Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)

1979-02-11 / 41. szám

1979. február 11., vasárnap Dunántúli napló 13 Meghalt Edvard Kardelj Edvard Kardelj, a jugoszláv párt- és államelnökség tagja, hosszan tartó, súlyos betegség után, szombaton Ljubljanában elhunyt. * A JKSZ KB Elnöksége és a a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság Elnöksége gyászjelentést adott ki Edvard Kardelj haláláról, s temetésére bizottságot alakított. A kor­mány háromnapos gyászt ren­delt el. * Edvard Kardelj 1910-ben, Ljubljanában született. 1929- ben fejezte be tanulmányait a tanítóképzőn. 1926-tól tagja volt a Jugoszláv Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, majd 1928-tól a Jugoszláv Kommu­nista Pártnak. Forradalmi tevé­kenységéért nyomban a tanító­képző befejezése után letartóz­tatták, és 1930-ban kétévi bör­tönre ítélték. 1934-1937 között a Szovjetunióban élt, s a nyu­gati nemzetiségi kisebbségek kommunista egyetemén tanított. 1937-ben a JKPKB, majd 1938- ban a PB tagjává választották." 1941-ben a Szlovén Felszabadí­tás! Front egyik megalapítója volt, kezdettől részt vett a jugo­szláv antifasiszta népfelszaba­dító harcban, mint annak egyik vezetője. 1945-ben, az orszáq felsza­badulása utón az ideiglenes jugoszláv kormány elnöke, majd 1946—1953 között a kor­mány alelnöke volt. 1953—1963 között a Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) alelnöke 1963—1967 között pedig a szö­vetségi nemzetgyűlés elnöke, 1938 óta tagja volt a-JKP, il­letve a JKSZ Politikai Bizottsá- ■gónak, illetve elnökségének. Minden alkalommal beválasz­tották a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnök­ségébe. Elhunyt Nyíkolaj Tyihonov Elhunyt Nyíkolaj Tyihonov, a kiváló szovjet költő, író, a szov­jet közélet kimagasló alakja. Nyolcvanhárom éves volt. A haláláról kiadott gyászjelenté­se, amelyet a szovjet párt- és állami vezetőik, köztük Leonyid Brezsnyev — valamint a szovjet irodalom és költészet nagyjai, neves közéleti személyiségek, a bekemozgalom vezető személyi­ségei írtak alá, a szovjet kultú­ra súlyos veszteségének nevezi Nyikolaj Tyihonov halálát. Az NSZK-beli Bielefeld városában egy újfasiszta csoport után nyomozott a rendőrség. Képünkön a náluk lefoglalt fegyverek, náci jelvények és világháborús „relikviák” tömege. ■---------------------------------------------------------* ■ ---------------------------------------------­­4- MOSZKVA: Vasárnap ér­kezik Moszkvába hivatalos megbeszélésre Jean Francois- Poncet francia külügyminiszter. Az út fő célja az, hogy előké­szítse Valéry Giscard d’Estaing elnök tavaszra esedékes láto­gatását. A miniszter áttekinti a szovjet kormány képviselőivel a két ország kapcsolatainak alakulását és az időszerű nem­zetközi kérdéseket is. Francois- Poncet látogatása része a rend­szeres kétoldalú politikai kon­zultációknak, amelyekről még az 1966-ban megkötött szovjet —francia megállapodások in­tézkedtek. Legutóbb Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter folytatott ilyen megbeszéléseket a múlt év őszén Párizsban. 4- KATMANDU: Lázadás és emberölés vádjával halálra ítélték és pénteken kivégezték Nepálban a törvényen kívül helyezett Nemzeti Kongresszus Párt két tagját — jelentette a hivatalos nepáli hírügynökség. A két elitéit egyike 1974-ben merényletet kísérelt meg Ma- hendra nepáli király ellen. 