Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)

1979-01-14 / 13. szám

1979. január 14., vasárnap Dunántúli napló 13 Várossá avatták Körmendet Várossá avatták szombaton Körmendet. A batthyányak ró­mai eredetű hajdani fészke történelme során másodszor nyerte el a városi rangot. A jeles eseményre ünnepi díszbe öltözött a település. Az ifjú város vendége volt dr. Ko­rom Mihály, a Központi Bi­zottság titkára, Horváth Mik­lós, a Vas megyei Pártbizott­ság első titkára, dr. Bors Zoltán, a megyei tanács el­nöke. Eljöttek a vasi városok, nagyközségek képviselői, sok Körmendről elszármazott em­ber is hazalátogatott. Dr. Ko­rom Mihály a vasi vezetők társaságában délelőtt megis­merkedett az ifjú várossal. Egyebek között felkereste a szolglátatóházat, az Áfész-áru- házat és két gyermekintéz­ményt. A kora délutáni órákban megalakult a városi tanács, megválasztották vezetőit, ve­zető szerveit, bizottságait. Utána a tanácsház falán em­léktáblát lepleztek le, amelyen a „Körmend várossá nyilvání­tása emlékére, 1979." szöveg olvasható. Majd az új sport- csarnokban ünnepi tanács­ülésre került sor, ahol dr. Ko­rom Mihály mondott beszédet. Hangsúlyozta, hgy a 12 000 lakosú Körmend hosszú, terv­szerű munkával teremtette meg az újbóli várossá válás feltételeit. Elsősorban ipara tette erre méltóvá: cipőgyár, ruházati üzem, fafeldolgozó, s legújabban tápszer- és gyógy­szergyár működik itt. összesen 28 ipari üzemmel rendelkezik, amelyekben 5200-an dolgoz­nak. A település központja ren­dezett, városias s jó a lakos­ság ellátása is. Csupán az el­múlt 3 évben 143 millió fo­rintot fordítottak a város fej­lesztésére, amit a lakosság évi 7—10 millió forintot érő társadalmi munkával egészí­tett ki. Dr. Korom Mihály adta át a várossá nyilvánításról szóló díszoklevelet Illés Imre városi tanácselnöknek, majd Vas me­gye másik négy városának képviselői köszöntötték Kör­mendet. NAGYVILÁGBAN Lorraine, a franciaországi acélkörzet munkásai Metzben tömeg­tüntetésben tiltakoztak ezerhatszáz társuk elbocsátása ellen. > DAR ES SALAAM: Az af­rikai országok felszólították a Német Szövetségi Köztársasá­got, hogy szüntesse be a Dél- Alrikába irányufó fegyverszál­lításokat és utasítsa ki Bonn­ból a dél-afrikai fajüldöző re­zsim katonai attaséját.-f MOSZKVA: Hatvan éve, 1919. augusztusában írta aló V. I. Lenin a filmgyártás ál­lami irányítás alá vonásáról szóló dekrétumot. A jubileum­ról a Szovjetunióban és kül­földön is megemlékeznek. Sok helyen rendeznek vetítés-soro­zatot a szovjet filmművészet hat évtizedének legjobb alko­tásaiból. ♦ NANCY: Minden esélye megvan az életben maradás­ra a kedden a franciaországi Nancy-ban született ötös ik­reknek — közölte a kórház il­letékese. Az igen kis súllyal született újszülöttek (három fiú és két lány) még mindig tokozott megfigyelés alatt áll­nak, de állapotuk kielégítő. ♦ BERLIN: A nemzetközi békemozgalom tekintélyes sze­mélyiségei igen nagy jelentő­séget tulajdonítanak a Béke­világtanács február elejére Berlinbe összehívott ülésének, amelynek elsődleges célja, hogy újabb ösztönzést és len­dületet adjon valamennyi bé­keszerető erő szervezett ak­cióinak, s a békeharcosok vi­lágméretű összefogásának a leszerelésért vívott küzdelem­ben. MAPUTO: A Noticias cí­mű mozambiki lap erélyesen cáfolta azokat a híreket, ame­lyek szerint Maputo kikötőjé­ben pestisjárvány ütötte volna fel a fejét. A nyugati sajtó­ban erről terjesztett jelentések célja: akadályozni a köztár­saság külkereskedelmi tevé­kenységét, s meghiúsítani az el nem kötelezett országok koordinációs irodájának janu­árra tervezett