Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)

1979-01-09 / 8. szám

1979. január 9., kedd Dunántúli napló 3 A: varos sarépitésére nem : használjuk ki||||j Hárman a Zsolnay Porcelángyár alkotóművészei közül A Színház téri kiállitóteremben rendezett tárloton — mely Baranya megye hivatásos képzőművészeinek közös be­mutatkozása volt, a Zsolnay gyár tervezőgárdájának egyedi munkái is szerepeltek: Gazder Antal nagyméretű vá­zákkal, Móker Zsuzsa játékos, illeszthető térformákkal. Ná­dor Judit „Áttört négyzetek" cimű térkompozícióval és ku­lacsvázával, Török János sajátos vonalú, krómacélszínű, fé­mes bevonatú „Vázafigurák”-kol, Fürtös György „Karambol” és „Felszínen maradni” című allegorikus figuráival. Nádor Judit A Zsolnay szép régi hagyo­mányokkal és sok új törek­véssel rendelkező gyár. Szigo­rú technológiai, műszaki és gazdaságossági kötöttségekkel kell a művészi igényességet, fantáziát egyeztetni. — Nem jelent-e megalku­vást, pusztán a gyár érdekeit kiszolgáló mechanikus tervező munkát? Kiteljesedhet-e a művész egyéni alkotóképessé­ge? — Kollégáim között van, akit zavar ez a kötöttség — mondja Nádor Judit. — En­gem nem. Bármit szívesen csi­nálok, kerti plasztikát, díszvó- zákat, plaketteket, rendelésre is. Gyári igény, ki kell elégí­teni, ha már itt dolgozik az ember, s ezt a feladatot vá­lasztotta. Én akkor sem csüg­gedek, ha valami nem sikerül, ha az általam jónak hitt da­rab mégsem kerül gyártásba. Mindenből a tanulságot kell levonni a következő munka számára. Itt aztán igazán min­denkinek széles lehetőség biz­tosított, bárki próbálkozhat pi- rogránittal, kerámiával, por­celánnal, kedve szerint. — A műhelyt egy 120 cen­timéter magas, kedvesen töm­zsi, bájosan esetlen lovacska uralja, melynek gömbölyű formái simogatásra ingerük az embert. — A barcsi óvoda udvarába kerül, pirogránitból készült, s áttört fehér mázat kap majd. Nagyon szeretek állatokát for­mázni, kicsiben, nagyban egy­aránt. Persze, nem azt mon­dom, hogy ebben túl termé­keny vagyok, de örülök, ha sikerül. Nádor Judit őszintén egy­szerű és szerény. Modernvo­nalú szögletes galambja a 74- es pécsi kerámiakiállításon díjat nyert, s nagyméretben elkészítve Lahtiba került. 1971- ben negyed magával a Nép­rajzi Múzeumban mutatkozott be, a kerámia biennálékon mindig szerepel. — Ha azt mondanák, hogy egy évig azt formázhat, amit akar, milyen alkotások szület­nének? — A szögletes, konstruktív idomok foglalkoztatnak. Izgat­nak a belőlük alakítható kom­pozíciók. Otthon van egy kis kemencém, s kedvtelésből ma­gam szórakoztatására ilyene­ket készítek. Kedvenc témám a hal. Az akváriumban cikázó Guppik látványa annyira meg­ragadt, hogy sokszor akarat« lanul is visszatérnek ujjaim alá vonalaik — persze szög- letesítve. Török Janos melyek hamar népszerűvé, keresettekké váltak. Török Já­nos alkotásai voltak.- — Szerettem ezeket — mondja Török János. — Vo­nalaikkal játszani lehetett, fordulataikkal zárt kompozíciót alkottak. Ezek közül még ma is kedvencem „A hárfázó nő”, mellyel a herendi pályázaton díjat nyertem. \ ’ Évekig Török János volt a gyár művészeti vezetője, de saját bevallása szerint nem volt alkalmas erre a feladatra. Nem tudott diplomatikus, el­néző lenni, ha valami nem tetszett, s az adminisztráció is fárasztotta. Sokoldalú alko­tó. Részt vett műveivel Firen­zében, Erfurtban, Ankarában, Isztambulban rendezett kerá­mia-kiállításokon. Nincs, olyan munka, amire azt mondja: nem! Legutóbb a dombóvári művelődési ház külső-belső pirogránit burkolatának és bel­ső térelválasztójának tervét készítette el. —• Rengeteg a lehetőség, amit ki sem használunk elég­gé. Az országban nincs még egy gyár, amelynek ilyen szé­les lenne a skálája, ahol eny- nyi mindent lehet csinálni. Kü­lönben sem hiszem, hogy a gyárnak „egyéniség” kellene, hanem sokoldalú, univerzális művész, aki bármilyen feladat elvégzésére alkalmas. — Az utóbbi évek termékei közül mik a kedvenceid? —■ Ezek a groteszkek — mutat fényképeken gömböc formájú, nagyszemű, kedvesen tréfás emberfigurákat. — Saj­nos, nem nyerte el sem a kri­tikusok, sem a közönség egy­értelmű tetszését. Az előbbiek öncélúnak, az utóbbiak kicsit csúnyának tartják. Nekem mégis tetszik, szeretem őket, úgy érzem, vidámság, humor árad belőlük. — S ha itt a gyárban sza­bad kezet adnának? — Nagyméretű porcelán fi­gurákat szeretnék készíteni. Nagyon sok lehetőség rejlik benne. A plasztikai izgalmak, bontások, törések, finom haj­latok, görbületek ritmusa csak a porcelánnal érhető el. Egy- egy ilyen mű megfelelő helyen feloldója, kiegészítője lehetne az üvegbeton felületeknek, hu­mánumot vinne a környezetbe. Fürtös György Fürtös György, a csoport művészeti vezetője, a pécsiek előtt jól ismert és népszerű alkotók közé tartozik. 1962- 'ben a Képzőművészeti Főisko­la után került ide, s két év múlva, 1964-ben már megtar­totta első kiállítását, ami mindjárt nívódíjat hozott neki. 1971-ben pedig a mostani Csontváry teremben mintegy 80 darabos kollekciót muta­tott be, ami szintén nagy si­kert hozott érdekes egyéni felfogásával. Azóta a különbö­ző rendelések sorozatban ér­keznek. Budapestre, a Tóth Árpád sétányra díszkutat, a győri „Vaskakas" étterem hom­lokzati díszítését, cégérét és asztali garnitúráját, parkokra, terekre díszkutakat, a harká­nyi új kórház csarnokába ivó­kutat, a margitszigeti ther- mál gyógyszálló részére szin­tén ivókutat, és alulról mele­gített ülőkéket készített. Lvov- Kertváros lakói megszerették a Fürtös György által terve­zett díszkutat. — Nem szabadúszó művész, hanem egy gyár alkalmazott­ja. Ez mennyire befolyásolja munkásságát? — Sokszor jó irányba. A szorítás, kényszerítés elirányít , a legjobb megoldásig. A kö­töttségek figyelembe vételével próbálom kialakítani azt, amit elképzelek. Természetesen a kikapcsolódást, a játékot, a szórakozást, az egyedi kiállí­tási darabok készítése jelenti számomra. — Van, ami különösebben foglalkoztatja? — A város! A sok lehető­ség a város szépítésére, amit nem használunk ki. Itt ez a gyár, számtalan adottságával o városnak sajátos egyéni ar­culatot adhatna, gondolok akár falburkolókra, reliefekre vagy egyedi utcai virágtartók­ra. A város esztétikai bizott­ságának, a képzőművészeket, az iparművészeket is meg kel­lene hívni a tanácskozásokra s egyes döntésekben az ő vé­leményüket is kikérni. Most először fordult elő, hogy a Kertészeti és Parképítő Válla­lat parkok, terek bejárására keramikust is meghívott, s közösen beszélték meg, hova illene ivókút vagy térplaszti­ka. De másról is lehetne szól­ni. Győrben egy ételbárt és egy sörözőt rendeztünk be barnamázas kerámiával. Eb­ből készült a kiszolgálópult, a magas ülőkék, lámpák. A pro­totípust a BNV-n mutattuk be, Budapesten is nagy az ér­deklődés iránta, több száz fo­lyóméter bárpultelemet ren­delnek belőle, itt Pécsett mégcsak nem is figyeltek fel rá. Pedig mór a terveiben el­vetélt söröző is készülhetett volna így, hiszen nem drága. —- Most mjn dolgozik? — Barcs új városközpontjá­ba tervezek díszkutat, meden­cével. Nemrég szóltak a Ba- lokány ligeti tóba kellene ke­rámia. A terveit már elkészí­tettem, papírból hajtogatott csónak formáját mintáztam meg. Azt hiszem, ez minden­kiben felidézi a gyermekkort. Sarok Zsuzsa Új beruházás Hidason Korszerű adagoló- és csomagológép Új beruházással bővült a Bu­dapesti Vegyiművek hidasi gyáregysége. Ez a 6-os út mel­lett szinte észrevétlenül meg­húzódó kis gyár, melynek eddig az enyvgyártás volt a fő pro­filja, december 21-én új üzem­részt avatott. A mezőgazdaság, főként a kiskerttulajdonosok részére, por és granulátum alakú növényvédő- és rovarirtó­szereket — például Arvalint, Ditrifont — csomagolnak kis tételekben és igen tetszetős kivitelben. Az új üzem lelke az az auto­mata gépsor, amely szinte min­dent tud. Műanyag masszából tasakot készít, megtölti, bele­teszi kartondobozba és lezár­ja. Mérőszerkezete rendkívül pontosan ellenőrzi a súlyt, a súlytöblettel vagy kis súllyal rendelkező tasakokat félredob­ja. Percenként 30 dobozt ké­szít anélkül, hogy a folyamat­hoz emberi kéznek hozzá kel­lene nyúlnia. A Budapesti Vegyiművek hi­dasi gyárának új beruházása 25 millió forintba került, ebből az automata gépsor 18 millió volt. A gép azonban rendkí­vül termelékeny, műszakonként 8 ember elegendő a kiszolgá­lásához, s az sem mindegy, hogy higiénikus környezetet követel és biztosít, kezelésük tulajdonképpen nem számít fi­zikai munkának. A hidasi gyárban már eddig is sok nő dolgozott. Hidasról, Bonyhádról, a környék egyéb településeiről könnyű megköze­líteni, s a gyár idetelepülése sok, eddig csak háztartásban dolgozó nőnek nyújtott munka- lehetőséget. A gyár munkaerő­pótlását is a környék háziasz- szonyaiból tudják, illetve tud­nák biztosítani. Az új növény­védőszer csomagoló üzembe nőket szeretnének alkalmazni, máris sok a jelentkező. A KÖJÁL előírásai azonban na­gyon szigorúak, egyelőre nem kapták meg erre az engedélyt. Ezekben a hetekben folynak az egészségügyi vizsgálatok, s az eddigi eredmények alapján re­ménykednek, rövidesen átvehe­tik a nők a férfiak helyét. S. Zs. „Papíron” az idei termés Élénk szerződési kedv az év elején A mezőgazdasági termelők, valamint az élelmiszeripari jizemek és a terményfelvásárló vállalatok, szövetkezetek jó ütemben kötik az idei évre szóló termékértékesítési szerző­déseket. Egész sor cikkből már az utolsó írásos megállapodá­sok jönnek létre január ele­jén. Ez a „sietség” általában jó jel; arról tanúskodik, hogy a termelők és a felvásárlók ér­dekazonossága megteremtő­dött, nincs különösebb vita a szerződések nyélbeütésénél és viszonylag gyorsan sikerül dön­teni az áru „sorsáról” is. Figyelemre méltó, hogy az 1979. évi zöldségszükségletet „papíron" már csaknem teljes egészében biztosították a ke­reskedelmi vállalatok és a fel­dolgozó üzemek. Az idei zöld- ségszükséglet 98 százalékára van már szerződéses partner. A gazdaságok és az ipar le­szerződte a cukorrépa termő- terület teljes egészét, és nem sok hiányzik már az olajos magvak szerződési előirányza­tának teljesítéséhez sem. A terv. ben előirányzott must és bor 95 százalékát kötötték le már január elején. Az állati termé­kekre vonatkozó írásos megól- lapodásnáf előbbre tartanak mint az elmúlt év azonos idő­szakában. A húsipari vállala­tok az idei év sertésfelvásár­lási előirányzatának 80 száza­lékát kötötték le eddig. Még ennél is jobb az eredmény a baromfiiparban, a baromfihús és a tojásfelvásárlás a szer­ződések jelenlegi állása sze­rint nem okoz majd fennaka­dást, máris akadt elegendő mezőgazdasági termelő az idei szükséglet kielégítéséhez. Az idei első jelekből arra le­het következtetni, hogy a szer­ződő partnerek néhány igen jól értékesíthető mezőgazdasá­gi termék előállítását igyekez­nek az eddiginél jobban felka­rolni. A hűtőipar idén is ki­emelt árat alkalmaz a málna felvásárlására, az áfészek pe­dig igyekeznek szerződéses kapcsolatba kerülni a háztáji termelőkkel, akiktől szamócát, ribizlit és málnát várnak min­den eddiginél nagyobb mennyi­ség ben. Az élelmiszeripari üzemek tárgyalnak arról, hogy speciális alapanyagot termeltetnek a gazdaságokkal; például az úgy­nevezett szalámi-sertések hiz­lalására és a száraztészta gyártásnál jól felhasználható, különleges búza termelésére szeretnék rábírni a gazdasá­gokat. Jó 8—10 évvel ezelőtt, a porcelánboltok kirakatában kecsesvonalú piros eozinmázas modern figurák jelentek meg,

Next

/
Thumbnails
Contents