Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)

1979-01-21 / 20. szám

DN HÉTVÉGE 4. BELPOLITIKA 1979. JANUÁR 21. Több fényt — kevesebb energiával Tartmégaz„oslromállapot”, de az ügyintézés zavartalan Járási központ — Komlón PirSsi János: „Az ügyfélfogadás óráihoz nem ragaszkodunk mereven...'0 A tanácsház főbejárati csarnokához csatlakoztatják a járási hi­vatal folyosóját — Mi kell a jó közvilágí­táshoz? —• kérdezem Borko- vics Györgytől, a DÉDÁSZ mű­szaki fejlesztési szakfőmérnö­kétől. — Sok minden, de alapve­tően pénz. Vegyük sorjába valamennyit. NIM-szabvóny rögzíti az ötféle útkategória lux-értékeit, a leggyengébb, 5—6 lux a 100 wattos égő „irányfénye", míg a legerő­sebb, 19—20 lux. Sok múlik a megvilágítás egyenletességén, hogy ne legyen „foltos" az út. Ez a fénypont magasságával, a fényforrás erejével, az osz­lopok egymástól való távolsá­gával küszöbölhető ki, attól függően, hogy milyen széles a megvilágitandó út. Ezek még a tervezésnél dőlnek el. A ki­vitelezésnél sokkal életszerűb­bek a kívánalmak: sikerüljön jó fénykibocsátó tulajdonságú és minimális karbantartást igénylő armatúrát beszerezni, legyenek megfelelő magas üzemórájú fényforrásaink, hogy azokat minél ritkábban kelljen cserélnünk. — Mennyi az élettartamuk a ma használatos lámpáknak, és ezek áramigénye mennyi­re lelel meg az energiataka­rékosság egyre szigorúbb kí­vánalmainak? — A 100 wattos égői körül­belül 1000 üzemóra, a higany­gőzlámpáké ennek tízszerese, míg a jövő fényforrásait je­lentő nátrium- és fémhalogén lámpáké 20 000 üzemóra. Ezek lényegesen többe kerülnek, mint a hagyományos égők, mégis megéri. Már az ener­giatakarékosság miatt is. Az ugyanolyan fogyasztású izzó­hoz viszonyítva a fénycső 2—3- szor a higanygőzlámpa 4—6- szor, míg a nagynyomású nát­rium- és fémhalogén lámpa 10—12-szer 'nagyobb fénytel­jesítményű. — Ha ugyan égnek. És ha nem? Miért sötétek az utcák? — Megközelítően 30 000 fényforrás gazdái vagyunk. A főbb útvonalakon a lámpákat rendszeresen ellenőrizzük, a ki­eső részekre ritkán jutunk ki, ezért sokat segít a lakossági „sötét-bejelentés”. Ahogy em­berrel, kézilétrával, daruskocsi­val győzzük, kicseréljük a ki­égett lámpákat. Az 1000-es higanygőzlámpák 10 százalé­ka a megadott üzemóránál előbb mondja fel a szolgála­tot — ez évente 6—700 ezer forint többletkiadást jelent a DÉDÁSZ-nak — főleg a busz­megállók, a forgalomirányító rendőrlámpák közelében. A nagy rezgést nem bírják, a több mint félkilós lámpák sor­ra törnek el tőben. Fokozato­san elsötétülnek az armatúrák is, ezt sajnos a természetes elavulásuk hozza magával. Sok kárt okoznak a vandálok, akiket a néhol éppen erősnek sem mondható fény is bánt Hogy sötétben garázdálkod­hassanak, kiverik az égőket és lámpákat, szétverik az ar­matúrákat. Az autósok miatt is évente 50—60 vasbeton oszlopot kell kicserélnünk. Sö­tétséget okoz, illetve tartósít még az anyag- és alkatrész­hiány, gyakran a kábelhiba is, ami lehet gyári, de inkább a kábelelvágásokból adódik. A közvilágítás nagymértékű fejlesztése Pécsett 1970-ben a városi tanács és a DÉDÁSZ jobb együttműködésével kez­dődött. Díszkivilágítást kapott többek között a dzsámi és a TV-torony, jobb fényt kaptak és kapnak azóta is a