májusban szocialista szervezeteket hoztak létre. Kimondták, hogy a „tanítóságnak a világbékéért, a felekezeti hovatartozásra való tekintet nélküli művelődésért kell küzdeni és az internacionálé jegyében kell működni..." A Tanácsköztársaság idején és azt követő másfél évben a megszállt területek szakszervezetei internacionalista kapcsolatokat építettek ki. Mindenek előtt a jugoszláviai szakszervezetekkel kerültek kapcsolatba. 1921-ben a tömeges emigráció idején a jugoszláviai szakszervezet nyújtott segítséget a menekülőknek. A megszállás alatt is élt a munkásszolidaritás. Több száz építőmunkás részére belgrádi és boszniai szakszervezetek szereztek ideiglenes munkaalkalmat A cseh bányamunkás szak- szervezetekkel is ekkor épültek ki kapcsolatok. A kladnói bányászszakszervezet levélben arra utalt, hogy ha a pécsi bányászokat üldöznék, akkor 300 munkásnak otthont és munkát adnak. A Tanácsköztársaság meg. döntése utón a megszállt Pécs és Baranya átmenetileg a szabadság földje lett az ellenforradalmi bosszú elől menekülő baloldaliak számára. Jelentős számú kommunista képviselő, munkás, katona menekült a területre. A szakszervezetek további megerősödése figyelhető meg. Ugyanakkor mind élese- dóbb küzdelem indult meg a különböző politikai irányzatok érvényesítéséért a szakszervezeteken belül is. A szakszervezetek „politika- mentességét" ugyanúgy nem fogadta rokonszenv, mint a fegyveres harc meghirdetésének gondolatát. Baranya munkástömegei realisztikusabban ítélték meg a súlyos válsághelyzetet 1920—21-ben, mint akár az erősen jobbra sodródott vagy ultrabalodali követelésekkel fellépő vezetőik. A munkásmozgalom fölé növekedő, Pécs városában politikai és igazgatási pozíciókhoz jutott vezetők, akik közül nem egy az annexioniz- mus vizeire evezett, a szakszervezeteket akarta felhasználni politikai törekvéseihez. Az egymást kíméletlenül támadó frakciók tüzében a több kommunistát és régi pécsi szociáldemokrata vezetőt magába foglaló szaktanács, végül is helyes álláspontot alakított ki, mind a napi küzdelmekben, mind a magasabb szintű politikai főkérdésekben. 1919-ben megerősödött helyi szakszervezeti mozgalom nem helyezkedett sem az annexioniz- mus álláspontjára, hanem azzal szemben keményen harcolt, nem engedett a forradalmi romantikus törekvéseknek sem, amelyek fegyveres kalandba ránthatták volna a helyi munkásságot. Az 1918-ban újjászervezett és a Tanácsköztársaság idején szellemében is új vohásokkal gazdagodott helyi szakszervezeti mozgalom, a megszállás sajátos viszonyai ellenére, a helyi munkásságnak és progresszív értelmiségnek vezetője tudott maradni. Szita László A baranyai szocialista-kommunista ifjúsági mozgalom történetét vizsgálva kitűnik, hogy az 1918—1921 közötti időszak az egyik legjelentősebb mérföldköve a fiatalok harcának. Az ezt megelőző korszak az erőgyűjtésé volt, mintegy előkészítője az elkövetkezendő nagy megmozdulásoknak. A XIX. század utolsó negyedében sorra alakultak Baranyában, elsősorban Pécsett az iparossegédek önképzőegyletei, segélyegyletei, a tanulóifjúság önképzőkörei és egyéb szervezetei. E „körök” jelentőségét bizonyítja egy dokumentum halvány utalása, mely szerint „a szakegyletek nem a szakmai képzéssel foglalkoznak, hanem a szocialista eszméket terjesztik." A Pécsi Munkásképzőegy- let, majd utódja -a Pécsi Szociáldemokrata Párt fontos feladatának tekintette az ifjúság körében kifejtett agitációt. A múlt század végén megindult a harc a tanoncok megnyeréséért is, amit a város akkori illetékesei nagyon veszedelmes módszernek ítéltek. A század- forduló után, különösen az első évtized elteltével, a Szociáldemokrata Párt helyi szervezete már igyekezett az ifjúságot távol tartani a politikai és gazdasági harc forradalmi elemeitől. A polgári demokratikus forradalom győzelme és a KMP megalakulása hatalmas lökést adott országos és helyi viszonylatban egyaránt az ifjúság mozgalmainak. Tömegesen léptek be a nemzetőrségbe, a munkás nemzetőr századba, a felsőoktatás fiataljait irányító Forradalmi Diáktanácsba. Az antantszerb megszállás sajátos vonást adott a baranyai ifjúmunkás mozgalomnak. Későbbi helyi vezetői közül sokan a Tanács- köztársaság Vörös Hadseregében védték a proletárdiktatúrát, annak leverése után menekültek át a demarkációs vonalon Baranya és Bács megyébe. Az itt kialakult helyzet védelmet és legalitást adott a mozgalomba bekapcsolódottaknak. Az ifjúmunkás mozgalom fejlődését a szociáldemokrata vezetők azon általánosan ismert magatartása akadályozta, amellyel gátolták egy önálló szervezet létrehozását amit az ifjúság magáénak tekint. Tehették ezt azért is, mert a szocialista-kommunista érzelmű fiatalok tárgyalt korszakunk elején, a Szociáldemokrata Párt kebelén belül találták meg a legalitás