Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)

1979-02-20 / 50. szám

1979. február 20., kedd Dunántúli napló 3 Világhírű nagyvállalataink Az elektronikus számítógépek mellett a központi egységhez kapcsolódó perifériák is készülnek a Videotonban. Képünkön: a display-készülékek logikai kártyáit vizsgálják. Kazetta­átrakó berendezés Paksra Rövidesen összeszerelik a paksi atomerőműhöz készü­lő, első hazai gyártmányú, úgynevezett kazettaátrakó­berendezést, Ennek segítsé­gével cserélik majd a főtő- anyagelemeket, a friss üzemanyagot a reaktortar­tályban. A Ganz Mávag egyik csarnokában az üze­mi próbákhoz 30 méter mély aknát is fúrnak, majd a berendezést szétszedve, gondosan csomagolva, a helyszínre szállítják. A kazettaátrakó az egyik legnagyobb precizi­tásé — úgynevezett primer- közi-berendezése az atom­erőműnek. A többi ilyen gépet a szovjet ipar szál­lítja Paksra. A VIDEOTON Rádió-, televízió- és nagyüzemi számítógépgyártás |_|a megkérdeznénk mondjuk ezer embert, mit mond nekik a ** név: Videoton, majdnem biztos, hogy döntő többségüknek a futballcsapat és a televízió jutna eszébe. Jóval kevesebben tud­ják azonban azt, ami a gyár életében egyre nagyobb jelentő­ségű: a Videotonban ma már legalább annyira fontos az elektro­nikus számitógépek és a hozzájuk csatlakozó perifériák — sor­nyomtató, display — gyártása, mint az előző kettőé. A gyár — mai fogalmaink szerint — nem régi. A Vadász- töltény, Csappantyú, Gyutacs és Fémáru RT-t 1939-ben kezd­ték el építeni. Az akkori termé­keket a gyár neve is jelzi, s a vállalatnak egy év múlva már több mint háromezer dolgozó­ja volt. A felszabadulás nap­jára nem sok maradt az üzem­ből, a részvénytársaság két tisztviselője többek között ezt írta 1945. április 4-én keltezett jelentésében: a gyár összdol- gozóinak létszáma mindössze tizenhárom fő ... Az 1954-es esztendő fordula­tot hozott a gyár életében. Ek­kor kezdődött meg a híradás- technikai eszközök gyártása, s egy év múlva elkészül az első rádió is, az R 545-ös. Az ere­deti rádiógyár azóta már gyár­egységekre tagolódott. Az egyik, ben — a Zsiguli-programhoz kapcsolódva — autórádiók ké­szülnek, a másikban táskarádió­kat, a harmadikban sztereó- rádiókat gyártanak. A Munkácsy volt az első Éppen húsz éve, hogy a székesfehérvári gyárban elké­szült az első — Munkácsy ne­vű — televízió. Az első évben tizenhat és fél ezer darabot gyártottak ebből a készülékből, s 1978-ig közel 4 millió külön­böző típusú tévé készült a Vi­deotonban. Az úgynevezett csöves rend­szerű készülékek gyártását már évekkel ezelőtt abbahagyták: a Munkácsyban például — meg­annyi meghibásodási lehetősé­get rejtve magában — egy ki­lométer hosszúságú vezeték volt. Tavaly végleg megszűnt a hib­rid — tehát csövekkel, tran­zisztorokkal és diódákkal mű­ködő — készülékek gyártása is. A jövő a modulé. A modul- rendszerű televíziók már telje­sen tranzisztorizáltak, működé, sük nyomtatott áramkörökre épül. Míg a korábbi típusoknál egy készülék összeszerelése 35— 40 óráig tartott, a maiak idő­igénye — típustól függően — 10—14 óra. S még valami, ami — különösen napjainkban — egyre fontosabb szempont: a hagyományos fekete-fehér ké­szülékek 140, a színesek 340 wattal üzemeltek. A modul­rendszer jó társa energiatakaré­kossági elképzeléseinknek is: ezek a tévék működésükhöz már jóval kevesebbet, 60, illetve 120 wattot igényelnek. A rádió és a televízió — e hagyományos Videoton-termé- kek — mellett tíz évvel ezelőtt kezdtek el a gyárban számítás- technikával foglalkozni. Ezt per. sze csak leírni ilyen könnyű — akkoriban egyáltalán nem lát­szott hálás vállalkozásnak; hiányoztak a hazai tapasztala­tok. A központi számítás- technikai program a negyedik ötéves terv egyik legmerészebb vállalkozásának ígérkezett. Több gyár közül végül is a Videoton vállalta és kapta a megbízást, a „nagyüzemi” számítógép- gyártásra, s ezzel párhuzamo. san a számítástechnikai kultúra hazai elterjesztésére. 1969-ben mindössze hatan foglalkoztak számítástechnikával a gyárban, ma háromezren készítik a mo­dern berendezéseket. 1971-ben jelent meg a Videoton első szá­mítógépével azon a moszkvai kiállításon, ahol az egységes számítógép-rendszerben részt­vevő szocialista országok mutat­ták be termékeiket. Már az el­ső évektől kezdve termelési együttműködést alakított ki az ESZR programban működő or­szágokkal, ez ma már a peri­fériák közös gyártására és az alkatrész-kooperációra is kiter­jed. Ma a Videotonban egyetlen nap alatt több értéket állíta­nak elő, mint a Vadásztöltény- gyár az államosítás utáni egész évben. Jelentősek a termelés szerkezetében bekövetkezett vál­tozások: a számítástechnika egyre nagyobb arányt képvi­sel; a termékek aránya az össz­termelésen belül az eddigi 40 százalékról, 1979-re tovább nö­vekszik. Tervek az ezredfordulóra A Videotonnak ma 19 ezer dolgozója van, közülük mintegy hétezren a vidéki gyáregységek ben találtak munkalehetőséget Veszprémben rádió- és tévé szekrények, Ajkán elektro technikai alkatrészek készülnek Már most készen van a válla lat következő ötéves terve is, De nemcsak a küszöbön álló néhány évről alakultak ki elkép­zelések: az ezredforduló Vide­otonjáról is. 2000-re a gyár ter­melési értékét a jelenleginek több mint ötszörösére kívánja növelni. Föld S. Péter Javuló munkakörülmények Asszonyok nszajki tsz-ben A szajki Béke Termelőszövet, kezet össztagságának 43 száza, léka nő. Közülük legtöbben, 150-en a növénytermesztésben, 68-an pedig az állattenyésztés­ben dolgoznak. Nagyrészük betöltötte negyvenedik életévét, s ez azt jelenti, hogy részesei a hatvanas évektől számítható nagymértékű fejlődésnek. Ezek az évek hozták a gépesítést, s ezzel együtt a jobb körülmé­nyeket, a könnyebb munkát. Két asszony, Vadas Józsefné és László Józsefné — akik 1951 óta termelőszövetkezeti tagok — se­gítségével most egy kicsit visz- szapörgetjük az időt: — Kezdetben mindenütt dol­goztunk — mondja Lászlóné. — Mindig ott, ahol a legnagyobb szükség volt a munkára. Nyá­ron, aratáskor pirkadattól söté- tedésig a földeken voltunk. A férfiak kaszáltak, mi markot szedtünk. Az első kombájnok­nak nagyon örültünk, de ahogy most visszagondolok, nem volt könnyű egész nap rajtuk állva mindig hátrakotorni a szalmát, Estére nagyon fájt a gyomrunk, — Osszerázatt bennünket — veszi ót a szót Vadasné. — A répaegyelésnél meg a dere­kunk és a lábunk fájt. Amikor eljött a ritkítás ideje, 15—20 napon át kézzel szedtük, vagy kiskapával egyeltük a sorokat. Betakarításkor is minden répát külön kézbe kellett fogni, meg­tisztítani, aztán fölkupacoltuk, kosárba raktuk és vittük a te­herautóra. A kukoricát is kéz­zel törtük. Sokszor mi zsákol­tuk föl a górékra, Most már a gépek dolgoznak. Mi csak úgy halljuk, hogy befejezték az ara­tást, betakarítottuk a kukoricát, elszállítottuk a répát. Az első zárszámadáshoz vi­szonyítva ma mára 10-15-szörös eredményt felmutató termelőszö. vetkezetben