kiemelt főútvonalak és a terek. A közvilágítás létesítése tanácsi feladat, az üzemeltetés és karbantartás viszont az áram- szolgáltató vállalaté. A két szerv az ötödik ötéves terv időszakában 51 millió forintot irányzott elő a közvilágítás korszerűsítésére, amiből eddig 31 milliót használtak fel. A mai korszerű kábeles közvilágítás kilométere átlagban 1 millió forintba kerül. A költségek csökkentése — az emelkedő anyagárak mellett — csak egyféleképpen érhető el: ha a DÉDÁSZ a rekonstrukcióknál úgy hangolja össsze a mun­kákat, hogy a kis- és közép- feszültségű kábeleket együtt cseréli, vagy építi ki a közvi­lágítási kábelekkel. A korsze­rűsítés tehát sokba kerül. Az viszont azt eredményezi, hogy a jobb fényerejű világításért több óramdíjat fizet a tanács. — Vegyük sorba, mit építe­nek idén? — Elkészül a 6/A út, a Tü­zér utcától a Szigeti vámig, az útépítéstől függően. Az Édesanyák útját a Gyermek- kórházig korszerűsítik. A Me­cseken az üdülőtől az Állat­kertig és a Surányi Miklós út is higanygőzlámpás világítást kap. Az Engels út, az Engel János úttól a Tolbuhin útig, a Verseny utca teljes szaka­szán is közvilágítást kap. Meg­változik Borbála-telep a Bitt­ner Alajos utca és körzetének fényviszonya. A Tüzér utca vi­lágítását átépítjük a majdani felüljáróig, mint ahogy a Me­ző Imre út, a Tettye térség is több fényt kap. Az 1979-es építések és korszerűsítések megközelítően 16 millió fo­rintot emésztenek fel. — Mi várható 1980-ra és utána? — Jövőre 16—20 utca köz- világításának felújítását tervez­zük, a tanáccsal közösen. Ezek megvalósítása 20 millió forin­tot igényel. Egyelőre bizony­talan: vagy elmaradnak téte­lek, vagy valahonnan sikerül pénzt előteremteni. A Kórház téri minaret díszkivilágítását is 1980-ra tervezzük. Hogy mi várható 1980 után? Az ener­giatakarékosságot nekünk is szem előtt kell tartanunk, ha szükséges, ismét bevezetjük a féléjjeles közvilágítást, mint régen, hogy éjféltől csak fél­erősségű fénnyel, világítjuk az utakat és tereket. Bárhogy is takarékoskodunk, közvilágítás­ra szükség van. Terveinkben nem szerepel, például a csak városszépészeti szompontot szolgáló helyek — szobrok és terek — kiemelt megvilágítá­sa. Több fényt érdemelne egy­két szökőkútunk, a Petőfi vagy Kossuth szobor, a Mecsek Áruház előtti térség, két új betonszobrunk és sok más építészeti, képzőművészeti re­mekünk. A kijelölt gyalogos átkelőhelyek megkülönbözte­tett fényű megvilágítása sem várathat sokáig magára. A to­ronyháznál, a Doktor Sándor utcában bevált a sárga-kék színű kiemelt fény, csak maga a kísérleti lámpa nem. Az EIVRT újabb 400 wattos nagy­nyomású nátriumlámpája mi­nőségben és élettartamban már vetekszik a Philips gyárt­mányúval. A szakemberek fel­mérték, hová kellenek: műsza­kilag és világítástechnikailag 25 helyen indokolt ilyen ki­emelt fényű armatúrák és lámpák felszerelése. Ezt a programot is 1980-tól szeret­nénk megvalósítani. A jövő a több fényé. A nát­riumlámpák majdan folyama­tosan világítják meg a főút­vonalakat, az autós sárga fé­nyű úton érkezik este a vá­rosba, vagy ezen továbbha­ladva jut át a városon. Eze­ken a helyeken a gyalogosát­kelőhelyeket kék fényű higany­gőzlámpák emelik majd ki. Jó lenne, ha valamennyi utca