Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)
1979-01-27 / 26. szám
6 Dunántúli napló 1979. január 27., szombat köpgaxdoszok aktiiicieriekexlete Államtitkárok, miniszterhelyettesek, az MSZMP KB vezető gazdaság- politikai munkatársai tájékoztatták az idei gazdasági feladatokról a fiatal közgazdászokat, a nemrég Gödöllőn lezajlott országos aktívaértekezleten. A megnyitó előadást dr. Csikós-Nagy Béla államtitkár, az országos Anyag- és Árnivaial elnöke tartotta, többek között foglalkozva az 1980-ban esedékes általános árrendezéssel, melynek lényege, hogy a világpiaci fegyelmet kívánjuk árrendszerünkbe beplántálni. Az aktívaértekezleten a Magyar Közgazdasági Tál saság Baranya megyei Szervezetének fiataljai is képviseltették magukat, őket kértük fel, számoljanak be az egyes szekcióüléseken elhangzottakról. Cikkünk szerzői: Acél József, a Pécsi Bőrgyár osztályvezető-helyettese, dr. Ee- lyácz Iván és dr. Hanyecz Lajos, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara adjunktusai, dr. Horváth Gyula, a Dunántúli Tudományos Intézet tudományos munkatársa. Miklósvári Zoltán Átfogó koncepciók a gépipar fejlesztésére A kohó- és gépipari szekció vitaindító előadását Rabi Béla államtitkár tartotta, ezt egy kiegészítő referátum követte a tárca részéről, majd a szekció a felvetődött problémákat sokoldalúan megvitatta. Az elhangzott értékelések, valamint a vitában felvetett gondok összetettségükben és bonyolultságukban érzékeltették a népgazdaság e fontos ágazatának legalapvetőbb nehézségeit. Gazdaságpolitikánkban a tervszerű és arányos fejlődés követelményének az 1960-as évektől történő megerősödése a gépipart, mini progresszív ágazatot az ipar legtöbb produktumot előállító területévé tette, s a nemzeti jövedelem termelésében is kiemelkedő fontosságú lett. A gépipar termelésének növekedési üteme az utóbbi évtizedben igen dinamikus volt, s idejekorán nyilvánvaló lett, hogy a relatíve mérsékelt felvevőképességű hazai piac szükségszerűen exportorientálttá teszi az ágazatot. Gazdasági fejlődésünk egészében az intenzív szakaszba való átnö- vés elsősorban a progresszív ágazatokban, így a gépiparban is egyre erősebben megkérdőjelezi a termelés gyors mennyiségi növekedésének célszerűségét. Különösen az utóbbi években vált érzékletessé e dinamikus mennyiségi növekedés legszámottevőbb árnyoldala, oly módon, hogy a termelés, az export dinamikus felfutása hasonlóan felfokozott importigénnyel is járt, s a gyors ütemű gépipari export- növekedés nem javította a külgazdasági egyensúlyt, hanem kedvezőtlenül hatott rá. Az elkövetkező időszak legfontosabb célja olyan termelés- növekedési ütem kialakítása lesz, amely egyre fokozottabban veszi figyelembe a minőség követelményét, azt a tényt, hogy a termékösszetételben a cserearányokat javító, a tőkés piacokon is versenyképes gé- Dek-berendezések súlya növekedjék, A kohászathoz hasonlóan gépiparunkban is jó idéig várnunk kell a nettó exportőr jelleg kialakulására. Agé- pek-berendezések területén mind a fogyasztási, mind a termelési javaknál számottevő választéki problémák vannak. A fogyasztói és beruházói igények mai fejlettségi fokán természetesen adott ország gépiparától nem várható el az igények teljes szélességének kielégítése, célszerűtlen lenne (s az erőforrások sem teszik lehetővé) gépautarchiára berendezkedni. A követelmény inkább úgy fogalmazható meg, hogy az elkerülhetetlenül nagymértékű gép- és berendezésimportot olyan összetételű gépexporttal ellentételezzük, amely kitermeli a gépbehozatal valutafedezetét. A gépipar konvertálható exportképességének megerősödése, az exportstruktúrában a tőkés reláció súlynövekedése nem rövidtávú feladat, ezért a gépipari termelés növekedési ütemének csökkentése, az importigény mérséklésén keresztül rövidebb távon is javíthatja a kiiigazdasági egyensúlyt. A gépipar tőkéspiaci versenyképességének fokozása igényel bizonyos, ma még csak részlegesen meglevő feltételeket. A versenyképesség szempontjából ésszerű, a mainál szűkítettebb termékszerkezet, valamint a termelő kapacitások rekonstrukciós irányainak kijelölése áfogó gépipari fejlesztési koncepció kialakítását igényli, ennek alapvonalai ebben