Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)
1979-02-11 / 41. szám
1979. FEBRUÁR I I. GAZDASÁGPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. Szabó Istvánnak, a TOT elnökének előadása Siklóson Összehangolt érdekviszonyok, magasabb rendű kötelékek Szinkronba hozni a kapacitásokat Jön a Dinitrol A lakosság szolgálatában Korszerűbb, minőségileg jobb munka Dél-Dunántúl termelőszövetkezeti elnökei és állami gazdasági vezetői a régióban működő ellátó- és felvásárló vállalatok képviselői hallgatták meg a közelmúltban Szabó Istvánnak, a Központi Bizottság tagjának, a TOT elnökének előadását, amelyet a Babarci— Bólyi Növénytermelési Rendszer felkérésére Siklóson tartott meg, az élelmiszergazdaságunk előtt álló feladatokról. Elöljáróban rámutatott, hogy az elmúlt évi 2 százalékos növekedési ütem — a háztáji termelés csökkenése miatt — elmarad a tervezett három százaléktól, és ezt az előadó különös nyomatékkai hangsúlyozta, a mezőgazdasági nagyüzemek 5—6 százalékkal termeltek többet az előző évinél. Igaz, tovább romló hatékonysággal, aminek részben az is az oka. hogy a háztáji állattenyésztés a nagyüzemi takarmánykészleteket szívja el. A tsz-ek 100 milliárd forintos értéket állítottak elő, ehhez mérten nem sok, a várhatóan 600 millió, illetve 1 milliárd forint közötti mérleg hiány. Mindazonáltal 2 milliárd forinttal több jövedelem képződhetett volna a szektorban, ha a gyenge tsz-ek megítélésében nem lenne még mindig olyan nagy a liberalizmus. Látni kell, hogy a „jókat megállítani, a közepeseket megerősíteni, a gyengéket támogatni” hármas elv nem tartható fenn a hatodik ötéves tervben, mert az eqész népgazdaságot visz- szahúzza. A jóknál és közepeseknél „behúzott fékeket" — állományi létszám, bérezés stb. — ki kell enaedni ahhoz, hoqy töbß jövedelem termelődjön méq olyan áron is, hogy a rossz termőhelyi adottságú tsz- ekben emelkedik a veszteséq. A mezőqazdasági termelés növekedésének éves ütemét csak öt év átlaaában szabad megítélni — az időiárási tényezők miatt —, mert olya” "oov az eaves évek közötti különbséq. Ahhoz azonban hogy a mező- gazdasáq a néogazdasáq által elvárt évi 3—3.5 százalékos növekedési ütemet tartani tudja, ahhoz mindenekelőtr rendezni kell a képződött 600 millió—1 milliárd körüli veszteséget. mea kell állítani az esz- közhatékonyság további romlását, és a harmadik, illetve ne- qyedik ötéves tervben elfoglalt helyére kell visszaállítani az ágazat részesedését a nemzeti jövedelemből. A fejlesztés nagyüzemi, majd iparszerű útja az egyetlen lehetőség arra, hoqy a viszonylaqos termékbő- séa, a kínálati piac és a kívánatos társadalmi átrétegződés — 15 év alatt 750 000 aktív kereső ment el a mezőgazdaságból, nem is számítva a nvuadí- jasokat — igényét együtt kielégíthessük. Az Európában kialakult kínálati piac ellenére mezőgazda- sáai termékeink — ha valamivei drágábban is termeljük ki a dollárt — eladhatók, a tojás.kivételével. Tavaly is minden terméket el tudtunk adni. s a jövőben is eladhatunk. Árutojásból évi 150—300 millió darabbal kell visszaszorítani a termelést. Túltermelésről tehát általában nem beszélhetünk. A népqazdasáqnak szüksége van a mezőgazdaság fejlesztésére, de látni kell, hoav a fékezhető, de meq nem állítható és világ- jelenségnek mondható hatékonyságromlás miatt a7 1980- -as évek utárn a rendelkezésre ólló pénzeszközökkel az évi 33,5 százalékos termelésnövekedési ütemet tartani nem lehet. Több termeléshez, több pénzre van szüksége a mezőgazdaságnak. Ezután aqrárpolitikánk változatlan és változó elemeiről szólt az előadó. Az alapvetően változatlan elem 22 éve már a többszektorúsáq. Nagy