Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)

1979-03-21 / 79. szám

2 Dunántúli napló 1979. március 21., szerda Ünnepi tiles a Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója alkalmából Nemes Dezső elvtárs mondott beszédet Szovjet vezetők üdvözlő távirata KADAR JÁNOS elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, LOSONCZI PÁL elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, LAZAR GYÖRGY elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének s. KEDVES ELVTARSAK! A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója al­kalmából a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa, a Szovjetunió Minisztertanácsa és az egész szovjet nép nevében szívélyes üdvözletünket és leg­jobb kívánságainkat küldjük önöknek, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának és Minisztertanácsának, a testvéri magyar nép­nek. 1919. márciusi napjaiban a magyar proletariátus és a dol­gozó parasztság Oroszország dolgozói után elsőként rázta le ma­gáról a kizsákmányolás és elnyomás gyűlölt igáját. A Magyar Tanácsköztársaság, amelynek létrehozása — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közvetlen hatására — a magyar nép forradalmi harca történetének kiemelkedő eseménye, ragyogó lapként került be a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom krónikájába. Magyar osztálytestvéreik történelmi győzelmét lelkesedéssel fo­gadták Szovjet-Oroszország kommunistái, proletariátusa, minden társadalmi felszabadulásért küzdő nép. A Tanácsköztársaság ki­kiáltását és a proletariátus diktatúrájának létrehozását Magyar- országon nagyra értékelte V. I. Lenin, aki hangsúlyozta ezeknek az eseményeknek nagy nemzetközi jelentőségét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a magyarországi proletárforradalom megteremtette népeink örök és megbonthatat­lan barátságának alapjait. Az orosz proletariátus által a Magyar Tanácsköztársaságnak, nyújtott támogatás és a magyar interna­cionalisták tízezreinek részvétele a szovjet hatalomért folytatott oroszországi polgárháborúban fényes példája a proletár inter­nacionalizmus és az osztályszolidaritás elvei érvényesülésének népeink kapcsolataiban. A Magyar Tanácsköztársaság 133 dicsőséges napja nagy sze­repet játszott a magyar proletariátus osztálytudatának fejlődé­sében, s a proletariátust a forradalmi harc és a szocialista át­alakítás tapasztalataival gazdagította. A felszabadulás után, amikor a kommunisták vezetésével Magyarország munkásosztálya kezébe vette hazája sorsának irányítását, szoros szövetségben a dolgozó parasztsággal és minden dolgozó emberrel, maga­biztosan vezette az országot az új szocialista állam építésének útján, teljes mértékben felhasználva a Tanácsköztársaság tanul­ságait. Örökre a múlté lett az elmaradott agrár Magyarország, a hárommillió földnélküli paraszt, a munkanélküliség, a népi szenvedések országa. Fejlett ipar, korszerű mezőgazdaság, a nép alkotó energiája és magas kultúrája, sikeres előrehaladás a szo­cializmus útján a többi baráti országgal együtt — ez jellemzi ma a Magyar Népköztársaságot. A Magyar Szocialista Munkáspárt következetes és elvi poli­tikája, amely gazdagítja a szocialista építés elméletét és gya­korlatát, kivívta a szovjet emberek mély tiszteletét. Pártunk és az egész szovjet nép szívből örül a szocialista Magyarország si­kereinek, a közös cél — a kommunizmus felépítése — érdeké­ben megvalósuló szoros együttműködésünk és kölcsönös segít­ségnyújtásunk eredményeit látja bennük. A Szovjetunió és Magyarország pártjainak és népeinek a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus meg­ingathatatlan eszméi alapján megvalósuló testvéri