Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)

1979-02-18 / 48. szám

1979. FEBRUÁR ! 8.

TÁRSADALOMPOLITIKA

DN HÉTVÉGE 5.

Lányok a „tükör” előtt

ök az a korosztály, akikre azt mondjuk, az élet küszöbén állnak. Most negyedikes középiskolások. Többségük hamarosan dolgozni kezd, egyrészük pedig továbbtanul. Lányokról lévén szó azonban még egy fontos állomás közeleg az életükben: a férjhezmenés.

Egy pécsi gimnázium és szakközépiskola IV. osztályos tanulóival beszélgettünk arról, hogy milyennek képzelik a jövendőbelijüket, családi életüket, illetve a felnőtt ismerőseik életében találkoztak-e olyan jelenségekkel, melyeket szívesen kikerülnének?

Ebben a 26 fős osztályban — hatan hiányozták — egyébként öt menyasszonnyal és tizenkét olyan leánnyal beszélgettünk, akinek udvarlója van. Néhánynak több mint két éve.

Az elképzelt férjek külsejére vonatkozóan nagyon részletes jellemzést kaptunk. A lányok kétharmada a magas, kisportolt, fekete vagy barna hajú, de világos szemű, jóképű fiúk közül szeretne választani. De akadtak kivételek:

— A külső megjelenésről nincs elképzelésem.

— Nálam másodrendű az öltözködés, a megjelenés.

— Én már. megismerkedtem azzal a fiúval, akivel el tudom képzelni az életemet. Termete közepes, haja fekete, göndör, szeme barna, vékony típus.

A többség határozott, őszinte, szilárd jellemű fiúk mellett voksolt. Zárójelben azért megjegyezték, hogy nem bánnák, ha a feleség szavára időnként meginogna a határozottságuk.

A műveltségről:

— Szeretném, ha magasabb fokon állna, mint én, akkor valami tiszteletet is éreznék iránta.

— Olyan valaki, akivel az élet minden területéről el lehet beszélgetni.

— Műveltség terén körülbelül egy szinten legyen velem.

— Legyen olvasott, tájékozott a napi eseményekben.

— Olvasson sokat, a politikához is értsen, de ne politizáljon. Szeresse a művészetet, főleg az irodalmat.

— Olyan mint az enyém, vagy ennél magasabb, de ez nem fajulhat lenézéssé részéről.

A hivatások megjelölésénél kicsit megtorpantak a lányok. Egy részüktől „még nem gondolkodtam rajta" választ kaptunk, mások körbehatárolták, páran konkrétan megjelölték jövendőbelijük foglalkozására vonatkozó kívánságukat, de akadtak, akiktől olyan feleletet kaptunk, amit egyik kategóriába sem tudtunk besorolni, íme, egy-két óhaj: „mindenképpen értelmiségi... pedagógus . . . diplomás .. . hivatása nem érdekel . . . mérnök . . . legalább szakmunkás bizonyítványa legyen ... autó- és motorszerelő . . . bármilyen foglalkozású lehet, de szeresse azt, amit csinál.., Ne legyen igazgató".

Ami a gyerekek számát illeti, a huszonhatból egyetlen leány akadt, aki még az egy gyermeket is megkérdőjelezte. Egy másik egy, esetleg két gyermeket szeretne. Tizenöten akarnak két gyermeket nevelni, heten gondolkodnak azon, hogy kettő vagy három, s ketten válaszolták határozottan, hogy hármat.

Játszottunk is a lányokkal. Elképzeltük, hogy megvolt az esküvő, előttük egy csomó célkitűzés, amit együtt, de minden segítség nélkül kell elérniük. Nyolc ilyen célkitűzést jelöltünk meg: lakás, továbbtanulás, gyermek, kocsi, bútor, külföldi utazások, garázs, divatos öltözködés. Ezeket kellett fontosság, sürgősség szerint rangsorolniok. Húszán az önálló lakást tették az első helyre, másodikként jött a bútor, harmadikként a továbbtanulás, önképzés, majd a gyermekszülés. A kocsit legtöbben az ötödik helyre, a garázst a hatodikra sorolták, míg a divatos öltözködés és a külföldi utazás általában a hatodik helytől lefelé szerepelt.

