Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)
1979-02-03 / 33. szám
1979. február 3., szombat Dunántúlt naplö Hova várják a végzős nevelőket? ■ Az óvodákban 2-3 év múlva sikerül megoldani a gondokat ■ Egyre kevesebb a képesítés nélküli pedagógus ■ Kevésbé keresik a kollégiumi és napközis állásokat A pedagógus munkaerőmérleg helyzetét és annak várható alakulását tekintettük át Dal- los Nándorral, a Baranya megyei Tanács művelődésügyi osztályának személyzeti csoportvezetőjével. így próbáltunk képet alkotni a szakember-ellátottságról az óvodától a felső tagozatokig; a nemzetiségi oktatástól- a könyvtárak, közművelődési intézmények helyzetéig. összességében örvendetes, hogy a megye területén egyre kevesebb lesz a képesítés nélkül dolgozó pedagógus. Ügy tűnik, ezt a gondot az óvodákban 2—3 év múlva sikerül megoldani a Janus szak- középiskolából és \ a felemelt létszámú kecskeméti óvónőképzőből kikerülő újabb évfolyamok révén. Egyelőre ugyanis elég sok óvónő hiányzik. 91 képesített, gyesen lévő óvónő helyén dolgozik jelenleg képesítés nélküli fiatal. Nagyobb gond, hogy az óvodai hálózat gyorsan fejlődik, s az újonnan megnyíló óvodákat nem győzik szakemberrel ellátni. Javult az utóbbi két évben a helyzet általános iskoláink alsó tagozatain is, ahol azonban még mindig hiányzanak szakképzett tanítók. Jelenleg 91 képesítés nélküli pedagógus tanít Baranyában alsó tagozaton. Legtöbbjük tovább tanul levelezőn. Az arányok javulására egyébként jellemző, hogy az 1978/79-es tanév elején csak 12 képesítés nélkülit kellett alkalmazni a megyében. Megvan a remény itt is, hogy 2—3 év múlva már nem tanítanak képesítés nélküliek az alsó tagozaton. A képzők egyébként már emelték a hallgatói létszámot, számítva a demográfiai hullám tetőzésére. Ezekután az általános iskolai felső tagozat szakos tanár- ellátottságáról kértünk tájékoztatást: — A Pécsi Tanárképző Főiskola intenzív nevelőképzést folytat megyénk központjában. Ennek következtében Baranyában 97 százalékos a szakember-ellátottság. A főiskolán most végző fiataloknak ezért azt tanácsoljuk, mérlegeljék reálisan a helyzetüket, és tájékozódjanak a megye távolabbi részeiben és a megyehatárokon túl. Országosan ugyanis 130 meghirdetett helyre csupán 100 szakos nevelő jut. A megyében 116 képesítés nélküli tölt be üres tanári állást. Közülük 37 végez idén, 38 fő jövőre, tehát a létszámuk fokozatosan csökken. Újonnan jelentkezett képesítés nélküli fiatalt csak huszonegyet tudtak szeptemberben fogadni a megye iskolái, és valamennyit csak helyettesítésre. Javulás, kiegyenlítődés tapasztalható tehát ezen a téren. A megyei művelődésügyi osztály törekvése, hogy a felső tagozatokon is mindenütt képesítéssel rendelkező szakos tanárok tanítsanak. A most érettségizőknek éppen ezért felhívjuk a figyelmét, hogy az a perspektíva, hogy elmenjenek képesítés nélküli tanárnak, megszűnt azok számára, akiket nem vettek fel valamelyik egyetemre vagy főiskolára. Javult a megye gyógypedagógiai szakemberekkel való ellátottsága. Most már annyian végeznek a budapesti főiskolán, hogy 1979 szeptemberétől már a nappali tagozaton végzettekkel ki lehet elégíteni a meglévő igényeket. Elegendő a szakos tanár a középfokú intézetekben is. Az egyetemről kikerülő fiataloknak azt ajánlják, tájékozódjanak a szakközépiskolákban és a szakmunkásképzőkben is. Jól áll a megye nemzetiségi iskoláinak pedagógus-ellátottsága is. főként ami a Pécsett végzett délszláv szakosokat illeti. Sok gond van viszont a pedagógia szakon végző fiatalokkal, akik vonakodnak a kollégiumi és a napközis állások betöltésétől, holott amikor szakot választottak, erre a munkára vállalkoztak. A pályázati felhívásokat egyébként március 25. táján függesztik ki a végzős hallgatók számára a főiskolákon. A működő pedagógusok részére hirdetett állásokat a februári Művelődési Közlöny hozza. G. O. Kérem szépen, Amerika elvesztette utolsó nemes lelkű, rettenhetetlen hősét, azt, akit egyet ismertek, míg élt. Ezt ketten is kijelentik róla, ami több a soknál egy színes, szélesvásznú amerikai