értekezletét, amelyet külügyminiszteri szin­ten tartanak meg. ♦ SZÓFIA: „Magyar költők" címmel összesen 73 klasszikus és mai magyar költő verseit tartalmazza az a bolgár nyel­vű antológia, amely a napok­ban jelent meg Szófiában. A 430 oldalas verseskötetet Ni­no Nikolov állította össze, for­dítója volt az antológiában szereplő versek többségének, egyben az előszó szerzője. ♦ ANKARA: Újabb halálos áldozatai vannak a törökor­szági zavargásoknak. Ismeret fen tettesek pénteken megöl­ték a Fekete-tenger parti Ak- pinar város polgármesterét. A merénylet három gyanúsított­ját letartóztatták. A polgár- mestert, aki a kormányzó köz- társasági néppárt tagja volt, saját lakásán gyilkolták meg. Ugyancsak pénteken több lö­véssel megöltek egy szélső- jobboldali nézeteiről ismert tanárt Adana városban. + BELGRAD: Tito jugoszláv köztársasági elnök szombaton a Brioni szigeten fogadta Ar- naldo do Forlani olasz külügy­minisztert, akivel szívélyes, ba­ráti légkörben megbeszélést folytatott a két ország együt- működésének fejlesztéséről és időszerű nemzetközi kérdések­ről. BELGRAD: A zajló Duna jugoszláviai, vajdasági szaka­szán szombat délelőttre javult a helyzet, miután péntek dél­után már négy magyar jég­törő hajó dolgozott a Dalji kanyarban keletkezett jégdugó szétzúzásán, s végül sikere­sen széttörte azt. Az Erdőd— Gombos között épülő híd pil­léreinél keletkezett jégtorla­szokat sikeresen felrobbantot­ták. A Dunán a magyar—ju­goszláv határtól a Dráva tor­kolatáig zajlik a jég. A szállítómunkások sztrájkja miatt Eszak-lrországban a hadsereg gondoskodik a nélkülözhetetlen üzemanyag-szállításról. fi hél három kérd« O Hogyan alakultak a kambodzsai események? Ebben az évtizedben ritka gyorsasággal változtak a fron­tok az indokínai országban, ami egyúttal megadja az indo­kát, megrajzolja a hátterét a most lezajlott eseménysorozat­nak is. Miközben Vietnamban és Laoszban már hosszabb ide­je tartott a véres háború, Kam­bodzsa megőrizte semlegessé­gét és az ország élén álló Szi­ltanuk herceg bonyolult hinta­politikával próbálta fenntartani ezeket az állapotokat. 1970 ta­vaszán a jobboldali katonatisz­tek egy csoportja Lón Nol tá­bornok vezetésével puccsot haj­tott végre, Amerika-barát rezsi­met alapított, sőt amerikai csa­patok szállták meg a stratégiai­lag fontos pontokat. Szihanuk pekingi száműzetésben ragadt, s változatlanul törvényes állam­főnek tartotta magát, Kambod­zsában pedig — a vietnami és laoszi hazafiak támogatását él­vezve — új erőre kapott a népi ellenállás, a vörös khmerek mozgalma, amely elsöpörte az Amerika- és Peking-bprát ha­talom bitorlóit. © Mi történik Közép, és Dél-Amerikában? Megszaporodtak a héten a Közép- és Dél-Amerikából kel­tezett jelentések. Különösen a kontinens három forrópontjáról érkeztek gyakran hírek: Nicara­guából, Jamaicából és Peru­ból. A formai hasonlóságok kétségtelenek, hiszen tünteté­sekről, sztrájkokról és a bizton­sági erők közbelépéséről szól­nak. A lényeget tekintve mégis alapvetően különböznek egy­mástól. Nicaraguában egy évforduló­ról emlékeztek meg: tavaly ja­nuárban orvul meggyilkolták Chamorrót, egy managuai lap főszerkesztőjét. Ekkor - csordult ki a pohár, megkezdődött a válság kiélezett szakasza, amelynek még mindiq nincs vége. Jamaicában a különböző ellenzéki irányzatok — kihasz­nálva a gazdasági gondokat — támadást intéztek a Manley- kormány ellen, hogy jobbolda­li kabinettel válthassák fel. A szükséges közbelépés azt jelen­tette, hogy leszerelték a provo­kátorokat (három rendőrt is meggyilkoltak!), s közmegelé­gedésre helyreállhatott a rend. A