egysége, néze­teik azonossága korunk összes alapvető kérdésében, a megbont­hatatlan szovjet—magyar barátság, fontos tényezőivé váltak or­szágainkban a kommunizmus és a szocializmus építésének, je­lentősen hozzájárultak a szocialista közösség országai, az egész kommunista és munkásmozgalom egységének és összeforrottsá- gának, a békeszerető és haladó erők pozícióinak erősítéséhez. Önökkel együtt ünnepelve a Magyar Tanácsköztársaság kiki­áltásának 60. évfordulóját, a szovjet emberek teljes szivükből kí­vánnak önöknek és az egész magyar népnek újabb nagy sike­reket a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa hatá­rozatainak végrehajtásában, a fejlett szocialista társadalom épí­tésében, a szocializmus és a kommunizmus nagy ügyének győ­zelméért folytatott harcban. Éljen a testvéri szocialista Magyarország! Erősödjék és virágozzék népeink megbonthatatlan, örök ba­rátsága ! LEONYID BREZSNYEV, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke ALEKSZEJ KOSZIGIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Kitüntetések a Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa a Magyar Tanácsköztár­saság kikiáltásának 60. évfor­dulója alkalmából — a munkás- mozgalomban kifejtett több év­tizedes tevékenységük elismeré­seként — kitüntetéseket adomá­nyozott. A kitüntetéseket Loson- czi Pál, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke ked­den, az Országhoz kupolacsar­nokában nyújtotta át. Az ünnep­ségen jelen volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Né­meth Károly, az MSZMP KB tit­kára, a párt Politikai Bizottsá­gának tagja és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. A Szocialista Magyarországért érdemrend kitüntetést kapta dr. Boros István nyugdíjas múzeu­mi főigazgató, Gergely Lajos nyugdíjas vállalati igazgató. Az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozata ki­tüntetést adományozta: Szili Jó­zsefnek, a Szakszervezetek Ba­ranya megyei Tanácsa titkárá­nak. A Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést adományoz­ta: Újvári Istvánnak, a Mecseki Szénbányák Vállalat lakatos csoportvezetőjének. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa kedden a Parlament kongresszusi ter­mében ünnepi ülésen emléke­zett meg a Magyar Tanácsköz­társaság kikiáltásának 60. év­fordulójáról. Az ünnepi ülés elnökségében a csepeli vörös ezred 2. zász­lóaljának a történelmi esemé­nyeket idéző lobogója alatt foglalt helyet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke, Nemes Dezső, a Népszabadság fő- szerkesztője, Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Ugyancsak az elnök­ség tagja volt: Andics Erzsébet akadémikus, Györkös Sándor, a Csepel Vas- és Fémművek szocialista brigádvezetője, Hi­das Antal költő, Hunya István nyugdíjas, a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöke, Kál­lai Gyula, az MSZMP KB tag­ja, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának elnöke, Ké­sz/' Ferenc nyugdíjas bányász, László Aladár nyugdíjas, Lovas László, a Duna Cipőgyár ci­pész szakmunkása, szocialista brigádtag, Pásztor Gabriella, a KISZ Központi Bizottságának titkára, Práth Károly nyugdíjas, Sebes Sándor nyugdíjas, az MSZMP Központi Ellenőrző Bi­zottság titkárságának tagja, Sípos Zsigmondné, a Fékon Ruházati Vállalat vasalónő szakmunkása, szocialista bri- gádtag, Szerényi Sándor nyug­díjas, az MSZMP KEB titkársá­gának tagja, Szobek András nyugdíjas, Tassonyi Kadocsa, a Kőolaj- és Gázipari Tervező Vállalat szakági főmérnöke, a KISZ KB tagja. Részt vettek az ünnepségen a Központi Bizottság, a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság, az Elnöki Tanács, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa Elnök­ségének, az országgyűlés tisz­tikarának, a Minisztertanácsnak és a SZOT Elnökségének tag­jai, s a padsorokban helyet foglalt a politikai, a gazdasá­gi, a társadalmi élet számos más vezető személyisége is. Jelen volt az ünoepi ülésen a magyar forradalmi munkásmoz­galom sok régi harcosa, vala­mint az évforduló alkalmából kitüntetett veteránok népes csoportja. Ott voltak az ünnepi megemlékezésen szocialista társadalmunk legkiválóbb épí­tői, a szocialista brigádvezetők, az élenjáró szellemi és fizikai dolgozók, a KISZ-es fiatalok képviselői. Az ünnepi ülés résztvevője volt a Szovjetunióból érkezett internacionalisták, a hazánk felszabadításában, a magyar— szovjet barátság erősítésében kiemelkedő érdemeket szerzett szovjet emberek küldöttsége, továbbá a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Moszkvai városi Bizottságának delegációja. Részt vett az ülésen a buda­pesti diplomáciai képviseletek számos vezetője is. Az ünnepi ülést a Himnusz elhangzása után Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke nyitotta meg, majd Nemes Dezső elvtárs mondott ünnepi beszédet. — Alig másfél esztendeje, hogy megünnepeltük a 60. év­fordulóját a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak, amely megnyitotta a szocialista világforradalom, a kapitaliz­musból a szocializmusba való átmenet korszakát. Négy hó­napja volt a 60. évfordu­lója annak, hogy megala­kult a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja, amely az orosz forradalom példájából és a lenini tanokból útmutatást merítve, Magyarországon is ki­bontotta a szocialista forrada­lom harci lobogóját. S négy hónappcl színre lépése után megszületett hazánkban az el­ső munkáshatalom. 1919. március 21-én Magyar- ország proletariátusa a falusi szegénység aktív támogatásá­val, és más dolgozó rétegek rokonszenvét is megszerezve az egyesült párt vezetésével meg­hódította a hatalmat, megte­remtette a Magyar Tanácsköz­társaságot — mondotta Ne­mes Dezső. A továbbiakban visszatekin­tett nemzeti történetünk e nagy eseményének előzményeire, majd hangoztatta: — A munkásosztály egyönte­tű akaratából, politikai erejé­nek túlsúlyra jutása révén létre­jött hazánkban az első proletár­hatalom, amely hivatva volt új korszakot nyitni az ország tör­ténetében, a nemzet fejlődésé­ben. — A Magyar Tanácsköztársa­ság létrejötte a szocialista for­radalom békés győzelmének el­ső történelmi példája, amely mögött ott rejlik a munkásság forradalmi egységéért vívott több hónapos küzdelem tanul­sága is. A forradalmi vívmányok megóvásáért és továbbfejlesz­téséért, a szocialista köztársa­ságért folyó harcban vált az ország proletariátusa olyan po­litikai erővé, amely a válságos helyzetben a nemzet élére áll­hatott, vállalva az ország átala­kításának és a haza védelmének nagy és nehéz feladatát. — A Magyar Tanácsköztár­saság létrejötte nagy rokon- szenvet váltott ki a proletariá­tus körében az országok egész sorában. Határtalan lelkesedés­sel üdvözölték a szovjet föld népei, amelyek harcban álltak foradalmi hatalmuk védelméért. Örök időkre szólóan méltatta Lenin a magyar proletárhata­lom nemzetközi jelentőségét, kiemelve sajátos vonásait is, így létrejöttének békés jellegét. Mély rokonszenwel fogadták a szomszédos és távolabbi orszá­gok proletárjai, a szociálde­mokrata pártok ama tömegei is, amelyek a reformista befolyás következtében a forradalmi pél­dát nem követték ugyan, dé mégis nagy tisztelettel és együtt­érzéssel tekintettek a hatalmat megragadó osztálytestvéreik küzdelmére. — A munkáshatalom súlyos örökséget vett ót a megbukott tőkés-földbirtokos rendszertől, amely rendkívül kimerült orszá­got hagyott maga után. A ta­nácshatalomnak tehát rendkí­vüli erőfeszítéseket kellett ten­nie, és tett is a termelés és az elosztás megszervezésére. A ta­nácsrendszer gyors kiépülése és működése, a pénzintézetek, az ipari és a kereskedelmi válla­latok államosítása s a népgaz­daság megszervezése, a szűkös lehetőségek közepette is a dol­gozók ellátásának bizonyos ja­vítása. jelentős szociálpolitikai intézkedések kezdeményezése és bevezetése, a munka- és életkörülmények emberibbé vá­lása mind-mind mutatta, hogy a dolgozók új világa épül. Ki­emelkedő volt a gyermekvéde­lem, a kulturális forradalom el­indítása és útjának szélesre tá­rása. Eredményei, amelyeket a tanácshatalom a külső imperia­lista túlerővel és az alattomos belső ellenséggel küzdve, az in­gadozókkal meg a taoasztalat- lanságból fakadó nehézségek­kel is birkózva rövid fennállása ideién elért, tanúsították a szo­cialista munkóshatalom terem­tőképességét — jelentette ki a szónok. Ezután így folytatta: — A proletárhaza védelmé­ben létrejött a Magyar Vörös Hadsereg. A forradalmi honvé­delemnek alapja mindenek­előtt a munkásság elszántsága, továbbá mindazok segítsége, akik tisztelettel tekintettek az antanttal dacoló tanácshata­lomra, és készek voltak támo­gatni az ország védelmét. Se­gítették azt az itt élő szlovák, német és más ajkú önkéntesek századai és zászlóaljai, az orosz hadifoglyok önkéntes egységei, az Ausztriából érkezett munkás- ezred harcosai, kik valamennyi­en a világforradalom katonái­ként álltak magyar osztálytest­véreik mellé. — A munkásság nagy erejű fellépése az április végi, május eleji napokban, amely elhalj- gattatta a kishitűeket és elszi­getelte a kapitulánsokat, a győ­zelmes május végi, júniusi északi hadjárat arany betűkkel íródott be hazánk történetébe. — Az antant katonai túl­ereje megdöntötte a Duna völ­gye első proletárhatalmát. Is­mételten a magyar nép nyakára ültette a tőkés-földbirtokos uralmat, amely kegyetlen bosz- szút állt A fehérterror ezrek életét oltotta ki, tízezreket zárt hosszabb-rövidebb időre bör­tönökbe és internáló táborok­ba, s tízezrek csupán az ország elhagyásával tudták elkerülni, hegy áldozatai legyenek a vé­res leszámolásnak. — Azonban a remény a ne­gyedszázados fasiszta Uralom idején megingathatatlan erő­forrása volt a forradalmi küz­delemnek. Támaszkodott arra, hogy. létezik és fejlődik a szov­jetek hatalmas országa, amely sikerrel harcolt az imperialista világ nagy túlerejével, rendíthe­tetlen politikai és erkölcsi táma­sza maradt a világforradalom­nak, amelyet elindított. A keletről érkező segítség negyedszázados reménye törté­nelmi valósággá vált 1944 vé­gén, s hazánk szabaddá vált. A kommunista párt által elő­terjesztett demokratikus nemze­ti újjászületés programja alap­ján megindult és kibontakozott az újjáépítés nagy munkája, amely átfogta a társadalmi élet csaknem minden területét. S hogy ez minden várakozást felülmúló sikerre vezetett, ennek egyik döntő feltétele volt a két munkáspárt szoros együttműkö­dése. — Most, amikor az első ma­gyar proletárhatalom, a Ta­nácsköztársaság létrejöttének 60. évfordulóját ünnepeljük, ha­zánk a fejlett szocializmus épí­tésének szakaszában van. — A világforradalom, a ka­pitalizmusból a szocializmusba való átmenet történelmi korsza­ka is új szakaszába lépett. A szocializmus világrendszerré vá­lása nyomán fellendült a gyar­mati és a félgyarmati népek felszabadító harca, és szét­hullott a régi gyarmatrendszer. Népek egész sora előtt vető­dött és vetődik fel a történelmi feladat, hogy kivívott függet­lenségük védelmét és társadal­mi felemelkedésüket szoci­alista irányú fejlődés útján biz­tosítják. — Gazdaságilag a tőkés