kalandfilmben. Egyikőjük az ugyancsak második világháborús veterán, aki rendőrfőnök, másikójuk egy fiatal lány, ki tán titkon belé is szeret e marcona, zárkózott, ámde melegszívű, noha két feleséget elfogyasztott és tarlásdíjat hébe- hóba fizető férfiba. A lányé a szerencse: az utolsó hős kiszabadítja túszságából, s halálával nem fogyaszthatja el őt is, hébe-hóba fizetve neki a tartásdíjat. Ahogy ismerem az amerikai kalandfilmgyártókat, megint becsaptak a Ragadozó madarak című filmmel. Mert ahány igpzi utolsó hős meghalt már amerikai filmeken, hát benépesíthetnék a Túlvilági Egyesült Államokat. Bizonyos, hogy nem is oly sokára még a magyar mozikba is betéved a következő utolsó, igazi, zárkózott, rettenhetetlen stb. hős. Csak ő már annyival lesz unalmasabb, mint volt e film főhőse az előzőhöz képest — nehéz kitalálni épkézláb sztorit minden utolsó stb. hős számára. Míg a filmtörténet hőskorában lovon kergette a magányos hős a marhatolvajokat, s elnyerte a seriff lányának kezét, itt helikopteren üldözi a bankrablókat, s önfeláldozó halála teszi „boldoggá" a nézőt. Ami változott: közben szép színes lett a film, s divatosabb az anti-happy-end, így hát Jelenet A nő illata című filmből megspóroltunk egy utat a Nagy-Sós-tó környékére, amely valóban szép, s kialakult az ellentétével oly egyezően szirupos szomorú vég. Érzelgősségében felveheti a versenyt a Ragadozó madarakkal A nő illata című olasz film, csak az előjele más a kiváltott hatásnak. Itt örömében sírhat a néző, lám a magányos, férfias hős minden ellenkezése ellenére elnyeri jutalmát a szép és fiatal Sara személyében. Az általában igényesebb kommersz filmeket készítő Dino Risi (Előzés, Szörnyetegek, Cicababák, A pap felesége) A nő illatával nem érdemelte ki az igényesebb jelzőt. Egy hadgyakorlaton megvakult deli és gazdag katonatiszt utazása egy sorstársához, barátjához adhat humorra lehetőséget, de ebben a filmben nem azzal az ízléses könnyedséggel, ami Ri- sire többségében jellemző; a megvakult feleslegesség-érzete és konfliktusai a látókkal adhatna ugyan drámai lehetőségeket, ha nem oldanák azt fel az előre sejthető szirupos, boldog végben. A szerelem mindent legyőző hatalmáról sok-sok film készült már, A nő illata csak gyarapítja, de nem gazdagítja ezek sorát. Talán csak véletlen, hogy egy hétre került két, ellentétében is oly hasonlatos film. Tudjuk, hogy a világ filmgyártásából könnyű kimazsolázni a színvonalas, szórakoztató műveket, mert nincs olyan sok belőlük, mindenesetre jó lett volna, ha változatosabbra sikerül e hét filmműsora. B. L. Baranyai irodalom* tanítási napok Elkészült a baranyai irodalomtanítási napok tématerve. A kétévenkénti rendezvénysorozat nagy népszerűségnek örvend nemcsak a megye, hanem az ország magyartanárai között is. Idén júniusban kilencedik alkalommal rendezik meg, ezúttal Pécsett, az Ifjúsági Házban. Szervezői a Baranya megyei Tanács művelődésügyi osztálya, a megyei Pedagógustovábbképzési Intézet, valamint a magyar szak- felügyelők. Három téma köré csoportosítják a programot. A korszerű irodalomtanítási módszerekre figyelve meghívják az irodalomtudomány kutatóit, akik legfrissebb eredményeiket ismertetik a rendezvényen részt vevő magyartanárokkal. A komplex esztétikai nevelés területét illetően a tömegkommunikációs eszközök szerepével foglalkoznak az előadók. A baranyai iro- lomtanítási napok vendégei megismerkednék emellett Pécs irodalmi emlékeivel, és a hagyományos író—olvasó-találkozó sem marad ki a programból. Gyér mán István és Jandó Jenő hangversenye Ha egy koncertteremben felcsendül a muzsika, feszültté válik a figyelem, másképpen érzékeljük az időt és értelmünket, érzelmeinket megnyitjuk a zene befogadására — már nem egy hétköznapi esemény részesei vagyunk. A hang- versenyévgd „hétköznapjaiban" is vannak azonban különlegesen ünnepi alkalmak. Ha az előadóművész oly természetességgel játszik hangszerén, hogy az adott pillanatban ez másképpen el sem képzelhető, ha már nem az előadást, hanem a művet, a szerző gondolatait érzékeljük, akkor ez