termelési és gazdálkodási biztonságot ad, hogy az aqrárpolitikánk új elemei a jövőben sem feszítik szét ezeket a szektorá- lis kereteket, továbbra is eqy- más mellett működnek az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok. Más kérdés, hogy a hatékonyságromlás megállíthatatlan folyamatát lelassítani, és az érdekviszonyok öncélú ellentmondásait felodani csakis a vállalati kapcsolatok integrált, rendszerszemléletű fejlesztésével, a kapacitások szinkronizálásával, a termékpálya szabaddá tételével a magqsabb- rendű kötelékek számának növelésével lehet. A hatékonyság az elmúlt 15 évben fokozatosan romlott, s ennek nem feltétlenül az az oka, mondotta a TOT elnöke, hogy a mezőgazdaság ma a buták gyülekezete. Kezdetben, mikor a hektáronkénti 50 kiló műtrágyaadagot 100 kilóra emeltük, ezzel egyenes arányban nőtt a hozam. De ha négy mázsáról hat mázsóra emeljük, akkor már nem duplázódik meg a termés. Ahogy a magyar mezőgazdaságban nőtt az álló és forgóeszköz érték, úgy csökkent a hatékonyság. Ezt két fontos mutatóval érzékeltette. A 100 forint bruttó termelési értékre jutó érték 1965-ben az állami gazdaságokban 33 forint, a tsz- ekben 47 forint volt, 1970-ben 27. illetve 41 forint és 1975-ben már csak 25. illetve 36 forint. Az abszolút számok ugyan eltérőek a tsz-ek javára, de a hatékonyságromlás mindkét szektorban bekövetkezett. Hasonlóan romlott a 100 forint termelőfelhasználásra — munkabér nélkül — jutó új érték is, ez a mutató 1965-ben az állami gazdaságokban 49, a tsz-ek- ben 90 forint volt, 1975-ben viszont már csak 34, illetve 57 forint. A teljesítmény és ráfordítások mai naDiq kialakult arányaival nem dicsekedhetünk, és ezeket a fajlagos teljesítményeket nem is fogadhatjuk el szükségszerűnek. A termelés technológiája ma már számos területen olyan szintű, ami módot ad a koncentráció és a szakosítás előnyeinek a gazdaságközi együttműködés útján való kihasználására. Ezáltal az állóeszközök eredményesebben fejleszthetők, fajlagosan kisebb a forgóesz- köz-szükséqlet. kedvezőbb lehetőség nyílik a tudományos eredmények alkalmazására, korszerűbb elvek alapján szervezhető • meg a termelés. Mindez igaz mezőgazdasági üzemek egymás közötti és az ipari háttér kapcsolatában, de különösen sok lehetőség van a mezőgazdasági üzemek és a feldolqozó, forgalmazó szervezetek közötti kapcsolatok ilyen jellegű átformálásában. A mezőgazdasáqi nagyüzemekben jelentősen előrehaladt a területi koncentráció, 4300-ról 1200-ra csökkent a tsz-ek száma, s jelentősen megnőtt az üzemek árukibocsótósa, kínálati piac alakult ki. A tröszti szerkezetek uqyanakkor még a hiánypiac idején alakultak ki, a begyűjtési modell alapján. Már a Központi Bizottsáq márciusi határozata is leszögezte, hoqy az élelmiszeriparban növelni kell a trösztön belüli vállalatok önállósáqát és felelősségét, mert enélkül nem jöhet létre vertikális végtermék-érdekeltségen alapuló tőkemozgás a mezőgazdasáa és az élelmiszeripar között. Lazítani kell a tröszti kereteket, hogy a magasabb kötelékek létrejöhessenek, hogy a ma még eqymástól függetlenül hozott vállalati döntések ilymódon összehangolódjanak. A mezőgazdaság ellátásában — gép, eszköz, kemikáliák — hiánygazdálkodás van, kereskedelem helyett elosztás érvényesül, nem valósult meg a közvetlen gyártóművi beszerzés. A termékpálya egyes szakaszain gazdátlan fázisok vannak, nincs eldöntve ki készletezze a műtrágyát gyártástól a felhasználósig, ki tárolja a gabonát, ki építsen hűtőket, tárolókat, mert ezek a gazdátlan fázisok rendszerint a legnagyobb veszteségforrások. Csakis a maga- sabbrendű kötelékek megteremtésével lehet a meglévő