lehetőségét. Az elszakadásra irányuló látható megnyilvánulásokat 1919. november 16-án fedezhetjük fel, az akkor rendezett ifjúsági értekezleten. Az ülés határozata értelmében hozták létre a Baranyai-pécsi Szocialista Ifjúmunkás Szervezőbizottságot. Vezetősége 1918 közepétől 1920 februárjáig 12 csoportot tartott nyilván, amelyek közül 6 nem pécsi, vidéki szervezet volt. Később rajtuk keresztül találták meg az utat a „föld ifjúmunkásaihoz". Különösen 1920 elején megérett a helyzet egy önálló, független ifjúsági szervezet létrehozására. Az előkészítésben több kiváló személyiség vett részt: Doktor Sándor, Kellner Sarolta, Kozma József, Matusán Béla, majd Komor Imre. Kellner Sarolta, Havas Kózmér és Radó János ifjúmunkások javaslatára egy „20-as bizottságot” alakítottak, amely a mór előbb említett szervező bizottsággal karöltve, közvetlenül részt vett a „Szocialista Ifjúmunkások Baranyai Szövetsége" nevű foTodaimi szervezet megalapításában. Programjukat a „felnőtt” párt részéről Doktor Sándor, az ifjúság részéről pedig Komor Imre dolgozta ki. Mellettük kiváló munkatársak vállaltak munkát: Haas László, Horváth József, Kovács Ferdnc, Péter Gyula, Ruzsits Endre, Sárdi János, Szegedi József, Tarr Imre és Tömböl Imre. Szociális titkárságot alakítottak, amelynek ügyeit Kellner Sarolta látta el, aki Doktor Sándorral a gyermek- csoport szervezését is vállalta. Céljuk: „A proletárgyerekek iskolai, antiszociális nevelését ellensúlyozzák és azokat a klerikális és soviniszta nevelés mételyező hatása alól kivonják." A rendszeres összejövetelek és viták mellett feladatuknak tekintették az ifjúmunkások forradalmasítását. E célok elérése érdekében 1920 áprilisában Komor Imre szerkesztésében lapot indítottak „Ifjúmunkás" címmel. Az 1920 októberéig élő újság utóda szintén Komor irányításával, 1921. május és július között az „Ifjú Harcos" lett. A szövetség egyik legjelentősebb tömegbázisának a bányász fiatalokat tartotta. A kezdeti nehézségek ellenére, elsősorban Komor Imre felvilágosító tevékenysége következtében ezek a fiatalok is tömegével csatlakoztak a szervezethez. 1920 végén kiéleződött az ellentét a PSZP reformista és baloldali ellenzéki frakciója között. Az ifjúsági szövetség az utóbbi mellet foglalt állást. Ezért a párt helyi csoportjait beolvasztotta a szakmai szervezetekbe, lapjait betiltotta. Decemberben azonban újjáalakult a „20-as bizottság", melynek nyomán 1921. január 31-re a „Szocialista Ifjúmunkások Baranyai Szövetsége" kongresszust hívott össze. A 70 küldött 24 helységből 3000 tagot képviselt. Az értekezlet állásfoglalásait kiadták, innen tudjuk, mi volt ösz- szehívásának elsőrendű oka: „A szocialista társadalom alapját a jövő generációja képezi. A munkásság létérdeke követeli tehát, hogy az ifjúságot alaposan megneveljük és előkészítsük, mert a proletáriátus csak akkor lesz képes hivatásának megfelelni, ha egy szocialista nemzedék felett rendelkezik." Megállapították, hogy a nevelőmunkát ezentúl az ifjúmunkásoknak kell átvenni, az ifjúságot be kell vonni a forradalmi cselekedetekbe, egyöntetű nevelési koncepciót kell kialakítani, meg kell magyarázni az ifjúmunkásnak nyomorúságos helyzetét, ezután be kell vonni a pártba. Követelték a tanonc- kérdés végleges és emberséges rendezését, így a 8 órás munkaidő bevezetését, a vasárnapi pihenőnapot, az éjszakai munka eltörlését, a tanoncok egészségi állapotának rendszeres ellenőrzését, a testi fenyítés betiltását, a túlórázás külön díjazását, ingyenes jogvédelmet, a vasárnapi iskola eltörlését, kizárólag szakmunka végeztetését. Hangsúlyozták önállóságukat, de érdekeik azonossága miatt együttműködnek a párttal, támogatják egymás akcióit. Forradalmi cselekedetekkel kívánták meggyőzni a pártot élet- képességükről. Két tagot delegáltak a párt központi bizalmi testületébe szavazati joggal. A vázlatosan ismertetett program és a PSZP 1921. évi rendkívüli kongresszusa bizonyítja, hogy az ifjúság baloldalibb, radikálisabb politikát folytatott, mint a „felnőtt” párt. Tevékenységükben 1921 nyarán, egyre inkább a KMP irányítása mutatható ki. A megszállás után az ifjúsági szövetség baranyai vezetői is illegalitásba kényszerültek. Néhányon Jugoszláviába kerültek, de többségük Bécs- be emigrált, ahol bekapcsolódtak a kommunista párt munkájába. 1922 végén sokan Pécsett, de az országban más helyütt is mozgalmi munkát végeztek és nevük felbukkant a 20-as évek végén kibontakozó és egyre erősödő kommunista ifjúsági mozgalomban. ifj. Erdődi Gyula ^ A Szocialista Ifjúmunkások k Baranyai Szövetségének ső kongresszusán hozott i I s y /* HATÁROZATOK ÉS IRÁNYELVEK & N i I * I k '1 »roaattri t* ix-*> Az ifjúmunkás-kongresszus határozatainak 1921-es kiadása A Pécsi Keramiken Munkások Szakegylete bélyegzője