4- DJ-DELFfl: India tiltakozik az ellen, hogy Franciaország két atomreaktort készül eladni Kínának, miközben a nyugati hatalmak megtagadják a dúsí­tott uránium szállítását Indiá­tól. Az indiai parlament atom­energia bizottsága előtt Mo- rardzsi Deszai miniszterelnök bejelentette: levelet intézett Carter amerikai elnökhöz, s ebben rámutatott, hogy az amerikai tervezésű két francia atomreaktor Kínának történő eladása diszkriminációval ér fel, s hogy az indiai kormány nem talál magyarázatot az atomhatalomként számontartott ország iránti részrehajlásra. — Japán—amerikai tengerészeti hadgyakorlat „Multiplex 2—79” fedő­névvel az USA haditenge­részeti haderőinek nagy­szabású hadgyakorlata kezdődött szombaton a Rykyu-szigetektől délnyu­gatra. ' A „Multiplex 2—79”-cel egyidőben, ugyanebben a térségben, a „Midway"- anyahajó vezetésével, ha­dihajók és tengeralattjá­rók egy csoportja a 7. amerikai flotta légiegysé­geivel együtt közös japán— amerikai tengerészeti had­gyakorlatot tart. A haladó japán sajtó ezekkel a hadgyakorlatok­kal kapcsolatban felhívja a figyelmet: ez az újabb katonai erődemonstráció is arról tanúskodik, hogy az Egyesült Államok a feszülte ség fokozására törekszik Ázsiában, és ennek során minél erősebb szálakkal kí­vánja magához kötni Ja­pánt.-f TOKIÓ: Tokiói jelentések szerint Szaúd-Arábia elhatároz­ta, hogy 14,5 százalékkal eme­li az „extra-olaj" árát. A világ legnagyobb olajszállítója elha­tározta azt is, hogy a jelenlegi 7 millió barreles napi olajkiter­melését napi 9,5 millió barrelre növeli. 4- MOSZKVA: Alekszej Ko­szigin, a Szovjetunió Miniszter, tanácsának elnöke március el­ső felében az indiai kormány meghívására hivatalos, baráti látogatásra Indiába utazik. 4 PEKING: Vang Csen kínai miniszterelnök-helyettes felszó­lította a Sanghajból Jünnan tartományba telepített, közép­iskolát végzett fiatalokat, hogy „vegyék figyelembe az ország érdekeit és végleg telepedje­nek le vidéken". A miniszter­elnök-helyettes három olyan fiatalt fogadott, akik a Jün­nan tartományi állami gazda­ságokba telepített sanghaji fiatalok megbízásából érkez­tek Pekingbe a múlt év vé­gén. A jünnani állami gazda­ságokba küldött 50 000 sang­haji fiatal decemberben a tö­megsztrájk fegyveréhez folya­modott, hogy felhívja ember­telen élet- és munkakörülmé­nyeire a párt- és az állami vezetés figyelmét. 4- ISLAMABAD: Ziaul Hak tábornok pakisztáni államfő szombati rádió- és televíziós beszédében bejelentette, hogy a legfőbb törvény Pakisztán­ban ezentúl a Korán és az ehhez csatolt ortodox-moha­medán szent könyv, a Szunna lesz. A tábornok azt fejteget­te, hogy a mohamedán tör­vénykezés bevezetésével „Pa­kisztán néptömegei a legtelje­sebb mértékben egyetértenek”. A mohamedán vallás rendel­kezéseit fokozatosan ültetik át a törvényhozásba. Eszerint a házasságtörő személyeket nyil­vánosan halálra kövezik. Nyolcvan korbácsütést kaphat, aki a pohár fenekére néz, vagy hamis tanúvallomást tesz. Ellentmondó jelentések Iránból fl császári gárdisták fegyveres támadása Khomeini a sah hazatoloncoiását és bíróság elé áliftását követeli A sahhoz hű katonai erők egyik több száz fős egysége szombatra virradóan táma­dást intézett az iráni légierő egy Teherántól dél-keletre fek­vő támaszpontja ellen — je­lentették a hírügynökségek. A szemtanúkra hivatkozó beszá­molók szerint a császári gár­dához tartozó csapatok harc­kocsikkal vonultak a támasz­pont ellen, majd gépfegyver- tüzet nyitottak annak sze­mélyzetére. A támadók állító­lag le akarták tartóztatni azo­kat a tisztinövendékeket és fiatal tiszteket, akik a bázis személyzetének tagjai közül részt vettek a Khomeinit tá­mogató csütörtöki tömegtün­tetésben. Az iráni légierő egyik katonája szerint bajtársai kö­zül többen életüket vesztették. Egy amerikai hírügynökség hírt ad arról, hogy a támaszpont kö­rüli lövöldözésben halálos ta­lálat érte Joe Alex Morris amerikai sajtótudósítót. Baktiar, a sah által kine­vezett miniszterelnök a PARS iráni hírügynökségnek adott nyilatkozatában ezzel szem­ben azt állította, hogy az in­cidens a légitámaszponton be­lül tört ki, még pedig az ál­lomány sah-pórti és Khomeini- párti tagjai között. A rend- fenntartó erők — mondta Baktiar — csupán a levegőbe lőttek és könnyfakasztó grá­nátokat vetettek be a zavar­gások megszüntetésére. Ha­lálos áldozatokról a miniszter- elnök nem beszélt. Az MTI különtudósítója a farakhabadi légitámaszponttól körülbelül másfél kilométerre, egy kórháznál tartózkodott. Iráni időszámítás szerint szom­baton délelőtt 11 órakor 7 mentőautó szállította ide a tá­maszpontról a sebesülteket, amikor e sorok írója a fa­rakhabadi légibázis közeléből visszatért a városközpontba, a Khomeini-párti aktivisták sze­rint a császári gárdisták visz- szavonultak a légibázisról. Először tűntek fel Teherán utcáin amerikai gyártmányú géppisztolyokkal felszerelt fia­talemberek. Feltehetően a fő­leg fiatalokat tömörítő iszlám szervezet, a Khomeini mellett álló, legbefolyásosabb és leg­szervezettebbnek mondható Modzsahid és Febjail nevű csoporthoz tartoznak. Előzőleg szombaton hajnal­ban, nagyon sokan Khomeini teheráni főhadiszállása, a ko- miti estegbar („függetlenségi bizottság") székháza köré gyűl­tek, mert attól tartottak, hogy a császári gárda egységei a vallási vezető ellen nyomul­nak. A karhatalom és a tö­meg többször összecsapott a rádió szerint — amelynek hírei megbízhatatlanok — 30 em­ber vesztette életét. Szombat délutáni nyilatko­zatában Khomeini ajatollah felhívást intézett híveihez, hogy ne vegyék figyelembe a kijá­rási tilalmat. Mert azt tör­vénytelen kormány rendelted. Egy korábbi nyilatkozatában felszólította az iráni jogászo­kat, hogy kezdjenek eljárást a sah hazatoloncolására és bíróság elé állítására. Tito-Arafat találkozó A jelenleg damaszkuszi láto­gatáson tartózkodó Joszip Broz Tito jugoszláv államfő pénte­ken este találkozott Jasszer Arafattal, a Palesztinái Felsza- badítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnökével. Megbeszélésükön — mint azt palesztin részről közölték - szó volt az arab világ legutóbbi eseményeiről, különös tekintet­tel az egyiptomi-izraeli külön- alkut elutasító arab országok bagdadi csúcsértekezlete után kialakult helyzetre. A találkozó során Tito elnök ismét megerősítette, hogy or­szága szilárdan támogatja a PFSZ-t, mintha palesztinai nép egyedüli jogos képviselőjét. En­nek a népnek — tette hozzá Ti­to elnök — elidegeníthetetlen joga, hogy visszatérjen hazájá­ba, joga van az önrendelkezés­re és egy független állam lét­rehozására. * Jordánia fővárosában, Am- manban szombaton bejelentet­ték, hogy a közel-keleti köruta­záson tartózkodó Joszip Broz Tito jugoszláv államfő Edvard Kardelj halála miatt megrövidí­ti utazását. Tito elnök, akit va­sárnapra várnak Ammanba, a tervezett négy nap helyett csak két napot tölt Jordániában. II Hét három kérdésé o Mi jellemzi a legújabb irá­ni fejleményeket? A két kormány léte mellett a hét legfontosabb új eleme a gyorsan változó iráni vál­ságban, a hadsereg szemmel- látható megoszlása. A milliós tömegtüntetésekkel szemben a sah utolsó kormányának leg­főbb támaszát a 413 ezer fő­nyi, kitűnően felszerelt és anyagilag kiváltságos körül­mények között élő tisztikarral rendelkező hadsereg jelen­tette. Most mégis elsőízben fordult elő, hogy a légierő tagjai csoportosan tüntettek Khomeini mellett, s az élező­dő belső harcok során az úgynevezett „halhatatlanok”, a császári gárdisták megroha­moztak egy renitenskedő légi­bázist. Az ügynek külön érde­kességet ad, hogy a kizáró­lag amerikai felszereléssel és amerikai kiképzőkkel működő légierő kapcsolódott legtöbb szállal Washingtonhoz, s ép­pen ennek köreiből indult ki a hadsereg ellenzéki szervez­kedése. A hét során a hadsereg fe­lelős vezetői, köztük a vezér­kari főnök, több ízben úgy nyilatkoztak, hogy a válságot a politikusoknak kell megol­daniuk. Mindez úgy tűnik, hogy lemondtak volna egy esetleges katonai puccs ter­véről, amelynek veszélyét nem keveset hangoztatták Teherán­ban. Csakhogy a fegyveres erők kötelékén belül bekövet­kezett összecsapások nyomán jogos a kérdés: vajon a leg­magasabb katonai vezetők, s a mögöttük álló külföldi kö­rök (a Pentagon és a CIA) valóban visszavonulót fújtak, vagy a megfelelő pillanatot várják a közbelépésre, mialatt igyekeznek a tömegmozgalom éberségét elaltatni. De az sincs kizárva, hogy a mérték­tartó nyilatkozatok még egy szilárd és érintetlen hadsereg­gel számoltak, de a fegyve­res testületek erjedését látva most már a katonai vezetés­nek is versenyt kell futnia az idővel. Egyelőre tehát változatlanul kockázatos minden előrejelzés Iránban: vajon sikerül-e —a külföldi beavatkozás kizárásá­Heti külpolitikai összefoglaló val — békés úton megvalósí­tani a nemzeti követeléseket, vagy a politikai barométer a viharos idő, az államcsíny, sőt a polgárháborús állapot felé hajlik. De nem lehet teljesen kizárni egy kompromisszum te­tő alá hozását sem, két kér­dőjellel. Q Miről tárgyalt Teng Hsziao- ping Tokióban? Még nem ültek el a kom­mentárok Teng washingtoni útjáról, s ezek természetesen korántsem egységesek. Az amerikai hidegháborús erők elégedettek s máris benső ba­rátaik közé sorolják a kínai vezetést. Azt a nem kevés kockázatot rejtő logikát követ­ve, hogy „az ellenségem el­lensége — a barátom”. A józanabb amerikai körök a szovjet—amerikai kapcsolatok lényegbeli fontosságára, a SALT jelentőségére emlékez­tetnek, s óvnak az egyoldalú kínai kártyától. Figyelemremél­tó momentum Edward Kenne­dy határozott állásfoglalása a katonai enyhülés mellett, s Stevenson szenátor javaslata, hogy vizsgálják felül a Wa­shington és Moszkva kereske­delmét gátló korábbi diszkri­minációs kongresszusi határo­zatot. Washington felelősségére fi­gyelmeztetnek a szovjet állás- foglalások is. Teng kirohaná­sait ugyanis előre be lehe­tett mérni, hiszen ebben látta az utazás célját. Tehát első­sorban a házigazdák maga­tartása lehetett perdöntő, s ebben a vonatkozásban több szovjet hírmagyarázó jogosan emlékeztet rá: Carter elnök nemegyszer túlment a kötele­ző protokollon és udvariassá­gon, amikor habozott elhatá­rolni magát a veszélyes kínai nézetektől. Ilyen értelemben hűvösebb szelek fgadták Teng-et ^Tokió­ban, ahol hazafelé utaztában rövid megállót tett. Program­jának nagy részét meghűlésé­re hivatkozva lemondta: nem tudni, valódi vagy diplomáciai betegség volt az ok, ám tény, hogy a japán vezetés ezúttal igyekezett távolságot tartani a kínaiak által sugallt „közös akciók” tekintetében. 0 Mit jelent az új szocialista javaslat Genf ben? Ismét megélénkültek a lesze­relési tárgyalások. Új haderő­csökkentési forduló nyílt Bécs- ben, igaz az élénkülés itt egyelőre csupán formai: a nyu­gat még mindig nem adott ér­demi választ a tavaly június­ban előterjesztett szocialista indítványokra. Genfben folyta­tódnak a háromhatalmi megbe­szélések a teljes atomcsend, vagyis mindenfajta nukleáris kísérlet megszüntetése érdeké­ben. S lassan negyedik heté­be lépnek a genfi leszerelési bizottság tanácskozásai is. Ez­úttal változott az összetétel, Franciaország ismét bekapcso­lódott a vitákba, negyven mí­nusz egyen ülnek az asztal kö­rül. A mínusz egy Kínát jelenti: Peking helyét tábla jelzi, de a kínaiak továbbra is távolmara­dásukkal tüntetnek. E genfi eszmecserék legfon­tosabb kérdése a tömegpusztí­tó fegyverek, s ezen beiül is elsősorban a nukleáris fegyve­rek korlátozása, illetve teljes el­tiltása. Erre vonatkozólag ter­jesztett elő hét szocialista or­szág, köztük hazánk, átfogó tervet Kezdeményezésük azt jelzi, hogy kettős megközelítés­ben próbálják előmozdítani a leszerelést: általános megoldást javasolnak, ugyanakkor lehet­ségesnek tartják az egyes rész­kérdések külön-külön napirend­re tűzését is. Alighanem túlzott optimiz­mus lenne feltételezni, hogy egyetlen javaslat meghozza a teljes nukleáris leszerelést. De a leszerelési tárgyalások eddi­gi története is tanúsítja, hogy mindig ezek a szocialista kez­deményezések segítettek hoz- zás ahhoz, hogy kimozdulás történjék a holtpontról, s köl­csönösen elfogadható, gondo­san kimunkált megállapodások szülessenek.

Next

/
Thumbnails
Contents