Ám ez a játék nem sikerült. Legalábbis erről tanúskodnak a magyarázatok. Az egyik kislány például elmondta, hogy az ő szülei lakást vesznek, a fiúé a bútorra való pénzt adják, s a külföldi út is nászajándékba jön. így náluk minder más célkitűzés előbbre ugrik a rangsorban. Ez a kislány ugyan kivételnek számit, de az már sokkal általánosabb, hogy vagy lakással, vagy takarékba tett pénzzel, illetve autóval segítik a szülők az önálló életet kezdő gyermekeiket. És akkor hol van még a lakberendezési apróságokra, ruházkodásra csúsztatott összegek sora, vagy a rendszeres hétvégi ebédmeghí- vásokkal megtakarított idő, munka és nyersanyag, amivel szintén számolhatnak a gyerekek.

Alapos szemléletbeni változásról tanúskodnak azok a válaszok, amelyek a családi munkamegosztásra vonatkoznak:

— Teljes egyenjogúságot akarok. Igenis a férjem is pelen- kázzon, mosogasson, főzzön.

— Nem fogom elkülöníteni, hogy ez női, ez meg férfi munka.

— Nem lesz minden házi munka az enyém.

— Ügy fogom a férjem irányítani, hogy ő is részt vegyen a házi munkában, hiszen én is dolgozni fogok. .

— Azt hiszem, csak akkor tudunk tanulásra, szórakozásra időt szakítani, ha az otthoni munkát együtt végezzük el.

Ezek a vélemények a jellemzők, ám itt is találkoztunk kivételekkel :

— Ami műszaki, elektromos dolog, az a férjem feladata lesz. Én igen szeretek a háztartásban dolgozni.

— Szeretném, ha a férjem főzne, én takarítanék és mosnék.

— A munkamegosztást csak részben tudom elképzelni.

— Ha én el tudom látni a házi munkát, akkor a férjem ne szóljon bele.

S végül a negatív példák, melyekkel nem szeretnének találkozni a családi életükben. Erre a kérdésre is sokféle választ kaptunk, ám ha megpróbálnánk „helyezni” a válaszokat, akkor feltétlenül a túlzott szeszesital-fogyasztás vinné el a pálmát. Ugyancsak sokan jelölték meg a következő problémakört:

— Ne járjunk külön utakon.

— A barátnőm anyukáját jutaloméira küldték, de a férje kijelentette, hogy válasszon: vagy az út vagy ő.

— Egymás előtti titkolózás.

— Ne akarja az anyósom a házasság után is egyetlen kisfiának tekinteni a férjem.

— Féltékenység.

— Nem beszélik meg a családi gondokat.

Három leány válasza más irányba mutat:

— Amig a feleség nem keres annyit, mint a férje, addig nincs szava a családban.

— A nő túlságosan magával törődik, öltözködik, szépítkezik, a férje meg lompos és ápolatlan; a férjét minden szeszélyének alárendeli.

— Egy család a szomszédunkban egyáltalán nem beszél a környezetével, nem is tudom elképzelni, hogy tartanak össze a családi életükben.

*

Ök az a korosztály, akikre azt mondjuk, az élet küszöbén állnak. Lányokról lévén szó, azonban még egy fontos állomás közeleg az életükben: a férjhezmenés. De ma még iskolaköpenyben álmodoznak, tervezgetnek . . . Úgy formálják az életükre vonatkozó elképzeléseiket, ahogy szeretnék, ahogy tanulják és ahogy a «nai felnőttektől látják . . .

Török Éva

Pécsi emléktárgyak a Széchenyi téri ajándékboltban

Iparművészek tervezik az emléktárgyakat

Baranyában is pályázatot hirdetnek

Sokszor és sok helyen bírálták már az ajándékboltokban és az idegenforgalmi elárusító- helyeken kapható ízléstelen — és évek óta egyforma — emléktárgyakat. Az eddigi kínálat silány, giccses és többnyire még drága is.

