Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)

1979-03-15 / 73. szám

1979. március 15., csütörtök Dunántúlt napló 3 A valóságnak megfelelő értékelések A beszámoló taggyűlések „gyorsmérlege” Tettrekészség és kritikus szemlélet A cselekvési programok jó munkaalapok Kevés a szociális otthon Hasznos munkát végeznek a Xavér utcai szociális otthon lakói terítéket, dísztárgyakat készítenek Gondoskodásra váró öregek Meg kell találni a meg­nyugtató megoldást Az elmúlt két hónapban az átlagosnál is élénkebb volt a pártszervezetek élete, mert a napi folyamatos munkák mellett kellett megvonni az 1978-as év politikai mérlegét és kimunkál­ni az idei esztendő fő célkitűzé­seit, a közös cselekvés prog­ramját. A pártszervezetek általában nagy felelősséggel készítették el működési területük „politikai mérlegét" és ennek tapasztala­tai és a társadalom igénye alapján fogalmazták meg a feladataikat. Általában a párt- csoportban. kisebb munkahelyi közösségekben, de sok helyen külön-külön személyesen is szót váltottak a párttagokkal. Véle­ményt mondtak az egyéni mun­kájukról, magatartásukról és véleményt kértek a vezetőség, az eqész pártszervezet tevé­kenységéről, a reflektorfénybe állítandó feladatokról. Az így összeállított beszámo­lót, terveket több helyen kibő­vített pártvezetőségi ülésen vi­tatták meg, ahol a párt tisztség- viselőinek, a szakszervezet, a KISZ képviselőinek mégegyszer módjuk volt az összegezést ösz- szevetni saját tapasztalataikkal. ' Az összevont taggyűléseken, küldöttértekezleteken, az alap­szervezeti taggyűléseken olyan kérdésekről szóltak, amelyek el­választhatatlanok az adott mun­kahelyen dolgozók életétől, köz­érzetétől, a párt vezető szerepe helyi érvényesülésének haté­konyságától. A beszámolók többsége tük­rözte az adott gazdasági egy­ség, hivatal, intézmény rendel­tetéséből adódó sajátosságo­kat. Csökkent az általános esz­mefuttatás, a szomszéd portá­jára mutogatás, és elsősorban azt vizsgálták, hogy saját mű­ködési területükön hogyan dol­goztak a kommunisták, irányí­tásukkal hogyan valósult meg a párt politikája. Ez nem jelenti azt, hogy nem szóltak azokról az országos és egyéb város- és község politikai kérdésekről, amelyek befolyásolják az em­berek közérzetét. A beszámoló taggyűlések központi témája a termelés, a hivatal, intézmény munkájának értékelése volt. A termelőterüle­teken számot adtak a tavalyi gazdaságpolitikai célkitűzések, a tervek és a megvalósításukat elősegítő cselekvési programok­ban foglaltak végrehajtásáról, örvendetes, hogy az objektív körülmények említése mellett elsősorban a helyi tevékenység eredményeiről és fonákságai­ról, gondjairól szóltok. Ezek szellemében terjesztették elő az 1979. évi gazdaságpolitikai cé­lok megvalósítását segítő, el­lenőrző cselekvési programja­vaslatot is. A hivatali, intézmé­nyi pártszervezeteknél is na­gyobb figyelmet kapott az ész­szerű takarékos gazdálkodás. A beszámolók többsége kellő figyelmet fordított a párttagság eszmei-politikai fejlődésére. Több helyen állapították meg, hogy a párttagság politikai képzettsége gyarapodott, a ta­nultak gyakorlati alkalmazása javult. Emellett kritikai meg­jegyzéssel illették az olyan párt­tagokat, akik nem fordítanak kellő figyelmet az ideológiai képzésükre. A beszámolók szóltak a tö­megszervezetek munkájának eredményeiről és hiányosságai­ról, az ott dolgozó kommunisták tevékenységének mérlegéről. A szakszervezetben, KISZ-ben dol­gozó kommunistáktól azt kérték, hogy a szocialista címért küzdő brigádok, termelési mozgalmak vállalásainak kialakításakor ál­lítsák a középpontba a minő­ségi követelményeket, a haté­konyságot, a takarékosságot. összegezték a párt belső fej­lődését, a párttagság egységét és fegyelmét. Utaltak azokra a negatív jelenségekre, amelyek az egyes párttagok magatartá­sa miatt nem vetnek jó fényt a helyi kommunista közösségre. A párttagok általában