Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)

1979-03-14 / 72. szám

2 Dunántúlt napló 1979. március 14., szerda Dél-dunántúli írók új könyvei Hz írócsoport idei terveiből Mi mindent tett az elmúlt év­ben a Magyar írók Szövetsége Dél-dunántúli Csoportja? Mi­lyen feladatok szerepelnek idei munkatervükben? Ezekre a kér­désekre adott választ a dél-du­nántúli csoport tegnapi taggyű­lése, melyen a terveket Berták László, az írócsoport titkára ter­jesztette elő. Az elképzelések szerint a Ma­gyar írók Szövetsége titkárával, Fábián Zoltánnal közösen ellá­togatnak Somogy megyébe, hogy megvizsgálják a dél-du­nántúli írócsoport Somogy me­gyei tagozata létrehozásának lehetőségét. Márciusban talál­koznak a területi művészeti szö­vetségek vezetőivel, hogy egyez­tessék terveiket és megbeszél­jék a csoport és a szövetségek szorosabb együttműködését, kö­zeledését. A tagok egyetértet­tek a Tolna megyei Tanács VB művelődésügyi osztályának kez­deményezésével, miszerint a Dunatáj című antológia évente négy számmal megjelenő idő­szaki lappá váljon. Az 1975-ben elhunyt író, tudós, szerkesztő Vórkonyi Nándor sírját, halálá­nak ötödik évfordulóján sírem­lékkel szeretnék megjelölni. Negyedévenként továbbra is vitát rendeznek a Jelenkor szá­mairól és egy-egy alkalommal házi megbeszélést tartanak a csoporttagok könyveiről. A fel­szerelés beszerzése után beren­dezik a csoport klubját a Szé­chenyi téri épületben. Ezeken kívül még több közös programot is tervbe vettek. Ebben az évben is részt vesz­nek író—olvasó találkozókon, irodalmi esteken, a költészet napja, az ünnepi könyvhét, az őszi megyei könyvhetek és a nemzetközi gyermekév rendez­vényein. A tanárképző főiskola irodalmi tanszékével és a mű­velődési központtal közösen Móricz-emlékünnepséget tarta­nak októberben. Idén is több csoporttagnak jelenik meg könyve. így Csorba Győző válogatott versei a ,,30 év” sorozatban, Galambosi László gyerekversei, László La­jos új regénye, Takáts Gyula tanulmánykötete, Pákolitz Ist­ván gyerekversei. Kende Sán­dornak és Tüskés Tibornak há­rom-három különböző műfajú alkotása kerül az olvasókhoz. A taggyűlés után Fodor András költő vezetésével megvi­tatták a Jelenkor és a többi du­nántúli irodalmi folyóirat hely­zetét. Tennlakarás Jellemzi a községek lakóit Ahol március 8. munkaszüneti nap Nőnap Moszkvában A szovjet főváros vendégei voltak a baranyai asszonyok öt autóbusz Pécsről, egy-egy pedig Mohácsról és Komlóról indult március 7-én hajnalban, hogy Ferihegyre vigye azt a csaknem háromszáz baranyai nőt, akik jó munkájuk elisme­réseként, IBUSZ-társasút kere­tében Moszkvában ünnepelhet­ték a nemzetközi nőnapot. A küldöttséget Koós Lászlóné, az SZMT titkára és dr. Takács Jó­zsef, az IBUSZ Baranya me­gyei igazgatója vezette. Korszerű sorházak a beremendi Barta Lajos téren Falugyűlés Beremenden A község vezetőivel tárgyalt Horváth Lajos, megyénk tanácselnöke Nehéz lenne o beremendiek- re ráfogni, hogy nem érdekli őket a község sorsa. Hétfőn es­te zsúfolásig megtelt a mozite­rem, s igazán jó hangulatú fa­lugyűlés szem- és fültanúi vol­tak a jelenlévők, hiszen a fel­szólalók a megannyi közös gon­dot vették célba. A falugyűlésnek több vendé­ge volt, köztük Horváth Lajos, a Baranya megyei Tanács elnöke. Horváth Lajos elvtárs már ko­rábban kezdte párbeszédét a község vezetőivel, akik délután tájékoztatást adtak a tanácsi munkáról, a település fejlődé­séről, az intézmények helyzeté­ről, s azokról a gondokról, me­lyek megoldásához önerőbői nem tudnak eljutni. A község vezetőivel való be­szélgetés után Horváth Lajos meglátogatott néhány községi intézményt, találkozott a BCM, az áfész és a termelőszövetke­zet vezetőivel. A