legbonyolultabbak a perui viszonyok: a tizenegy éve ha­talmon levő, sok haladó refor­mot megvalósító katonai veze­tés, amelyben ugyanakkor bel­ső törésvonalak is találhatók, s több személyi változás nem a pozitív vonásokat erősítette — a dolgozókat sújtó gazdaság- politikájával sztrájkmozgalmat robbantott ki. Általános munka- beszüntetést hirdettek, a kor­mány viszont rendkívüli állapo­tot rendelt el, A baloldal végül felfüggesztette a sztrájkot, mert elejét akarta venni a súlyosabb összetűzéseknek. Peruban így továbbra is bizonytalan a hely­zet, az igazi megoldás még vá­rat magára ... © Mit jelent az angol szállító-sztrájk? Nagy-Britannia alig ocsúdott fel az időjárás okozta téli ne­hézségekből, amikor a szállító­sztrájkok okoznak újabb fenn­akadásokat. A jobboldali el­lenzék, amely dramatizálja a helyzetet, már a szükségállapot elrendelését követeli. A munkáspárti kormány csökkenteni igyekszik a bajok látszatát, de szíve mélyén ke­véssé lehet optimista. A heves bérmozgalmak az úgynevezett „társadalmi szerződés" végét jejentik. Ez az alku önkéntes korlátozásra szólította a munkásokat, miközben a nagy­tőke ezt semmifajta módon nem követte a profit-százalékok esetében. Most úgy tűnik, hogy a szakszervezetek, sőt a mun­káspárt új végrehajtó bizottsá­ga sokkal balrább áll a kor­mánynál. (A brit politikai ha­gyományok szerint a párt dön­tései nem kötelezőek a kabi­net számára.) Közvetlen bukási veszély tehát nem fenyeget, vi­szont ha tavasszal választáso­kat tartanak, nehéz lesz kam­pányt indítani a pillérek meg­ingása közben. Tulajdonképpen senki sincs igazán jó helyzet­ben Angliában, s egyre többet idézik Shakespeare szavait „rosszkedvűnk teléről” .... Hősies építőmiinkát láttunk Vietnamban Találkozás a kambodzsai menekültekkel Kambodzsai menekültek között a táborban. A mikrofon előtt Nun Vavin és Thio Során Phnom Penh-i tanárnők. A magyar békemozgalom küldöttségének tagjaként a kö­zelmúltban a Vietnami Szocia­lista Köztársaságban járt dr. Schwarcz lózset, a Mecseki Szénbányák pártbizottságának titkára. Többek között elmon­dotta, hogy felemelő érzés volt látni azt a szorgalmat, törek­vést, ahogyan a vietnami nép dolgozik, hogy mielőbb eltün­tesse a szörnyű háború okozta károkat, teljesítse azt a prog­ramot, amit a Vietnami Kom­munista Párt 1976-ban tartott kongresszusa fogadott el a gaz­dasági élet és az életkörülmé­nyek fejlesztésére. Minden téren jelentős ered­ményeket értek el: mindenki­nek jut élelem, ruha, javult az ellátás, befejeződött az írástu­datlanság felszámolása (a fel­szabadításkor Dél-Vietnamban . a lakosság 85 százaléka volt analfabéta), közel négyszere­sére növekedett a középiskolá­ba járók száma, bevezették az ingyenes egyetemi képzést és kórházi ellátást. — A főbb tapasztalatokat há­rom tényezőben lehet összefog­lalni — mondotta a továbbiak­ban. — Hallatlanul erős az akarat, hogy békében éljenek, egyértelmű a törekvés az ipari és mezőgazdasági célkitűzések teljesítésére és igen mély a szo­cialista internacionalizmus ér­zete. Nehéz szavakkal kifejez­ni, hogy milyen nagyra értéke­lik a szocialista országok, köz­tük hazánk nyújtotta segítsé­get, a szovjet—vietnami barát­sági szerződést, a KGST-hez történt csatlakozást, öröm volt látni, hogy milyen sok és mély szeretettel köszönték meg a gyógyszert, a kórházat, a szak­munkásképző intézetet, a ha­zánkban történő tanulási lehe­tőséget, az életeket megmentő vért, a takarókat, c sebesültek magyarországi gyógykezelését, a gyógyászati eszközöket, a gé­peket és minden mást, amit az ismert akciók során dolgozó népünk, köztük a