Rövidesen kedvező változás várható. Egy felmérést követően országos pályázatot hirdettek az iparművészek számára, emléktárgyak készítésére. A pályázat célja, hogy esztétikus, mindenki számára hozzáférhető áron, jellegzetes tárgyakkal tölthessék meg az idegenforgalmi helyek ajándékpavilonjait. Ennek a pályázatnak az eredményhirdetésére és az elkészült művek bemutatására a közeljövőben kerül sor, s ekkor minden megye idegenforgalmi hivatala rendelhet már kellő mennyiségű árut, amelyek május—júniusban már az üzletekben lesznek.

Mivel az országos pályázat általános jellegű, a Baranya megyei Tanács és a Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal elhatározta, hogy közvetlenül a budapesti bemutató után, az Iparművészeti Vállalaton keresztül, Baranyában is kiírnak egy helyi pályázatot, melynek célja, hogy az itt élő iparművészek baranyai jellegű tárgyakat készítsenek, ezzel növelve a választékot Ennek az eredménye a III—IV. negyedévben várható.

d. cs.

4

Változnak-e társadalmi szerkezetünk kategóriái?

A tudományos megismerés nélkülözhetetlen eleme a megfelelő fogalmi apparátus. A kategóriák többsége pontos képet is ad a valóságos folyamadókról és jelenségekről. Vannak azonban olyan területek, amelyek változékonyságuk vagy éppen újszerűségük miatt fogalmilag nehezen, vagy nehezebben ragadhatok meg.

A társadalmi jelenségek és folyamatok tudományos megismerésében jóval nehezebben kristályosodnak kategóriáink, mint a természettudományos kutatásban. Ennek az az oka, hogy a társadalmi folyamatok igen gyors változásokkal járhatnak együtt, s előfordul, hogy mire a kutatások eredményei egy-egy jelenségről megszületnek, a társadalmi valóság már új jelenségeket, folyamatokat produkál. Különösen vonatkozik ez a társadalmi szerkezet változására, amely nagy társadalmi átalakulások idején igencsak felgyorsulhat. Négy-öt évtized történetileg általában rövid idő, esetenként azonban — éppen a struktúraváltozások szempontjából — évszázados fejlődést sűríthet a felgyorsult történeti eseményekbe.

A kezdet hármassága

Négy-öt évtizede hazánk gyengén fejlett agrár-ipari ország volt, gazdasági és főleg társadalmi struktúrájában a feudális elemek közel akkora szerepet játszottak, mint a visz- szamaradt, fejletlen polgári tendenciák. A társadalom nagy tömegeit a parasztság alkotta. Ezt a — mondhatjuk — fél-feudális paraszti társadalmat változtatta meg szocialista forradalmunk, s alakította át ipari-agrár jellegűvé, amelyben a legszámosabb osztállyá, s vezető erővé a munkássáq vált. Társadalmunk eközben gyökeresen átformálódott.

A szocialista forradalom győzelme után a munkásosztáfy- parasztság-értelmiség hármassága fejezte ki társadalmunk alapszerkezetét. Ez a fogalmi rendszer az 50-es években jól betöltötte szerepét, hiszen kifejezésre juttatta termelési viszonyaink (a tulajdon-, a munkamegosztási és az elosztási viszonyok) struktúraformáló és meghatározó szerepét, s vilá- gpsan megjelölte azokat a nagy társadalmi egységeket, amelyek társadalmi szerepükben, munkájukban, életmódjukban és a társadalmi tevékenység számos más területén jellegzetesen eltértek egymástól. Az épülő szocialista társadalom szerkezetét ez a hármasság megbízhatóan tükrözte.

Szocialista fejlődésünk három évtizede alatt azonban társadalmi szerkezetünkben további átalakulások, módosulások következtek be. E változások fő tendenciáit az jellemzi, hogy az alapvető osztályok közötti osztáiy-jellegű különbségek jelentős mértékben csökkentek. Nagy társadalmi egységeink termelési viszonyaiban-életmód- jában bizonyos fokú kiegyenlítődés megy végbe, s az osztály-különbségek fennmaradása és újratermelődése helyébe mindinkább az osztályok közeledésének tendenciája lép. E tendenciák mellett a munka- megosztás fejlődésének következtében egyre több átmeneti réteq és csoport alakult ki a társadalmi termelésben, amelyek osztályba sorolása nehéz feladatot ró a társadalomtudományok művelőire. Az osztályok közötti folyamatokkal párhuzamosan megváltozott, vagy módosult alapvető osztályaink belső rétegződése is. E változások következtében hagyományos struktúra-képünk — a munkás- ság-pqrasztság-értelmiség hármassága’— ma már egyre kevésbé képes megfelelő támpontot nyújtani társadalmi szerkezetünk megismerésében, és egyre kevésbé alkalmas arra,