falugyűlést Róth József, a községi pártvezetőség titkára nyitotta meg, köszöntve a je­lenlévőket, köztük Kosztán Er­zsébetet, az MSZMP Siklós vá­rosi-járási Bizottságának titká­rát és dr. Vida Sándort, a Sik­lósi járási Hivatal elnökét. Ezt követően Szüllö László, a bere­mendi nagyközségi tanácselnö­ke adott szamot egy év munká­járól. A közel négyezer lelket szám­láló közséq tanácsa fő feladat­ként az elmúlt időszakban a szolgáltatások fejlesztését tűzte ki célul. Elkészült egy új GELKA szerviz és fodrászüzlet, fejlesz­tették a gázcseretelepet, kor­szerűsítették és bővítették az ABC-áruházat, a TOZÉP-telepet, a vas-műszaki bolt önkiszol­gáló lett, a ruházati szakbolt megszépült, s megkezdődött a községben a kisbútorárusítás Szovjet pro és katalóguskiállítás Mintegy 520—530 többnyelvű, színes műszaki prospektus kö­zött válogathattak az érdeklő­dők tegnap a Technika Házá­ban, ahol a műszaki és közgaz­dasági tudományos hetek ren­dezvényeinek keretében tegnap délelőtt 11 órakor szovjet pros­pektus- és katalóguskiállítás nyílt. A prospektusok szovjet gyártmányú mezőgazdasági gépek, nehézipari berendezé­sek, személygépkocsik és egyéb közlekedési eszközök, valamint különböző bányagépek részle­tes műszaki leírását tartalmaz­zák. A kiállítás célja, hogy a műszaki szakemberek az eddi­gieknél jobban megismerjék a szovjet gépgyártás termékeit, és az eddigi kereskedelmi kap­csolatokat tovább bővítsék. A kiállítást Haljutin Alexand1- Alexandrovics, a Szovjetunió Magyarországi Kereskedelmi Képviseletének helyettes igaz­gatója nyitotta meg. Beszédé­ben megemlítette, hogy e kiál­lításnak még az adja az aktua­litását, hogy az 1979-es év ju­bileumi év, a KGST aláírásának 30. évfordulója, és ez azt jelenti, hogy a szovjet—magyar műsza­ki és gazdasági együttműködés is 30 éves múltra tekinthet visz. sza. Reményét fejezte ki, hogy ez az együttműködés a jövőben tovább szélesedik, s további kölcsönösen, jól kamatozó kooperáció létrehozására kerül majd sor. A megnyitó beszédet követően rövid ismertető filme­ket vetítettek különböző szovjet gépgyárakról és termékeikről. is. Az alapvető ellátás jónak mondható, de néha hiányoznak a pultokról bizonyos árucikkek, mérsékelt a választék. A község egyéb gyarapodá­sát az új házasságkötő terem, a nemzetiségi óvoda, buszváró és ravatalozó építése — Kásá­don — jelzik, javult az ivóvíz mi­nősége, s naqy eredmény, hogy a község lakóházainak 70 szá­zaléka vezetékes ivóvízzel van ellátva, Sok pénzt költöttek par­kosításra, a község arculatának széppé tételére, de sok-sok fo­rint értékű társadalmi munká­val is segítették a helybeliek a közös gondok megoldását. A falugyűlésen többen felszó­laltak, s többnyire jogos kéré­sekkel álltak a helyi vezetők elé. Schmidt József többek között a közlekedési gondokat vetette fel, Neducsin Miroszláv az épü­lőfélben lévő — évek óta húzó­dó — tornaterem befejezését szorgalmazta, Ács Gyula pedig a községi közterületek tisztasá­gáért emelt szót. Révbiró Géza a községben folyó sportmozga­lomról beszélt, s említette, hogy társadalmi munkában salakos pályát, futópályát építenek, a közelmúltban korszerűsítették a lelátót is. Lucsik Miklós a fiata­lok qondjairól szólva megálla­pította: a presszóból is lassan italbolt lesz . . . Alföldi Istvánná a tanácstaqok aktívabb köz- életiségét sürgette. Szikszói Tibor a BCM igaz­gatója, Almamelléki Károly, az áfész elnöke válaszolt a hoz­zájuk intézett kérdésekre, Hor­váth Lajos a naqyközség szem­mel látható fejlődéséről beszélt, hozzátéve, hogy jó benyomá­sokkal távozik Beremendről, s a falugyűlés aktív légköre is biztató a jövőre nézve: a köz­ségben tenniakaró emberek él­nek. Megköszönte azt az