Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)
1979-02-15 / 45. szám
6 Dunántúli napin 1979. február 15., csütörtök Olvasni, tanulni, gondolkodni Fakultáció előtt a pécsi gimnáziumokban Kiknek a jelentkezését várják? Új gimnáziumi tanterv lép életbe ez év szeptemberében, az idei elsős gimnazisták tehát már az új rend szerint tanulnak. Amikor a harmadik osztályba lépnek, szabadon és kötelezően választott elméleti, illetve gyakorlati tantárgyak keretében készülhetnek fel az érettségi utáni továbbtanulásra vagy a munkába állásra. Két szakma Pécsi iskolákban próbáltunk képet nyerni arról, hogyan készülnek a megváltozott feladatokra. Első útunk a Dobó utcai gimnáziumba vezetett, hiszen nekik vannak mór előzetes tapasztalataik a fakultatív, azaz szabadon választható tantárgyak oktatásáról. Az érettségi utáni munkába állásra készíti fel a tanulókat a két évvel ezelőtt indult gyors- és gépírás szak. Két éve jelentkezhettek erre először az akkori harmadikosok. Azóta végzett már az első csoport, sőt egy országos első helyezett is kikerült az iskolából, a gimnáziumok gépíró versenyén. A gyors- és gépíróosztály 27 tanulójából 20 tett sikeres vizsgát és érettségit, utána pedig sikerült elhelyezkedniük valamilyen adminisztratív munkakörben. (A tájékoztatás kedvéért hozzátesszük, hogy hárman nem jelentkeztek vizsgára, négy lánynak pedig nem sikerült a záróvizsga.) Oktatnak egy másik szakmát is a Dobó utcai gimnáziumban, igaz, ezt nem fakultatív jelleggel, de a fakultáció számára is sok tanulsággal. Hivatásos gépkocsivezetői szakmát szerezhet az érettségi mellé az a fiatal, aki elsős korában ebbe az osztályba jelentkezik. Idén a második évfolyam végez közülük, elhelyezkedési gondjaik nekik sincsenek. A fakultációs gimnáziumok számára elsősorban talán az szolgálhat tanulságul, ahogyan a szaktantermeket kialakították a nemrég indult iskolában. Tény, hogy az új képzés, egy-egy fakultáció bevezetése igen pénzigényes: az egyik szaktanteremben 30 darab 5 ezer forintos írógép, ezenkívül mindegyikhez íróasztal, valamint magnó, szemléltetőanyag segíti az oktatást. A gépkocsivezetés oktatásához külöe. helyiséget emelt az iskola szülők, tanulók, az ATI segítségévei, saját kivitelezésben, mintegy 100 ezer forintos értékben. Nem csekély a Pécs városi Tanács V. B. művelődésügyi osztályától kapott támogatás sem, mégis sok még a beszerezni való a fiatal iskolában. Fiszter Gyuláné igazgató és a szakmát oktató tanárok biztatónak látják az eddigi tapasztalatokat. Mire általánossá válik a fakultációs rendszer, úgy számítják, hogy már válogatni is tudnak a jelentkezők közül, s ezzel emelhetik a tanítás színvonalát is. Megteremtik a feltételeket A Dobó utcai a város legfiatalabb gimnáziuma, a Nagy Lajos Gimnázium a legpatinásabb. Dohai József, aki két évtizede igazgatja az iskolát, nem a tárgyi, személyi feltételekben látja a legfontosabb problémát. Igaz, a Nagy Lajos Gimnázium tagozatai jó alapot biztosítanak a fakultációs rendszer bevezetéséhez. Az iskola igazgatója szerint a szükséges további eszközök, a szaktantermek felszerelései három költségvetési év alatt beszerezhetők, hacsak ez alatt szükségessé nem válik az épület felújítása, ami már hosz- szú ideje esedékes. Ezek a Nagy Lajos Gimnáziumban belátható időn belül végrehajtható, megoldható feladatok. Egészen más a helyzet Dobai József véleménye szerint az emberek, tanárok, diákok, szülők szemléletével. Ma már nem adhatja be a gimnáziumba a szülő a gyerekét úgy, hogy „a fiúból pedig orvos lesz”. Ez egyáltalán nem biztos egy tizennégy éves gyereknél. A gimnáziumba iratkozók olvasni, tanulni, gondolkodni, vitatkozni szerető gyerekek kell hogy legyenek, akik az osztályközösségben eltöltött első két esztendő után eldöntik — társaik, a közösség, a tanáraik és persze a szüleik segítségével, hogy milyen pálya, milyen tárgyak felé szeretnének irányt venni. Olyanok, akik a gimnáziumi négy évet nem a „majd csak kihúzom valahogy érettségiig, és aztán jelentkezem valahová” — jelszó jegyében lézengik végig, hanem keresve, kutatva, önmagukat és a tantárgyakat megismerve, tájékozódva mérik fel azt, hogy mire képesek, mire vállalkozhatnak az életben. Gállos Orsolya Kezdeti lepesek... A film demokratizmusa Ha röviden kejSnee mezni az évet, a filmfelújítások esztendejének nevezhetnénk: közel tíz, korábban már forgalmazott filmet fognak játszani ismét a mozik, többségükben ma már klasszikusnak számító alkotásokat. Dicséretes törekvése filmforgalmazásunknak, hogy újabb korosztályoknak ad lehetőséget megismerésükre. Lehet, lesz majd olyan idő, amikor a könyvtárakhoz hasonlatosan filmtárak működnek kisebb helyeken is, sőt videokazettákon ki-ki beszerezheti az őt érdeklő műveket házi filmtárába. Lehet, addiq viszont be kell érnünk a mozik, a filmklubok, a televízió esetleges újbóli bemutatóival. Pedig a film, előállításának módja miatt legalább olyan demokratikus, mint a könyv: tetszés szerinti számban készíthetők kópiák, s mindenhol levetíthetők, ahol gép és egy fehér falfelület van. Levetíthetők lennének, ám a jogdíjak oly szövevényesek, hogy gyakorlatilag ma még le- Heteden, hogy Magyarországon (sőt bármely országban) a filmművészet jelentős alkotásai tetszés szerint elérhetők legyenek. Képzeljük el, ha például a könyvesboltban csak azzal a feltétellel vásárolhatná meg valaki mondjuk Az öreg halász és a tengert, ha öt év múlva elégeti, összetépi a kötetet. A filmeknél ez a helyzet: a nemzeti forgalmazó vállalatoknak ugyanis a forgalmazási idő letelte után fizikailag meg kell semmisíteni' a külföldről vásárolt kópiákat. Ha évek múltán újra műsorra kívánják tűzni az adott filmet, ismét meg kell fizetni a vetíthetőség jogát — meghatározott időre. Hasonló a helyzet, a szűkebb közönséget szolgáló filmklubok, filmmúzeumok ellátottságánál is. (A Filmtudományi Intézetnek például az is súlyos tízezresekbe került, hogy egy neves magyar rendező, két, külföldön forgatott filmjének egy-egy kópiája meglegyen az archívumban, de csak ott — a házból ugyanis nem vihetők ki e filmek. így szól a szerződés.) S, hogy nemzeti jövedelmünk csak meghatározott hányadát fordíthatjuk filmek, vetítési jogok vásárlására, örvendetes, hogy ezen belül emelkedik azon rész aránya, amelyet az olyan filmek jelentenek az idén, mint Antonioni Az éjszaka, Polanski Macbeth, Forman Fekete Péter és Egy szöszi szerelme, Cassavetes New York árnyai című alkotásai. A könyvpéldánál maradva: míg egy Magyarországon megjelenő könyv gyakorlatilag a legkisebb településen is megvásárolható, a hazánkban lévő film nem érhető el mindenhol. A budapesti Filmmúzeumban játszott filmeken degeszre kereshetik magukat a körúti jegyüzérek, s a vetítésre bárki betévedhet. Ugyanaz a film egy távoli kisközségben élő filmbarát számára elérhetetlen, még akkor is, ha netán a filmklubok is kikölcsönözhetik azt a művet. Ha kikölcsönözhetik egyáltalában. Megyei városi jogú helységben működő filmklub nem kapta meq például Bunuel két jelentős alkotását, pedig azokat a Filmmúzeum játszotta. (A „magányos-óriás” Bunueltől viszont törleszt a MOKÉP: három filmjét. A burzsoázia diszkrét báját, A szabadság fantomját és A vágy titokzatos tárgyát tűzi a közeljövőben műsorára.) S n0m szóltunk még a film demokratizmusát gátló tárgyi feltételekről, a bemutató mozik és a kis utánjátszók közötti technikai, kényelmi különbségekről. Pedig hát nem mindegy, hogy mondjuk a Foglalkozása: riporter című filmet a Petőfi moziban, vagy egy düledező, móló vakolaté, hideg helyiségben nézi meg valaki — ráadásul keskeny változatban és fekete-fehérben. Filmügyben, a filmbarátok igényeinek kielégítésében rajtunk kívül álló okok gátolnak főképp. De nem kevés a kihasználatlan lehetőség sem. Új mozi nem épülhet mindenhol egyhamar, de a meglévők romlása megakadályozható, a vetítési körülmények javítása elérhető — gyakran még pénz hiányában is. A filmeket forgalmazó vállalatok, a helyi tanácsok a népművelők és a filmbarátok népes tábora sokat tehetnek, hogy a film műfajának demokratizmusa is szélesedjék, gazdagodjék. B. L. Mostohagyerekek? A levelező oktatás gondjai a Tanárképző Főiskolán L evelező hallgatók vizsgáznak beszédművelésből. Tulajdonképpen nem is vizsga ez, gyakorlati jegyet kapnak rá az utolsó konzultáción. A vizsgáztató — szomszédos megyeszékhely gimnáziumának igazgatója — irodalmi szöveggyűjteményt tesz a hallgatók elé, akik a megjelölt részt egyenként olvasni kezdik. — Sziszegnek az s-betűi. Négyes . . . Rosszul veszi a levegőt. A hasi légzésről még nem hallott? Négyes... — osztogatja a jegyeket a konzultáció vezetője. A hallgatók többsége túl van már a harmincon. Kiegészítő szakosok lévén feltételezhető, hogy mint tanítók, legalább egy tucat évfolyamot megtanítottak már a betűvetésre, nyelvtanra. S azok közül is, akik nem pedagógusok, ugyancsak sokan foglalkoznak emberekkel, felelős beosztásban. Valamilyen okból szükségük volt a tanári diplomára, hát jelentkeztek a Pécsi Tanárképző Főiskola levelező tagozatára. * Kezemben a Felsőoktatási Szemle tavaly októberi száma. Dr. Nemes István pécsi főiskolai tanár cikkét hozza a magyar szakos leve- lezős hallgatók képzésének problémáiról. A szerző a negatív jelenségek között sorolja fel többek között azt, hogy a levelezősök csak éppen belenéznek a kötelező olvasmányokba, közhelyeket, primitív általánosításokat mondanak írókról, nem ismerik az irodalomelméleti és stilisztikai fogalmakat, nincsenek történeti, irodalom- történeti ismereteik stb. Más szakokon, más oktatók arról panaszkodnak, hogy a vizsgaszintet néha általános iskolai nívóra kell leszállítani, s még az alapfokú oktatás anyagából is megbuknak néhányon. Magam láttam egyszer a vonaton levelezés vizsgára utazó lányt, aki félretette a jegyzetet, s inkább a középiskolás tankönyvet bújta, mondván, hogy azt hamarabb végig tudja olvasni. Az idei tanév első félévében kiegészítő szakosok közül többen egész más anyagból készültek, mint kellett volna. Igaz, ebben a tanulmányi osztály is erősen ludas, mert ismételt kérésre sem küldött megfelelő tájékoztatót, a tanszék pedig olyan tankönyvet jelölt meg vizsgaanyagnak, amely még meg sem jelent. * A főiskolán jelenleg 1200 levelező tagozatos hallgató tanul. Lényegesen kevesebb, mint évekkel ezelőtt, amikor 2000 fölött volt a számuk. Nagyobb részük kétszakos. Az ő tanulmányi idejük négy év, szemben a kiegészítő szakosokéval, akik meglévő diplomájuk mellé szerzik meg a tanári oklevelet, de csak egy szakon. A levelezés hallgatókat egyetlen magyar felsőoktatási intézményben sem tekintik egyenrangúnak a nappali tagozatosokkal. Egyenjogúságukról is csak névleg lehet beszélni. Az irántuk táplált ellenérzés leggyakoribb oka a sajrtos általánosnak mondható felkészületlenségük. A levelezésüket emlegetvén minden oktotó legyintéssel fejezi be a mondókáját. De mi lehet az oka a nappali és a levelező oktatás között tapasztalható nagy színvonalbeli különbségnek? A válaszért nem kell mesz- szire menni. A nappalis hallgatók folyamatosan részt vesznek az alma mater életében, szinte kényszerítve vannak a tanulásra. Könyvtár, laboratórium, szakkolégium, megannyi konzultációs lehetőség biztosítja felkészülésüket. Ezzel szemben a levelezősök többnyire családos emberek, munka mellett tanulnak, sokszor a legelemibb kultúrálódási lehetőségért is kilométereket kell utazniuk. A félévenkénti 3—4 konzultáció jelenti az egyetlen kapcsolatot az intézménnyel. Ha megtartják. A tavalyi félévben akadt olyan szak, ahol az első konzultációt december végén, a szigorlat előtt két héttel tartották meg, s a konzulens a hallgatóktól kérdezte meg, mi a tananyag. A konzultációk általában nem a főiskolán, hanem dunántúli megyeszékhelyeken, úgynevezett konzultációs központokban zajlanak le. A foglalkozások rendszeressége, színvonala között hihetetlen különbségek vannak. Bár a főiskola vezetése törekszik arra, hogy minden levelezős a lakóhelyéhez legközelebb eső központba kerüljön, mégis előfordul, hogy soproniak Pécsre, pécsiek Székesfehérvárra járnak konzultálni. Az idén — hála a létszámcsökkentésnek — már lehetőség nyílott arra, hogy az elsőévesek a főiskolán konzultáljanak. Jövőre bekapcsolódik a következő évfolyam is, s ha a jelenlegi 150 fős felvételi létszám maród, három év múlva meg lehet szüntetni a. széttagolt konzultációs rendszert. Ezzel együtt azonban feltétlenül rendezni kell bizonyos anyagi kérdéseket. Jelenleg a főiskolai oktatók munkaköri kötelezettségüknek tesznek eleget, amikor a nappali • tagozatosok létszámát megközelítő levelezős-tömeggel foglalkoznak. Ezért külön juttatást a lequtóbbi időkig nem kaptak. Ezzel szemben a konzultációs központok tanárai nem kevés honoráriumot vesznek föl ugyanezért, vagy kevésbé színvonalas munká- - ért. Két év óta részesülnek egy összegben átadott, differenciált juttatásban a PTF tanárai a levelezős oktatásért, de korántsem olyan mértékben, hogy az ösztönző is lenne. M i tehát a jövő útja? Feltétlenül a létszámcsökkentés, a főiskola teherbíró képességének határáig. (A megyei tanácsoknak a csökkentés ellen szóló reális érveiről most ne beszéljünk.) A konzultációkat be kell vinni a főiskolára, s meg kell teremteni az oktatók anyagi érdekeltségét is. A legnagyobb, és leghatásosabb lépés azonban azoknak az oktatási módszereknek a 'Széles körű és rendszeres alkalmazása volna, amelyeket a levelező oktatás segítésére kísérleti jelleggel létrehozott Távoktatási és Módszertani Kabinet dolgozott ki. E módszerek eredményessége már most, a kísérlet alatt bebizonyosodott, kérdés, zöld utat kapnak-e továbbra is az oktatásban. Havasi János