hogy a változások tendenciáit feltárja. Másszóval, a jelentkező új rétegek megragadására hagyományos kategóriáink elégtelenek.

Változások az alapstruktúrában

Jelentős változások következtek be például a munkásság és a parasztság egymáshoz való viszonyában. Napjainkban az aktív keresők túlnyomó többsége (58 százaléka) munkás, o termelőszövetkezeti tagság aránya 14 százalék. Hosszú viták eredményeképpen az állami gazdaságok dolgozóit az utób. bi években már egyértelműen a munkássághoz soroljuk. E besorolás jogosságához nem férhet kétség, az állami tulajdon, az üzemszerű termelés, az állami gazdaságok belső struktúrája elegendő bizonyíték. De hová sorolhatjuk a termelő- szövetkezetek ipari munkát végző dolgozóit, a lakatosokat, a gépjavítókat vagy karbantartókat? A termelőszövetkezetekben dolgozó gépkocsivezetőket miért tekintjük a parasztsághoz tartozóknak és a hasonló gépkocsikon, üzemben dolgozó gépkocsivezetők miért munkások? A kérdéseket tovább folytathatnánk, bár így is látható, hogy hagyományos kategóriáink az új jelenségek értelmezésében csak ellentmondásosan töltik be szerepüket. Mindez főleg a parasztsággal kapcsolatos felfogásunkra vonatkozik. A parasztság ugyanis mint társadalmi kategória, kifejezetten a kisáru. termelő parasztokat jelenti, akik magántulajdonú földjeiken, saját termelési eszközeikkel végezték munkájukat. A tsz-szer- vezések idején a termelőszövetkezetek tagjai még igen sok vonatkozásban a hagyományos parasztsághoz álltak közelebb — a termelési eszközeik hagyományosak voltak, hosszabb volt munkaidejük, bérezésük és szociális helyzetük nagymértékben eltért az ipari dolgozókétól.

Napjainkra azonban gyökeresen megváltozott ez a helyzet.

A rétegződés jelentősége

Gondot okoz osztályaink belső rétegződésének hagyományos felfogása is. A munkásosztályon beül például évtizedek óta megkülönböztetjük egymástól a segéd-, betanított- és

szakmunkások rétegét. Ez a csoportosítás a szakképzettségen alapul, s mint olyan túlságosan leegyszerűsítve fejezi csak ki a rétegkülönbségeket. Nemcsak arról van szó, hogy bizonyos üzemekben alig van különbség betanított munka és szakmunka között, vagy szakmunkás képzettséggel tucatszám végeznek betanított munkát, hanem arról, hoqy a munkásosztály belső rétegződése sokkal színesebbé és differenciáltabbá vált ma már annál a sémánál, amit a segéd-, betanított- és szakmunka egyáltalán kifejezhet. Egyfelől a munkásosztály határain átmeneti helyzetű rétegek képződtek, amelyek mind a parasztság felé, mind pedig az értelmiség — leginkább a műszaki értelmiség — felé közelítik a munkásosztályt (állami gazdaságok dolgozói, mezőgazdaságiipari dolgozók, és technikusok, termelésirányitók stb.). Másfelől pedig új rétegképző ismérvek kerültek előtérbe, amölyek c hagyományosnál esetenként fontosabb rétegeket jelölnek meg.

Szociológiai irodalmunk megbízható képet rajzol társadalmi szerkezetünk várható tendenciáiról. Osztályviszonyainkban - említettem - minden bizonnyal a közeledés folyamata dominál, amely részben az osztályjellegű különbségek csökkenésével, részben pedig az' osztályokon belüli diffeneciálódó fokozódásával jár együtt.

Bohm Antal