élen­járó társadalmi aktivitást, ame­lyet évröl-évre tanúsítanak a nagyközségben, s íqéretet tett: a meqve vezetői meqvizsqáliák a község kéréseit, s meaoróbál- nak a financiális kérdésekben seqíteni. De — tette hozzá — mint minden baranyai közséq, Beremend is csak addig nyúj­tózkodhat. ameddiq a takaró ér. Álmokat nem érdemes ker­getni, és sok későbbi qondnak- Droblémának eleiét lehet venni Beremenden is, másutt is, na­gyobb pénzügyi fegyelemmel, meqalapozottabb döntésekkel. Ezt követően Szüllö László válaszolt a feltett kérdésekre. E kérdések sorából is emeliük ki a tornaterem gondját. Pár éve elkezdték az építést, s anyagi aondok miatt le kellett állniuk. Most úay néz ki, hoqv a létesít­mény éoítése folytatódhat: a tanács 300 ezer, az áfész 80 ezer, a termelőszövetkezet 50 ezer forinttal járul a közös költ­ségekhez a Beremendi Cement- és Mészművek pediq 50 ozer forint értékű anyaqqal támogat­ja az akciót. Kozma Ferenc „Tülekedő” gépkocsik a mohácsi Szabadság úti benzinkútnál Nem történt szabálytalanság Kedden reggel szemerkélő esőben, nyálkás úton indulunk Mohács felé az 57-es úton. Gyér forgalom, itt-ott sárfoltok az úttesten, a gyalogosok is szabályosan, a menetirány sze­rinti bal oldalon jönnek velünk szembe. Megtudom útitársaim­tól, hogy tavaly Baranyában egyedül csak Mohácson és a járásban csökkent a balesetek száma, mégpediq majdnem egyharmaddal. Amíg 1977-ben 104 közlekedési baleset történt ezen a területen, az utakon ti­zenegyen leltek értelmetlen ha­lált, addig az elmúlt esztendő­ben a bekövetkezett 73 baleset következtében nyolcán haltak meg. Mohács és a járás januári közlekedési statisztikája szerint a négy baleset (következtében egy személy meghalt, egy sú­lyos, kettő személy könnyű sé­rülést szenvedett. Megérkezünk Mohácsra, ahol az esőtől gyér forgalomban is szabályosan, fegyelmezetten, körültekintően közlekedik min­denki. Azaz, az úttest szélén ké­zikocsi mellett három hölgy be­szélget. A rendőr kéri őket, fá­radjanak a járdára, ott nyugod- tabban cseveghetnek. Megkö­szönik a jó tanácsot, fellépnek a járdára és ott diskurálnak to­vább. A komp felé kanyarodunk, két hosszú sorban várnak pót­kocsis és szóló teherautók, sze­mélygépkocsik, hogy átkelhesse­nek a Dunán. A Sógvári utca jobboldali belső — harmadik — várakozósávjában útburkolati jel mutatja a haladási irányt: a nyíl egyik szára a komp felé, a másik a balra nyíló Mészá­ros utca felé vezeti a forgalom résztvevőit. Igen ám, de a Mé­száros utca torkolatában ott a töÄa: mindkét irányból behaj­tani tilos! A Szabadság úti üzemanyagtöltő állomásnál két kocsisor vár türelmesen, a kút melletti, szabályosan a menet­irány szerinti jobb oldalon, mel­lettük az úttest közepe felé a városra néző orral (tehát sza­bálytalanul) teherautók sora. Talán nem tudják, hogy melyik az úttest bal és jobb oldala? Dehogynem, de rövid a kút töl­tőtömlője. Ha szabályosan áll­nak be a kút mellé, nem tud­nak tankolni. Meggyőződünk igazukról, érveik előtt fejet hajtunk. A farostlemezgyárat elhagyva kanyarodunk az 56-os útra és megállunk a pécsváradi leága­zás után. Kalauzaim megkezdik a közúti ellenőrzést. A jogosít­ványok és forgalmi engedélyek, sőt a megállított Jfözületi rend­számú gépkocsik vezetőinél még a menetlevelek is rendben, a reflektorok, irányjelzők és a féklámpák is tökéletesen mű­ködnek, minden felszerelés hiánytalan, valamennyi kötele­zően előírt tartozék a helyén van. Egy IZ-s Skoda jobboldali féklámpája nem világít. Udva­rias kérésre a vezető kiszáll, ki­nyitja a motorháztetőt, babrál a foglalaton, beszáll, a fékre lép, és a lámpa világít. További jó utat kívánva veszünk búcsút a skodástól. Előkerül egy-két al­koholszonda is, de a belefúvá- sok után egyik sem színeződik el. Visszatérünk Mohácsra, be­nézünk a kisebb utcákba is, fi­gyeljük a gyalogos-átkelőhelye­ket, a kerékpárosokat, sehol semmiféle szabálytalanságot nem észlelünk. Pécs felé se lá­tunk szabálytalan előzést, nem tapasztalunk sebességtúllépést, mindenki szabályosan közleke­dik. — Jó nap ez a mai — mondja a gépkocsit vezető közlekedési rendőr. A társa hozzáteszi: Bár­csak mindegyik ilyen csendes, eseménytelen lenne. Murányi László Két óra húsz percig tartó repülés után délután értünk a Seremetyevói repülőtérre, ahon­nétvacsorázni indultunk Moszk­va egyik legszebb éttermébe, a csaknem háromezer vendé­get befogadó Arbat-ba. A két­szintes étterem virágokkal fel­díszített galériáján tízszemélyes terített asztalok vártak bennün­ket, s már az első étkezés alkalmával meggyőződhettünk arról, hogy nagyon kedves ven­dégekként vártak bennünket. Bőség jellemezte valamennyi étkezésünket, s az étterem sza­kácsait dicséri, hogy magyaros ízesítésű ételeket készítettek ré­szünkre. A szovjet partnercég, az Intourist autóbuszaival utaz­tunk szálláshelyünkre, a Sze- vasztopol szállodába. Ez a szál­lodakomplexum az olimpiára épül. Négy épülete közül há­rom már elkészült, vendégeket fogad. A Szevasztopol körül­belül olyan távolságra fekszik Moszkva centrumától, mint Pécstől Szigetvár. Mind a négy épülete 16 emelet magas. Egy- és kétágyas, tapétás, rádióval ellátott szobáihoz fürdőszoba tartozik. Március 8-i délelőttünk vá­rosnézéssel telt. A nemzetközi nőnap nagy ünnep a Szovjet­unióban, munkaszüneti napot tartanak. Az idén kétnapos volt a munkaszünet, szombaton és vasárnap viszont dolgoztak az emberek. Ezen a napsütéses délelőttön — csakúgy, mint előző nap este - mindenütt virágcsokorral siető férfiakat láttunk. Az autóbuszokból meg­csodáltuk többek között a Kreml tavaly újjáaranyozott ku­poláit, a Luzsnyiki sportvárost, a 45 ezer hallgató oktatását biztosító Lomonoszov-egyete- met. Délben, az Arbat-étterem- ben ünnepi ebéddel vártak bennünket, s kellemes megle­petésként Bocz József, az MSZMP Baranyq megyei Bizott­ságának titkára —, aki jelen­leg Moszkvában tartózkodik — a megyei pártbizottság nevé­ben köszöntötte a baranyai lá­nyokat, asszonyokat a nőnap alkalmából. A délutánt a köz­ponti Lenin Múzeumban töl­töttük, este pedig a Kremlben levő Kongresszusi palotába igyekeztünk, ahol az Ikarus cí­mű balettet néztük meg. Március 9-én délelőtt meg­koszorúztuk az Ismeretlen kato­na sírját, s egy ideig elnéztük, ahogy a turistacsoportok, a moszkvai újdonsült házaspárok elhelyezik virágaikat az örök láng előtt, innét a népgazda­sági kiállításra indultunk, majd délután a Kreml épületeit jár­tuk sorra. Szombat délelőtt szabad programunk volt, délután pe­dig a Borogyinói Körkép Mú­zeumba látogattunk. A 115 mé­ter hosszú, 15 méter magas körképen Napóleon oroszor­szági hadjáratának döntő csa­táját, a borogyinói ütközetet örökítette meg a francia szár­mazású Rubo. Moszkvai tar­tózkodásunk utolsó estéjén a Rosszija Szállodában ünnepi vacsorán vettünk részt. A ma­gyar és szovjet szervezőink jó­voltából neves szovjet vendé­gekkel, köztük A. P. Romensz- kijjel, aki a II. világháború ve­teránja, a Dicsőség Érdemrend mindhárom fokozatának tulaj­donosa, Malinovszkij és Bu- gyonnij marsall feleségével, Zalka Nataljával, a legendás Lukács tábornok lányával és Petruskova olimpiai bajnoknő­vel találkozhattunk... S mive! ezen az estén sem csak mi vol­tunk a vendégei a hatezer vendéget befogadó Rosszijá- nak, együtt énekeltünk és tán­coltunk a moszkvaiakkal, a Szovjetunió különböző köztár­saságaiból és az NDK-ból ér­kezett vendégekkel... T. É.

Next

/
Thumbnails
Contents