és tér, ha nem is fény­árral, de jó közvilágítással vezetné otthonába a haza­igyekvőket, vagy csábítaná sétára a városunk esti arcára is kíváncsi idegent... Murányi László A honfoglalás még nem fe­jeződött be: a földszinten a szobákban íróasztal-íróasztalt ér, ügyintéző-ügyintéző hátán. Az emeletet most festik-csino- sitják; a leszappazonott falak­nak alig jut idő száradásra. — Úgy érzem — mondja Pirisi János, a Komlói járási Hivatal elnöke, — hogy az elő­zetes tájékoztatás, hírverés jól sikerült. Többé kevésbé az em­berek tudják, hogy Sásdon megszűnt a hivatal, s itt, a komlói főtéren találhatnak min­ket . . . Még a szomszéd megyékből, az ország távolabbi pontjairól érkeznek ugyan levelek Sásá­ra, de a posta azonnal kap­csol, s Komlóra irányít mindent. Az ostromállapotra jellemző: még talán a hivatal dolgozói sem tudják, hogy kollégájukat merre kereshetjük .. . Eligazító tábla a bejáratnál, nevek és névsorok az ajtókon. Rövidesen megkezdődik a saját telefon- központ szerelése, addig tele­fonon nehéz „ügyintézni”. Me­lyik készülék, hol csörög . ..? Ki tudja. Egyelőre — néhány hétig — a 81-190, 81-193, 81-194, 81-195 és a 81-196-os számokon hívható a hivatal. Reggel 8-tól délután 4-ig, idő­ponttól függetlenül fogadják az ügyfeleket. — Nem tehetünk mást: amíg a gépezet nem kellőképpen olajozott, addig az ügyfélfoga­dós óráit mereven nem illene betartani. Igaz is. Hidasról, Mecsekná- dasdról, Pécsváradról, Hosszú- hetényről, Hetvehelyről érkezők nem fordulhatnak vissza netán azért, mert ebédidő van, félfo­gadás nincs. Jól felkészültek a hivatal dol­gozói a kezdeti rohamokra, s ha .igaz, amit beszélnek, a pé­csi és a sásdi járás „összeol- vadásá”-ból megerősödve ke­rült ki az apparátus. Több az egyetemet, főiskolát végzett ember, több a szakképzett em­ber. Végigjárva az irodákat, többekkel beszélgettem, s egy­értelműen nyilvánvaló: aki ma­radt, az a tanácsi munkához való viszonyát, az államigazga­tási feladatok szeretetét bizo­nyította. Az ötven fős kollektíva dön­tő többsége sásdi: Pécsről he­ten járnak ki. A sásdiak —kö­szönet a Volánnak — külön busszal, megerősített járattal juthatnak munkahelyükre és haza, kevés várakozással, gyor­san. Dr. Somogyi Károly, Komló város Tanácsának vb-titkárával a járási hivatal emeletén talál­koztam. Sajátos „rejtekajtón” érkezett: a városi tanács felől a közfalat kiütötték, és így a két apparátus közvetlen folyo­sókapcsolatot kapott. Együtt nézzük a szobákat. — Ide — mutatja a vb-titkár —, közös fiókkönyvtárat sze­retnénk behozni. Egyébként a hivatal tárgyalóterme lenne, de államigazgatási szakkönyvek gyűjteményét is felrakhatjuk a polcokra. Szándékosan-e, vagy csak spontán, de úgy néz ki, hogy összenő a két „tanács”. Máris közösen intézik a járás és a vá­ros munkaügyét, az egészség­ügyét, sportfelügyeletét-irónyí- tását. Most derül ki az, amit a területátszervezés szorgalma­zói csak gondoltak: Komló meg­érdemli a járási székhely ran­got is, megérdemelte volna ko­rábban is. Pirisi János minderről a kö­vetkezőket mondotta: — Az egészségügyi ellátás frontján már eddig is Komlóra figyelt a járás. Itt a kórház, in­nen irányították a járás alap- ellátási-szakellátási teendőit is. A munkaügy közössé tétele — természetesen együttműködési megállapodás nyomán —szin­tén az élet égető szüksége volt. A terület egy — nem lehet két­féle munkaerőgazdálkodással előbbre jutni. Benczes József, a komlói vá­rosi sportfelügyelőség vezetője is hasonlóképpen vélekedett: a város egyesületein felül 2.1 ki- sebb-nagyobb egyesülettel gaz­dagodtak. Pécsvárad, Máza- szászvár, Mágocs a nagyobbak. A lényeg: a nagyobb terület nagyobb lehetőségeket tarto­gat, a minőségi sportra több figyelmet lehet szentelni, az ér- dekeket-el képzeteseket jobban lehet koordinálni... A hivatal minden íróasztala egy-másfél hónapon belül a helyére kerül. A földszinten kap helyet az igazgatási, a műve­lődési, az élelmiszergazdasági és kereskedelmi osztály, itt lesz­nek a műszaki kérdésekkel — építésügyekkel — foglalkozók is. Az emeletre felkerül az el­nökség-titkárság, a szociálpoli­tikai és a pénzügyi osztály. Egy bejárata lesz a városi tanácsnak és a járási hivatal­nak is. Az elképzelések szerint a jelenlegi bejárati ajtót befa­lazzák a volt rendőrségi épüle­ten. Ez természetesen az ügy- félfogadás óráinak egymáshoz való igazítását is jelenti, azaz, a komlói járási hivatal hétfőn és kedden reggel 8-tól 12-ig, szerdán egész nap — 8-tól 16- ig —, csütörtökön pedig déli 12 órától 16 óráig várja az ügyfeleket. Éppen úgy, mint a városon. Végezetül a volt sásdi föld­hivatal vezetőjétől kapott tájé­koztatás. A földhivatal egyelőre nem költözött, maradt Sásdon. De van egy komlói irodájuk is, sőt, a volt pécsi járástól a kom­lói járáshoz átkerült községek lakóinak számára Pécsváradon, a helyi tanácson szerdán és pénteken földhivatali fogadó­órákat tartanak. A sásdi irodá­ban intéznek ezek szerint min­den — korábbi sásdi járási ügyet —, kivéve Orfű és Aba- liget községekre vonatkozóan. Komlón a városi ügyeket fo­gadják. Ez a hármas megosz­tás a jobb lakossági kapcsolat miatt született meg, de amíg nem rögződik a köztudatba, bizony az ügyfelek, a levelek több kört megtesznek a kelle­ténél. De ez sem gond: a hiva­tal saját hatáskörében átteszi­átveszi a beadványokat-kérése- ket, s továbbítja azt az illeté­kesnek. Vagy Sásdra, vagy Komlóra, vagy Pécsváradra. K. F. Most jelent meg Területi statisztikai évkönyv, 1978 Az évkönyv gazdag tarta­lommal mutatja be az ország egész településhálózatának — megyéinek, városainak, kiemelt nagyközségeinek de­mográfiai helyzetét, gazda­sági életét, valamint a né­pesség életkörülményeinek alakulását. A megyék adatait tartal­mazó fejezet komplex kereszl- metszetet ad a főváros és a megyék népesedési kérdései­ről, a gazdaság egyes ága­zatainak működéséről, és a lakosság ellátásának minden területéről. A településhálózatról szóló rész összefoglaló áttekintés­sel szolgál az ország vala­mennyi településének életéről, jellegzetes településcsoportok szerint és tételesen beszámol a városok és a jelentősebb nagyközségek adatairól. A közölt csoportosítások és mu­tatószámok lehetővé teszik az azonos szerepkörű települé­sek összehasonlítását, a fej­lettségi különbségek feltárá­sát. A kiadvány ismerteti az V. ötéves terv főbb területfej­lesztési célkitűzéseit is. Az adatokat színes grafi­konanyag és térképmelléklet teszi szemléletessé.

Next

/
Thumbnails
Contents