Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)

1979-02-23 / 53. szám

1979. február 23., péntek Dunántúli napló 3 Mit jelent a tizedik hely? Két megye ellátásáról gondoskodnak ■ Feladat a kistelepülések kínálaténak javítása, a hiánycikkek számának, csökkentése ■ Beszélgetés dr. Lex Lajossal, a FÜSZÉRT igazgatéjával gül a 680 négyzetméter alap- területű dombóvári raktár épí­tése is befejeződött. Ez össze­sen 210 millió forintos beruhá­zás volt, melynek jó részét hi­telből valósítottuk meg. S meg kell még említenem az 500 négyzetméteres banánérlelőt is. A terveink között szerepel, hogy a mohácsi és a dombóvári rak­tárakban a gépesítés terén előbbre lépjünk, s megközelít­sük a Pécsett elért eredményt, az itteni raktárainkról ugyanis elmondhatjuk, hogy sikerült el­érni a teljes gépesítést: a ki- és bemenő áruk 90 százalékát gép­pel mozgatjuk. Dücső Csilla Agresszivitásba, öngyilkosságba menekülnek Közös erővel csökkenthető a számuk Logopédiai hálózat Mohácson Mohács város és járás terü­letén több mint 300 gyerek küszködik beszédzavarral, a ki­segítő iskolába járó beszédhi­bás gyerekeken kívül, és igé­nyelné a rendszeres logopédiai ellátást. A megyei tanács sie­tett a város és a járás segítsé­gére: január elsejétől Pécs, Komló, és Szigetvár után Mo­hácson is szakember foglalko­zik rendszeresen a beszédhi­bás gyerekekkel. Megfigyelték: világszerte emelkedik a gyengénlátók, a gyengénhallók és a beszédhi­bás gyerekek száma. így van ez hazánkban is. Több mint 10 000 gyermek szenved a be­szédzavar hátrányaival. Hát­rányba kerülnek tanulásban, nehezen találnak barátra. Gúnyneveket aggatnak a be­szédzavarban szenvedőkre, amitől életük végéig nem tud­nak megszabadulni, A soroza­tos kudarcok személyiségtorzu­lást idéznek elő náluk, agresz­szivitásba menekülnek, avagy — hazánkban a dadogok öt százaléka — kísérel meg ön- gyilkosságot. Mohácson, a Széchenyi téri általános iskolában található a beszédhiba-központ. Hétfő és szombat kivételével dél­előtt és délután tart foglalko­zást Tapolcai Ágota. Maxi­mum három gyerekkel foglal­kozik egyidőben, súlyosabb esetekben csak eggyel. Hogy egy-egy gyereket mennyi idő után bocsáthat el a központ, ne­héz lenne időben behatárolni. Jelenleg 60 gyerek jár a beszéd­hiba-központba. Viszont 240-en szorulnak sürgős ellátásra. Minden remény megvan arra, hogy szeptembertől újabb fő­foglalkozású logopédus kezd­jen munkához Mohácson. A beszédhibát nem lehet ki­nőni. A bajt az súlyosbítja, hogy a gyerekek sok esetben- csak öt—hat éves korban, vagy még később kerülnek logopé­dushoz. Addigra azonban gya­korta rögződnek a beszédhi­bák, holott a zavarok egészen korai időben való felismerése nagyobb eredményre vezetne. Horváth Teréz A trafikkal, kantinnal, vállalati büfékkel együtt közel 4000 egységet ellátó vállalat, a Baranya—Tolna megyei Élel­miszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat, közismertebb nevén a FÜSZÉRT eredményeiről, gondjairól, terveiről kér­deztük dr. Lex Lajos igazgatót. Nem kizárólag férfimunka Hajós Tamásné, a szupermarket hentespultja mögött — Mindenekelőtt egy ellent­mondónak látszó dologról kér­dezném önt'. Hogyan lehetsé­ges az, hogy az önök munká­ját különböző fórumokon dicsé­rik és elismerik, s ugyanakkor az ország 10 FÜSZÉRT