Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)
1979-02-24 / 54. szám
6 Dunántúli napló 1979. február 24., szombat Díjnyertes pályamunkák a tervezőmunka és a pénzügypolitika témakörben A két évvel ezelőtti nagysikerű pályázat után, tavaly ismét pályázatot hirdetett, a Magyar Közgazdasági Társaság Baranya megyei Szervezete és a Baranya megyei Tanács végrehajtó bizottsága. Ezúttal két témakörben lehetett pályázni: javaslatokat kértek a tervezőmunka, valamint a pénzügypolitikai törekvések érvényesítésének javítására. A pályázat ünnepélyes eredményhirdetésére január végén került sor, amikor dr. Dányi Pál, a Baranya megyei Tanács elnökhelyettese, az MKT megyei alelnöke ismertette az elbírálás szempontjait, a pályázat eredményét, majd dr. Kisvári András, a Magyar Közgazdasági Társaság megyei elnöke átadta a dijakat. Húsz dolgozat érkezett be, bizonyságául annak, hogy mindig is léteznek szunnyadó energiák, amelyek csak alkalomra várnak, hogy a köz javára kiteljesedjenek. A két kategóriát összevontan díjazták, összesen tizenegy pályamunka érdemesült. Az első díjat nem adták ki. Végül is 2 második dijat, 5 harmadik díjat és 6 különdíjat adtak ki. Közgazdasági élet rovatunk olvasóinak most szemelvényeket adunk négy díjnyertes pályamunkából. Miklósvári Zoltán Herich György Hogyan tervezzen a mező- gazdasági nagyüzem? Módszertani javaslatot dolgozott ki a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tervezési munkájának javítására Herich György, a Pécsi Tudomány- egyetem Közgazdaságtudományi Karának oktatója. Harmadik díjat nyert. Az egyébként a gyakorlat szintjén mozgó tanulmány bevezető soraiból idézünk, ahol is az éves tervezés gondjairól esik szó. Az éves tervekkel és a terv- készítéssel kapcsolatos hiányosságok ott kezdődnek, hogy a vállalatok egy része a középtávú tervtől függetlenül készíti el éves tervét, arra hivatkozva, hogy a körülmények, a közgazdasági környezet megváltozott. Másik része viszont a középtávú tervek egyszerű lebontásával készíti éves tervét! Tehát az éves tervezés problémái nem választhatókéi a középtávú tervek hiányosságaitól. A helyes álláspont kialakításához le kell szögeznünk, hogy az elfogadott és jóvá. hagyott középtávú terv mindenképpen iránytűként szolgál az éves terv készítésénél. Azonban ezt sem lehet mereven alkalmazni, hisz az éves terv készítésének körülményei már lényegesen eltérhetnek a középtávú tervkészítés időpontjához képest. Ha megváltozik a közgazdasági környezet - és ma már elég gyakran változik -, akkor a döntések — középtávú — felülvizsgálata szükséges. Elképzelhető, hogy a pénzügyi terv megváltozása miatt meg kell változtatni az egész terv koncepcióját (például a beruházási eszközök, a munkaerő stb. átcsoportosítására lesz szükség). Ebben az esetben prioritása van az éves tervnek a középtávú tervvel szemben. Természetes azonban, hogy a megváltozott koncepciót vissza kell csatolni a középtávú tervhez, ami a terv-karbantartás feladata. Az éves előirányzatokat pedig érvényesíteni kell — ha kell átdolgozással — a középtávú tervben. A középtávú tervkészítésben a csúszó tervezés az egyetlen — ma ismert — forma, amely- lyel a középtávú terv merevségét (például a szabályozó rendszer változásával szemben) fel lehet és kell oldani. A középtávú terv adatait az éves eredmények és nem az éves terv alapján kell módosítani. Természetesen „jó” éves terv esetén a terv és az eredmény közel esik egymáshoz. Murányi Szabolcs II támogatások hatása a kedvezőtlen termőhelyű gazdaságokra Murányi Szabolcs, a PM Bevételi Főigazgatóság Pécsi Területi Igazgatóságának közgazdasági osztályvezetője dolgozatában a megkülönböztetett támogatások hatását vizsgálta