Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)

1978-12-02 / 332. szám

2 Dunántúlt napló 1978. december 2., szombat Megkezdődött a IX. magyar békekongresszus Sikeres kísérlet a Pécsi Vasútigazgatóságnál (Folytatás az 1. oldalról) murikra elválaszthatatlan az érte legtöbb áldozatot hozó Szovjetunióval fennálló szilárd szövetségtől, a megbonthatat­lan testvéri barátságtól. Büszkék vagyunk arra, hogy hazánkra mint békeszerető, a békéért tettekre kész országra tekintenek világszerte. Mozgal­munk helyesen tudatosította az egyre átfogóbb igazságot: a béke és a szocializmus egy­mástól elválaszthatatlan. Az emberek erről naponta sza­vaznak: munkájukkal, gon­dolkodásmódjukkal, magatartá­sukkal, életvitelükkel. Európa szívében élűn, külö­nös érdekeink fűződnek ahhoz, hogy kontinensünk békéje szi­lárd talajon nyugodjék. Első­rendűen fontos ezért az euró­pai enyhülés fenntartása és elmélyítése, a helsinki záróok­mány valamennyi pontjának maradéktalan tiszteletben tar­tása. Ezt a fontos dokumentu­mot teljes egészében magun­kénak valljuk, támogatjuk a Magyar Népköztársaság kor­mányát annak végrehajtásá­ban. Fellépünk azok ellen, akik önkényesen értelmezik és szándékosan félreértelmezik a záróokmányt, hogy ürügyet ta­láljanak az európai biztonság gondolatának eíhomályosításá- ra, a szocialista országok bel- ügyeibe való beavatkozásra. Békemozgalmunk külügyi te­vékenységével továbbra is se­gíteni kell partnerszervezetein­ket, hogy a nyugat-európai országok közvéleménye megis­merje a záróokmányt, mert csak így tud hatásosan fel­lépni annak végrehajtásában. Az enyhülési folyamat útjá­ban álló akadályok elhárítá­sáért a Szovjetunió és a szo­cialista országok közössége kö­vetkezetes harcot folytat. Talán elegendő, ha ezúttal csak a legújabb, a néhány nappal ez­előtt elfogadott dokumentumra utalunk: a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületé­nek 1978. november 22—23-i moszkvai ülésén elfogadott nyi­latkozata, nagy jelentőségű felhívással fordul Európa és a világ államaihoz és népeihez. Meggyőződésünk, hogy e fel­hívást a Béke-világtanács és á nemzeti békemozgalmak sa­játjuknak tekintik. Tanácskozásunktól azt várjuk, hogy irányítsa közvéleményünk figyelmét a leszerelésért vívott harcra. Úgy kell dolgoznunk, hogy mindinkább polgárjogot nyerjen a felismerés: a leszere­lésért folyó nemzetközi küzde­lem egyúttal nemzeti ügy, ha­zánk fejlődésének, minden ma­gyar állampolgár békéjének és biztonságának feltétele. Sebestyén Nándomé ezt köve. tőén szólt a közel-keleti konf­liktus igazságos rendezésének szükségességéről, kiemelte: — Munkánkban mindig ki­emelkedő helyet kapott és kap a haladó, a békéért és a füg­getlenségért harcoló erőkkel vállalt szolidaritás cselekvő ki­fejezése. Földünk számos pont­ján válságok veszélyeztetik a békét. Megtanultuk, hogy ma már nincsen közel és távol; akárhol keletkezik feszültség, az az egyetemes békét fenye­geti. A háborús veszély elhárítá­sáért vívott küzdelem a biztos és nyugodt jövőért folyik. E jö­vő örököse a ma felnövekvő ifjú nemzedék, amely már ma is e jövendőre készül, életének, munkájának alapvető tartalmát ez jelenti. A világbéke biztosí­tásában éppen ezért a társa­dalom valamennyi korosztálya közül az ifjúság a legérdekel- tebb. Az ifjúság — soraiban a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség több mint 800 ezer tagja — aktív részese ország­építő feladataink valóraváltásá- nak. A Vili. Magyar Békekong­resszus óta tovább növekedett a fiatalok politikai érdeklődése, érzékenysége és tettrekészsége. A család, az iskola, a mun­kahely, az ifjúsági mozgalom, P. Kovács Tibor, Baranya küldölte az állami és a társadalmi szer­vek és szervezetek jelentős ten­nivalója, hogy a béke cselekvő szeretetére nevelje az ifjúságot. Arra kell törekednünk, hogy a jövőben is karoljuk fel, segítsük és ugyanakkor ösztönözzük a különböző intézményeknek, poli­tikai és társadalmi szerveknek — különösen az ifjúsági szövet­ségnek - a magyar békemoz­galom céljaival egybecsengő erőfeszítéseit, akcióit, nevelő és mozgósító munkáját. A magyar békemozgalomban az utóbbi öt esztendő alatt je­lentősen növekedett a tudo­mány, az irodalom és a művé­szetek képviselőinek tevékeny­sége. Helytállásuk annak az egészséges szemléletnek a meg­erősítéséhez is hozzájárult, hogy hazánkban a szellemi al­kotó munkával párosult cselek­vő közéleti tevékenységnek — a béke érdekében kifejtett, tö­megpolitikai munkában is — ér­zékelhető hatása van — hang­súlyozta az OBT főtitkára. Az (Országos Béketanács főtitkára ezután ismertette a Vili. kongresszus óta végzett propaganda és tájékoztatási munka eredményeit, az OBT nemzetközi kapcsolatainak bő­vülését, majd a feladatok kap­csán aláhúzta: — Békekongresszusunkra az a feladat hárul, hogy kidolgozza a mozgalom programját. Arra törekszünk, hogy a legkisebb településektől a nagyvárosokig, a termelő üzemektől az intéz­ményekig, a dolgozók minél na­gyobb számban kapcsolódjanak be cselekvőén a békemozgalom feladatainak megvalósításába. Feladataink nem könnyűek és nem kevesek. Megvalósításuk­hoz kérjük a kongresszus, az egész magyar békemozgalom támogatósát, mindazokét, akik tenni, cselekedni akarnak a bé­kéért, mindannyiunk szebb hol­napjáért - mondotta befejezé­sül Sebestyén Nándomé. A nagy tapssal fogadott be­széd után megkezdődött a vita, az első felszólaló Margócsy )ó­beszél zsef, Szabolcs-Szatmár megyei küldött, a nyíregyházi tanárkép, ző főiskola főigazgatója volt. A küldött javasolta, hogy az is­kolai oktatásban, a tankönyvek­ben a békés építőmunka ered­ményeinek bemutatására na­gyobb terjedelmet szenteljenek az eddigieknél. Knáll György, Békés megyei küldött, a békéscsabai Kner nyomda gépmestere hangoztat­ta: Békés megye fiataljai tisz­tában vannak a béke jelentő­ségével, megőrzésének fontos­ságával. A neutronbomba gyár­tása ellen mintegy 30 ezer tiltakozó aláírást gyűjtöttek. A tegnapi ülésen felszólalt továbbá Fischer Mihályné Bács megyei küldött, a Bajai Kismotor és Gépgyár dolgo­zója, Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Polgár Sándorné Szol­nok megyei küldött, Rákóczi- falva termelőszövetkezetének növénytermesztője, Szentes Ta­más, az OBT tagja, egyetemi tanár, P. Kovács Tibor bárá­nya megyei küldött, a Mecse­ki Szénbányák dolgozója el­mondta, hogy a Mecseki Szén­bányák 15 ezres kollektívája kiemekedő munkasikerekkel já­rul hozzá a népgazdaság fej­lődéséhez. A vasas bányaüzem például e hét első munkanap­ján már teljesítette éves ter­vét. Szót kért Timkó Imre gö­rögkatolikus megyéspüspök (Nyíregyháza), dr. Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára. Ezután a kongresszusi kül­döttek nagy tapsa közepette Romesh Chandra, a Béke-vi­lágtanács elnöke lépett a mik­rofonhoz. — Éppen 25 éve annak, hogy először Budapestre lá­togattam — mondotta. — Emlékezetes az akkori látoga­tás azért is, mert életemben először vehettem részt a B-vt ülésén. Visszaemlékezve az el­múlt időszak kiemelkedő ese­ményeire, ki kell jelentenem: a magyar mozgalom a béke világmozgalom első soraiban harcol, s világszerte megbe­csülést szerzett hazájának. Ezért az elismerést és a Bé­ke-világtanács valamint, több mint 130 ország békeszerveze­tének üdvözletét is magammal hoztam. Romesh Chandra nyomaté­kosan aláhúzta a fegyverkezé­si hajsza, a neutronfegyver gyártása elleni küzdelem je­lentőségét. Rámutatott: világ­szerte mindinkább nyilvánvaló, hogy az imperializmus ellen és a nemzetek felszabadításáért, a haladásért folytatott harc­ban a Szovjetunió halad az első sorban. A B-vt elnöke a béke-világmozgalomban és a Szovjetunió közötti szoros ba­rátság jegyében ülvözölte a szovjet delegáció vezetőjét, majd köszöntötte az amerikai békemozgalom ismert vezető­jét, a kongresszusi teremben helyet foglaló Harri Bridgest, hozzátéve: a hozzá hasonlóan gondolkodók példája bizonyít­ja, hogy létezik egy új Ame­rika, amelynek hívei igent mondanak az enyhülésre. A Béke-világtanács és hívei továbbra is korunk legfonto­sabb feladatának tartják az enyhülésért, a fegyverkezés el­len folytatott harcot. Megmen­teni és jó irányba megváltoz­tatni a világot! Ezért küzd a nemzetközi békemozgalom minden résztvevője — mondot­ta végezetül Romesh Chandra és a kongresszus minden kül­döttének további sikereket kí­vánt a szocialista Magyaror­szág építésében, a béke vé­delmében. Felszólaltak még: Tóthné Fodor Judit, Heves megyei küldött, Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, Boldizsár Iván Író, az Országos Béketa­nács alelnöke, Taglieber Ferenc- né Nógród megyei küldött, D. Káldy Zoltán evangélikus püs­pök, a Béke-világtanács tagja, Horváth Imre, Pest megyei kül­dött, Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész, Kovács Jenő, a. KISZ Központi Bizottságának titkára, Fülöp Mihály, Somogy megyei küldött, Bostai Károly- né, Berényi Dénes, Kürti László, Bariolf József, Tolnay László, Pesta László, Hollandi Mária, Földesi Balázs és Krauth János. A kongresszus szombaton reggel hozzászólásokkal folyta­tódik. A békekongresszus szünetében Beszélgetés baranyai küldöttekkel (Munkatársunk jelentése) A háborús döntések emberek fejében születnek, de itt fogal­mazódik meg a béke igénye is. Akik tegnap délelőtt Budapes­ten, a Parlamentben találkoztak, azért jöttek, hogy maguk, mun­katársaik, barátaik, ismerőseik, családtagjaik nevében is el­mondják: dolgozni, tanulni, boldogulni akarnak, s mindez csak békében lehetséges. A IX. Magyar Békekongresz- szuson huszonhaton képviselik Baranya megyét. Nők és férfiak, ipari és mezőgazdasági mun­kások, értelmiségiek, alkalma­zottak, fiatalok és idősebbek. Mindannyian vallják: a Magyar Népköztársaságnak továbbra is szüksége van a békére, s aki ezt az államot munkájával, tu­dásával szolgálja, az egyben a béke ügyét is támogatja. A kö­zös célok mögött azonban ott sorakoznak az egyéni vágyak, megvalósításra váró tervek, me­lyekről a kongresszus szünetei­ben beszélgetnek a küldöttek. Gálos Antalné, a hírdi kender­fonó dolgozója: én végigéltem a második világháborút. Két fiú. gyermeket nevelek. Kicsik voltak, amikor először sóhajtottam, hogy ők soha ne tudják meg, mi a háború. Azt hiszem, min­den anyának ez az egyik leg­főbb kívánsága. Az újabb és újabb, sok pénzbe kerülő, világ­pusztító fegyverek helyett a ma még éhező, nyomorgó, a sza­badságukért harcoló embereket kell segíteni. Dr. Lissák Kálmán akadémi­kus: A magyar békemozgalom eredményei a tudományos élet­ben is jól mérhetők. Már ké­szülünk az 1980-ban Magyaror­szágon megrendezendő nemzet, közi élettani konferenciára, s épp e héten tudtam meg, hogy máris ötezernél több a jelent­kezők száma. Ez az érdeklődés nagyrészt annak köszönhető, hogy a világ elismeri a mi rend­szerünk eredményeit, s azt a törekvését, hogy békében élve s a békét akarva, a tudományos élet fejlődését szorgalmazza. Nagy jelentőségű lesz ez a konferencia azért is, mert 1935 óta - amikor Pavlovék rendez­ték a Szovjetunióban — ez lesz az első, melynek szocialista or­szág ad otthont.. . Tóth'Miklós, a Pécsi Köztisztasági és Útkar­bantartó Vállalat dolgozója: Nekem a béke egyet jelent az­zal, hogy tanulhattam és tanul­hatok, dolgozom, és értelmét lá­tom a munkámnak. A vállala­tom többek között utakat épít, utakat tart rendben. Nagyon re. mélem, hogy ezeken az utakon soha nem vonulnak harcko­csik... Versényi Zsolt, a BCM elektroműszerészeti csoportve­zetője: A Salvador Allende szo­cialista brigádba tartozom, tizennyolc kollégámmal együtt. A munkahelyi feladatokon kí­vül sokat dolgozunk társadalmi munkában is. Nem pénzért, nem jutalomért. Mi jól élünk. Azt szeretnénk, ha gyermekeink is legalább így élnének. Ehhez még többet kell dolgoznunk. De építeni, jövőt formálni csak békében lehet. .. Török Éva „Vörösnyíl" akció Kétszeresére növelhető a kocsiforduló sebessége A MÁV Pécsi Igazgatósága az őszi szállítási csúcsban megkísérelte a lehetetlent: a szállítópartnerek közreműködé­sével bebizonyította, jó szerve­zéssel és együttműködéssel kétszeresére növelhető a ko­csiforduló sebessége. A kísér­leti programot a folyamatos építkezéshez nélkülözhetetlen kavics szállítására dolgozták ki. Ebből a termékből ugyanis rendszeresen, nagy mennyisé­get kell eljuttatni vasúton a gyékényesi kavicsbányából a dunántúli építkezésekhez, pél­dául a Paksi Atomerőmű be­ruházáshoz, a Mecseki Szén­bányáknak. Az ötletet az adta, hogy az igazgatóság 42 új, nagy rak- súlyú kocsit kapott, amiből két szerelvényt állítottak össze. Célul pedig azt tűzték ki, hogy a korábbi kétnapos kocsifor­duló ezeknél a szerelvényeknél ne legyen több 24 óránál. A rakodás és szállítás minden mozzanatát megvizsgálták, hol lehet időt nyerni. A kavicsbá­nya a berakásnál szüntette meg a várakozási időt. A ■vasút irányítói és forgalomszer­vezői „zöld út” biztosítással járultak a sebességnöveléshez. A menetrendszerű pontosság­gal érkező sódert a fogadó vállalatok azonnal, előre meg­határozott idő alatt rakták ki. Ehhez koncentrálták, ha kellett átcsoportosították az emberi és gépi erőt. Eddig nyolc vállalat kapcso­lódott az akcióba, a Tolna, Somogy és Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat, az aknamélyítő, a talajjavító, a Vasbeton Művek dunaújvárosi gyára, a Mecseki Szénbányák és a Tamási Állami Gazdaság. Előnyét gyorsan tapasztal­ták: a vasúti kocsihiány elle­nére megszűnt ellátási gondjuk e fontos alapanyagból. A IV. negyedévre várt teljes mennyi­séget hiánytalanul leszállítot­ta a MÁV. Emellett a pontos időre koncentrált munkaerő és a rakodógépek maximális ki­használása tartalék kapacitást szabadított fel egyéb felada­tokra. A vasút előnye, hogy kevés eszközzel gazdaságosan, hihe­tetlen nagy mennyiségű árut tud elszállítani. A két szerel­vénnyel negyedévenként mint­egy kétszázezer tonnát. Ha­gyományos szervezéssel ehhez kétszer ennyi vonatszerelvény kellene. Az akcióban részt vevő dol­gozók kérésére „vörösnyíl”-nak nevezték el a gyorsszállítási módszert. További cél, hogy a magas fokon szervezett szállítá­si programot 1979-ben kibő­vítsék. Hné Rádió melleit... A borravaló M ég a külföldi tu­dósítók is bekap­csolódtak és hoz­zászóltak e fölöttébb fontos témához, következésképpen megtudtuk, hogy a moszkvai pincérlány elfogadja a borra­valót, a New York-i taxisofőr viszont elhárította, mert so­kallta (.. . hm .. .). Az NDK- ban nincs borravaló, hanem benne van a számlában, ha­zánkban pedig szintén benne van a számlában a „gyík", de borravaló is jár és még soha senki vissza nem adta — szóval így sikerült áttekinte­nem a borravaló kérdését mondhatnám világszinten. Nomármost én nem is bo­csátkoznék vitába, ha nem fogna el enyhe kétely a hal­lottak hitelét illetően. Lehet, hogy az amerikai taxis nem fogadta el a pénzt, mert olyan keveset kapott, hogy kínjában gúnyolódni kezdett és azt mondta a borravalóra: sok. Az ember azért lát, hall meg olvas dolgokat ugye, például többször is megfigyel­tem amerikai filmeken, hogy az utas kiugrott a taxiból és csak úgy odadobott a sofőr­nek egy bankót és rohant to­vább, mert üldözték a zsaruk, vagy mert nem akarta lekés­ni a sex-partit. Arra is emlé­keztem, hogy évekkel ezelőtt Karl-Marx-Stadtban a pincér­nek két szép márkát adtam abban a reményben, hogy jó hideg sört tesz le az aszta­lomra, futtában kapta el a lóvét, majd visszatért egy kor­só jó meleg sörrel ... Vár­nában úgy szórtam a sztotin- kit, mint egy kopott báró, s mégsem sikerült soha, de so­ha fél óránál előbb megkap­nom a pincértől akár csak egy pohár vizet is. A minap átugrottam Losoncra (ez ko­moly! —, ennyi helyen jár­tam ám!), és egy ronda kis kocsmában a fiatal pincér­fiúnak borravalót kínáltam, de nem fogadta el, úgy né­zett rám, mintha rheghibban- tam volna, aztán kiderült, hogy éppen ötödik napja is­merkedik csupán a szakmával, így hát nem ismeri még a dör­gést. A napokban meg be­megyek Pécsett egy . . . Nem mondom meg hova, mert máskor is szeretnék méq el­látogatni oda. ... És hát ez az. Ha azt akarom, hogy jó képet vágja­nak nekem, akkor jobb, ha szerény kis borravalóval meg­váltom magamnak ezt az örö­möt és jól érzem magam. Kü­lönben pedig nem vagyok hí­ve a borravalónak, a csúszó­pénzeknek méq úgy sem és ezért élénk figyelemmel kísé­rem az országos vitát a bor­ravalóról, amely immár tart évek, évtizedek óta és leg­alább eltart még ennyi ideig a jövőben is, ha nem tovább. Elhihetik nekem, azért tart a vita, mert azok soha nem kapcsolódnak a vitába, akik a borravalót kapják, s azok sem, akik tehetnének „hiva­talból” is ellene valamit. Rab Ferenc Értesítjük Kedves Ügyfeleinket, hogy a pécsi SHELL-szervizállomáson szervizszolgáltatásunk és árukiadásunk ♦ leltár miatt 1978. december 4-től, december 10-ig szünetel. Uzemanyagkiszolgálás zavartalan!

Next

/
Thumbnails
Contents