ha­talmak még jelentős túlsúlyban vannak, nagy erőforrásokkal rendelkeznek. Bankjaik páncél­termeiben hatalmas értékek hal­mozódnak fel. A kapitalizmus általános válsága azonban — az áthidaló kísérletek ellenére — ismét elmélyült. — Hatvan év távlatából visz- szatekintve a világ arculatának alakulására, kézenfekvő a meg­állapítás: hatalmas változások mentek végbe, különösen a má­sodik világháború óta, s a vál­tozások e folyamata napjaink­ban gyorsulóban van. — Az antiimperialista erők általános térnyerése még na­gyobb lehetne, ha nem követ­kezik be a Mao Ce-tung-féle pekingi vezetés szakadár útra lépése, amely napjainkban a tőkés hatalmak legreakciósabb erőivel való nyílt összejátszá­sig, a kapitalista világ vezető köreivel való szövetség szorgal­mazásáig, a szocialista Viet­nam elleni gyalázatos katonai támadásig jutott el. — A népek viszont felemel­ték tiltakozó szavukat ez ellen. S mindazokkal együtt, akik szi­lárdan Vietnam mellett állnak, a mi népünk is követelte a kínai csapatok haladéktalan kivonását Vietnamból, és kö­veteli, hogy egyszer s minden­korra vége legyen a pekingi fenyegetéseknek mind Vietnam­mal, mind pedig bármely más néppel szemben. A küzdelem a kínai agresszió ellen egyben küzdelem a mai pekingi poli­tika ellen, amely az új világ­háború elkerülhetetlenségét hir­deti. Az emberiség békét akar: békét Vietnamnak és békét a világnak! Kedves elvtórsak! — A világban végbement nagy változásokat gyakran kí­sérték éles konfliktusok, ame-._ lyeket át kellett hidalni, illetve meg kellett oldani, s amelyek megoldását az erőviszonyoknak a haladó erők javára való el­tolódása segítette. A további haladásnak is ez az útja. Eb­ben mindinkább döntő szerepe van a fejlődő szocialista világ­nak, a szocialista országok és más antiimperialista erők ösz- szefogásának, a béke biztosí­tását sürgető valamennyi erő együttes fellépéseinek. —r A különböző társadalmi rendszerű országok békés egy­más mellett élése korunk pa­rancsa. A lenini politikát foly­tató szocialista országok s más békeszerető államok is ennek jegyében lépnek fel az enyhü­lésért, a kölcsönösen előnyös gazdasági, műszaki és kulturá­lis együttműködés fejlesztéséért. — Úgy véljük, hogy az eny­hülés őszinte hívei, bármilyen legyen világnézetük és politi­kai hitvallásuk, segítik saját népüket és a világ népeit a béke nagy ügyének védelmé­ben. — A magyar nép, a nemzet­közi haladás élvonalában ha­ladva, a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista or­szággal szorosan együttmű­ködve, méltón vette és veszi ki részét a békéért és a haladá­sért síkraszálló erők küzdelmé­ből. Szocialista hazánk, amely büszkén vallja magáénak a Tanácsköztársaság történelmi örökségét, nagy eredményeket ért el. Vívmányaink s követke­zetes lenini politikánk olyan széles körű nemzetközi elisme­rést és tekintélyt szerzett Ma­gyarországnak, amilyennel tör­ténelme folyamán még nem rendelkezett. — Célunk és feladatunk, hogy az eddigieket új sikerek­kel gya röpítsük. Ettől függ anyagi és kulturális felemelke­désünk, eddigi vívmányainknak nemcsak biztosítása, hanem to­vábbi növelése. — A Tanácsköztársaság di­cső hagyományainak ébren tartása, tapasztalatainak hasz­nosítása nemcsak a múlt küz­delmei iránti érdeklődés és tisztelet ügye, hanem egyben morális és politikai erőforrás a cselekvéshez, ahhoz, hogy a Duna völgyé első proletárha­talmának népe hősi múltjához, jelen vívmányaihoz s a szocia­lizmus nagy ügyéhez méltóan vegye ki részét a népek sza­badságáért, a békeért. a bol­dogabb jövőért folyó küzdelem­ből — mondotta befejezésül az ünnepi szónok. Az ünnepség Losonczi Pál zárszavával ért véget.

Next

/
Thumbnails
Contents