Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)
1979-02-04 / 34. szám
1979. FEBRUÁR 4. GAZDASÁGPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. A Frankel Leó úti lakóházakat újítja fel a Pécsi Epitő és Tatarozó Vállalat Felgyorsult fejlődés, növekvő követelmények A tanácsi vállalatok jövője Az igények a lehetőségek előtt járnak Az MSZMP Pécs városi Végrehajtó Bizottsága a közelmúltban tárgyalta a tanácsi vállalatok tevékenységét, fejlesztésük feladatait. A tanácsi vállalatok a város fenntartásában," üzemeltetésében, ellátásában döntő szerepet játszanak. A város felgyorsult fejlődési üteme egyre nagyobb követelményeket támaszt velük szemben, s a meglévő kapacitások nem minden területen képesek követni az igényeket. Legsúlyosabb a kapacitás- hiány a lakó- és középületek tatarozása, karbantartása, felújítása terén. Az állami kezelésben lévő több mint 25 000 bérlemény állagának megóvása, folyamatos korszerűsítése nagyobb feladat, mint amit a két érdekelt tanácsi vállalat, a PIK és a Pécsi Építő- és Tatarozó Vállalat jelenlegi kapacitásával meg tud oldani. Az V. ötéves terv tanácsi költségvetése mintegy 800 millió forintot biztosított a gondok enyhítésére, de a pénzügyi lehetőségekkel nincs teljesen összhangban a kapacitáshelyzet. A Pécsi Ingatlankezelő Vállalat élénk fejlesztési tevékenységet folytat. 1976—77-ben 32 millió forintot költött fejlesztésre, ebből 9 milliót gépekre, 1978—79—80-ban pedig további 88 millió forintot, ebből a gépek értéke 23 millió forint. A fejlesztések végrehajtásának eredményeként építőipari tevékenységük értéke megközelítheti majd az évi 90 millió forintot. A Pécsi Építő- és Tatarozó Vállalatnál öt év alatt összesen 566 millió forintos termelési értéket kívánnak elérni, ebből az építőipari termelés értéke 518 millió forint. A központi fejlesztési támogatásként kapott 18,6 millió forint felhasználásával, a vállalat 70 milliós többletkapacitást épít ki, amit elsősorban a lakóházfelújítás során használnak fel. Jelentős kapacitáshiánnyal küszködő szolgáltatási ág a parképítés, parkfenntartás. A Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat elismerésre méltó eredményeket ért el a város szebbé, egészségesebbé tétele érdekében. Évente mintegy 150 000 négyzetméter park építésével bővítik a meglévő 1,7 millió négyzetméter gondozott zöldterületet. Az egy főre jutó parkterület Pécsett 1975 óta 8- ról 10 négyzetméterre növekedett. Gondot jelent • azonban, hogy nagyobb ünnepek előtt rendszeresen nincs elegendő vágott virág az üzletekben, valamint a gyümöjcsfa- és dísznövény-kínálatuk sokszor eltér a keresettői. A Pécsi Vízmű Vállalat alapvetően megoldja a város vízellátását, melynek egyensúlya azonban csak pillanatnyi, a hasznosításba bevont vízbázis hosszabb távon a fogyasztás jelenlegi fejlődését nem biztosítja. A vállalat víztermelő kapacitása 1980-ig naponta 70 000 köbméter ivóvízre, 3000 köbméter ipari vízre növekedik, biológiai szennyvíztisztító kapacitása pedig 40 000 köbméterre. Az ivóvízhálózat hosszát 56 kilométerrel, a csatornahálózat hosszát 29 kilométerrel növelik 1977-hez viszonyítva. A VI. ötéves tervben meg kell építeni az üszögi víztisztító művet és fogadóállomást, valamint a Siklósi városrész ellátását biztosító fővezetéket. A Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat megoldja a város valamennyi köz- útjának a tisztítását, a lakóterület 96 százalékáról összegyűjti és elszállítja a hulladékot. A VI, ötéves terv fontos fejlesztési feladata egy szemétártalmatlanító és újrahasznosító berendezés létesítése. A