egyet­értettek a beszámoló értékelé­sével, a kijelölt fő feladatokkal, a cselekvési programban foglal­takkal. Elismerően szóltak a de­mokratikusan, igényesen készült beszámolókról, tervekről. Kriti­kusan tették szóvá a beszá­molóból kimaradt, vagy csak érintett negatív jelenségeket. Ezek skálája széles, többsége a munkahelyi problémákra irá­nyult. Példákkal bizonyították a munka- és üzemszervezésből származó kieséseket, a munka­fegyelmi lazaságokat, az anyag- és energiatakarékosság lehető­ségeit. Bírálták az általánosság szintjén mozgó cselekvési prog­ramokat. Többen igényelték a célokat segítő, a képességeket jobban kibontakoztató párt- megbízatást. A beszámoló taggyűlések ta­pasztalatainak mélyebb, széle- sebbkörű összegezése még fo­lyamatban van. Annyi azonban mára „gyorsmérlegből" is meg­állapítható, hogy a pártszerve­zetek által készített értékelések a realitásokra épültek, jó ala­pot adtak a további tennivalók megjelöléséhez. Az idei évre közösen kimunkált célok, fel­adatok, cselekvési programok összhangban vannak a Köz­ponti Bizottság tavaly december 6-i határozatával. A taggyűlé­sek elősegítették, hogy a párt­tagság jobban megértse a népgazdaság helyzetéből adó­dó feladatokat. Emellett örven­detes az a tettrekészség kifeje­zésre juttatása is, ami az egyé­ni, a csoportos beszélgetése­ken, a taggyűléseken hangzott el. Kiss György Közel ülök a telefonhoz, jól hallom, amit kesereg a vonal másik végén lévő nő Moór Jo­lánnak, a házi szociális gondo­zó szervezőjének: — Ma adják ki a papát a kórházból, változatlan az álla­pota. Most kivettem a szabad­ságom, de ha letelik, nem tu­dom, mit csináljak. Kérem, addigra szerezzenek, küldjenek valakit, aki itthon lesz vele, amíg én dolgozom. Ez a kétségbeesett asszony jó ismerősnek számít már itt: tavaly is sokszor kért segítsé­get. Ám a házi szociális gondo­zóban akkor sem tudtak és most sem tudnak mit mondani. Nekik vannak ugyan hivatásos és társadalmi munkában dol­gozó gondozóik, de az ő fel­adatuk, hogy azokkal a ma­gukra maradt idős emberekkel törődjenek, akiknek nincsenek gyermekeik. o Szociális otthonból kevés van, Pécs négy intézményében 460 idős emberről gondoskodnak, de legalább ennyien várják, hogy bejuthassanak. Az öregek öt napközi otthonában 250-en kapnak meleg ételt, és itt talál­nak társaságot is. Velük nincs gond — egyelőre! — hiszen még mozgásképesek. Az idősek következő nagy csoportjába a házi szociális gondozottak tartoznak, akik már a boltba is képtelenek elmen­ni, takarítani, főzni és gyerme­kük sincs, aki ezeket a tenni­valókat magára vállalná. Őket ápolják, segítik a házi szociá­lis gondozó hivatásos társadal­mi gondozói, valamint a körzeti ápolónők. 480—500 ilyen magá­ra maradt idős ember ellátását, tisztántartását, ügyes-bajos dol­gainak intézését végzi a 9 hi­vatásos és 80 társadalmi gon­dozó. De létezik még egy nagy csoport, ahova azok az idős em­berek tartoznak, akik — főként a szociális otthoni helyhiány miatt — felnőtt gyermekeiktől re­mélik a támogatást. Hányán vannak? Pontosan nem tudni, csak a hetenkénti telefonokból következtethető, hogy több szá­zan. A hozzátartozóik először a szociális otthonokat keresik meg, aztán a házi szociális gon­dozást, s miután kénytelenek megérteni, hogy sem itt, sem ott nem tudnak segíteni, ismerősö­ket, rokonokat kérdeznek, vagy apróhirdetést adnak fel — gon­dozót keresnek. Ám „szabadúszó” gondozónő nincs. Akik e hivatást választják életpályául, elmennek a szociá­lis otthonokba vagy a házi gondozóba. Kevesen vannak. A közelmúltban szociális otthon­ban járva és a házi gondozó vezetőjével, Werner Edittel be­szélgetve tapasztaltam és hal­lottam, hogy magatehetetlen embereknek tisztaságot biztosí­tani, fürdetni, etetni, öltöztetni nagyon nehéz, nagy önuralmat és önzetlenséget kívánó fel­adat. Akik ezt elvégzik, nem el­sősorban a munkájukért járó fi­zetésért teszik. Sokkal