Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)
1979-01-25 / 24. szám
e Dunántúlt napló 1979. január 25., csütörtök A Környezet védelméért; • Nemzetközi feladatok előtt a Dunántúli Tudományos Intézet Tavaly 33 tanulmány készült el Egységesíteni kell a fogalmakat Képzés és társadalmi szükséglet A tanítók példája közismert. Náluk találták meg először a megoldás módját. A kiutat, hogy elegendően legyenek az általános iskolák alsó tagozatain nevelő pedagógusok. Kiötlöt- ték a képesítésnélküliséget, mint a hiányzó diplomásokat pótló vagy átmenetileg helyettesitő intézményt, s máris megszűnt a munkaerő- hiány. Legalábbis papíron, a számok, a tények világában. A tanítókat említettem, ám szót ejthettem volna egyéb foglalkozásokról is, ahol a vágyak és az igények igencsak eltérnek a valóságtól. Hivataloskodva: ahol a képzés nem fedi a társadalom igényeit. Vagy legalábbis nem teljesen illeszthető egymásra a két jelenség, eltérnek egymástól nagyságban, alakban. Elméletben pedig igencsak egyszerű az egész. Létezik egyszer a képzés. Az oktatás, a felkészítés rendje, s adottak a munkahelyek is, ahol megfelelő számban várják a szakmát, diplomát szerzetteket. Ha úgy tetszik az utánpótlást. Aztán — szakmája válogatja — vagy jönnek az újak vagy nem. Aligha szükséges külön szólani róla, hogy minden társadalomban létezik egyfajta munkamegosztás. Adott egy séma rá, hogy adott időben, adott helyen hány mérnökre, orvosra, jogászra, szakmunkásra, betanított munkásra és így tovább van szükség a társadalmi feladatok teljesítéséhez. A képzésnek többé kevésbé követnie kell a sémát, törekednie szükséges rá, hogy a munkamegosztás egyes posztjairól eltávozok pótolhatók legyenek. Megfelelő felkészültségű, hozzáértő munkára kész szakemberekkel. A kiindulópontot figyelembe véve, a tanítóknál a képzés nem követi az igényeket. A fővárosban — a tanács nemrégiben közzétett megállapításai szerint — néhány esztendő alatt szinte megháromszorozódott a képesítésnélküliek száma. A lelkes amatőröké, akik tulajdonképpeni szakmunkájuk mellett utólag szerzik meg a képesítést. Az orvosoknál más a gond. Számukra a vidék fehér folt, még lakással (ami pedig igencsak nagy érték nálunk) is alig tudják lecsalogatni őket egy-egy fővárostól távoli körzetbe. A mérnökök viszont többen vannak, mint amennyit a felkészültségüknek megfelelően foglalkoztathatnak a gyárak, az üzemek. Nincs hiány jogászból sem, a hatvanas esztendők vége óta a szükségletekhez igazodott számuk. A szakmunkásoknál már tarkább a kép. Olyan foglalkozások számítanak manapság hiányszakmának, amelyeknek igencsak nagy hagyományuk van. Csak egyetlen példa. A gépi forgácsolóké, azaz az esztergályosoké. Kis túlzással élve, lámpással keresik a szakma elsajátítására kész fiatalokat szerte az országban. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mindig voltak és lesznek hiányszakmák, valamint divatos foglalkozások. Már csak azért sem lelhető fel tökéletes megoldás, mert a képzés nem mentes a kockázattól. Nincs oktatási intézmény, ahol ne létezne lemorzsolódás, s ezzel számolniuk kell a felvételnél közreműködőknek is. A pontos szám az igényeknek megfelelő mennyiség sem számítható ki 15—30 évre előre. Valaki nem megy el nyugdíjba a korhatár elérésekor, egy másik megbetegszik és otthagyja a rajzasztalt, a gépet, s máris keresztülhúzza a számításokat. Azokban a szakmákban viszont, ahol esztendők óta nagy a szak- emberhiány, még akad mód a cselekvésre. E gyrészt propagandával (nem mennyiségi, inkább minőségi reklámmal), másrészt pedig az érdekeltség megteremtésével. Vonzóvá kell tennie egy-egy hiányszakmát a pályaválasztás előtt állóknak. A helyes orientálás az érdekekre épít. Az anyagiakra és az erkölcsiekre egyaránt. Elsősorban ott, ahol a hosszú távú tervezés során fény derül'rá: a szakmának élnie kell, a társadalomnak a munkamegosztás adott