az évben elkészülnek. A belső kooperációs kapcsolatok minőségi jellegű feljavítása különös erővel igényli a háttériparok helyzetének módosítását. Az átfogó fejlesztési koncepció kiemelten kezeli a Vorszerű végtermékgyártás alapfeltételét jelentő részegység, alkatrész, szerszámellátás egyik fő forrását jelentő kis- és középvállalatok fejlesztési kérdéséit. A hosszabb távú konvertálható versenyképesség kialakulása ugyanis nagyban függ a háttéripar megerősítésétől. Nem titkolt nehézség a versenyképesség kialakulásában a nagy volumenű beruházási tartások megteremtése a kapacitások korszerűsítéséhez, a technológiai színvonal számottevő mértékű emelésének igénye, a termelésirányítás hatásfokának növelése. A szekció vitája több oldalról is rámutatott arra, hogy mind a kohászatban, mind a gépiparban olyan mértékben vannak kihasználatban tartalékok, amelyek mobilizálása beruházás nélkül is komoly eredményeket hozhatna. Az iparban p gépipar kapacitásai vannak a legkisebb mértékben kihasználva, ennek nyilvánvaló termékszerkezeti okai is vannak, ezzel együtt is azonban a műszakszám növelése, a nagymértékű berendezések fokozott kihasználásával növelhetné a termelés gazdaságosságát. A munkaidő műszakon belüli kihasználtságának, a munka szervezettségének fokozása ma még szintén kiaknázatlan tartalék. A gépipar mfnt a népgazdaság egyik alapvető progresszív ága előtt az elkövetkező években nem kisebb feladat áll, mint úgy hozzájárulni a gazdaság egészének intenzív fejlődéséhez, hogy közben az ágazat fejlesztésében is kialakuljanck az intenzív jegyek. E bonyolult feladat egy alaposan szeiektólt termékszerkezettel oldható meg, amely magában foglalja a gazdaságtalan export megszüntetését, bizonyos profilok, tevékenységi területek visszafejlesztését is. Dr. Belyácz Iván A jólét fokozásának feltétele az energiakímélés Az energiaárak rohamos emelkedése miatt szükségessé vált korábbi energiapolitikánk felülvizsgálata. Az 1973 előtti időszakban gazdasági növekedésünk egyik, népgazdasági szinten is jelentős forrása volt a hazai energiastruktúrában végbement korszerűsödés, a kedvezőbb hatásfokú energia- források arányának jelentős növekedése. A megváltozott körülmények szükségessé tették, hogy a korábban gazdaságtalannak minősített hazai szénkészleteket is nagyobb mértékben hasznosítsuk. Ez a szénbányászat fejlődése számára továbbra is tartós és jól megalapozott perspektívát biztosít, egyben jelentős műszaki fejlesztési, hatékonysági feladatok megoldását is igényli. A távlati energiaszükségletek kielégítésében egyre növekvő szerepet játszik majd a termonukleáris energiatermelés, amely azonban nem szorítja vissza a szénkitermelést már csak azért sem, mert a szénnek a kohászatban meghatározó szerepe van, és jó ideig még az energiatermelésben is nélkülözhetetlen tüzelőanyag marad. Energiaszükségletünk akkor is növekedni fog, ha a struktúra fejlődése a makroökonó- miai értelemben vett fajlagos felhasználás csökkenésével jár, s ha műszaki fejlődésünk felveszi a tervezett és remélt irányt, azaz a technológiai értelemben vett fajlagos felhasználás növekedésének minimalizálását. A munkatermelékenység növekedése azonban mindenképpen az egy főre jutó energiafelhasználás növekedésével jár, még akkor is, ha a termelékenység növekedését alapvetően nem az egy főre jutó felhasznált nyersanyag, illetve termékmennyiség növelésével biztosítjuk, hanem az élőmunka értékképző képességének a növelésével. Ennélfogva, mérsékeltebb ütemben ugyan, de energiaszükségletünk nőni fog, Energiakíter- melési lehetőségeink szűkössége, a fejlődő országokból származó import behatároltsága a szocialista integráció fokozására és a kellően átgondolt, tudatosan végrehajtott és számon is kért energiatakarékosságra intenek bennünket. Az energetika legremény- teljesebb takarékossági területe a feldolgozóipar és a fogyasztási szerkezet energiakímélő fejlesztése. A fogyasztási szerkezete akkor energiakímélő, ha valamely lakossági, illetve közületi igény kielégítését minimális energiaráfordítást követelő termék- és szolgáltatás szerkezettel tudja elérni. A jólét fokozásának preferált útjainak kijelölésekor ezért o gazdaságpolitika egyik legfontosabb szempontja az energiakímélés lesz. A feldolgozóipari szerkezet energiakímélő átalakítása tulajdonképpen nem más, mint a népgazdaság sajátos specia- lizációja a feldolgozóipari nemzetközi munkamegosztáson belül. Ennek lényege az olyan munkafolyamatokra való berendezkedés, amelyekben az egységnyi technológiai energiaként vagy alapanyagként felhasznált energiahordozóra jutó hozzáadott érték maximálása az egyik specializálódási ismérv. Az energiatakarékosság érdekében széles körű vizsgálatokat kell folytatni az energiafelhasználás részletes nyo- monkövetésére, annak megállapítására, hogyan csökkenthető a különböző technológiai folyamatok energiaigényessége. Hőkezelési, megmunkálási, kémiai és más eljárásokban gyakran jelentős az indokolatlan energiafelhasználás. Nagyon gondos és sokrétű munkára van szükség ezen a téren, és vigyázni kell arra, hogy az energiafelhasználást ne izoláltan, hanem a globális gazdaságossági követelmények alapján vizsgáljuk. A Nehézipari Minisztérium vizsgálatai szerint az azonos termelési profilú, hasonló nagyságú magyar vállalatok sokszor háromszor, négyszer több munkást foglalkoztatnak, mint az NDK-beli, csehszlovákiai vagy fejlett tőkés országbeli partnereik. A nemzetközi összehasonlítások eredményei is megerősítik, hogy a gazdálkodás színvonalának, a munka eredményességének nemcsak a saját korábbi állapotunkhoz képest történt előrehaladást, hanem a lehetőségeinken belül elérhető leg- jobbtól való „távolságot” is fontos mércének kell tekinteni. Az ilyen mérlegelésektől természetesen sokszor visszariasztanak a nemzetközi ösz- szehasonlítások statisztikai buktatói, a vállalati termelékenység mérésének megoldásra váró gondjai. Az elméleti kérdések tisztázása már csak azért is feltétlenül sürgető feladat, hogy majdan szabályozó rendszerünk is a „mindenség- hez mérd magad" szemlélethez igazodhasson. Az „autarchia" olyan kényszer, amelyet a sokféle kooperációs zavar és a hiánygazdálkodás teremt, de létrejöttében és fennmaradásában közrejátszik a jelenlegi szabályozórendszerünknek a hatékony gazdálkodást nem eléggé ösztönző gyakorlata is. Dr. Horváth Gyula KOZGAZDASÁGI ÉLET Tartalékok a mezőgazdaságban Kovács Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes előadásának bevezető részében az élelmiszertermelés népgazdaságban betöltött helyét, szerepét érzékeltette. A mezőgazdaság és élelmiszer- ipar nemzeti jövedelemből való részesedése 20—21 százalék, a dolgozó létszámnak 22—23 százalékát foglalkoztatja, az ösz- szes exportból 23-25 százalékkal, a dollár viszonylatú exportból pedig egyharmad arányban részesedik. Legfontosabb teendőnk a termelés növelésével együtt a minőség javítása, a piacképesebb, versenyképesebb termékek előállítása. A hatékony gazdálkodás a minőségi munka igényét már korábban is megfogalmaztuk, napjainkban és a jövőben még inkább, ez nemcsak igény, hanem követelményként ielentkezik. A továbbiakban vázolta a gazdálkodás azon területeit, ahol jelentős belső tartalékaink vannak. Lassítani kell a mező- gazdasági földterület csökkenését, újabb földeket kell beállítani a termelésbe, meg kell újítani a termőképességet. Törekedni kell a ráfordítás-hozam viszonyok kedvező alakítására, a racionális anyaggazdálkodásra különösen a takarmányokat, az energiát és a kémiai szereket illetően. A takarmányozásban például egy százalékos megtakarítás 12—13 millió dollár többleteredményt jelentene. Jelentős tartalékaink vannak az épületek és gépek A könnyűipar idei fő célja a hatékonyság további növelése és a népgazdasági egyensúly kialakításához való hozzájárulás. Ennek érdekében fokozni szükséges az exportot és csökkenteni kell az ágazatra jellemző magas import arányt. Fordítsunk nagyobb gondot a gyártmányfejlesztésre, olyan termékeket kell előállítani, amelyek belföldön és külföldön egyaránt vásárlásra késztetik a vevőket. Igen fontos, hogy a gyártmányfejlesztés elsősorban az import alapanyagokból előállított termékek esetében valósuljon meg, elősegítve ezzel az importanyag-felhasználás gazdaságosságának növelését. A vállalatok gyorsítsák meg beruházási tevékenységüket, a megkezdett beruházásokat mielőbb fejezzék be, és gondoskodjanak arról, hogy ezek üzembe helyezésével, valamint a már üzembe helyezett, de még kihasználatlan kapacitások teljes kihasználásával az ágazat termelésének — ezen belül főleg az export célú termékek előállításának — előirányzott növekedését elérjék. A szekcióülés előadója, Dob- rotka László könnyűipari miniszterhelyettes végezetül hangsúlyozta, hogy a vázolt feladatok végrehajtása a vállalatok kezében van, így a vállalatok vezetőivel és dolgozóival szemben az az igény, hogy az ágazat céljait megismerjék és mindent megtegyenek azok megvalósításáért. Struktúra-átalakítás. Mivel a világgazdaság elemzése nyomán levont következtetések szerint a népaazdasóq hitelfelvételi lehetőségei beszűkülnek, a fő gazdaságpolitikai cél a gazdaság „dollár éhségének" csökkentése. Ez csak további racionális importanyag-felhasználással és az export növekedési ütemének megtartásával vagy fokozásával érhető el. A könnyűipar fejlődésének üteme 1980 után várhatóan csökken, így a népgazdasági célnak megfelelően el kell érni, hogy az ágazat exportja a termelést meghaladó mértékben növekedjék. Ennek érdekében már most szükséges a magasabb feldolgozottságú minőségi választék gyártása és exportálása felé való eltolódás. Ebben a vállalatok feladata az együttműködés fokozása, konkrét formáinak megtalálása és a kölcsönös érdekeltség figyelembe vétele. Ugyanakkor központilag is el kell fogadni a közvetett exportot, az erkölcsi és anyagi elismerés területén a közvetlen exporttal egyenrangúvá kell tenni. Baljai László, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának osztályvezető-helyettese zárszavában leszögezte: a termelési szerkezet javítására a szükséges központi intézkedéseket megtették, most a vállalatokon a sor. Űjabb központi irányelvek nem várhatók, de a számonkérésre most már belátható időn belül sor kerül. Acél József kihasználásában, a munkaerő ésszerű foglalkoztatásában. Nagy különbségek jelentkeznek a mezőgazdasági üzemek vezetésének színvonalában, differenciálatlan a szakemberek elhelyezkedése. Tovább kell fejleszteni a vállalatok közötti kapcsolatokat, a kooperációt. Új piacokat kell keresni, megfelelő minőségben, választékban, jó időbeni ütemezéssel és gazdaságosan kell exportálni. A mezőgazdaság és élelmiszeripar exportorientáltsága fokozódik, az 1970-es években a termékek mintegy 30 százalékát exportáltuk, az 1980-as években ez az arány várhatóan 40 százalékra növekszik. Az export- termékek feldolgozottsági színvonalát fokozni kell. Az élelmiszertermelés sokszínűségét ágazati szinten fent kell tartani, üzemi szinten a szakosítás, a sDecializáció tovább folytatódik. A kisgazdaságok termelésére a jövőben is számítani kell. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar beruházásait összehasonlítva, az élelmiszeripar aránya egyre nő. A jövőben az élelmiszeripar beruházása a mezőgazdaság beruházásához viszonyítva a 60 százalékot is meghaladhatja. Gabonatermelésünk a jelenlegi 13—14 millió tonnáról a 80- as években 15—17 millió tonnára növelhető. Az exportképesség aránya erősen függ a minőségtől. Konjunktúra várható a napraforgónál és más ipari növényeknél. A szarvasmarha ágazatban a tejtermelést a hazai ellátás szintjéig kell fokozni, a hústermelést erősen befolyásolja, hogyan tehető olcsóbbá az épületfelhasználás. a takarmányozás. A sertéságazatban közepes méretű növekedésre számíthatunk. Legqyorsabban a baromfiágazat fejleszthető, itt azonban konjunkturális ingadozások fordulhatnak elő. Az ágazat fejlődése függ attól, milyen együttműködést tudunk kialakítani a Szovjetunióval. Várható, hogy a juhágazat dinamikusan fejlődik, hasonlóképpen a kisállattenyésztés. A kertészetben törekedni kell a minőség javítására, a technikai fejlődés azonban elmaradott és kevés a munkaerő. Javítani kell a feldolgozás minőségét, a hűtőipar fejlesztése is várható. A gazdálkodás minden területén törekedni kell a jó minőségű munkavégzésre, a minőségi követelmények azonban a direkti rá nyitás eszközeivel nem valósíthatók meg. A vállalati szférában fokozni kell az önállóságot, a kezdeményezőkészséget, a vállalkozó kedvet. Dr. Hanyecz Lajos Minőségi választékot a könnyűiparból!