különlegesen ünnepi alkalom. Ennek voltunk részesei vasárnap délelőtt Gyermán István és Jandó Jenő Csont- váry-matinéján. Brahms három hegedűre és zongorára írott szonátáját játszották. Már a vállalkozás nagysága is szembeötlő: egy koncerten tudomásom szerint még nem hangzott el e három mű együtt. Csontváry-matiné Verscsokor egészítette ki a koncertet Brahms zsúfolt, a világ terhét és örömét magára vállalni próbáló muzsikájának megszólaltatása igen bonyolult érzelmi és igen nehéz technikai feladat. Kielégíthetetlen vágy a Rend és Szép elérésére, szüntelen küzdelem a múlttól terhes jelennel — olyan tartalmak ezek, melyekkel csak teljesen azonosulva, a hangszer lehetőségeit természetes eszközként kezelve lehet e muzsikát teljességében életre kelteni. Gyermán István és Jandó Jenő ezen a koncerten maradéktalanul megfeleltek e feladatoknak. Játékuk olyan ösz- szehangolt és egységes volt, mintha egész életükben csak egymással kamaráztak volna. Megkockáztatok még egy megjegyzést: ez a stílus az, amelyben Gyermán István teljes otthonossággal mozog. * A koncerten Labancz Borbála saját összeállítású verscsokrával működött közre, mely tartalmában és megvalósításában méltán illett e hangversenyhez. Kircsi László llliiillliill Várok Növekvő nyugtalansággal ülök a képernyő előtt. Nem mondom, megtudok közben egyetmást. Váratlan dolgokat is. Hogy lord Káldor, a Camb- ridge-ben élő közgazdász a pesti érettségi találkozón futott össze Teller Edével és még egy sor világhírű tudóssal. Osztálytársak voltak, azért. Megtudom aztán, hogy Lefebre érsek hogyan foglalt templomot magának, mert disznóságnak tartotta, hogy nem utaltak ki neki egyet. Még verekedtek is a papok. Sajnos ezt látni nem lehetett. Megtudtam, hogy milyen betegségről áru'kodott az érsek bütykös keze, de ezt elfelejtettem. Kár. Azt különben sem a tévéből tudtam meg, hanem két pécsi orvostól, akik a vizsgadrukk kellős közepén kitárgyalták ezt a kérdést is. Mert mindent kitárgyalunk. Hogy mi mindent tudunk meg a tévéből. Hiszen annyi mindent megtudunk. Mi volt a fuvola őse. Milyen játék a pókfoci. Hogyan szerez vagyont Onedin kapitány (mert megszerzi, erre mérget veszek, csak még tíz heti türelem!). Hogy élt Dominique Mogadorban. Ki győz a mutogatás játékban: a táncdalénekesek vagy a sportriporterek. Hogy kell sakkozni. Kertészkedni. Fölhívni a rendőrséget, ha távollétünkben kirámolták a lakást. Meg lehet-e felezni egy sírboltot. Milyen a művészi operatőri munka. (Megmondom: addig kell rángatni és villogtatni a képet, amíg a néző is rángatózni nem kezd. És a vetélkedőben úgy kell filmezni a táncot, hogy ütemesen leoltogaltat- juk a villanyt, így a nézők pont a felét látják a produkciónak. Ez matematikailag is stimmel.) Hogy élnek Madagaszkáron o félmajmok. Mi lesz egy hencegő nyuszi sorsa. Ebben a páratlan gazdagságban fürödni kellene, nen> nyugtalankodni. Én mégis növekvő nyugtalansággal ülök o képernyő előtt. Várok. Folyton csak várok. A hagymára várok. Jobban mondva arra várok, hogy megtudjam, mi lett o hagymával. Amiből olyan sok termett. Amit nem vettek át. Amit a termelők nem adtak oda bagóért. Amit beszántottak. Meg amit még nem szántottak be, csak fölhalmoztak. Megrohadt már? Maradt valamennyi hagyma azért? Marad tavaszra is? Mennyibe fog kerülni tavasszal a hagyma? Lesz-e a zöldségboltokban? És hogy állunk jelen pillanatban a dollárbevétellel? Jól? Akkor örülök. De nem jött volna jól az a pár dolcsi ezért a rissz- rossz hagymáért, ami itthon, minálunk harmadosztályú, de a nem olyan kényes ízlésű nyugatiak boldogan fölfalták volna? Azt hittem, visszatérnek majd rá, hogy mi az igazság a hagyma körül. Hogy például a termőföldnek a legjobb trágya éppen a beszántott hagyma, azért történt az egész. Vagy hogy aki nem vette meg a hagymát, nagy kártól mentette meg a népgazdaságot, már meg is kapta érte a kitüntetést. De semmi. így aztán csak ülök és várok, s nem tud vigasztalni még lord Káldor se, amikor elmeséli, hogy abban a fifikus Japánban milyen jól mennek a dolgok. H. E. A nő illata Ragadozó madarak