posztján szüksége van az utánpótlásra. Malonyai Péter Mezőgazdasági szakmérnökképzés Vonaton Utazás közben gyakran találkozik az ember unatkozó, nyűgös kisgyerekkel és ingerült, türelmetlen szülővel. S minél nyűgösebb a gyermek, annál türelmetlenebb a szülő. Pedig a felnőttek egy kis leleményességgel feloldhatnák a hosszú út egyhangúságát. Mennyi érdekességet kínál maga az elsuhanó táj is, csak észre kell vetetni a gyerekkel! De néha már az is elég lenne, ha az érdeklődő gyerek soksok kérdésére figyelemesebben, odaadóbban válaszolnának a szülők. A múltkor egy szőke kislány s az anyukája üdítő időtöltésének voltam tanúja. — Most mondjuk azt, hogy... — kezdte a kislány, s láthatólag mindketten beleélték magukat az elképzelt helyzetbe. — Tessék kérni! — hangzott o felszólítás. A pirospettyes kis ridikül volt a „bolt” legfőbb kelléke, benne két szagosradír, egy doboz színesceruza, rágógumi, zsebkendő, pénztárca. — Most tessék megköszönni! Itt tessék aláírni! És az anyuka valóban aláírta az odanyújtott cédulát. Végigmondták az összes udvariassági formulákat, miközben jónéhányszor gazdát cserélt a két szagosradíd, a doboz színes meg a többi „kincs”. — Most mondjunk olyat, ami nincs — tanácsolta a kislány, miután az üzlet kellékeit szépen, rendben elrakosgatta. És mondták: táltosparipa, sárkány, boszorkány, aranyalma, három kívánság, égigérő fa, királyfi, csillagszemű juhász, szegény ember. . . Itt mintha egy picit gyanakvóan néztek volna össze az útitársak, de a világért se zavarták volna meg az elmerült játékot. Mert az világosan látszott, hogy az anya is élvezi a dolgot, nemcsak a kislánya kedvéért játszik. Kifogyhatatlanok voltak az ötletekből. Mondtak háziállatokat meg vadállatokat, fiúneveket és virágokat, találós kérdéseket, mesecímeket, mesehősöket. Bámulatos, hogy mennyi mindent tudott az a kislány. Egyébként nagycsoportos óvodás lehetett, legfeljebb első osztályos, ötletes időtöltésük, mellyel nemcsak magukat, de még szomszédjaikat is elszórakoztatták, valóságos szókincs- fejlesztés volt, az anyanyelvi nevelés magasiskolája. Ennek a gyereknek aztán nem lesz szegényes a kifejezőkészsége. S hogy okos mamája menynyire fejlesztette tudatosan gyermeke értelmi erőit, nem tudni. Mindenesetre kedélyes csevegésükön semmiféle kimó- doltság nem érződött. Éppen ettől volt igazi. Hegedűs Magdolna Közös aggódásunk egyik leggyakoribb tárgya az emberi környezet. Alig van nap, hogy ne hallanánk riasztó híreket arról, hol és kik ártanak újra, maholnap legdrágább kincsünknek, a természetnek. Az élővilág féltése fontos munkaprogram kidolgozására ösztönözte a KGST végrehajtó bizottságát is. 1974-ben létrejött a megállapodás a szocialista országok között a környezetvédelemre és a természeti erőforrások gazdaságos kihasználására vonatkozó kutatások összehangolására. Ha ezt a programot csak vázlatosan próbálnánk is bemutatni, töméntelen szakkifejezéssel, l-től Xll-ig terjedő kutatási témák címeivel kellene dobálóznom. Az olvasót azonban nyilván az érdekli, mikor lesz az elméletből gyakorlatban is megvalósuló környezetvédelem. — A kérdés világos, és boldog lennék, ha én is ilyen világosan tudnék válaszolni — mondja Fodor István kandidátus, az MTA Dunántúli Tudományos Intézetének osztály- vezetője. — Intézetünk az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatallal kötött megállapodás alapján 1978. március 15. óta vesz részt a KGST-nek a környezetvédelem társadalmi, gazdasági, szervezési-jogi pedagógiai és prognosztikai kérdésekkel foglalkozó kutatásában. Mivel ennek a területnek jó ideig nem volt gazdája Magyarországon, vállaltuk a főtémákhoz tartozó résztémák kutatásának hazai koordinálását. Az elmúlt évben két témakörben Pécsett szerveztük meg a KGST-or- szágok szakértőinek tanácskozását. Részt vettünk a meghaHosszas töprengés után sem sikerült megfejtenem az ajánlott küldemények feladóvevényének titkát. A pécsi föpostán, akárcsak más postahivatalokban, az egyik párkányra kitették a szükséges nyomtatványokat. Egy valami hiányzik a gyűjtemény- bői: az ajánlott feladóvevény. Ezt a fehér lapocskát az ablakok mögött ülő tisztviselők őrzik és kérésre kinyújtják. De ez nem ilyen egyszerű. Mert amikor már fásultan beletörődök, hogy a délutáni csúcsforgalomban is csak egy felvevőablak van nyitva, és félórákat, húszperceket kell sorbaállni, a tisztviselő ki talmazottak tanácsának ülésén Szófiában, és több más külföldi szakértői értekezleten. — A KGST környezetvédelmi komplex programjában az I. téma, a környezetvédelem társadalomtudományi kérdéseivel foglalkozik a Dunántúli Tudományos Intézet, tehát ezeknek a kutatásoknak a hazai bázisintézménye. Melyek a legfontosabb feladatok ebben a problémakörben? — A szocialista országok társadalmi rendszere azonos. A jogrendszerekben a jogi szabályozásban, bizonyos fogalmak meghatározásában azonban már jóval több eltérés fordul elő. Elsősorban tehát egységesítenünk kell a fogalmakat. közös kategóriákat kell kidolgoznunk, mert enélkül nehéz az elért eredményeket általánosítani, s a gyakorlatba átültetni. Nagyon fontos feladat továbbá — éppen a helyzet akut voltára tekintettel —, hogy szellemi integrációt alakítsunk ki a környezetvédelem kutatási programjában részt vevő KGST tagországok között. A szellemi erők összefogásával a problémák elé kell mennünk. Sajnos, éppen a gyakorlati intézkedéseket illetően értük el a legkevesebb haladást, de hát a program még koránt sem ért véget. Tavaly harminchárom tanulmány készült el. Ebből huszonegy jogi témájú, a többi megoszlik a természeti erőforrások felhasználásával, az ember által a természetre gyakorolt hatással kapcsolatos és a prognosztikai témájú dolsem pillant, csak stemplizget valamit, akkor ott van az ajánlott blanketta problémája. Az ember beáll a sor elejére és két egyet. A sor felhördül, és megesik, hogy a jámborabbak oda sem engedik a bűvös nyíláshoz, és akkor kétszer állhatja végig a. húsz percét. Az ajánlott feladóvevény is ingyenes. Vajon miért őrzik ennyire? Én nem hiszem, hogy az emberek hazavinnék gyújtásnak, vagy elszállítanák a MF.H-be. Akkor miért nem teszik ki? Csak nem lenne túl ésszerű? b. a. gozatok között. A tanulmányok szervezői az ország neves tudósai egyetemi oktatók, különböző kutatóintézetek munkatársai, és gyakorlati szakemberek. E résztanulmányokból áll össze majd a tanácskozásokon képviselendő magyar álláspont, válasz azokra a kérdésekre, amelyeket minden résztvevő országnak ki kell dolgoznia. Lássunk néhány címet: A természetvédelmi (környezetvédelmi) törvényekben mutatkozó hiányosságok; Polgári jogi — gazdasági jogi — felelősség a környezeti károkért; A nemzetközi megáilapodások tükröződése a hazai természet- védelmi törvényekben; A környezet jogi védelmének területén meglevő alapfogalmak egységesítése; Büntetőjogi felelősség a természetvédelmi törvények megszegéséért; Az ásványi nyersanyag mint természeti erőforrás értékelése. A tanulmányírás, a konferenciákon való részvétel természetesen még nem környezetvédelem. Ám az is bizonyos, hogy az elméleti munka haszna előbb-utóbb megmutatkozik majd konkrét eredményekben. A társadalomtudományokban egyébként is sokkal kevesebb a kísérletezési lehetőség, mint az anyagok és számok világában. Mindenesetre biztató, hogy a Dunántúli Tudományos Intézet „személyében" Magyarországon is van mór koordinációs bázisa a környezetvédelemben nagy szerepet játszó társadalmi tényezők kutatásának. Római kori lelet Római katonai tábor nyomaira bukkantak a győri várban folyó ásatások során. A jelenlegi utcaszinttől mért hat méteres mélységből kerültek elő a csaknem 2 ezer éves emlékek. Mint megállapították, ezen a helyen az első század közepétől a negyedik századig katonai tábor volt. Erre utal egyebek között egy cseréplelet, amelyre a 14-es számot viselő légió ovális alakú bélyegzőjét vésték rá. A győri Xantus János Múzeum régészei megkezdték az értékes leletek restaurálását. A római kori emlékek mellett, az államalapítás korából, s az azt követő évszázadokból is értékes anyag került felszínre. A mezőgazdasági nagyüzemek szakmai vezetőinek, mérnökeinek továbbképzésére az idén négy egyetemen indul — kétéves tanulmányi idővel — levelező tagozaton — szakmérnökképzés. A Gödöllői Egyetem mezőgazdaságtudományi karán három szakmérnöki tagozat indul 1979-ben, egyebek között a mezőgazdasági, környezetvédelmi és munkavédelmi szakon. Az egyetem gépészmérnöki karán agrárgépész-gazdasági tanulmányaikat kezdhetik meg a jelentkezők. A Debreceni Egyetemen 4 szakon oktatnak az idén, ezen az egyetemen különös érdeklődésre tart számot a vállalat-gazdasági szakmérnöki tagozat. A Keszthelyi Egyetemen a növényvédelem intenzív munkafolyamatait ismerhetik meg a mérnökök és szintén szakmérnöki képesítést nyerhetnek az egyetem mosonmagyaróvári karán, a húsipari, növénytermesztési és vállalatgazdasági témakörökben. A budapesti Kertészeti Egyetemen 4, annak tartósítóipari karán pedig egy szakmérnöki tagozatot szerveznek. Sopronban az erdőmérnöki, illetve a faipari mérnöki karon kezdődik szakmérnöki oktatás. H. J. II feladóvevény titka Egyszemélyes gyermekszínház Sólyom Kati új műsoráról Csodák és furcsaságok Mikor játsszék a mai gyerek? És kivel? És hol? Vajon mesél-e a mai hat-, nyolc-, tíz-, tizen- kétéveseknek valaki a mesevilág-teremtés közvetlen élményerejével, vagy „önkiszolgálja" magát a mai gyerek csupán mesekönyvre utalva, tv-t, rádiót bekapcsolva, telefon tárcsáját pörgetve? Pótolhatja-e mindez a „most játszom veled”, vagy „mesélek neked” személyes varázsát? Sólyom Kati színművész egyórányi új gyermekirodalmi ösz- szeállításóban mintha valameny- nyi kérdésre megpróbálna válaszolni. Játékkal és mesével válaszol. Gyermekeknek és érdeklődő felnőtteknek, akik „belógtak", vagy beügyeskedték magukat erre a pompás, magával- ragadó gyermekműsorra, hogy befogadják a pódiumművészet egy sajátos ágazatában két-hó- romszáz gyerek együttes, tiszta örömét. Egyedül a pódiumon — dermesztőén kemény művészi vállalkozás. Gyermekközönség előtt talán a legnehezebb. És a leg- hálásabb is. Bár ezúttal nem teljesen egyedül, hiszen Sólyom Kati méltó társakat lelt: a Pécsi Tanárképző Főiskola tehetséges Szélkiáltó együttese lírai harmóniákkal, frappáns zenei humorral, bájos gyermekdalokkal és megzenésített ritmusokkal fűszerezve köti át a prózában, versben hangzó meséket, tréfás gyermekverseket. Az előadóművész néhány külföldi és sok hazai szerzőtől, például Berták László, Galambosi László, Lázár Ervin, Gyurkovits Tibor, Horgas Béla, Rákos Sándor, Vidor Miklós, Weöres Sándor és mások műveiből fűzi koszorúvá műsorát. Mindvégig jelen van. Mesemondó. Mókázik, rigmusokra tanít, vezényli a tréfás csalimese lelkesen, kórusban csendülő refrénjét: „(Ha te tudnád mit láttam? . ..)” — Ki vele barátom, bátran!..." Elvarázsol bennünket, felnőtteket, hogy gyermeki örömökre készen, befogadjuk a rigmus, a tréfa, a mese — az élet elragadó mulatságát. Egy-egy apró gesztusa, fintora, bohókás groteszk ötlete magához láncol. Aki hallgatja belefeledkezik, hiszen a gondosan válogatott és fölépített irodalmi anyag szépsége, derűje, kacagtató játékossága, egy szóval: poézise magával ragad bennünket. Hatvan percig tökéletesen birtokolja mindezzel a gyermekek figyelmét — és ez sem kevés! Amit Sólyom Kati csinál — egyszemélyes gyermekszinház. Nem pótol és nem helyettesít semmit, önálló műfaji életet él: pódiumművészet a legjavából. Jó lenne a gyermekév alkalmával — előző műsoraival (Mesebál, Csipkefa, Színország) együtt — minél többször műsoron tudni a Csodák és furcsaságokat. Jó színház. Gyermekszínház! (w. e.)