inkább emberségből. Q A középkorú asszony sírva panaszkodik: — Falun nőttem fel, a férjem hozott Pécsre. Két évvel ezelőtt megbetegedett az édesapám, kórházba került. Hamarosan hazaadták, tudtuk, hogy nem sok ideje van vissza. Édesapám közel járt a 100 kilóhoz, anyám madárcsontú asszony. Nem tudta egyedül ellátni, behoztuk őket Pécsre. Napokkal édes­apám halála előtt édesanyám elesett, forgóban eltörött a lá­ba. Feküdnie kellett, tüdőgyul­ladást kapott, de nemcsak fi­zikailag, szellemileg is rohamo­san visszaesett. Most otthon van, de valakinek állandóan mellette kell lenni. Mindketten dolgozunk, a lányaim iskolába járnak. Nekem már elfogyott a rendes évi szabadságom, most fizetésnéíkülin vagyok, de ez sem megy sokáig. Számos ilyen történetet so­rolnak fel a házi szociális gon­dozóban, a szociális otthonok­ban és a városi tanács szociál­politikai csoportján. Bármennyi­re elsődleges az öregek elhe­lyezésének, ápolásának megol­dása, azt is tárgyilagosan kell nézni, hogy milyen szituációba kerülnek azok a felnőtt gyere­kek, akiknek a szülei annyira elesettek, hogy állandó fel­ügyeletet, gondozást igényel­nek. Igaz, vannak kirívó esetek, de a fiatalok többsége magá­hoz veszi szüleit, vállalva, hogy a beteg apa vagy anya miatti gondok esetleg megnehezítik a családi életet. Ugyanakkor saj­nos munkahelyi problémák, vá­lások is jelzik, hogy a család­hoz magatehetetlen öreg is tar­tozik. o Nyilván nem véletlenül fogal­mazódik meg a mai középko­rúak fejében a kérdés: „Ki ad majd nekem egy pohár vizet?" — hiszen az idős beteg öregek­ről való gondoskodás napjaink egyik legégetőbb szociális prob­lémája. Lényegében megszűnt a több generáció együttélése, a gyerekek nagy része, még ha egy helyen is lakik a szüleivel, külön otthont teremt magának, az asszonyok dolgoznak, kevés a szociális otthon, nincs elég hivatásos és társadalmi gondo­zó, ugyanakkor a gyámolítósra szoruló öregek száma évről év­re több. Akit egyszer megérintett ez a gond, az akár feladata, akár nem, a megoldáson is töri a fejét. Akadnak, akik egy széles gondozói hálózat felállításában, mások a dolgozó nők ideigle­nes — a gyeshez hasonló — ott­honmaradásában, illetve az in­tézményesített ellátás növelésé­ben látják a kiutat. Egyetlen dologben azonban közös a vé­leményük: az öregekről való megnyugtató gondoskodás problémája halaszthatatlan megoldást követel. Török Éva Közösen enyhítik a gondokat A lakóbizottság a lakosokért Csendes kis családi házban lakik Pécsett, a Margit utcában Gráf Konrádné, a 10-es számú körzet lakóbizottságának elnö­ke. A kedves háziasszonyt min­denki ismeri a környéken. Már több mint 20 esztendeje foglal­kozik az itteniek ügyes-bajos dolgaival. Két alkalommal meg­választották tanácstagnak és a területi népfront-szervezetben is dolgozik. Tavaly november­ben kiváló társadalmi munká­jáért kitüntető jelvényt kapott. Most a Háziipari Szövetke­zetben bedolgozó, azelőtt az egyik szociális otthonban köny- velősködött, ezért is állnak oly közel hozzá a telepen élő idős emberek. ■*- Sok egyedül élő idős em­bert helyeztünk el szociális otthonban. A tanács szociálpo­litikai csoportjának munkatár­sait jól ismerjük, gyakran ké­rik a véleményünket egy-egy döntés előtt. És segítünk o környezettanulmányok készíté­sekor is. Szerettünk volna egy étkezdét biztosítani öregjeink­nek, mert messziről, Meszesről hordják az ételt. Próbálkoz­tunk az iskolában, de az ottani konyha nem elég nagy, és a KÖJÁL sem engedélyezte — mondta Gráf Konrádné. — Az elmúlt években miben kérték a lakóbizottság segítsé­gét a körzet lakói? — Bármilyen problémájuk van, ide szaladnak az embe­rek. S az is igaz, csak akkor jönnek, ha baj van. Nyáron például sokszor nincs víz, ak­kor engem ugrasztanak a sze­relőhöz. Hosszú ideig sötétek, kivilágítatlanok voltak itt az ut­cák. Sok kilincselés után ez most megoldódott. Ügy érez­zük, mi is sokat