a megye kedvezőtlen termőhelyi adottságú termelőszövetkezeteinek gazdálkodására. Második díjat nyert. A tapasztalatok alapján leszűrt javaslataiból idézünk. Szükségesnek ítélem meg a támogatási rendszer egyszerűsítését, korrekcióját. Ez szorosan összefügg árrendszerünkkel — mutat rá a szerző és olyan árszínvonal kialakítását sürgeti, amely biztosítaná az önköltség és olyan tiszta jövedelem realizálását a szövetkezeteknél, ami lehetővé tenné a bővített újratermelés arányos fejlődését és egyben a támogatási rendszer egyszerűsítését. Emellett az árak termelést ösztönző hajósa is jobban érvényesülne. Megfelelő árrendszerrel tehát elérhető lenne a támogatások körének minimális szintre való csökkentése, és így nagyobb jelentőséget kapnának a megkülönböztetett támogatások is. Ezzel együtt a megkülönböztetett támogatások termelésre, gazdálkodásra gyakorolt hatásának mérése is egyszerűbbé válna. (Megjegyzés: 1980-ban termelői árrendezésre kerül sor. A szerk.) A kedvezőtlen termőhelyi adottságú szövetkezetek megkülönböztetett támogatósára a jövőben is szükség lesz. Területünkön az elemzések arra utalnak, hogy a gazdálkodás színvonalbeli különbsége lényeges a síkvidéki és a dombvidéki gazdaságok között. £zen eltérések részben azzal is magyarázhatók, hogy a síkvidéki szövetkezetek jelentős része már jóval kedvezőbb természeti körülmények közé került, mint korábban, amikor a besorolás alapját adó aranykorona érték meghatározásra került. Az ezeken a területeken végzett meliorációs munkák hatása, valamint a modern agrotechnikai beavatkozások több szövetkezet gazdasági eredménye tartósan meghaladja a nem kedvezőtlen adottságú gazdaságokét. Célszerű lenne a besorolások felülvizsgálata, új alapokra való helyezése, így a módosítás a gazdálkodási eredmények, ráfordítások, hozamok, értékek, bruttó jövedelmek alapján tör- ténrle. A támogatási rendszeren — a megkülönböztetett támogatásokon — belül az elkövetkezendő időszakban az eredményt közvetetten vagy közvetlenül befolyásoló juttatások olyan arányát kellene kialakítani, amellyel ezen gazdaságokban határozottabban biztosíthatók: a gazdaságosság kritériumát figyelembe vevő legkedvezőbb fejlesztési lehetőségek: a központi célkitűzéseknek legmegfelelőbb felhalmozási és fogyasztási arány; az optimális eszközellátottság, valamint a tagok egyéni jövedelmének kívánt szintje. Ennek érdekében a korábbinál nagyobb szerepet kapnának az eredményt közvetetten befolyásoló támogatások, különösen a fejlesztési hozzájárulás. Differenciálni kellene viszont a támogatásra való jogosultságot. annak érdekében, hogy a kedvezőtlen termőhelyű üzemek eszközellátottsági színvonalának különbsége a gazdaságosság szintjét figyelembe véve közelítsen. Az árkiegészítésnek továbbra is a támogatás fő formájának kell maradnia. A természeti adottságoknak legmegfelelőbb termelési szerkezet kialakítása érdekében a támogatott termékek körének meghatározásánál tájegységenként, tájjellegű termékekre kellene az árkiegészítést biztosítani. Ezzel elősegíthető lenne a gazdaságok fokozottabb specializációja, növelhető a termelés gazdaságossága. A juh- és szarvasmarha-tenyésztés támogatása továbbra is indokoltnak látszik. A dombvidéki szövetkezetek fő ágazatává az állattenyésztés lépett elő. Ezen ágazat jövedelmezősége nem olyan kedvező, mint a növénytermesztésé, továbbá a dombvidéki gazdaságok adottságaikból eredően is kedvezőtlenebb körülmények között gazdálkodnak, azért amennyiben a jövőben lényeges változásokra nem kerül sor, indokoltnak látszik a további fejlődés biztosításának érdekében ezen állattenyésztési ágazatok árkiegészítési kulcsainak emelése. A jövedelemkiegészítés teljes megszüntetését a gazdaságok fejlődése, valamint a meglévő negatív jelenségek indokolják. Az árkiegészítés módosításával a saját fejlesztési forrás alapja szűkülne, de ugyanakkor a megszűnt jövedelemkiegészítéssel, valamint az árkiegészítés „megtakarított’’ részével ki lehetne egészíteni a fejlesztési támogatások összegét, és növelni, fokozni a szerepét a juttatások között. Gyűrűfű — ezzel a jeligével küldte be pályázatát Budapestről dr. Zala György, a VÁ- Tl munkatársa. Nem nehéz kitalálni, az aprófalvakról van szó. A harmadik díjas pályamunka szerzője az aprófalvas területek főbb fejlesztési gondjait elemezte. Javaslataiból adunk közre. Az aprófalvas területek jelenlegi és távlati problémáinak feltárásához és megoldási javaslatainak kialakításához azzal a szemlélettel kell közeledni, hogy bár- az aprófalvas településhálózat többségében túlhaladott kategóriának tekinthető, de részben gazdasági, részben emberi okokból az aprófalvas településhálózat még viszonylag tartós fennmaradásával — ezen belül egyes aprófalvak elnéptelenedésével, ugyanakkor közép- és kisfalvak aprófaluvá válásával — számolni kell. Az aprófalvak fejlődését (vagy visszafejlődését) tervszerű eszközökkel befolyásolni kell, de sem gazdasági, sem emberi okokból fenntartásukat, sem felszámolásukat erőszakos eszközökkel biztosítani, erőltetni nem szabad. Az aprófalvas területek fejlesztési problémáinak megoldására vonatkozó javaslatok kialakítása mindig a terület- fejlesztés kettős követelmény- rendszerének, a hatékonyság, a kiegyenlítődés szempontjainak nagyobb térség összefüggéseiben való figyelembe vépülések. kedvezőbb eredményt biztosítanak. Az aprófalvak csökkenő népességszáma, esetleg rövid időtávon belüli demográfiai erodálása, a beruházások szétaprózottsága, kedvezőtlen „üzemeltetési" viszonyai mind-mind a hatékonyság ellen hatnak. A szétaprózott, kedvezőtlen, hatékonyságú fejlesztések a nagyobb térség össznépesség számának (és ezen belül az aprófalvak népességének is) fejlődését lassítja, esetenként gátolja. Ezért a koncentráció megfelelő helyes arányainak és módozatainak megtalálása az aprófalvak népességének érdekében is szükséges. Az aprófalvas területek fejlesztési javaslatainak kialakításánál minden esetben nagyobb térség emberi környezetének védelme érdekében a táj- és környezetvédelem szempontjait is figyelembe kell venni. Dr. Zala György végezetül megjelöli azokat a témákat, amelyek az aprófalvas területek speciális kérdéseinek további feltárásához, vizsgálatához, valamint az esetleges javaslatok kimunkálásához szükségesek. Véleménye szerint vizsgálni kell az aprófalvas területek speciális demográfiai viszonyait, az ott levő mezőKOZGAZDASÁGI ÉLEI gazdasági üzemek fejlesztési lehetőségeit, a megyehatáron is túl nyúló nagyobb térség termelésfejlesztési elképzeléseinek összevetését a területi munkaerőmérleggel, fel kell mérni a falusi üdülés — mint új üdülési forma - iránti igények várható alakulását, az üdülőfaluvá válás lehetőségeit, vizsgálni kell a legcélszerűbb infrastrukturális megoldási módozatokat (például mozgó ellátás). Albert László Iskolaválasztás helyett pályaválasztást! Dr. Zala György Az aprófalvak sorsa telével lehetséges. Mind a termelés, mind az ellátás hatékony fejlesztése a koncentrálást igényelné, a helyi lakosság igényeinek, szükségleteinek kielégítése viszont a speciális — esetenként mobil, vagy decentralizált — megoldások keresését kívánná meg. Az aprófalvak lakói éppoly egyenrangú állampolgárai az országnak, mint más települések lakói, tehát a törvények adta jogokat és a minden állampolgár számára biztosítandó alapellátást valamilyen formában itt is biztosítani kell. A kérdés itt elsősorban a megfelelő megoldás megtalálása. Tekintettel arra, hogy az ellátást kiépítő és folyamatosságát biztosító szervek (tanácsok, szolgáltató vállalatok stb.) meglehetősen korlátozott fejlesztési eszközökkel rendelkeznek, ezek felhasználásának hatékonysága alapvető feladatként jelentkezik. E szempontból, valamint a fejlesztések sorrendiségének megállapítása szempontjából nem hagyható figyelmen kívül, hogy az adott fejlesztési összegből az egyes esetekben (településeknél, fejlesztési tételeknél) fajlagosan milyen eredmény- javulást tudunk biztosítani, illetve, hogy ezen esetekben az eredményjavulás milyen tartóssággal biztosítható. Mindezek alapján a nagyobb perspektívával, stabil vagy növekvő népességszámmal rendelkező, fejlődő teleA munkaerő és az oktatás távlati tervezésének módszereivel és problémáival foglalkozik Albert László, a Baranya megyei Tanács munkaügyi osztályának főelőadója. Harmadik- díjas dolgozatának a pályaválasztással kapcsolatos fejezetéből idézünk. Sajnos, a jelenlegi oktatási rendszerünk túl korai pályaválasztási kényszere és az oktatási rendszeren belüli pályakorrekció intézményes lehetőségének hiánya bizonyos feszültségeket okoz. Az általános alap- műveltséget nyújtó 8 osztályos rendszerben a tanulmányi idő — az alapvető ismeretanyag sérelme nélkül — nem elégséges olyan készség- és képességfejlesztő tárgyak oktatására, amelyek alapján kellő objektivitással lehetne irányítani a tanulók sikeres pályaválasztását. Az általános iskola jelenlegi formájában — a pályaválasztási szakemberek mind nagyobb erőfeszítése ellenére sem — nem képes szervezetten orientálni a tanulók továbbtanulását, amelyben olyan tényezők dominálnak, mint a tanulmányi eredmények, az egyes intézmények és az ún. divatos szakmák népszerűsége és elérhetősége, és nem utolsó sor^ ban a szülők elképzelése. A népgazdaság, de megyénk munkaerő-szükségletét meghaladó mértékű továbbtanulás abból is adódik, hogy a tanulók egy része kialakulatlan elképzelés hiányában olyan (elsősorban gimnáziumi) továbbtanulást választ, amellyel időben későbbre halasztja a pályaválasztást. Egy szóval kifejezve: pályaválasztás helyett csupán iskolaválasztás történik. E tényezők együttesen a 8 osztályos rendszerben olyan nagyarányú továbbtanulást eredményeznek, amely megha- haladja a távlati munkaerőszükségletek által indokolható mértéket. Ugyanakkor igaz az is, hogy a 8 osztályban megszerezhető általános műveltség a későbbi életpálya megválasztásához — különösen a szakmunkásképzésben végzettek esetében — nem látszik elégségesnek. Oktatási rendszerünk távlati fejlesztési koncepciójának kidolgozása során — a jelenlegi oktatási rendszer közgazdasági és társadalmi ellentmondásainak figyelembe vételével — egymással összefüggő feladatot kell megoldani. Egyrészt a társadalmi munkamegosztásba belépő ifjúság részére meg kell adni azokat az általános és szakmai ismereteket, amelyek alapján lehetővé válik az adott gazdaság távlati munkaerőigényének kielégítése, másrészt az egyéni képességek sokoldalú kibontakoztatását segítő nevelési és oktatási tevékenységnek hozzá kell járulnia a népesség kulturális színvonalának fokozott emeléséhez. Ezt segítené elő egy új típusú, az eddigieknél magasabb szintű, 9—10 osztályos általános képzésre épülő iskolarendszer, mint az már megvalósult több szocialista országban is. Újabb pályázat Döntés történt: a Magyar Közgazdasági Társaság Baranya megyei Szervezete és a Baranya megyei Tanács végrehajtó bizottsága az idén is meghirdeti közös pályázatát. Minden olyan javaslatra számot tartanak, ami a megye hatodik ötéves tervidőszaki fejlődését így vagy úgy elősegíti. A pályázati felhívást hamarosan közreadják.