minden asszony megtalálta a „törzshelyét”; ma már nem ugráltatja őket a munka sürgőssége egyik helyről a másikra. A hetvenes évek elején épült szakosított szarvas­marha-telepen takarmánybe- hordástól a trágyázásig min­dent szalag és gép végez. Az itt dolgozó asszonyok feladata az ellenőrzés és a gépi fejés. Nekik fekete-fehér öltözőjük, fürdőjük is van. Ma már egyedül a szőlőte­rületeken dolgozó asszonyok azok, akik reggeltől estig a szabad ég alatt tartózkodnak, s már januárban elkezdték a metszést. — Reggel autóbusz visz ki bennünket — mondja Lászlóné, délelőtt meleg teát kapunk. — Ebédelni behoznak bennünket a központba. Rövidesen elkez­dik építeni a melegedőt és az étkezőt, akkor az eső sem áz­tat bennünket. Azt mondták a vezetők, hogy legalább százan elférünk majd benne. T. É. Ácsmesterből népbiztos 100 éve született Vántus Károly N agyváradon, 1879. febru­ár 20-án született Ván­tus Károly, a magyar és a nemzetközi munkásmoz­galom harcosa. Szegény kis­iparos családból származott. Kitanulta az ácsmestersé­get, majd szülővárosában dolgozott évekig. A nagyvá­radi szakegyletben ismerke­dett meg a szociáldemokra­ta párt kiadványaival, új­ságjaival, első helyen a Népszavával. Belőlük tudta meg, hogy a hozzá hason­ló sorsú és szándékú em­bereknek össze kell fogniuk jogaik érvényre juttatása érdekében. Alig múlt 18 éves, amikor belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. Hamarosan felfigyeltek a jó képességű fiatalemberre és Budapestre hívták, hogy a fővárosi szakszervezeti mozgalomban dolgozzon. 1903-ban a MÉMOSZ egyik titkára lett. Tovább képezte magát, újságcikkeket írt, rengeteget olvasott. Amikor visszatért szülővárosába, Nagyváradra, a szociálde­mokrata párt egyik kerületi titkárává választották. Egy­ben megbízták a Nagyvára­di Munkás Újság című lap szerkesztésével. 1907-ben végleg a fővá­rosban telepedett le, Tagja lett a szociáldemokrata párt vezetőségének és központi titkári tisztséget bíztak rá. Hamarosan azonban nézet- eltérése támadt a párt jobb­oldali vezetőségével és fel­mondta függetlenített állá­sét. Évekig nem vállalt tiszt­séget, a mozgalomtól azon­ban nem szakadt el. Töb­bek között egyik szervezője volt ő is az 1912. május 23-i nagy megmozdulásnak. Az első világháború kitö­rése után azonnal behívták katonának. Przemysl-nél esett orosz hadifogságba 1914 októberében. A távol-keleti Skotovo fo­golytáborba került, ahol ha­marosan kapcsolatot talált és teremtett a szervezett munkásokkal. Megalakítot­ták a fogolytábor magyar szociáldemokrata csoportját. Különböző táborokban töl­tötte a következő éveket. Meqismerkedett a szervezke­dő bolsevikokkal és egyre szilárdult elkötelezettsége. Az októberi forradalom győzelme után, 1918. tava­szán Moszkvába utazott és felvette a kapcsolatot volt hadifogoly- és munkásmoz­galmi harcostársaival, köz­tük Kun Bélával. A Moszk­vában élő magyar interna­cionalisták tevékenységükkel fontos szerepet vállaltak a fiatal szovjet hatalom se­gítésében, támogatósában. Ezen túlmenően megszervez­ték az Oroszországi Kom­munista (bolsevik) Párt ma­gyar csoportját. Vántus Ká­rolyra bízták a Moszkvában kiadott magyar nyelvű Szo­ciális Forradalom című lap kiadóhivatalának vezetését. 1918. november elején a magyar pártcsoport ideigle­nes központi bizottságának tagja lett. A Kommunisták Magyar- országi Pártjának 1918. no­vember 24-én történt meg­alakításán már itthon vett részt. Tagja lett a Központi Bizottságnak és a KB egyik titkárává is megválasztották. Kimagasló szerepet játszott a polgári forradalom kere­tei között a kommunisták megszervezésében. Nem vé­letlen tehát, hogy az 1919- es februári kommunista le­tartóztatások alkalmával az elsők között hurcolták el őt is. A proletárforradalom győ­zelme után azonnal bekap­csolódott az új rend megte­remtésének nehéz munkájá­ba. A Forradalmi Kormány­zótanács tagjaként a föld­művelésügy egyik népbizto­sa lett. A májusi honvédő harc egyik részese, mint a Mura melletti front parancs­noka. Június elején Vas me­gye kormányzótanácsi bizto­sának nevezték ki. Részt vett a pártkongresszuson, ahol beválasztották a párt veze­tőségébe, a Tanácsok Or­szágos Gyűlésén pedig a Szövetség Központi Intéző Bizottság tagjainak sorába. a Tanácsköztársaság meg­döntése után egy ideig sikerült elrejtőznie, de hamarosan elfogták és bíró­ság elé állította a felülke­rekedett ellenforradalom. A népbiztosok perének egyik vádlottjaként halálra ítélték. A szovjet—orosz kormány csereakciója mentette meg őt is a biztos haláltól. 1922-től Moszkvában élt. Építőipari Vállalatoknál dol­gozott különböző . beosztá­sokban. Megromlott egész­ségi állapota miatt később könnyebb munkakörbe ke­rült. Az újságíráshoz és lapszerkesztéshez sem lett hűtlen. Tevékeny részt vál­lalt a Moszkvában kiadott Sarló és Kalapács című ma gyár kommunista folyóirat munkájában. 1927. június 16-án hunyt el Moszkvában, 48 éves ko­rában. Sírja a moszkvai novogyevicsi temetőben van. Vida Sándor A Bányászati Aknamélyítő Vállalat Mecseki Körzetvezető­sége 1979-ben ugyan új mun­kát alig-alig kezd, ennek ellenére 404 milliós termelési feladatot kell megoldaniuk. Az abaligeti és a két hetvehelyi alagút építésénél az alagútépí- tés szakértőivé váltak. A MÁV most új megbízást adott: a 750 méter hosszú, piliscsabai vas­úti alagút víztelenítését kell el­végezniük, az átnedvesedett falazatot kijavítani. A hetvehelyi alagutak legvégső, befejező munkálatai folynak, ezt követő­en az itt dolgozók többsége Piliscsabára megy. Az alagút mellett Pécs pin­céi ugyancsak bonyolult fel­adattal látják el az aknamélyí­tőket, 1979-ben mintegy 100 pincét kell biztosítaniuk, töme- dékelniük, amelyek közül vannak olyanok, ahol 1—2 hét alatt vé­geznek, de vannak helyek, ahol egy esztendeig is megre­kednek. Befejezés előtt áll a munka a Mecseki Ércbányászati Válla­Befejezés előtt áll az V-ös akna építése Folytatódik az István ll-es akna mélyítése lat V-ös bányaüzemének szál­lítóaknájában. Az aknamélyítők még az év elején befejezik a bányászati és szerelési munká­kat. Még az idén megkezdik a felvonulást az V-ös légakna építéséhez, a IV-es bányaüzem­ben pedig már folyik két vak­akna mélyítése, A mecseki szénmedencében a legjelentősebb feladat az új Kossuth 4-es akna építése, vár­hatóan még az idén befejező­dik, és 1980-ban elvonulnak az aknamélyítők. Ugyanakkor még az év végén megkezdődik a felvonulás a zobáki diagonál- akno tovább mélyítéséhez, Bé­tán pedig kisebb jelentőségű munkák fejeződnek be Pécsett, István-aknán a VI. szint feltárásánál rakodókat alakítanak ki, új vágatrendsze­reket hajtanak, megkezdődik a 2-es akna továbbmélyítése, a VI. és VII. szint között. A Bá­nyászati Aknamélyítő Vállalat Mecseki Körzetéhez tartozó, 1100 munkásának szerteágazó tennivalója lesz tehát 1979- ben is. L. J. KHiaffetfnek ca f £ltitilliärdfiax

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents