Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)
1979-02-06 / 36. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXVI. évfolyam, 36. szám 1979. február 6., kedd Ara: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja így dolgoztunk 20000 tonna szén terven felül Szocialista brigádvezetők tanácskozása Több figyelmet a gépesítésre, a gépkihasználásra és karbantartásra A bólyi vas-műszaki bolt A jó szolgáltatás a lakosság kedvező közérzetét ielenti ■ Jó és kedvezőtlen tapasztalatok Bolyban ■ Az igényeket ki kell elégíteni S okféle részlet ismert volt már abból — napi tapasztalatok, az‘ MSZMP Központi Bizottsága december 6-i ülése, az országgyűlés téli ülésszaka nyomón —•, amit most teljes, ősz- foglaló képként tárt elénk a Központi Statisztikai Hivatal jelentése. A népgazdaság 1978. évi tervének teljesítéséről nyújtott átfogó összegezés — amit a napilapok vasárnapi számukban hoztak nyilvánosságra — arra ad módot, hogy tavalyi munkánk eredményeiről összeillesszük az önmagukban is fontos, ám együttesen még beszédesebb részleteket: a tanulságok levonása, s hasznosításuk elkerülhetetlen. Rögtön túlesve a nehezén: az indokolt kérdésre, vajon miként summázható a megtett út, azt felelhetjük, sikerrel legyűrt akadályok, s elmaradt lépések bonyolult keveredéseként. Nem a haladás ténye, Kbnem hogyanja mellé tehető kérdőjel, s ez egyben válasz arra is, megtorpanásról nem beszélhetünk. Arról azonban igen — mégpedig megkülönböztetett figyelmet sürgetve kell szólnunk róla —, hogy munkánknak egyre inkább a minőségi jellemzői kerülnek előtérbe, s itt vannak tetemes adósságaink. Mert hiszen igaz, a termelőágazatok a tervvel egyező vagy azt megközelítő mértékben fejlődtek, de éppen a minőségi, összetételbeli vonások háttérben maradása miatt a termelés egészének hatékonysága elmaradt a számítottól; a nemzeti jövedelem növekedése négy százalék a célul meghatározott öt százalékkal szemben. Amibe belejátszott, a bruttó termelés sem emelkedett a számított mértékben, ám még erőteljesebb szerepe volt annak, hogy az anyagi ráfordítások gyorsabban növekedtek, mint maga az árukibocsátás. Ez utóbbi, ha egyetlen esztendőben föl lelhető jelenségnek mutatkozna, nem okozna különösebb fejtörést. Tartós, hosszabb ideje meglevő folyamatról van szó azonban, amit — életszínvonalpolitikai, s gazdaságfejlesztési céljaink ismeretében egyaránt — nehéz teherként vál- lainkon nem hordhatunk tovább. Ahogy ismétlődően visz- szatérő gond cf beruházások tervezettet meghaladó mértéke, a készletfelhalmozás már-már akrobatamutatványokhoz illő emelkedése. Az ilyen és hasonló tényezők azután úgy válnak igazán testközelivé, hogy a behozatal túllép az ésszerű, az indokolt határokon, ugyanakkor a kivitelnél -elmaradnak, késnek azok a lépések, melyek növelnék versenyképes áruik mennyiségét, korszerűségét, használati értékét, fajlagos költségeikkel összevetett árát. Mindenkor veszélyesek a végletek, s akkor különösen, ha a gondok szorítóak. Éppen ezért fontos hangsúlyozni, hogy milliók munkája eredményeként az 1978-as esztendő is hozott szép sikereket. A vegyipar gyors termelésnövekedését például — 10,7 százalék — a terület több szakágazatában a kedvező eredményű kivitel fokozódása kísérte; az egy lakosra számított 1,2 tonna szemestermény és 124 kilogramm hús előállítása európai viszonylatban is figyelmet érdemlő eredmény, s a 88 ezer lakás fölépítése — bár kétezerrel kevesebb az eredetileg meghatározottnál — szintén temérdek munkát és pénzt emésztett fel. Ha megengedjük a leegyszerűsítést, akkor úgy fogalmazhatunk, nem az eredmények hiánya, hanem lehetőségeink és eredményeink viszonya, s még inkább a követelmények és a teljesítmények aránya a figyelmeztető. Sajnos, óvakodunk az olyasfajta ellentétpárok fölállításától, mint az, hogy a vállalatok és szövetkezetek fejlesztési forrásai a tervezettnél jóval nagyobb mértékben bővültek — ilyen célú kiadásokra tíz százalékkal többet fordítottak, mint 1977- ben —, ugyanakkor az eszközkihasználás romlott, az egységnyi állóeszközre jutó termelés 1978-ban az iparban 3,5 százalékkal, az építőiparban nyolc, a mezőgazdaságban két százalékkal csökkent. A beruházásaikra, fejlesztéseikre büszke cégeknél a mérleg e másik serpenyőjét is figyelni kellene. Az előbbihez hasonló ellentétpárokat — a köznapi tapasztalatokra támaszkodva is, a Központi Statisztikai Hivatal jelentését olvasva is —, sajnos könnyedén összeállíthatunk. Hiszen fura helyzet: az ipar nagy iramban emelte beruházási célú értékesítését, ugyanakkor — például és nagy súly- lyal a gépiparban — a termékszerkezet korszerűsítése az indokoltnál sokkal lassúbb; gyakran újdonságként is elavult, nem korszerű termékek kerülnek a közfogyasztásba, a felhalmozásba egyaránt. Csakis akkor tudjuk a valóságnak megfelelően értékelni munkánk eredményeit és te-, endőinket, ha nem kerüljük meg az előbb említett, illusztrált szembesítést. Az a tény, hogy további fejlődésünk kulcskérdésévé az egyensúlyi helyzet javítása vált, a megtett lépésekkel szemben az elmarad- takat emeli a fő helyre. Azaz: tartsuk számon, miben sikerült előbbre jutni az előző esztendőkhöz képest, ám a hangsúly azon legyen, hol, miben, miért maradtunk el lehetőségeinktől. Mert elmaradtunk, s hogy ok okozat mindig kapcsolódik, azt tapasztalhattuk az 1979. évi népgazdasági terv céljainak megfogalmazásánál, a minimális növekedést jelző számok kimondásával. statisztikai jelentés száraz tényei mögött a valóság bonyolult mindennapjai lüktetnek, s éppen ezért a szóbanfor- gó tények nagy biztonságú alapot kínálnak az okok, okozatok föltárására, megismerésére. Ennek mikéntjét a maguk testére szabva szükséges meghatározniuk a termelőhelyeknek, elvét viszont világosan megfogalmazta az MSZMP Központi Bizottsága 1978. december 6-i ülése. A testület tanácskozásán elhangzott előadói beszédben Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára erről az elvről így szólt: „A követelmények fokozása a vállalatokat mint gazdálkodókat, a gazdasági vezetőket és a dolgozókat pedig mint munka- vállalókat érintse. Az intézkedéseknek az erőforrások gazdaságosabb felhasználására, a szükséges szerkezeti változtatások megvalósítására kell ösztönözniük, jövedelemhez pedig csak fokozódó követelmények teljesítésével lehessen hozzájutni." K. S. Az elmúlt évi munkaverseny eredményeit és az 1979-es feladatokat beszélték meg tegnap délután Pécsett, a Puskin Művelődési Ház nagytermében a Mecseki Szénbányák szocialista brigádvezető-küldötteinek tanácskozásán, A vállalat gazdasági terve 2 915 000 tonna szén kitermelése volt, amit 39 000 tonnával túlteljesítettek. A gazdasági feladatokon kívül a Mecseki Szénbányák szocialista kollektívái más területen is eredményesen tevékenykedtek. Vállalták iskolák, óvodák, bölcsődék, gyermek- és szociális otthonok patronálását. A Magyar Szénbányászati Tröszt 1978-ra kiírt munkaversenyében is eredményesen vettek részt az üzemek és a szocialista brigádok. A „Kiváló akna" cím elnyeréséért öt üzem nevezett az év elején, közülük négy még versenyben van. A „Kiváló brigád" cím elnyeréséért 23 szocialista brigád nevezett 1278 fővel különböző kategóriákban. Jelenleg 18 brigád van még versenyben 1075 fővel. Az idei vállalati munkaversenyt a Tanácsköztársaság megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére hirdették meg. Mint Keszler Ferenc, a szakszervezeti bizottság titkára, szóbeli kiegészítésében elmondta, a vállalat szakmai terve 1979-ben 2 950 000 tonna szén kitermelését írja elő, 3 878 Kcal/kg fűtőérték mellett. Népgazdasági érdekből terven felül 20 ezer tonna szén felszínre hozását vállalták, amit a szocialista brigádvezető küldöttek egyhangúlag elfogadtak, Jazbinsek Vilmos ország- gyűlési képviselő, a Mecseki Szénbányák főmérnöke elmondta, hogy a vállalat elmúlt évi eredményei alapján megpályázzák a Kiváló Vállalat címet. A résztvevők a felterjesztést egyhangúlag elfogadták. Ezután hozzászólásokra került sor. Molnár Zoltán vájár, fejtési szocialista brigádvezető, Pécs- bónyaüzem képviseletében kérte: a vágathajtók versenyében változtassanak, vegyék figyelembe a jobban gépesített munkahelyek előnyeit. Ágoston István Észak-bánya és Brikettüzem dolgozója elmondta, hogy az üzem nem tudta teljesíteni éves tervét. Az áttelepítések kedvezőtlenül hatottak a munkára és a munkaidő kihasználására. „ Harangi Gyula, Kos- suth-bánya üzemgépész szocialista brigádjának vezetője elmondta, hogy a folyamatos szállító berendezéseknél az import anyagok hibája sok gondot okozott. Megemlítette, hogy a fiatal dolgozókkal többet kell törődni. Javasolta, hogy a szakmunkástanulók ismerjék meg a bányaművelésnél használatos gépeket, berendezéseket a gyakorlatban is. Vadnai Lajos, a központi gépüzem dr. Münnich Ferenc szocialista brigádjának vezetője gondként említette, hogy a javításra behozott cseregé(Folytatás a 2. oldalon) A szolgáltatás mindenkit érint öröm és bosszúság formájában. Már a szolgáltatás minősége sem lehet közömbös, megléte vagy hiánya pedig még kevésbé. Mind a két tekintetben nagyok az eltérések egy adott igazgatási egységen belül. Ezek az eltérések pedig végsősoron életszínvonalbeli és életmódbeli eltérések formájában öltenek testet. A Baranya megyei Tanács a közeljövőben testületi ülésen tárgyalja a megyei lakossági szolgáltatás helyzetét és a téma súlyára, szerteágazó voltára való tekintettel, máris folynak az ülés előkészületi munkálatai. Ezek sorából is kiemelkednek az olyan tanácskozások, mint amilyent tegnap délután rendeztek Bolyban, a Nagyközségi Közös Tanács üléstermében dr. Földvári János, a Baranya megyei Tanács általános elnökhelyettese részvételével. A megbeszélésen a megye nagyközségi tanácsainak vezetői és az érintett területeken szolgáltatói tevékenységet végző vállalatok képviselői vettek részt abból a célból, hogy elsősorban a szolgáltatás hiányai és fehér foltjai körvonalazódjanak. Bősz József, a Bólyi Nagyközségi Közös Tanács elnöke bevezetőjében elmondta, hogy a községekben még fokozottabban érvényesül az az általános igazság, amely szerint a szolgáltatás és a lakosság köz érzete szorosan összefüggenek egymással. A rossz szolgáltatás érthetően elkedvetleníti a lakosságot. Nyilván senki sem. tud örülni annak, ha például egy Hajdú típusú mosógép megjavítására fél évig kell várnia. A bólyi szolgáltatási helyzetre a többszektorúság jellemző. Az állami szektort képviselő GELKA jól ellátja a feladatát, a Patyolatnál viszont magas az átfutási idő, gyorstisztításra csak Mohácson van lehetőség. A helyi sütőipar által gyártott kenyér minősége változékony, sok panaszra ad okot. Szóba került a DÉDÁSZ is, amely ugyan nem kifejezetten idetartozó vállalat, de neki kellene megoldani az újtelepiek gondját, ahol az alacsony hálózati feszültség nem teszi lehetővé sem a televízió, sem, a háztartási kisgépek üzemszerű működtetését. A szövetkezeti szektor ma már úgyszólván, csak a címbegyűjtésre szorítkozik. A magánszektorba tartozó szolgáltatás nyújtja még helyben a legtöbbet. Bolyban jelenleg 35 szakmában 84 kisiparos dolgozik. Sajnos itt az elöregedés gondja kezd egyre nyomasztóbbá válni, valamint az, hogy az iparengedély kiváltását egy rendelet mester- vizsgához kötötte. A bólyi tájékoztatót 11 hozzászólás követte, majd dr. Földvári János köszönte meg az elhangzott javaslatokat, észrevételeket. Elmondta, hogy a szolgáltatás mint feladat nem pusztán egy a sok közül, ellenkezőleg: a legfontosabbak közé tartozik. Ha az igény oldaláról vesszük számba a reál háruló feladatokat, azt mondhatjuk, ki lehet és ki is kell elégíteni ezeket az igényeket. A hogyan azonban nem mindegy. A tanácsi szervekre elsősorban a sorolás tekintetében hárul óriási felelősség. A tanácskozás befejezéseként Bősz József tanácselnök foglalta össze az elhangzottaForgalombiztonsági okokból Pécs és Pécsvárad közt ritkítják az út menti fákat. A barcsi termelőszövetkezet termeli ki és szállítja az erdészet részére a fát, ahonnan feldolgozás után jugoszláv exportra kerül
