Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)

1979-01-29 / 28. szám

Újra az NB I B-ben a kanizsai nők Nagykanizsán, az 1950-es évek elején kezdte meg térhó­dítását a kézilabdázás, amely különösen a három technikum­ban és a gimnáziumban vonzott népes tömeget, majd néhány szakosztályban is megkezdődött a rendszeres munka. Kanizsán 1973-tól „jegyzik" a női minőségi kézilabdázást. Kezdetben a főiskola igen je­lentős erkölcsi és anyagi támo­gatása ugrásszerű fejlődést ho­zott, hiszen Fekete Zoltán főis­kolai tanár, edző „lányai" évről évre rohamosan törtek előre. Kétévi NB ll-es szereplés után az újabb osztályba, az NB I. B-be jutottak, ahol végül is három évet töltöttek el. Az utolsó évre azonban meggyengültek, s így 1977-ben nem sikerült a „meg­kapaszkodás". Közben azonban jelentős szer­vezeti változások következtek be. A főiskola megszűnésével a szakosztály átkerült az Olajbá­nyász SE-hez, ahol új alapokra kellett helyezni az egyre ked­veltebb sportágat. Az „import- játékosok" helyett a helyi erő­forrásokra építettek, s megkez­dődött a fiatal tehetségekkel való foglalkozás, az utánpótlás­nevelés. Az olajosok reálisan mérték fel o lehetőségeket és az NB I. B-s búcsú sem hozott törést a csapatnál. Újraértékelték a hely­zetet és a régi „gazdászos" No- vaszell visszaigazolásával meg­határozó egyéniség került a csapathoz. A cél, az NB ll-es bajnokság megnyerése, s ezzel ismét a második vonalbeli sze­replés biztosítása volt. A sikert nemcsak akarták, ha­nem valamennyien ezért sokat is tettek. Már négy hónappal (!) a bajnokság kezdete előtt megkezdték a felkészülést a hetvennyolcas évadra, s közben januárban heti 6—8 edzéssel készültek a sportcsarnokban és az olajosok sporttelepén. Fekete Zoltán, a csapatnál immár hete­dik éve tevékenykedő edző igen alapos, kemény munkát végzett, de jó társak voltak a kerettagok is, akik példás szorgalommal, fegyelmezettséggel dolgoztak. A tavaszi idény aztán ragyogó­an sikerült: 11 mérkőzés, 11 győzelem, biztos tavaszi első- séq. A második félidő is a vá­rakozásnak megfelelően telt el, de ebben a szakaszban 5 pon­tot „leadtak”, de így is fölé­nyesen, nyolcpontos előnnyel nyerték a bajnokságot. Vagyis ismét biztosították az NB I. B-s szereplést. A kanizsai „olajos” nők ki­emelkedtek a mezőnyből, erőn­létben, taktikában és mindenek­előtt átlövésekben jeleskedtek. Tulajdonképpen nem is volt ve- télytársa a csapatnak, amely a bajnokság mellett három kupa- győzelmet is szerzett a tavalyi évben. Az eredményekért a leg­többet a qólerős és remekül vé­dekező Novaszell tette, de jól helytállt az átlövő Nyerges és az ifjúsági válogatott kapus, Turkolya is. Ugyanakkor lehet még javítani a szélsőjátékon, ami bizony néha „akadozott”. A kanizsai olajos szakosztály­nál helycsere történt. Az elmúlt évre igen „legyengült” férfigár­da búcsút mondott a második vonalnak, amíg a „felerősített” női csaoat eqy évi NB ll-es sze­replés után újból egy osztállyal feljebb lépett. Az újra újonc női csapat, valamint az átszervezett, megfiatalított férfiegyüttes egyébként február 1-én, 2-án és 3-ón Nagykanizsán sorrake- rülő nemzetközi kézilabda te­remtornán mutatkozik be a ka­nizsai közönségnek. Balogh Antal Atlétika A PMSC fedettpályás atlétikai ver­senyén hét egyesület 80 versenyifije indult. Király 60 méter gáton kiválá eredményt ért el. Eredmények: 60 m.: Ambrus, (U-PEAC 7,1). 