mecseki szén­bányászok juttattak a vietna­miaknak. Szeretik, tisztelik a magyar népet, óriási bizalom­mal vannak irántunk és megle­pően nagy az érdeklődés ha­zánk iránt. Egyszerű emberek is sokat tudnak rólunk és meg­ható volt, amikor Petőfi, József Attila vietnami nyelvű köteteit mutatták, vagy ajándékként Sánta Ferenc regényét adták át. — Vietnam békés épitőmunká- jót világszerte nagyra becsülik és nyilvánvaló, hogy a kezdeti eredményeket is nagy nehézségek közepette érik el. Hogyan tükrö­ződik ez a helyszínen? — Európai felfogással majd­nem lehetetlen elképzelni azo­kat a hatalmas nehézségeket, amiket leküzdenek. Ezt még csak tetézte az 1978-as árvíz, amely 6 millió embert érintett, 500 ezer lakóházat tett tönk­re, az állatállomány 20 száza­léka elpusztult, 3 millió tonná­val kevesebb gabonaféle ter­mett. Vagy említek mást. Ho Si Minh város térségében 500 ezer aknát, bombát, lövedéket kel­lett hatástalanítani és e vesze­delmes munkának 200 hősi ha­lottja van a legnagyobb elővi­gyázatosság ellenére is. Ezek után csak érzékelni lehet, mi­csoda tett az a tény, hogy alig három év alatt egymillió hek­tárnyi mezőgazdasági területet tisztítottak meg és indították meg rajta a termelést és 400 000 hektárral növelték az öntözött területek nagyságát. — A látogató milyennek látja Vietnamot? — Csodálatosan szép ország, gazdag természeti kincsekben, évente kétszer-háromszor lehet termést betakarítani és távla­tokban gazdag országgá lehet, jómódban élő emberekkel. Eh­hez természetesen elsősorban béke kell, ezt hangsúlyozták ál­landóan. Bizakodásukra, jövőbe vetett hitükre talán jellemző, amikor minisztériumi szintű megbeszéléseinken arról is szóltak, hogy magyar közremű­ködéssel fonoda, fényforrás- és hűtőszekrénygyár építését ter­vezik, jóllehet ez utóbbi az el­mondottak alapján nem éppen sürgős, de már most gondol­nak rá és így vannak számos más, ennél nagyobb hordere­jű témával is. — Igen veszélyes időszakban jártak a kambodzsai határ men­tén is. Mit tapasztaltak? — Tening megyében voltunk, 240 kilométeres határa van Kambodzsával és jártunk Ben- Sanban az egyik táborban, ahol ekkor 13 ezer kambodzsai menekült, munkás, paraszt, ér­telmiségi tartózkodott. Egyéb­ként a megyében levő öt tábor­ban akkor 46 000 menekült kambodzsai volt. Alkalmunk volt beszélgetni velük is, a helyi la­kókkal is. Szörnyűségeket mondtak el. Ez a megye 1975. áprilisában szabadult fel, egy hónapig volt béke és megkez­dődtek a sorozatos kambodzsai fegyveres provokációk. Volt olyan éjszaka, hogy 700 falusit öltek meg a kambodzsai fegy­veresek, rendszeressé vált a gyilkolás, a rablás, gyújtoga­tás. — Beszéltünk Nun-Vavin és Thio-Soran menekült kambod­zsai tanárnőkkel, Sei-Shin 64 éves és Pao Set 53 éves kam­bodzsai földművelőkkel. A ta­nárnők elmondták, hogy csa­ládjukkal együtt kitelepítették őket a fővárosból és vidékre űzték őket. Közben a férfiakat és a gyermekeket különválasz­tották, ismeretlen helyre vitték és azóta sem tudnak róluk sem­mit. Egyébként mindketten 1978. január 5-én lépték át a vietnami határt menekülés köz­ben. A két férfi menekült és mások is, hasonló vagy még szörnyűségesebb eseteket, álla­potokat mondták el, a megölt emberek ezreit említették. Ugyanakkor köszönettel szóltak arról, hogy a vietnamiak befo­gadták őket, munkát adtak ne­kik és fizetést. — Azóta az események felgyor­sultak. — Itthon tudtam meg, néhány napra hazaérkezés utón, hogy Vietnam népe megvédte hazá­ját, hogy a kambodzsai haza­fiak felszabadították önmagu­kat. Köszön József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents