Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)

1979-02-13 / 43. szám

Dunántúli napló 1979. február 13.. kedd 11 munkaügyi viták tapasztalatai Évente 50—60 ezer munkaügyi vita „járja meg" a vállalati munkaügyi döntőbizottságokat a határozataik megtámadásá­val indított munkaügyi perek száma pedig több mint 15 ezer. Az utóbbi három esztendőben a döntőbizottsági határozatok több mint egynegyede ellen in­dítottak keresetet a dolgozók vagy a munkáltatók — hangzott el a Legfelsőbb Bíróság hétfői teljes ülésén. Ezúttal másodszor került — Szakács Ödön elnök­letével — a testület elé a mun­kaügyi kollégium hároméves munkájáról szóló beszámoló. Nagy Zoltán elnökhelyettes, a kollégium vezetője vázolta a munkaügyi viták, a társadalom- biztosítási ügyek, a szövetkeze­ti tagsági viták tapasztalatait és a bíróságok elvi irányításá­nak eredményeit. A tapasztala­tok szerint a munkaügyi viták sajátos fórumrendszerében a helyi körülményeket jól ismerő, s ezért a qyors döntésekre leg­alkalmasabb szerv a vállalati munkaügyi döntőbizottság. A legfőbb bírói fórum munkaügyi kollégiuma az utóbbi három év­ben 40 kollégiumi állásfoglalást hozott, s 255 irányt mutató ha­tározatot tett közzé a hivatalos folyóiratban. Az itt tevékenykedő bíráknak nem kevés terhet jelent, hogy évente átlagosan 210 panasz- szal foglalkoznak. Az eltelt idő­szakban a kollégiumhoz 3640 törvényességi panasz érkezett. A megelőző három esztendőben benyújtott 2572-vel szemben. Emelkedett a törvényességi óvá­sok száma is: 1976—78 között 650-et nyújtottak be. A tavaly benyújtott óvások 60 százalé­ka szólt a dolgozó és mint­egy 40 százaléka a vállalat ja­vára. A „legnagyobb vihart" a fel­mondási perek váltják ki. Sok baj van a felmondások indok­lásával kapcsolatban. A bíró­ságok egyértelműen elvetik a t6rtalmatlan, közhelyszerű indok alapján közölt felmondást Ha­tározatban mondták ki: nem lehet felmondási ok az, ha a dolgozó többször beteg volt, s ezért huzamos ideig nem tu­dott munkát végezni. Az viszont már vétkes kötelességszegés le­het, ha indokolatlanul késleke­dik ezt munkahelye tudomásá­ra hozni. Akadt néhány vállalat, amely „visszaélt" a felmondás jogá­val, például úgy, hogy az igaz bírálat elfojtásának egyik esz­közét látta benne. Ilyen esetek­ben a bíróság természetesen a dolgozó mellé áll. A fegyelmi ügyekkel kapcso­latos tapasztalatok alapján megállapítható: jócskán van mit javítani a munkafegyelmen, Ti­pikus vétségek napjainkban is az igazolatlan mulasztások, a munkaidő alatti idogálás és a társadalmi tulajdon megkárosí­tása. Népművelési gyakorlaton Diákok ismerkednek a falusi művelődési házak, iskolák életével Tíz nap nem nagy idő: eny- nyit töltenek téli népművelési gyakorlaton azoknak a felső- oktatási intézményeknek a hall­gatói, amelyekben szervezett közművelődési alapképzés fo­lyik. Ilyenkor, februárban két- három hallgató érkezik egy- egy községbe, végigjárják a művelődési házat, iskolát, klu­bokat, s távozásuk utón meg­írják tapasztalataikat a Nép­művelési Intézetnek, amely az egész gyakorlatot irányítja. A tájékozódási szempontokat tar­talmazó füzetecske már a ke­Csendes hétfő a pécsi vágóhídon Már pácolják a húsvéti sonkát A lecsókolbász karikákra görbülve csúszik a síkos aszta­lon. Róth Lászlóné egyik keze a folyamatosan töltő masinán, a másik a belet simítja, amiben hihetetlen gyorsasággal tör utat a töltelék-kígyó. Ki tudja, hányadik méternél tart? Még ő sem, pedig jó pár esztendeje végzi ezt a munkát. De nem is a hosszúság számít — azt amúgy sem mérik —, hanem a mennyiség. Egy nap alatt 48 mázsa — ennyit kell ebből be­tölteni. Csendes hétfői nap a pécsi vágóhídon. Csendes azért, mert ilyenkor, az év elején még nyo­mai vannak a hűtőszekrények­ben, éléskamrákban a téli disz­nóölésnek, a húskészítmények iránti igény is alaposan csök­ken — így hát a Baranya me­gyei Állatforgalmi és Húsipari sem dolgozik most'teljes gőz­zel. Hogy hány állatot dolgoznak fel naponta, azt a kéthetenként összeülő Országos Húselosztó Operatív Bizottság által megál­lapított országos keret dönti el, amelyet a megyei tanács bont le Baranyára. A kereskedelem­től egy hétre előre boltonként, termékenként, napi bontásban futnak be minden pénteken a rendelések, a kereten belül ezek alapján programozzák a napi gyártást. Tegnap például 900 sertést és 80 szarvasmarhát ért utói a vég a vágóhídon, s ez a szám a hét végére eléri az 5000-et, illetve a 450-et. Az ötezerből 2100-at Budapest el­látására küldenek fel, 2500-at pedig Baranya hús- és hentes­áru-éhségének csillapítására, közfogyasztásra szánnak. Ezen a hétfőn 135 mázsa hentesáru készült a pécsi vágó­hídon. Ez a mennyiség 43 féle szalámiból, felvágottból áll össze, ennyit rendeltek az üzle­tek keddre. Van ebben párizsi, debreceni, virsli, olasz felvá­gott, és még egy, s más. Közü­lük az úgynevezett vörös árukat keresik a vevők legjobban a boltokban. Ide tartozik a krino- lin, a virsli, a szafaládé és a párizsi. Ezek tehát mindig vá­sárlóra lelnek, másokat viszont — mint például somlói, lengyel felvágottat, májsajtot — alig vesznek, így ahogy ezt dr. Fran- csics Ferenc igazgatóhelyettes elmondotta: gondolkodnak e termékek gyártásának leállítá­sán. Helyettük egyelőre nem várható újfajta húskészítmény. Felsorolni is nehéz, mennyi tortúrán esik ót a sertés, a szarvasmarha, amíg kolbász, disznósajt, szalámi és más ké­szül belőle. Ezen a héten 1835 mázsányi kerül húskészítmény és tőkehús formájában Bara­nya nyolcszáz üzletébe. Amit ma feldolgoznak, az legkésőbb 36 órán belül kerül a boltokba, s onnan a vásárlók asztalára. Nap mint nap kígyózik a kol­bász, a virsli, újabb ínyencfala­tok kerülnek a hűtőkbe a pécsi vágóhídon, ahol már javában folynak a húsvéti előkészületek: a sonkákhoz és egyéb árukhoz szükséges húsok pácolása is megkezdődött. Hogy ezekből a húsvétkor szokásos harapniva- lókból se hiányozzon semmi az ünnepi terítéken. H. L. Az alkohol növeli az „önér­zetet”, virtuskodó kedvet. Az ócsárdi kultúrház 1978. október 22-i búcsúbálján az „önérzeté­ben” sértett Kis József 20 éves ócsárdi — egyébként büntetlen előéletű — fiatalember végül is egy 14,5 centi pengehosszúsá­gú szúrókéssel vett elégtételt a vele egykorú Domián Andráson, mert őt megverte. Domián éle­tét csak a gyors orvosi beavat­kozás mentetteVneg. Egyébként Kis közepes, Domián enyhén alkoholos befolyásoltság- alatt állt. Az egyik zeneszünetben Do- mión beszélgetett Nikolics Jó­zseffel. Kis József félreértette ezt a beszélgetést, lökdösődés­nek vélte. Félrehívta Nikolicsot és arcul ütötte. Erre Domián vá­laszolt ütéssel, többször úgy ar­cul ütötte Kis Józsefet, hogy el­eredt az orra vére. Többen köz­beléptek, megakadályozva a további verekedést. Kis József Késelés az ócsárdi búcsú-bálon bosszút forralt. Az éjféli zene­szünetben Domián a vétlen Nagy Imre garéi lakosra tá­mad: miért balhézol? Az, mire szóhoz jutott volna a megle­petéstől, már kapott is az arcá­ba Domiántól- ököllel és te­nyérrel. Éjfél után Kis József úgy döntött, hogy elégtételt vesz, hazament és a már emlí­tett késsel tért vissza. Domiánl „kihívta" a teremből. Puszta kézzel verekedtek, aztán Kis egy jól irányzott mozdulattal hasba szúrta Domiánt. A Pécsi Megyei Bíróság bün­tetőtanácsa a múlt héten ho­zott ítéletet az összeférhetetlen fiatalok ügyében. Kis Józsefet emberölés bűntettének kísérle­tében mondták ki bűnösnek, ezért öt év és hat hónapi, szi­gorított börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélték. Do­mián Gábort folytatólagosan és visszaesőként elkövetett ga­rázdaságban találták bűnös­nek, amiért egy év tíz hónapi szigorított börtönben letölten­dő szabadságvesztésre ítélték. Az ügyész az ítéletet tudomá­sul vette, míg a vádlottak és védőik az ítélet ellen fellebbe­zéssel éltek. Az ítélet nem jog­erős. Murányi Becsülettel teljesítették kötelességüket Leszerelő katonák búcsúztatása A szabócentik rovátkái el­fogytak, az utolsó napot jelen­tő utolsó centi lapul a zsebek­ben. Kitelt a két év. Két alaku­latnál búcsúztatták a leszerelő sorállományú katonákat tegnap délelőtt. Még utoljára felsora­koztak, szemben a parancsno­kaikkal, a technikával, a kato­nai helytállást és becsületet jel­képező csapatzászlóval. Mögöt­tük két év katonás fegyelme, gyakorlatai, a népgazdasági munka általuk megtermelt mil­liói. Fizikailag megerősödtek, megkomolyodtak. Ma hajnaltól már nem. a keki színű egyen­ruha, a surranó, hanem a civil ruházat feszül rajtuk. A Bajcsy-Zsilinszky Endre lak­tanyában a májusi és a de­cemberi éleslövészettel egybe­kötött harcászati gyakorlattal — mindkettőt jó eredménnyel haj­tották végre — a hátuk mögött a búcsúzás perceit élik át a le-, szerelők. A kitüntető címek után járó jutalomszabadságot is le- töltötték, a vállalatok, a mun­kahelyek is megkapták az élen­járó katonafiaik helytállását tanúsító díszes okleveleket. A felsorakozott leszerelőket Kása Imre ezredes a magsabb egy­ség, Gál György ezredes az egység parancsnoksága, míg Németh Csaba a KISZ Baranya megyei Bizottsága nevében kö­szöntötte és búcsúztatta. A jól végzett munkájuk elis­meréseképpen felolvasták a ki­tüntetéseket, előléptetéseket is­mertető parancsokat: sokukat előléptették, a Magyar Nép­hadsereg Kiváló Katona kitün­tető címet harmadízben hár­man, másodszor és először több tucatnyian kapták meg, az Egység élenjáró katonája cí­met több mint kétszázan — kö­zülük tizenhatan harmadszor — érdemelték ki; tisztek, tiszthe­lyettesek és sorállományúak kaptak pénzjutalmat. Hármukat nagy megtiszteltetés ért a le­szerelés napján: Mikó István, Csepregi István és Illés György a sorállományú katonáinkat kép­viselte a tavalyi kubai VIT-en — harmadszor nyerték el a Ma­gyar Néphadsereg Kiváló Ka­tonája címet, ugyanakkor át­vehették a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatát. Be­csülettel leszolgált katonaidejük harmadik nagy meglepetése, hogy mindhármójukat őrmester­ré léptették elő. A Petőfi Sándor alakulatnál Miski Béla ezredes^ a parancs­nokság, Adamov László a KISZ Pécs városi bizottsága nevében búcsúzott a leszerelőktől. A néphadseregben folyó szocialis­ta versenymozgalom értékelését követően jutalmazták, kitüntet­ték a legeredményesebb kato­nákat. A Magyar Néphadsereg Kiváló katonája címet száznál is többen — köztük tizenhatan már harmadszor —, az Egység élenjáró katonája címet majd háromszázan vették át, közülük harmincnyolcon már harmad­szor. Törzsőrmesterré és őr­mesterré tizenheten, míg sza­kaszvezetővé, tizedessé és őrve­zetővé félszázün léptek elő. A kiváló és élenjáró alegységek parancsnokai is átvették az ok­levelet, zászlót és a pénzjutal­mat. A Haza Szolgálatáért Ér­demérem bronz fokozatát: Ba­logh Imre, Nagy János, Kari Já­nos,* Majkó Tivadar, Resszer László, Schneider József és Pfeil József vették ót, akik kö­zül sokan többszörös kiváló ka­tona címet is kaptak, vagy elő­léptetésben részesültek. A me­zőgazdasági munkák segítésé­ben szerzett érdemeik elismeré­seképpen huszonnégy tiszt, tiszt- helyettes és sorállományú kapta meg a mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter dicsérő ok­levelét. M. L. zükben, eligazításuk is meg­történt. A falura induló cso­portok tegnap délelőtt talál­koztak a pécsi Kossuth Klub­moziban. Két filmet néztek meg Baranyáról, majd Li- penszky István, a Megyei Ta­nács közművelődési főelőadó­ja útjukra bocsátotta őket A dél-dunántúli megyék fal­vaiba összesen hatvan diákot várnak. Közülük harmincon o Pécsi Tanárképző Főiskoláról kerülnek ki, húszán az orvos- tudományi egyetem hallgatói. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem tíz, a Szegedi József Attila Tudományegyetem öt diákjával képviselteti magát. Baranya öt községébe — Pécs- váradra, Sellyére, Mozsgóra, Hidasra és Dunaszekcsőre — pontosan egytucatnyian men­nek. — Sajnos nem mindig sike­rül úgy intézni, hogy a brigá­dok vegyes összetételűek le­gyenek. Az intézmények pon­tatlanul küldik a névsort, ke­vesebb hallgató jön, mint amennyire számítunk — mond­ta Lipenszky István az indulás előtt. ♦ Kuti Péter elsőéves népmű­velés—ének-szakos tanárjelölt. Van már némi közművelődési tapasztalata: fél évig a Jó­zsef Attila művelődési házban volt előadó. — Eddig csak a városi kut- túrházakról volt tapasztalatom, kíváncsi vagyok a falura. Győrben érettségiztem, s elő­ször a Szovjetunióba jelent­keztem a nemzetközi újságírói szakra. Kiestem az utolsó ros­tákon és ezután jelentkeztem a népművelés-szakra. Remé­lem jó lesz ez a gyakorlat szakmai szempontból is, bár még nem tudom, hogy végle­gesen a népművelői pályán maradok-e - mondta. — Harmadéves vagyok az orvosegyetemen — vette át a szót Szabó Rudolt — tavaly már voltam téli gyakorlaton Zalaszentgróton. Nálunk a köz- művelődést nagyon komolyan veszik, hiszen hozzátartozik a társadalmi orvostanhoz. De egy orvosnak egyébként is szüksége van népművelési ta­pasztalatokra. Én elsősorban az egészségügyi felvilágosí­tás helyzetét fogom vizsgálni. Elegendő-e a tíz nap? Ahogy magamat ismerem, nem. Sörés Sándor a keszthelyi agráregyetemről érkezett, má­sodéves. — Nálunk fakultatív tárgy o közművelődés, a hetedik fél­évben adják le. Engem érde­kelnek az ilyen kérdések, fő­leg amiatt, hogy a végzés után mi úgyis kisebb helyekre kerülünk, nem árt, ha koráb­ban megismerjük, mi vár ránk. Eddig csak extraüzemekbe jár­tunk, Bolyba, Bábolnára, de ezekből általánosítani nem le­het. És az is igaz, hogyha részt veszek a gyakorlaton, ne­gyedévben már nem kell köz- művelődést hallgatnom. Báthory Mária tulajdonkép­pen hazajött, hiszen pécsi lány, de Szegeden tanul, ma­gyar-orosz szakon. — A többiek inkább alföldi községekbe mentek, én azon­ban Sellyét választottam, mert ismerem. Voltunk már féléves tanítási gyakorlaton, akkor egy iskola munkáját kellett figyelni. Ez más lesz. Egy év­vel ezelőtt még nem mertem volna jelentkezni, nem volt meg az alapom hozzá, már­pedig elméleti ismeretek nél­kül nem megy. Kolliättae» ttirsif, gaMirlarai

Next

/
Thumbnails
Contents