erőforrásokat úgy koncentrálni, hogy 1977-ben úgy mutatkozott, hogy a Pécsi Építőipari Szövetkezetnek a következő évre lesz fölösleges alagútzsalus öntési kapacitása. A Mecseki Ércbányászati Vállalatnak ugyanakkor új bányászlakás-épitési szándéka volt. A kettő találkozásából született a Hajnalka utcai program, amelynek lényege: vállalati saját kapacitással, terven felüli lakásmeny- nyiség létrehozása. A vállalati szándék megtestesítője az Ércbányász Munkáslakás-építő és Fenntartó Szövetkezet — maga mögött tudva a MÉV hathatós anyagi és erkölcsi támogatását — nagy energiával látott munkához. 93 lakás építéséről volt szó a bányász-családiház program keretében, illetékes főhatóságok által elismerve, hogy az eredeti elképzelést célszerű a telepszerű, többszintes konstrukcióval felváltani. A családi házak építéséhez nemcsak a telek, hanem az ércbányászok építési kedve is hiányzott. Az építés szervezése, előkészítése jól haladt. A szövetkezet megkapta a tanácstól a Hajnalka utcában — Kovácstelepen —- az építési telket, elkészült a beruházási program és a kiviteli terv. Egerből, az ottani tanácsi építőipari vállalattól megszereztek tíz va- gonnyi alagútzsalut (a bérbeadó még csodálkozott is azon, hogy az általa kéthónaposnak ítélt munkához miért kell hatez a veszteség minél kisebb legyen. A továbblépés útja tehát az együttműködés olyan formája, amelyben az egyes vállalatok, tsz-ek nem vesztik el önállóságukat. E kapcsolatok jogi és gazdasági szabályozása — az agráripari egyesülés kivételével — még nem történt meg, de ez sürgető feladat, amely mielőbbi megoldást kíván. — Rné — hónapos bérletet kötni — a garnitúra azonban már- 11 hónapja időzik Pécsett), a vállalt határidőben bízva szervezték meg a szakipari munkákat, aminek jelentős részére maga a MÉV vállalkozott. Ezt azért is tehette, mert a felettes hatóságok 1,5 millió forint ösz- szegű bérpreferenciát adtak, amiből 1 milliót 1978-ban, felet pedig 1979-ben lehetett volna felhasználni. A preferencia azt jelentette, hogy a MÉV következmények nélkül használhatja fel ezt a bért: a termelés zavartalanságát biztosítani kell a lakásépítésre kiemeltek távolléte idején is, akik pedig a bányász- és munkáslakásokért az üzemben állnak helyt, külön premizálhatók. A bérpreferencia összege nem jelenik meg a vállalati bértömegben — ebben nyilvánult meg az illetékes kormányzati szervek segítsége, a MÉV bá- nyászlakás-építéséhez. Az 1978- ra ütemezett V millióból azonban csak 400 ezret tudtak felhasználni, a többi — elúszott, s maradt az idei félmillió.- Az október végére ígért öntés ugyanis előreláthatóan február végére fejeződik be; a gáz, amit még jókor, a hideg beállta előtt elhoztak a Hajnalka utcáig, céltalanul ott van a Közhely: a szolgáltatások a lakosság figyelmének a középpontjában vannak. Érthető ez, hiszen nagyon sokrétű igénynyel lépnek fel az ezzel foglalkozó szervekkel, szövetkezetekkel, vállalatokkal szemben, s végül is a fogyasztónak mindegy: apró háztartási gépének javít- hatatlansága, vagy gépkocsija motorjának meghibásodása miatt elégedetlen. A lényeg: vezetékben, hiszen téliesített munkáról szó sem lehetett. Január végén — az eredeti elképzelés szerint — már javában végezhették volna a belső munkákat, ezzel szemben a minapi egész napos felhőszakadás után a földszintig minden beázott, csak a fürdőszoba-, W. C.