tettünk azért, hogy a Hősök terén megépült a modern ABC. A telep egyik régi problémája a szennyvízel­vezetés: az utcákon fedetlen árkokban folyik a szennyvíz, néha óriási bűz terjeng erre­felé. Sok-sok kérés után néhol lefedik az árkokat, de végleges megoldást még nem tudtunk elérni. Tavasszal az utcataka­rításokat szervezzük meg, és ebben a legtöbben részt vesz­nek. Az emberek szeretik az otthonukat és rendbe is teszik. — Segítik-e egymás munká­ját az itt tevékenykedő társa­dalmi szervezetek? — Mindannyian jól ismerjük egymást, mondhatni jó barát­ságban vagyunk. A pártalap- szervezet, a területi népfront bizottság, az itteni tanácstag mellett alkalmanként még a körzeti orvos is besegít. Ml igazi kis közösség vagyunk. Az ember látja a bajt: ha nem lennék benne, akkor is ezt csi­nálnám. G. M. Egyeztették a szövetkezeti könnyűipar jovo évi feladatait A szövetkezeti ipar legrango­sabb termékeit a könnyűipari ágazatban állítják elő. Ezért is kapott megkülönböztetett figyel­met tegnap az a tárgyalás, me­lyet a Pécs városi Ipari Szövet­kezetek pártbizottságán folytat­tak Maletics Miklós, a KISZÖV pártbizottsága titkárának veze­tésével, amelyen részt vett Dob- rotka László könnyűipari minisz­terhelyettes és Kálmán Sándor, az ARTEX Külkereskedelmi Vál­lalat vezérigazgatója. A hazai és külföldi piacokon egyaránt ismert szövetkezeti kesztyű-, cipő- és bútorgyártás ez évi feladatainak egyeztetése mellett a szövetkezeti könnyű­ipar jövő évi legfőbb felada­tait, és lehetőségeit is egyez­tették a megbeszélésen. A gyufa és a figyelmetlenség Veszélyes a szintetikus anyagból készült ruha és fehérnemű Az ágyban dohányzók ol­csón megúszták, mert az ál­taluk okozott tüzek zömében csak ágyneműk égtek és sze­mélyi sérülés sem történt. Va­sason viszont gyerekek dohá­nyoztak egy padláson, amely leégett. Gyufa nem való gye­rek kezébe I — ezt nem lehet eleget hangoztam. S mégis. Mohácson elől maradt a gyu­fa, egy kisgyerek elcsente, bemászott a ruhásszekrénybe és kíváncsian leste, hogy lobban lángra a gyufafej. A következmény? Ä ruhák meg­gyulladtak. A gyereknek az ijedtségen kívül más baja nem esett. A Baranya megyei Tűzoltó- parancsnokság februári tűz- statisztikája szerint 29 tűz­eset volt a megyében, ebből 10 alkalommal a lakás égett, 10 esetben a dohányzás — a dohányzó! — volt a ludas. Személyi sérülés nem tör­tént, az anyagi kár elérte a 200 ezer forintot. Szigetvárott egy magán­istállóban a fűrészporos kály­ha belső dobját izzó álla­potban kivették és a szalmá­ra tették, hogy újra töltsék fűrészporral. Nem kellett, mert az istálló gyulladt ki. Kezdődik az erdő- és avar- - tüzek nagy károkat okozó szezonja, jó lesz vigyázni! Az idei elsőt Pécsett, a Balo- kány mögött egy égve eldo­bott cigarettacsikk okozta. A munkahelyi előírások szi­gorú követelményei, hogy műszálas ruhában tilos ben­zinkútnál vagy például fes­tékszóróval dolgozni. Az elektrosztatikus feltöltődés és szikra a Bikali Állami Gaz­daság javítóműhelyében na­gyobb kárt is okozhatott volna: a festék-szórópisztoly­ból kiáramló festékgőzt a fes­tónő műszálas, intim ruhada­rabjának a feltöltődése és szikrája lobbantotta be. Olajkályhát, olajkazánt sem szabad felügyelet nélkül hagyni, főként, ha szabályta­lanul szerelték, mert műsza­kilag is meghibásodhat üze­melés közben. Véménden új sertésól épül, égve hagyták az olajkazánt, hogy a vil­lanyszerelők másnap meleg­ben dolgozhassanak tovább. A tartályban levő olaj szét­folyt és égett, így aztán újra lehet festeni egy hosszú, kor­mos falú folyosót és a villa­moskábelek egy részét is újra kell cserélni. A legnagyobb kárt a kon­tárkodás számlájára lehet ír­ni: lángvágóval dolgozva bütyköltek Pécsett egy Ladát, az teljesen leégett. Az anya­gi kár 60 ezer forint. Az elsőfokú tűzrendészet!' hatóságok hét személy ellen tettek szabálysértési feljelen­tést februárban.

Next

/
Thumbnails
Contents