60 m. gát: Király (PMSC) 8,0. 60 m. gát ifjú­sági: Kotri (PMSC) 8,6. Távol: Si­mon (PMSC) 6,45, 2. Ambrus 6,43, 3. Ambrus 12,54. Nők: 60 m.: Gá­los! (PSI) 8,3. 60 gát és távol: Ta­más (PMSQ 9,4; 5,33. Műkorcsolya p|SX Jég­szilánkok Zágráb előtt Éremért utazik a Regőczy— Sallay páros A Pesti Korcsolyázó Egylet 1869-ben alakult, közel két és fél évtizeddel előbb mint a Nemzetközi Jégsport Szövetség. A nemzetközi szövetséq alapítói között ott volt Földváry Tibor is; az ő kérésére kapta meg Budapest 1895. január 27-én a harmadik hivatalos Európa- bajnoksóg rendezési jogát. Földváry ezen az EB-n, fölénye­sen nyert aranyérmet. A századforduló után a ma­gyar műkorcsolyázó nők uralták a világot, Kronberger Lilli négy­szer, Méray-Horváth Opika há­romszor nyert világbajnoki aranyérmet. Az Európa-bajnok- sógon viszont 1929-ig csak a férfiak versenyezhettek. 1930- ban a bécsi világbajnokságon vették műsorba a női és a pá­ros műkorcsolyázást. Párosban mindjárt magyar siker született, Orgonista Olga és Szalai Sán­dor aranyérmet nyert. 1934-ben Prágában a Rotter Emília, Szál­lás László 1948-ban és 49-ben Kékesi Andrea és Király Ede, 1950-ben és 1955-ben a Nagy Mariann, Nagy László páros nyert Európa-bajnokságot. Köz­ben - 1949-ben Király Ede győ­zött. A jégtáncot 1954-ben vet­ték fel az EB-k műsorára. 1963- ban, a budapesti Európa- bajnokságon (azóta sem ren­deztek jég-világversenyt ha­zánkban), a Korda Györgyi, Vásárhelyi Pál kettős negyedik lett. A Regőczy—Sallay páros feltűnéséig még egy siker; Ma­tó Edit, Csanádi Károly jég - táncospár már főiskolai világ- bajnokságot nyert. Zágrábban, az 1974. évi Eu- rópa-bajnokság színhelyén kez­dődik 30-án, kedden az idei EB. Érdekes, hogy a mezőnyben immár csak elvétve vannak olyanok, akik az utóbbi 10 esz­tendőben Európa legjobbjai kö­zött tudtak maradni. Regőczy Krisztina és Sallay András jubi­lál: 10. Európa-bojnokságukon indulnak 1970 óta s még min­dig a fiatalabb jégtáncos-év- jórathoz tartoznak. Regőczyék első figyelemre méltó eredmé­nyüket éppen Zágrábban érték el, 7. lettek. Az első nagy si­kert 1977 hozta; a Helsinkiben rendezett Európa-bajnokságon ezüstérmet nyertek, tavaly Strassbourgban harmadikak voltak. Vajon mit hoz a kedden kezdődő Európa-bajnokság? — Megváltozott a mezőny, s változik a stílus is — mondta a magyar jégtánc kettős angol edzőnője, Betty Callaway. — Is­mét a táncos, szépstílus hódít, s nem az akrobatika. Volt idő, amikor a nemzetközi mezőny­ben egyedül Regőczyék gyakor­lata volt igazán jégtánc. Mos­tani gyakorlatuk rendkívül lát­ványos, és nagy anyagerőssé­gű. Véleményem szerint biztos esélyük lesz valamelyik éremre. A magyarok legnagyobb el­lenfele a két szovjet kettős, a Mojszejeva—Mijenkov, vagy a Linicsuk—Karpanoszov kettős le­het. Mojszejeváék gyakorlata már nem korszerű, Linicsukék viszont nagyon feljöttek. Elkép- zelhettő, hogy a kötelező tán­cok közül egyet, akár kettőt is Regőczy és Sallay nyer. s ak­kor — ha a pontozók is úgy látják - elképzelhető még az aranyérem is. A magyar jégtánckettős kürje rendkívül látványos, ga­lopp, majd keringő következik, utána palotás, végül tüzes rit­musú csárdás ami eddig min­den nagy versenyen vastapsot kapott. Indul még egy fiatal jégtánc­kettős is, Remport Gabriella és Nagy Sándor. Rajtuk kívül Vaj­da László képviseli Zágrábban a magyar színeket. Vajdától az első nyolc közé kerülés is szép eredmény lenne, Remporték ta­nulni mennek az Európa-baj- nokságra. » — Regőczy Krisztina és Sallay András a világ legjobbjai kö­zött van, de rajtuk kívül pilla­natnyilag nincs kiemelkedő egyénisége a magyar műkor­csolya- és jégtáncsportnak, ­Alapos változásokkal köszön­tött labdarúgó-életünkre 1979. Szinte az MLSZ egész vezetősé­ge kicserélődött. A „gyökerek”- nél azonban megmaradtak a régi szakemberek, pontosabban az, MLSZ utánpótlás bizottságá­ban valamint a közvetlen szak- irányításban. Itt továbbra is Rá­kosi Gyula irányítja a fiatalo­kat, az utánpótlás bizottságát pedig immár 1974 óta Tibor Ta­más, a KISZ KB honvédelmi és sportosztályának vezetője irá­nyítja. — Mint az ismeretes, az MLSZ utánpótlás bizottsága korábban, több mint 30 oldalas tervet ké­szített munkájáról, az utánpót­lásnevelés helyzetéről és javas­latot tett a következő időszak legfontosabb feladataira. Mikor kap nyilvánosságot ez a terve­zet és mikor lép hatályba? — Tervezetünket minden bi­zonnyal majd márciusban tár­gyalják, mi mindenesetre már a bővítésével is készen állunk. Az anyag négy esztendőt ölel fel, ezen időszakban határozza meg az utánpótlással való foglalko­zást, a fejlesztés útját. Bár a tervezet jóváhagvására még vár­ni kell, így konkrétabban nem kívánunk róla beszélni, annyit elmondhatok, hogy a program három alappilléren nyugszik: a labdarúgás alapjainak szélesí­tése, minél több gyerek és fiatal bekapcsolása az irányított lab­darúgásba, a fiatal labdarúgók korszerű, a jövő követelményei­nek megfelelő felkészítése és fokozott figyelem a nevelési kérdésekre, a rend és a fegye­lem megszilárdítására. — Tehát erősíteni kívánják az iskolai labdarúgást. — Igen. Az előrelépés rend­kívül fontos kérdése az iskolai, mindenekelőtt az általános is­kolai labdarúgás szervezésének segítése, valamint a tanulmányi elfoglaltság és a sportiskolák­ban, egyesületekben folyó rend­szeres labdarúgó-tevékenység összehangolása. Persze azt is tudjuk, hogy elképzeléseink csakis a legszélesebb társadal­mi összefogással lehetségesek. Mindenesetre mártván jó pél­da, hogy csak a zalaiak labda­rúgó kollégiumára hivatkozzak. — Ellentétben a felnőtt válo­gatott keretekkel, talán ezért mondta Török László, a Magyar Jégsport Szövetség főtitkára. - Az országban több városban nyilt műjégpálya, egyre erősö­dik az utánpótlás, egészen biz­tos, hogy már a közeli években jelentősen magerősödik a me­zőny. Ha majd elkészül a bu­dapesti nagy sportcsarnok, ott a mi sportágunk is helyet kap­hat, sőt világverseny rendezését is kérjük. Tíz éven belül — és ez meggyőződésem, - a ma­gyarok is meghatározói lehet­nek a világ műkorcsolya, és jégtáncsportjának. De előbb lássuk mi történik Zágrábban! Vincze Jenő kerül szembetűnően sokkal több vidéki fiú az utánpótlás-keret­be?- Többek között ezért is.- A fővárosban nemegyszer támadások céljontja volt az utánpótlás vezetőinek vidékiek pártolása.- Soha nem gondolkodtunk főváros és vidék viszonylatában, ám meg kell jegyezni, hogy a vidéki klubok felkészültebb, technikásabb fiatalokat tűdnek küldeni. Bár nem vagyunk még korántsem megelégedve a vi­déki klubok fiatalokat szerepel­tető bátorságával, tény, hogy előbb kerül NB-s csapatba ott egy fiatal, mint a kész játékoso­kat igazoló fővárosiaknál. És csak az előbbi példára szeret­nék hivatkozni, ez az oka, hogy viszonylag sok zalai gyerek ta­lálható a különböző keretekben. Mindezek ellenére, bár örvende­tes jelenség a vidéki serdülő és ifjúsági csapatok számának je­lentős növekedése, nem lehe­tünk elégedettek. Ugyanis a lét­számemelkedés nem járt együtt a színvonal-növekedéssel. Kije­lenthetem ezt annak ellenére, hogy véleményem szerint után­pótlásunk helytállt a nemzetközi porondon. Az UEFA-tornán az utóbbi négy évben kétszer nyer­tünk érmet, biztatóak, a koráb­binál jobbak az IBV-helyezések, rangos kupákat nyertünk, jelen­tősen pozitív az országok kö­zötti mérlegünk. Az utóbbi évek­ben csak egy nagy csalódásunk volt, az 1977. évi tunéziai ifjú­sági Világ Kupa.- Milyen program vár idén a fiatal labdarúgóinkra?- Az idén Taskent az első és második állomás. Február 24. és március 8. között itt kerül sor a hagyományos nemzetközi tor­nára, amelyben az UEFA A- és B-keretből alakult vegyes csa­pot szerepel. Március 12-én is­mét útrakelnek Taskentbe, itt lesz március 15-én a Szovjet­unió elleni UEFA-selejtező mér­kőzés, ezt két héttel később Hódmezővásárhelyen követi a Románia elleni UEFA-találkozó. De találkoznak még idén csa­pataink Peru, Franciaország, Hollandia, Uruguay, Portugália, Mexikó, Ausztria és Olaszor­szág fiataljaival is. e Kapu László Főszereplő a vidék Labdarúgásunk megújulásáról Pletykák és a valóság Mi vanff mi lesz Kiss Sanyival? A Videotonnál is szívesen látták volna... Kiss Sándor ugyan nem ját­szott a PMSC-labdarúgók őszi bajnoki mérkőzésein, de sű­rűn emlegették nevét a*szur­kolók. Ha nem ment a gól­lövés, ha nem győzött a csa­pat, ha ügyetlenkedett a kö­zépcsatár, gyakran elhang­zott: „bezzeg a Kiss Sanyi!" Igaz, egy idő után már le­mondó legyintések követték ezeket a fohászkodásokat, mondván: nem jön ő már vissza Pécsre soha többé vagy ha leszerel, elviszi a — és itt valamelyik nagyobb csapat neve következett. Nagyjából ezeket mondtam el beszélgetésünk elején a mandulaműtét után beteg- szabadságon itthon levő Kiss Sándornak, aki erre megle­hetősen kijött a sodrából. — Nem tudom, mireföl terjesztették a városban, hogy nem jövök vissza. Február 13- án leszerelek és edzésbe ál­lok a PMSC-nél. — Nem is volt igaz, hogy megkereste más egyesület? — De igen. A Videotonnál szívesen láttak volna. — Ez csak egyoldalú óhaj volt? — Nem egészen. Sokat gondolkoztam a dolgon. Meg­kísértett, hogy egyszer egy olyan csapatban játsszak, amely a bajnokságért vagy legalábbis a dobogóért küzd, és szerintem a Videoton — most a leszerelések után — ilyen lesz. Másodsorban pe­dig ők közelebb vannak a tűzhöz. Gondoljon csak arra, hogy hányán voltak váloga­tottak a Videotonból. Nem mintha ők rossz játékosok lennének — sőt! —, de hoz­zájuk hasonló nem egy van itt Pécsett is. Mégis a fehér­váriak húzhatták magukra a címeres mezt. De mondom, már régen eldőlt, hogy ma­radok Pécsett. , — Miért döntött így? — Egyrészt azért, mert a szüleim nemrégiben költöztek ide Pécsre és nem akartam őket itthagyni. Másrészt az a véleményem, hogy jó csapat van itt a PMSC-nél kialaku­lóban, amely ha nem is a bajnokságért, de a vidék leg­jobbja címért küzdhet idővel. Meg aztán tudtam, hogy a vezetők, a játékosok és a szurkolók is várnak vissza Pécsre. — Látott-e labdát a kato­naság alatt? — Két hónapig nem. Ki­képzés volt, meg népgazda­sági munka. Utána játszot­tunk a szír katonaválogatott ellen. Tatán meg készültünk Vietnamba és Laoszba, aho­va meghívták a magyar ka­tonaválogatottat. — Milyen volt a túra? — Felejthetetlen. Ami a legjobban megragadott, hogy mennyire szeretnek és ismer­nek ott bennünket magyaro­kat. — Térjünk vissza hazai vi­zekre! Látta az ősszel játsza­ni a PMSC-t? — Kétszer: a ZTE és a Haladás ellen. Nem volt nagy játék, de gólt is rúgott, győ­zött is a csapat. Nem érez­tem, hogy túlságosan hiá­nyoznék. — Sokat várnak visszajöve- telétől. Sok gólt, meg hogy szinezze egy kicsit a játékot. — Ez elég nagy baj, főleg ha azonnal ezt várják. Gyön­ge vagyok — ráadásul most, hogy beteg voltam — és so­kat kihagytam a komoly já­tékból. Rengeteg a pótolni­valóm, főleg erőnlétben. Mert csak akkor lehet gólokat lő­ni, meg szépen játszani, ha van erő. Meg aztán egyedül ritkán tud valaki egy mér­kőzést eldönteni, a csapaté a főszerep. — Továbbra is középcsa­tárt fog játszani? — Szeretnék. Középpályám távolabb van az ember a ka­putól, több az akadály, ke­vesebbszer kerülhetek gól­helyzetbe. — „Látatlanban" tagja lett az olimpiai keretnek. Gondo­lom, örül neki. — Nagyon. Bár megmon­dom őszintén, kevés eséllyel indulok. Kétszeresen kell bi­zonyítanom, azokhoz képest, akik közelebb vannak a tűz­höz. Léhet, hogy Lakat dr.- nál más lesz, de tavaly, ami­kor 17 gólt lőttem, jól ment a játék, csak üldögélhettem az utánpótlás-válogatottnál a kispadon. Belénessy Csaba MECSEK-TOURISI Pécsi Utazási Iroda ajánlata: BUDAPESTRŐL INDULÓ UTAK: NDK üdülés Sebnitzben, szept. 11—18. üdülés Szász-Svájcban aug. 20—27., aug. 27.—szept. 3. nyugdíjasoknak Délnémet várak, aug. 18—26. SZOVJETUNIÓ üdülés Szocsiban, júl. 12—26. aug. 6—13. OLASZORSZÁG—JUGOSZLÁVIA július 13—24. ISZTAMBUL—ROMAN TENGERPART aug. 7—14. PÉCSRŐL INDULÓ UTAK: AUSZTRIA Bécs—Salzburg, június 22—26. Stájerország, aug. 26—30. JUGOSZLÁVIA üdülés Porecsben, szept. 14—21. üdülés Gradacban, júl. 2—12. Nyugat-magyar-Pozsony, ápr. 13—16. FARSANGI BAL A TV-TORONYBAN február 24. 2500,— Ft 2390,— Ft 2290,— Ft 3500,— Ft 7700,— Ft 5100,— Ft 8500,— Ft 5600,— Ft 3600,— Ft 2800,— Ft 2700,— Ft 6100,— Ft 1560,— Ft 110,— Ft JELENTKEZÉS: Pécs, Széchenyi tér 1. Telefon: 14-866. A magyarok közül egyedül éremre esélyes Regöczy—Sallay jég­táncospár.

Next

/
Thumbnails
Contents