-térelemek maradtak szárazon. Kudarc? Valójában annak látszik, hiszen egy jól szervezett munka került kétségbeejtő helyzetbe. Kétségtelen, hogy az Ércbányász Munkáslakás-építő és Fenntartó Szövetkezet kényelmetlen helyzetben van: az előre lekötött szakipari kapacitásokat sorra-rend- re későbbi időpontokra keli átütemezni, aminek egyetlen partner sem örül. A legszélsőségesebb példa: a DÉLVIÉP nemrég érdeklődött, hogy a márciusra ütemezett útépítésre és tereprendezésre mikor vonulhat fel? Mit mondhattak erre, amikor a „terepen” még daru mozog. A szövetkezetnél mindazonáltal úgy vélik: ha bányásznapra átadhatják a Hajnalka utcai lakásokat, akkor még jóljárnak. Ezért sem csinálnak ügyet a néhány- hónapos késésből. H. I. akármiről legyen szó, ne kelljen a szolgáltatóra panaszkodnia. (gy természetesen az utóbbiakra sok munka és nagy felelősség hárul. Többek között ezért igyekszik a Villamosipari és Gépjavító Szövetkezet „konok tervszerűséggel” javítani szolgáltatásainak minőségén. A szövetkezet termelése 1978-ban 100 millió forint volt, ennek egy- harmada származott a közvetlen lakossági szolgáltatásokból. A több mint 30 millió forint jó része a motor- és gépkócsijaví- tásokból eredt, de nagy mennyiségben javítanak hűtőgépeket és erősáramú háztartási gépeket is. Ebben az évben a VILLGÉP tovább bővíti szolgáltatásait, éspedig az átlagos fejlődési ütemnél gyorsabban. Már a múlt évben több olyan intézkedést hoztak, amelynek eredménye a korszerűbb, minőségileg jobb munka lett. így például az autójavító üzemben felszereltek egy minden igényt kielégítő, fényező, szárító és diagnosztikai sort. Új szolgáltatásaik egyike: a Di- nitrol-lal végzett aiváz- és üreg- védelem. Új gépkocsik esetében a szövetkezet autójavító üzemében az ezzel kezelt gépkocsikra 4 éves garanciát vállalnak. Ugyancsak a személygépkocsikhoz kötődik: az ezek forgalmára vonatkozó új- rendelkezések keretében a szövetkezet is megvehet és továbbadhat kocsikat. Ha szükséges, kijavítják és műszaki vizsga után „teszik a pultra” a gépkocsit. Új műszereket szereztek be — és vásárolnak továbbra is — a hűtőgépek korszerű javításához. Felkészültek a Bosch-rend- szerű berendezések javítására és ezt a technológiát alkalmazzák a többi hűtőgépre is, az abszorpciósak kivételével. Ho mór a nagyobb háztartási gépeknél tartunk: új még a piacon a Minimat és Midimat automata mosógép. Ezek üzembe állítása speciális víz- és villanyszerelési munkát kíván. A VILLGÉP szakemberei erre is vállalkoznak, a gépeket bekötik, s csak — ha erre szükség van __a villanyóra cseréjét h agyják meg a DÉDASZ-nak. Egyébként elvégzik — megrendelésre a háztartásokban az elektromosenergia-ellátással kapcsolatos javításokat, szereléseket is. Újdonság a szövetkezet szolgáltatásaiban az, hogy egy, az OTP-vel kötött megállapodás alapján__az áruvásárlási kölcs önhöz hasonló — szolgáltatási kölcsönt lehet felvenni az 1000 forint feletti javítások fedezetére. Ezt a gépkocsijavitásnáí mér korábban is alkalmazták. Kidolgozták az átalánydíjas javítás bővítésének lehetőségeit, így mód van mór arra, hogy az automata mosógépek tulajdonosai ily módon szerződjenek a VILLGÉP-pel. Végül néhány apróság, bár mint mondtuk, a lakosság ezeken keresztül is méri a szolgáltatások színvonalát. Új szervizt nyit a VILLGÉP Pécsett, a Baj- csy-Zsilinszky utcában: átveszik a kisebb készülékeket, fogadják a hibabejelentéseket. Az üzlet még ebben a félévben megnyílik. Ugyancsak az első félév programjához tartozik a mohácsi szekviz megnyitása. Motor- kerékpárok javítását vállalják itt és — ez is újdonság — a meghibásodott csónakmotorokat is helyrehozzák. A pécsi központi javítóműhely nyitvatartási idejét meghosszabbították, s télen az olajkályhák, nyáron a hűtőgépek gyors megjavítása érdekében ügyeletet tartanak. M. A. Bányásznapra atadjak? Ercbányászlakások a Hajnalka utcában Február végére fejeződik be az öntés
