Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)
1979-02-17 / 47. szám
6 Dunántúlt napló 1979. február 17., szombat Hasznos javaslatok, észrevételek A lakosság és a tanácsi vezetők közötti párbeszédre lakóterületi várospolitikai fórumokat tartottak' a napokban Pécsett. Czente Gyula tanácselnököt a III. számú lakóterület körzeti népfront bizottságai által rendezett fórumra kisértük el. A Mecseki Ércbányászati Vállalat központi műszaki klubjában mintegy kétszázan vettek részt a beszélgetésen. Tanácsi vezetők párbeszéde választóikkal Egy ilyen eszmecsere nem nélkülözheti azt az alapot, amit a város általános helyzetének ismerete jelenthet. Enélkül ugyanis a kisebb helyi közösségek — adott esetben feltétlenül fontos — problémái irreálisan felnagyítódnának, s látszatra háttérbe szorítanák a nagyobb közösség — jelen esetben a 170 ezer lakosú város — feszítőén komoly gondjait. Más szóval: egy ilyen várospolitikai fórum igen alkalmas arra, hogy pl. egy utca lakossága (vagy akár egy egész városrész) megtalálja a maga helyét a városban, a város üzemeltetésében és fejlesztésében. Milyen is a város helyzete? Ahogy a tanácselnök felvázolta hallgatói előtt: összességében kedvező, hisz ebben a tervidőszakban minden eddiginél nagyobbak a fejlesztési lehetőségek és a város igen megfontoltan határozta meg célkitűzéseit, amelyektől eltérni — ilyen vagy olyan okból — hiba volna. Ezekben az években végre rá kell térnünk a komplex városépítés útjára, azaz a lakásokkal együtt (!) kell megépíteni a kapcsolódó létesítményeket is. Útjukra kell indítani olyan beruházásokat' — mint pl. az új szennyvíztelep, a regionális vízmű, stb. —, amelyek hosszú évtizedekre rendeznek régi, akut pécsi gondokat. Vannak természetesen az egész nyugati városrészt közelebbről érintő kérdések. Az egyik ilyen a lakáshelyzet. Nem titkolt elégedettséggel közölhette a tanácselnök, hogy a város ötödik ötéves lakásépítési tervét időarányosan 11 százalékkal túlteljesítette. Ami pedig ebből a terület legnagyobb vállalatát, a Mecseki Ércbányászati Vállalatot és dolgozóit érinti: a tanács 141 lakás juttatására vállalt kötelességet, ezzel szemben különböző kategóriákban eddig összesen 533 lakást adott az uránbányászoknak. „Ez nem sok — mondta —, bár mégegyszer ennyit adhattunk volna ...” A város ezután is segíti a MéV bányász- és munkáslakásépítési szándékait Patacson, Lvov-Kertváros- ban. Tovább kíván lépni a város a lakásgazdálkodásban: ezért növelte az OTP-nek minőségi cserékre juttatott lakáskeretet, s biztosít több lakást lépcsőzetes cserére az INKÖZ-nek és az UNIBER-nek. Nyugdíjasok házának az építését is tervezi a város: a leendő kisméretű összkomfortos lakásokat azoknak kívánják majd juttatni, akik nagyobb lakásukat a tanács rendelkezésére bocsátják. Régi uránvárosi probléma a lakások fűtésének kétarcúsága. A város tervezi, hogy ha Pécsre ér a földgáz — ez a 80-as évek első felében várható —, akkor a városrész hagyományos fűtési lakásait átállítják gázfűtésre, s akkor kitisztul az égbolt Uránváros fölött. Milyen kérdések foglalkoztatják a város nyugati harmadának lakóit? A peremen — Kovácstelepen, Daindolban, Ma- gyarürögben — élőket elsősorban és leginkább az útviszonyok. Csupán azt, hogy ha már salakozzák az utcát, akkor ne terítsenek el ötször annyi anyagot, mint amennyire ésszerűen szükség van. Persze voltak más panaszok is útügyben, de ez nem is csoda, hiszen intenzív családiház-építési területté lépett elő ez a városrész és sokkal gyorsabban épülnek a házak — s jelentkezik velük együtt az út iránti igény — semmint a város azt saját eszközeiből követni tudná. Többen is úgy vélik, hogy a Szigeti vámnál megszűnt kocsma helyét átvette az Olimpia harmadosztályú részlege. Szükség volt-e erre? — kérdezték. Szó volt a parkoló autókról is. Uránvárosiak részéről aggodalommal, hiszen sokszor a drága pénzért kialakított zöldterületeket teszik tönkre azzal, hogy illegális parkolóhellyé degradálják. A magasház környékén lakók meg éppenséggel a parkolóhely hiányát vetették fel. Aki viszont azt kérdezte: mikor hagyja el a BÉV a magasház tövében lévő felvonulási területét, az előző kérdésre felelt. Ti. éppen ez a terület hívatott arra, hogy a magasházbeliek — és természetesen a környéken élők — parkolási igényét kielégítse. Volt egy kérdés, ami a fórum nagyon sok résztvevőjét elgondolkodtatta. A két évtizedesnél nem sokkal „öregebb" Uránvárost mindenképpen fiatal városrészként tartjuk számon. Fiatalok vették birtokba annak idején, a nagy bölcsődei, óvodai, iskolai zsúfoltság éveken át ennek az igen meggyőző kifejezési formája volt. Ezek az intézmények ma is zsúfoltak. De már többnyire a második generáció gyerekei népesítik be azokat. S ha ezt így végiggondoljuk, a kérdés nem is olyan meglepő. Úgy szólt: nem lehetne-e Uránvárosban létrehozni egy öregek napközi otthonát. A feltett kérdésekre Czente Gyula tanácselnök és munkatársai válaszoltak, illetve a kérdés megvizsgálása után írásban válaszolnak. Hársfai István KOVÁCSOK LESZNEK: Csepelen, a Bajáki Ferenc Szakmunkásképző és Szakközépiskolában kovácsokat is képeznek. „Egy kovács nem kovács” tartják a szakmabeliek, de az iskola három évfolyamán tanuló tíz kovácsjelölt is nagyon kevés. Az iskola korszerű, jól felszerelt tanműhelyében a jelenlegi létszám háromszorosát is tudnák tanítani erre a szép és az iparban még ma is nélkülözhetetlen szakmára. A képen: A kovács-tanműhelyben Az oroszlói primőrtermelő A fehérre mázolt üvegházak az utcára néznek. Az erre tévedő idegen, no meg az orosz- lóiak is meg-megállnak a kerítés előtt és elidőznek Pozsgai Tibor portájánál. Az üvegtáblák alatt négyezer tő szegfű virít immár a második szezonban. Odébb többtucatnyi cserepes dísznövény és faládákban nevelődő paprikapalánták ezerszám. A házigazda két évtizeden át a kereskedő szakmában dolgozott, végül is felhagyott korábbi foglalkozásával és megvalósította gyerekkori vágyót. — Itt a ház mögötti földön anyám konyhakertje mellett nekem is jutott egy kis parcella annak idején. Valamikor mező- gazdasági technikumba készültem, de az anyagiak nem tették lehetővé, hogy gazdász oklevelet szerezzek. Kereskedőtanuló lettem, a közgazdasági technikumot már felnőtt fejjel végeztem el, vegyesbolti eladóként. Valahogy mindig a kertészkedéshez vonzódtam Mikor tíz évRádió mellett*. Mit tanul a gyermek az oviban? Milyen jó, hogy nem vagyok óvodás (jó a fenét), mert teszem fel, ha a szóban forgó pesti „oviban" tölteném napjaimat, minden bizonnyal eltanulnám a tiszteletlenséget a felnőtt személyzettől, akik — eléggé el nem ítélhető módon — tegezik egymást. S félő, hogy egy napon fölpattannék félfenékkel a vezetőnő íróasztalára és megkérdezném tőle: „Mi lesz ma kaja, öreglány?!” Majd a csinos kis dadára rókacsintva és kedélyesen hátbaveregetve megkérném: „Manci I Légy szíves vigyél ki pisilni...!”, s ez a bizalmas hang és viselkedés — amelyet nyilván tőlük tanulnék — eleve előre vetítené romlásnak indult sorsomat... De ennek most elejét vette a szakfelügyelői szigor. Ugyanis felhívta az óvónők, illetve dadák figyelmét arra, hogy tege- zésnek nincs helye az oviban, már úgy értve, hogy egymás között nincs. Erre az egyik dada volt oly bátor és beírt a rádiónak, onnét kiment a riporternő a helyszínié, hogy megérdeklődje, miért baj az, ha az óvónők és a dadák baráti viszonyban vannak. „Amikor a szakfelügyelőnő kijött hozzánk — meséli a dada — hozzám fordult: most mondja el mi a panasz, különben úgy is az lesz, amit én akarok.., Ekkor megmondtam a véleményemet erről az egészről. Évek óta itt dolgozom, jól összeszokott a kollektívánk, én 34 éves vagyok, az óvónők egyike-másika huszonvalahány éves. Miért ne tegeződjünk? Én a múlt rendszerben nem éltem, csak hallottam a „rang- kórságról”. — Hát nem is tudom, hova legyek a csodálkozástól . ..” A szakfelügyelőnő hajthatatlan: akinek nem tetszik, az mehet. A dadák, már a „pozíciójuk miatt sem tegeződhetnek az óvónőkkel...” Ahogy hallgatom ezt a műsort, már előre dörzsöltem a kezem: na majd a riporternő most felkeresi a szakfelügyelőnőt is — gondoltam én — hadd nyilatkozzon.ő is. Nem nyilatkozott, Áthárította ezt a jogot az osztályvezetőre. A riporternő még egy találkozóra hívta meg az érintett feleket, de a szakfelügyelőnő ezután sem jelent meg az óvodában. Az osztály- vezető azonban készen állt a nyilatkozatra. Tehát: nem helyes, ha az óvoda személyzete tegező viszonyban áll egymással. Mert nem lesz tekintélyük a gyerekek előtt, holott már most rá kell őket nevelni a felnőttek iránti tiszteletre és ez a tudat majd végigkíséri őket egész gyermekkorukon. Ez egy nevelési módszer, amelyen nem szabad változtatni. Ennyi az egész. A szakfelügyelőnő — úgye — megmondta, úgyis az lesz, amit ő akar. Az lett. Arra sem adott alkalmat, hogy mint „másik fél” meghallgattason. Ezt tette ő — magasabb pozíciójából. A dadák pozíciója kevésbé rangos, annyira, hogy a kialakult barátság ellenére — sincs jo- „guk tegezni az óvónéniket. Hát, nem is tudom mit mondjak. Sajnos, nem emlékszem ró, hogy a drága Dia néni tegezte-e előttünk óvónő társait, vagy éppen a dadákat. Arra már inkább, hogy tanítóink, később tanáraink bizony pertuban voltak egymással, legföljebb az igazgatóval nem, de hót ez azt hiszem nem is lényeges. Hogy mi ebből kifolyólag — később - tiszteletlenül viselked- tünk-e a felnőttekkel, arra sem emlékszem. Ha igen, csak úgy és annyira, mint maguk a felnőttek saját gyermekkorukban. Sorsunk, pályánk, sikereink és sikertelenségeink semmiképpen sem attól függött, hogy Dia óvónéni és Mici óvónéni ittak-e pertut valaha vagy sem. Rab Ferenc vei ezelőtt hazaköltöztem Kis- mányokról, gazdálkodni kezdtem. Az első esztendőben lucernát termett az alig több mint százhetven négyzetméteres kert, majd szőlőlugast telepítettem, később melegágyak kerültek a szőlő helyére: palántát neveltem, zöldséget termeltem, két éve pedig szegfűvel, továbbá palántaneveléssel foglalkozom. Tavaly tavasszal még fólia feszült a melegágyak fölé, most pedig központi fűtéses üvegház biztosít ideális klímát a növényeinek. Sokba került minden bizonnyal. — Amit itt lát, minden családi összefogással valósult meg. Jó két hónap alatt állítottunk fel a vázat, formáltuk át a parcellákat. Sokszor még este tizenegy órakor is a virágok között voltam. Most, a téli szezonban kevesebb a munka, egyedül is elgyőzőm, később viszont elkel a családtagok segítsége is. Pozsgai Tibort nem csupán a falubeliek ismerik. A környéken alig néhányon foglalkoznak palántaneveléssel, hozzá járnak Komlóról de még Pécsről is. — Miért a palántaneveléssel foglalkozik inkább? — Azzal, hogy palántával ellátom a környéket, legalább annyit teszek, mintha húsz mázsa paradicsomot termelnék. Idén legalább ötvenezer szál paradicsom, illetve paprikapalántát termelek: március közepétől két fóliasátor alá Uktetek paradicsom- és paprikapalántát Emellett cseresznyepaprikát is termelek majd. Egyébként annak, hogy kevesen fóliáznak a környéken, egyszerű oka van. Évek óta gondot jelent a szezonban, a paradicsom és paprika értékesítése. Ha az értékesítési biztonsággal nem lesz probléma, azt hiszem megváltozik a helyzet. Persze velem is előfordult már, hogy elszámítottam magam. Néhány évvel ezelőtt a ház mögötti területen fél holdnyi fokhagymát termeltem arra gondolva: az előző évben jó ára volt. Végül is csak úgy tudtam eladni a húsiparnak kilónként tizenkét forintért, hogy megtisztítottam. De hát a kockázatot vállalni kell. S. Gy. Szomorú statisztika Tűzesetek! A Baranya megyei Tüzol- tóparancsnokság januári összesítése: megyénkben 43 tűzeset következett be, egy személy meghalt, kettő megsebesült, a lángok negyedmillió forint értéket pusztítottak el. A fűtési szezonban az olalykályhatüzek vezetnek, 11 égett el begyújtva a szobák berendezéseit. Az olaj- kályhatűzek felét műszaki meghibásodás okozta, épp ezért nem árt megszívlelni a tűzoltóság tanácsát: ha már begyújtottunk, ne hagyjuk soha- felügyelet nélkül. Komlón műszaki hiba miatt keletkezett lakástűz, a kár 15 ezer forint. Pécsett az Ifjúság útján házilag készített, adagoló nélküli olajkályha (!) gyulladt ki, habár nem okozott nagy kárt, a használója elgondolkodhat, a szabálysértési feljelentés alapján kifizetendő birságból talán egy üzembiztos gyári olajkályhát is vehetett volna. Január végén Mágocson a tsz olajkazánjának karbantartását elmulasztották, a tönkrement olajszállító csőből kifolyó olaj begyulladt, az anyagi kár meghaladta a 120 ezer forintot. A hősugárzó is tűzveszélyes magára hagyva és főleg gyúlékony anyag közelében, ezt 2 eset is bizonyítja. Pécsett a hősugárzót legnagyobb fokozatra állítva mentek el otthonról a lakók. Jól „befűtött” szobába értek haza, a teljes berendezés elégett, 30 ezer forint értékű berendezésük bánja a szórakozottságukat. Vasason 5 ezer forint értéket semmisítettek meg a lángok: a hősugárzó közelében éghető anyag volt Menet közben gyulladt ki egy Wartburg és egy Renault személygépkocsi, mindkettő meghibásodott üzemanyagvezeték miatt. A kifolyó benzin a forró kipufogón lobbant lángra. Mindkettőt más autósok kézi tűzoltókészülékével oltották el. Érdemes ilyen berendezést is beszerezni. Az első fokú tűzvédelmi hatóságok 8 személy ellen tettek szabálysértési feljelentést mulasztásuk, nemtörődömségük miatt. M. L.