Pécsi Távfűtő Vállalat kielégíti az igényeket. Ebben a tervidőszakban 150 hőközpont korszerűsítését végzik el mintegy 30 millió forintért. A következő ötéves tervben 27 ezerre nő a PÉTAV szolgáltatását igénybevevők száma. Ezzel ösz- szefüggésben növelik a karbantartó szervezetet. A város- fejlesztési beruházások közül kiemelkedik a Budai városrész forróvíz-távvezeték, a Budai városrész—Belváros kooperációs gerincvezeték építése és a tervidőszak végén az újabb erőművi bővítés. A Pécsi Sütőipari Vállalatnál jelenleg 25 féle terméket gyártanak. Az új kenyérgyár üzem behelyezésével Pécs kenyérellátása elfogadható. A finompékáru termelésben a technikai fejlesztés lehetővé tette a kereslet magasabb színvonalú kielégítését vajas és töltött készítményekből. Még ebben az ötéves tervben elkezdik egy új süteményes üzem építését. Az üzemcsarnok és egy komplex zsemlyefeldolgozó vonal 1980-ig elkészül, a teljes kiépítésre a VI. ötéves tervidőszakban kerül sor. A Pécsi Szolgáltatóipari Vállalatnál nagy gondot jelent a létszámhiány elsősorban a méretes ruházati tevékenységben, valamint az iroda- és pénztárgépek javításában. A VI. ötéves tervben főként az új városrészek ellátását fejlesztik. A belváros rekonstrukciójával összhangban Korszerűsítik az itt üzemelő szolgáltatási egységeket. Jelentős pécsi szolgáltatást végez a Baranya megyei Patyolat Mosoda Vállalat. A közelmúltban végrehajtott kapacitás-bővítő beruházás érezteti hatását. Felvevő hálózatukat bővítették, szalonjaikban kulturált kiszolgálást nyújtanak. Feladat a vállalási határidők csökkentése, a vegytisztítás minőségének javítása, a szolgáltatások körének kiszélesítése. A lakossági igények és a vállalati lehetőségek között jelenleg nagy az eltérés. A tanácsi vállalatoknak a város fejlődésével lépést kellene tartaniuk, mert tevékenységük alapvetően meghatározza Pécs lakóinak közérzetét. így fejlesztésük indokolt és szükséges is. Roszprini Nándor foJc új belga gyártmányú mosógépet kapott a Baranya me- ei Patyolat Vállalat. A gépeket a napokban helyezik üzembe. Ők a negyvenes korosztály tagjai... A munkásnők derékhada A kenderiparban minden dolgozó évi háromszázezer forint értéket termel, méghozzá hazai alapanyagból. Ez országos mutató, de érvényes a hirdi gyár munkásnőire is. A hatszáz dolgozó nyolcvan százaléka nő. Hét évvel ezelőtt ezerkétszázan voltak. Azóta egyre nőtt a távozók száma. Igaz, többségük ideiglenesen marad távol a munkahelyétől, mert három, hat, illetve kilenc év múlva, amikor lejár a gyermekgondozási szabadság, nagyrészt visszatérnek, de addig ... Addig dolgoznak édesanyáik, kolléganőik, akiknek már nagyobbak vagy éppen felnőttek a gyermekeik. Ők a negyvenes korosztály tagjai, a munkásnök derékhada ... A kendő alól kigyűrűző hajtincsekre rászáll a por, délre vékony rétegben megül a hajszálakon. Az egyik gép mellett gézmaszkos asszony rakja a hevederre a kifésült kendert. Reggel ez a géz még fehér lehetett ... Alig értjük egymás szavát, de az világos, hogy én a port szidom, ő meg a gyárat dicséri: — Most már elviselhető — mondja. - Rengeteget költöttünk porelszívókra, majdnem minden üzemben külön elszívó berendezés működik. Csak az idegeneknek tűnik úgy, hogy itt most is nagy a por. Kovács Jánosné a gazda jogán védi a gyárat, s teheti, hiszen 1951-ben jött ide dolgozni. Akkor még egy fia volt, de 1953-ban megszületett a lánya is. Két qyermek mellett már nem tudott munkát vállalni. Hét tagú családról gondoskodott — a szülei is velük laktak. Másfél éves volt a harmadik avereke amikor 1959- ben ismét munkára jelentkezett: — Tényleq csak jelentkeztem. mert kétszázan voltak még előttem a listán. Itt sírtam a gyárudvaron, vegyenek fel, mert nagyon kell a pénz. Szerencsémre megkérdezték, hány gyerekem van. Mondtam, hogy három. Felvettek. Tizenöt éven át három műszakban dolgoztam. Ha délelőttös vagy dél- utános voltam, fél éjszakákat mostam, vasaltam, megfőztem a másnaora valót. Az éjszakás műszak után sem tudtam sokat pihenni. A közéoső gyermeke, a hajdani kislány is a hirdi avár- ba jött dolqozni. Aztán férjhez ment, gyermeke született. s most otthon van gyermekgondozási szabadságon. Lassan lejárna a három év, de tavasszal megszületik a második gyermeke is. Most úgy tervezik, hoqy a nagyobb gyermek óvodába megy, a kisebbre pedig vigyáz a nagymama, hiszen Kovácsné hamarosan nyugdíjba megy. A gépnél felváltja a lánya ... Heinemann Istvánnéval a január eleji hideg napokról beszélqekünk. Ő Hosszúhe- tényből jár dolgozni, s minden reggel a gyár autóbusza hozza kolléganőivel együtt munkába, de ez a busz az új év utáni első munkanapon becsúszott Erdősmecske közelében az árokba, s amíg megjavítják, nincs gyári járat. Heinemanné azért mindennap jött dolgozrti: — Gondoltam, hogy baj történt a qyári autóbusszal, felültem a Volán járatra — mondja. — Aki a közelben lakik, ha késve is, de bejött. A hó és a hideg még nem ok arra, hogy ne dolgozzunk. Az asszonyok mesélték itt a gyárban, hogy húsz évvel ezelőtt, amikor nemhogy gyári buszból, de másik járatból sem volt elég, gyalog jártak munkába. Télen összekapaszkodtak, egymást ci- bálták ki a hóból. Heinemanné nem tanúja ezeknek az időknek, mert csak 1968 óta dolgozik a hirdi kenderfonó szövödéjének előkészítőjében. A lánya 11, a fia 9 éves volt, amikor munkát vállalt: — Se édesanya, se anyós — „Irigylem" a lányomat — mondja az édesanyja. - Nem azért, mert nem kell dolgoznia, hanem a napokért, amiket az unokámmal tölthet. De az az „irigység" szívből fakadó öröm nekem. Én is otthon voltam mindkét gyermekemmel, de mindig tele voltam gonddal. Más volt az az otthoniét. nem állt a hátam mögött, aki vigyázott volna a gyerekekre — mondja. — A férjem a bányában dolgozott, most is segédvájár Vasason, örült, ha pihenhetett, ha minden készen várta otthon. így amíg a gyerekek kicsik voltak, a háztartással voltam lekötve. Azokban az években építkeztünk, jól jött volna ugyan az én keresetem is. Az eszembe sem jutott, hogy egyszer eljön az az idő, amikor azért is „fizetnek”, ha valaki otthon neveli a gyermekeit. A lányom megérte. Ö is itt dolgozott a gyárban, de most otthon van az unokámmal, s várja a második gyermekét ... . Fullér Istvánné lánya is gyesen van a gyermekével, ő előbb kezdett dolgozni a hirdi kenderfonó és szövő gyáregységben, mint az édesanyja, de most legalább három évig távol lesz: Fullérné is Hosszúhetényben lakik. Három műszakban dolgozik. Amikor hazaér, ellátja az Otthoni munkál, aztán a lányá- ékhoz megy. Megnézi az unokát, megkérdezi, hogy vannak, s ha kell, segít is egy kicsit. De csak akkor, ha műszak után azonnal hazamegy. Máskor bent marad a gyárban, hogy a többiekkel együtt induljon a gyári óvodába, vagy a vasasi iskolába, ahol a gyár brigádjai társadalmi munkát vállaltak. Ezekben a műszak utáni órákban virágosították többek között a gyár udvarát, és takarították az üzemcsarnokokat is. Most, hogy kevesebben vannak, mindenki kicsivel többet vállal. Igyekeznek a távol levőket is helyettesíteni, hiszen akik otthon vannak, unokákat, az ő unokáikat nevelik. Érdemes értük és helyettük is dolgozni. Mert idővel ők lesznek a derékhad ... Török Éva