vállalata közül a tizedik - helyen állnak? — Ez, így fogalmazva félre­értésre ad okot és nem is helyt­álló. Ez a bizonyos 10. hely nem a vállalatok rangsorolását je­lenti. Ez egy más szempontú értékelés, a növekedés indexé­nek értékelése. Vagyis annyit jelent, hogy a tervtúlteljesítés­ben lettünk tizedikek, 8,5 száza­lékkal. De ez nagy különbsége­ket nem jelent, hiszen e cégek közül a legnagyobb növekedési index 13 százalékos volt. Minisztériumi elismerés — A Belkereskedelmi Minisz­tériumban alapvetően kedve­zően ítélték meg a vállalat ta­valyi munkáját. Az értékeléskor miket emeltek ki a pozitívumok közül, s miknek a további javí­tására hívták fel a figyelmet? — Először azt mondanám el, hogy a generál-vizsgálatot kö­vető évben egy úgynevezett „önfényképes’' beszámolóban tájékoztatjuk az eredményekről a minisztériumot. Ez történt most is, s hozzá kell tennem, a beszámolót elfogadták. Egy­két pozitívum: színvonalas ellá­tást biztosítottunk mindkét me­gye területén: sikerült a bébi­ételek ^s a diabetikus készít­mények értékesítését növelni. Túraszállításaink napra készen voltak - és vannak ma is. A hiányosságoknál a következők­re hívták föl Figyelmünket: ja­vítani kell a kistelepülések boltjainak kínálatát, csökkente­ni kell a hiánycikkek számát, s törekedni kell természetesen arra is, hogy az árukészletek struktúrája jobban közelítsen a fogyasztói igényekhez. — A kistelepülések boltjainak szegényes kínálatán hogyan le­hetne változtatni? Hogyan mé­rik föl, mire lenne szükségük az ilyen falvakban lakóknak? — Ez egy meglehetősen bo­nyolult kérdés. Mindenekelőtt azt le kell szögeznem, hogy ha a mi vállalatunk ki tudja elé­gíteni a Kossuth Lajos utcai üzletek igényeit, akkor miért ne tudnánk ellátni egy falusi üzletet? Csak ott a probléma, hogy a FÜSZÉRT felelős az el­látásért, a boltos azonban nem köteles átvenni minden árut. Ál­talában ragaszkodnak is ah­hoz, amit megrendeltek, s ha ezen felül önhatalmúlag szállí­tunk mást is, előfordul, hogy visszaküldik. Ezekben a kis üz­letekben az áru megrendelése a megszokáson alapszik. Hu­szonöt eladóinstruktorunk a tú­rajárat előtt körbeutazza eze­ket az üzleteket egy több ezer cikket tartalmazó listával és sokszor előfordul, hogy ezekből mindössze 65-félét rendelnek meg. — Hogyan szervezik meg szál­lításaikat? — A kocsi jó kihasználtságára kell törekedni. Az év döntő ré­szében túrajárataink nagyon pontosak; szállítási programok­nak megfelelően, minden hónap első felében már értesítjük a boltokat a következő havi szál­lítás időpontjáról. Ebben az év­ben pedig már elkészült az idei éves túraterv is. — Az árukészletek struktúrá­jában milyen változtatásra kell törekedni leginkább? — Sok minden válik immo­billá, ami mobiláru lehetne. Ha rosszul ítéljük meg, miből mi­lyen mennyiségre van szükség, akkor raktáron marad az áru. A cél az, hogy minél több cikket mobillá változtassunk, s ilyen áruból alakítsuk ki a választé­kot. — Mik mostanában a leg­jellemzőbb hiánycikkek? — Inkább azt mondanám, hogy hiánycikk jellegű áruk, mert nem mindegyikre lehet mondani, hogy sosem kapható. Egy-két példa: a pirospaprika nem hiánycikk, ebből mindig van választék, ám az összes fajtát egyszerre úgyszólván se­hol sem lehet kapni. A disznó­ölési szezonban különösen föl­fut a kereslet, ilyenkor előfor­dul, hogy a mennyiség sem elegendő. Ugyancsak ebben az időszakban jelent gondot a rizs. Itt arra kell törekedni, hogy helyettesíteni tudjuk más­sal, ez esetben árpagyönggyel. Hiánycikk a vegyiáruk közül a tőkés importból származó illat­szer, például a Fa-család, de olyan egyszerű áru is gondot jelent — már szinte állandó jelleggel —, mint a ciroksöp­rű. Az téti tervük — Egyetlen beszélgetés kevés ahhoz, hogy egy vállalatot fog­lalkoztató valamennyi kérdés szóba kerüljön. Éppen ezért már csak egy utolsó kérdést ten­nék föl: az elmúlt évben milyen beruházásaik voltak, s mik az idei tervek? — December 31-re elkészült a vasútállomásnál az új, 1250 négyzetméteres rámpás raktár, kész Mohácson is a raktárunk, ami 1600 négyzetméteres, s vé­Hús- és hentesáru- eladók a pult mögött A jó példa egyre több követőre talál Ez a szőke, nevetős szemű lány egy-egy nagyforgalmú napon legalább kétszer annyi húst emel a pult fölött a ve­vők kezébe, mint a saját test­súlya. Istvánfi Mária Pécs jól ismert, nagy húsboltjában, a Kórház tériben dolgozik immár három éve. Azt mondja, az általános is­kolában nem tartozott sem a jó, sem a rossz tanulók sorá­ba. A közepesnél azért jobb volt az eredménye, s már fel­sőtagozatos korában eldön­tötte, hogy kereskedelmi el­adó lesz, csak arról nem volt határozott elképzelése, hogy milyen boltban dolgozzon. Az­tán idekerült a Kórház téri üzletbe, közben szakmunkás- képzőbe járt, s három év után hús-hentesáru eladóként végzett. Megtanulta a félsertések, negyedmarhák darabolását, bontását, csontozását. Tudja, miként lehet egyenletes, vé­kony szeleteket vágni karaj­ból. Az itt eltöltött idő alatt megszerette munkáját, kollé­gáit. Minden egyezkedés nél­kül kialakult közöttük a mun­kamegosztás: a nagy darab húsokat, ládákat a férfiak, ő inkább a csontozásnól, el­adásra való előkészítésnél vál­lal több munkát. Mostanában pedig a hentesáru-eladásnál is sokat segít. A boltvezető-helyettes, Nagy Ferenccel arról beszél­getünk, hogy akkor amikor ő végzett - 1959-ben — mind­össze egyetlen nő indult az osztályukból. A hatvanas évek végétől viszont már nem szá­mított ritkaságnak egy-egy női hús-hentesáru eladó, s ha nem is nőiesedett el ez a szak­ma, évről évre jönnek a friss szakmunkás-bizonyítványos lá­nyok. ♦ S hogy mennyire számíta­nak a jól képzett, fiatal, rá­termett hús-hentesáru eladók­ra, arra nagyon jó példa Hajós Tamásné, aki 27 évesen a 100-as ABC hús-hentesáru részlegének vezetője, s egy­ben a Supermarket vezetőhe­lyettese. Mosolyogva mondja, hogy testnevelés—orosz szakos tanár szeretett volna lenni. Már gim­náziumba járt, amikor egy motorbalesetet követően abba kellett hagynia a sportolást, s ezzel elment a kedve az ere­deti elképzelésétől. Hozzáteszi, hogy szerencsére, mert felnőtt fejjel és utólag belátja, hogy valószínűleg nem lett volna jó pedagógus... Abbahagyta a gimnáziumot és beiratkozott a kereskedel­mi szakmunkásképzőbe. A Bu­dai vámnál levő 20-as számú ABC-ben tanulta a hús-hen­tesáru eladói szakma gyakor­lati tudnivalóit és végzett szakmunkásként is itt dolgo­zott egy ideig. Férjhez ment, gyermeke született, de hama­rosan visszament dolgozni. Kedvezményes munkarendet kért, hoqy a kisfiát reggelen­ként bölcsődébe tudja vinni. Ezt a kedvezményt itt, a 100- as ABC-ben tudták részére biztosítani, s így idejött dol­gozni. Nem sokkal ezután új vezető kellett a hús-hentesáru részleg élére, Hajósnét ne­vezték ki. Az ABC vezetője, Kasza La­jos nem titkolja, hogy megfor­dult a fejükben: vajon helyt *'id-e állni Hajósné, hiszen ' atal, a család is kötelezett­ségeket rak a vállára. Hajós­né már két éve irányítja az osztály munkáját. A húsáru átvételétől a tálcára való 'ki­rakásig és eladásig mindenen rajta kell tartania a szemét. A fizikai munka nagy részében neki is segítenek a férfi kol­légák, ám ha épp a zöldárut vagy pékárut szállító kocsik sorakoznak az üzlet háta mö­gött, akkor ő sem rest vi­szont segíteni. Ez már az üz­leti csapatmunkához tartozó íratlan feladat. Feltétele, hogy egy kicsit mindenkinek értenie kell a másik munkájához. Ilyen alkalmi segítségek során határozta el egy fiatal lány, Pintér Borbála, aki szintén el­adó, hogy a hús-hentesáru osztályon akar dolgozni. Ma már Hajósné keze alatt ta­nulja a szakmát. Török Éva Hétköznapi barátságok N emrég olyan asszonyok­kal beszélgettem, akik munka mellett tanulnak. Egyikük elmondta, hogy a férjével együtt, immár ne­gyedik éve, hetenként két napon csak az esti órákban érnek haza az iskolából. Ilyenkor a szomszédok vi­szik haza kisebb lányukat a bölcsődéből, s addig vi­gyáznak rá, amíg a na­gyobb hazaér. Eleinte igye­keztek viszonozni ezt a szí­vességet: felajánlották, hogy ők is vigyáznak a szomszéd kisfiúra, ha a szü­lei moziba vagy színházba akarnak menni, időnként ajándékot vettek. Szóval gondosan ügyeltek arra, hogy c gyermekfelügyeletért „fizessenek". Kétéves külföldi kikülde­tésére indult egy fiatal szakember úgy, hogy a fe­lesége harmadik gyermekü­ket várta. Már az első hó­nap után kapta a hírt: fele­sége kórházban van, két kislányát pedig kollégája vette a családjához. öt hónapig nevelték, gondoz­ták a gyerekeket... Ez a barátság több száz kilomé­ter távolságból született, s ma is tart. Igaz, egyiküknek lépnie kellett, ha úgy tetszik vállalni a „kockázatot", hogy az önzetlenségért, se­gítőkészségért semmit sem kap cserébe. ^"alán ez a legnehezebb, ■ az első lépés, amit meg kell tenni annak érde­kében, hogy barátokat sze­rezzünk. S nemcsak a ma­gánéletben, hanem a mun­kahelyen is. Mert mennyi­vel másként fest egy olyan munkahelyi kollektíva élete, ahol az áskálódás, a bizal- matlansáq helyett minden­ki azzal van elfoglalva, mi­ként tud egymást is segítve még jobban dolgozni. Egy termelőszövetkezet­ben játva vezető beosztású mezőgazdasági szakember arról beszélt nekem, hogy már kezdő korában milyen kitűnő útravalót kapott munkahelyi barátságból. Volt egy olyan kollégája, akit munkája, magatartá­sa miatt nemcsak ő, hanem valamennyi munkatársa sze­retett és tisztelt, s aki mind­ezt arra használta fel, hogy összetartsa a társaságot. Megszervezte a családok közötti soros látogatásokat, közös programokat, segített intézni az otthon körüli és munkahelyi gondjaikat S ez idővel már több volt, mint egymásközti barátság: jó munkahelyi légkör fejlő­dött belőle. Ilyen légkörben dolgozva pedig mindig újratermelődött a tenniaka- rás, több volt a sikerélmény, jól érezték magukat. T. É. Istvánfi Mária, a Kárház téri húsboltban dolgozik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents