Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)
1978-12-10 / 340. szám
1978. DECEMBER 10. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. Mikor zörög a haraszt? I Mottó: „Aki a becsületembe gázol, az a megélhetésemet támadja." (Koldusopera). Pécsi középüzem munkaügyi osztálya: — Soha nem volt semmi kifogásunk a munkája ellen. Legalább nekem árulja el, miért mondott fel? — Osztályvezető szaktárs, engem kiutáltok az irodából. Nem bratyiztam senkivel, ezért aztán összesúgtak a kollégák a hátam mögött. Először nem zavart, de aztán hozzám is eljutott, hogy miket terjesztettek rólam. Mindenféléket kitaláltak, és én már nem bírom cérnával .. . * Egy másik vállalatnál valaki elterjesztette, hogy az igazgatót rövidesen áthelyezik. Napokon belül megindult a találgatás az utód személyét illetően. Ennek már három esztendeje. A híresztelések azonban nem ti- szavirágéletűek és a vezető minden intézkedésében fellelik azt a motívumot, amely jelzi, hogy lám mégiscsak megvannak már számlálva az igazgató napjai. Az önjelöltek körül klikkek alakultak ki. * László Lajos, Infarktus című dokumentumriportjaiban rajzolja meg egy fiatal agronómus- nő sorsát. Az egyetemi évek alatt egyik évfolyamtársa beleszeretett Gáspár Erzsébetbe, ám érzelmei nem találtak viszonzásra. A bosszúvágy-fűtötté fiú ezért elterjesztette azt, hogy a lány beteges hajlamú. Ez a híresztelés a munkahelyére is elkísérte. A magányos, visszahúzódó mérnöknőt a szövetkezetben is megkörnyékezték főnökei. Ellenállása csak a régi pletykát erősítette meg. Rágalmazói később szakmai próbálkozásait is gyanakvással fogadták. Gáspár Erzsébet még nem töltötte be a 32. életévét, amikor infarktussal kórházba szállították ... * • A Magyar értelmező kéziszótár szerint a pletyka: „bizalmas, tapintatlan, felelőtlen híresztelés).” A tudós lexikonszerkesztők kihagyták a definícióból a pletyka talán legfontosabb jellemzőjét, azt, hogy nemcsak bizalmas, tapintatlan, felelőtlen, hanem ártalmas, kártékony a pletyka. Sokféle módon kategorizálhatjuk az évezredes jelenséget. A következőkben — mint ahogy példáinkban is — a hivatali (munkahelyi) pletykáról szólunk, a pszichológus és a jogász segítségével. A megyei pszihiáter szakfőorvos szerint nem törvényszerű és nem mindenütt burjánzó jelenség a munkahelyi pletyka. Az emberek szeretnek minél hamarabb és minél részletesebben tudomást szerezni az őket érintő dolgokról. Az a kívánatos állapot, amikor a dolgozók az arra hivatott és megbízható forrásokból (fórumokon) megkapnak minden olyan információt, amelyikre szükségük van, amely őket érinti. Ez elsősorban az A pletyka — a szürkék fegyvere Munkahelyi fecseg ők, rágalmazók adott munkahely vezetőjének vezetési stílusán múlik. Törvényszerűen felüti a fejét a pletyka ott, ahol nem demokratikus a vezetés, ahol a dolgozónak nincsen lehetősége arra, hogy kérdéseire megfelelő helyről választ kapjon. A munkahelyi pletykák jórésze a- pénzzel, az anyagiakkal kapcsolatos. Ahol például nincsenek arányban a teljesítmény és a bér (prémium), ott jó táptalaja van a híreszteléseknek. A pletyka és a munka- fegyelem is egymást befolyásoló tényezők. Ha nem jól szervezik meg a munkát, akkor érthető módon bőven jut idő a pletykára és ezek a fecsegések azután tovább bomlasztják a munkafegyelmet. Általában azokról pletykálnak, akik valamilyen módon „kilógnak a sorból". A pletyka a szürkék fegyvere. Azoké, akik saját dőreségüket, emberi hibáikat úgy próbálják ellensúlyozni, hogy másokat bemocskolnak. Nem véletlen, hogy az anyagiak mellett a szex a leggyakoribb pletykatéma. A szürkék célja az, hogy a pletyka célpontjául szolgáló kollégát kitúrják, kiutalják maguk közül, vagy pedig rákényszerítsék arra, hogy elfogadja az ő normáikat. A személyes indulatok, az előítéletek elősegítik a pletykák keletkezését. Tapasztalataim igazolják, hogy emberi életeket tehet tönkre a pletyka. Védekezni ellene csak úgy lehet, ha az ember nem vesz róla tudomást. A konfliktusokat ugyanis többnyire nem önmagában a pletyka okozza, hanem a kikezdett ember rossz védekezési mechanizmusa. Pszichológiai igazságokon alapuló tény: hogyha a pletyka nem éri el a célját, akkor új alanyt keres célpontként. Dr. Berky Tamás ügyvéd: — Kevesen tudják, hogy mind a Büntető törvénykönyv, mind pedig az új Polgári törvénykönyv számos jogi lehetőséget biztosít a notórius pletykálok megfékezésére. Bűncselekményt követ el ugyanis az, aki másról becsület csorbítására alkalmas tényt állít, vagy híresztel. Büntető szankciókra természetesen csak a legsúlyosabb esetekben van szükség, de a Polgári törvénykönyv megfogalmazása sze. rint még, a legköznapibb pletykák is megvalósítják a személyhez fűződő jogok megsértését. A törvény védelme alatt áll a jóhírnévhez való jog. Nemcsak az követ el jogsértést a PTK szerint, aki valótlan tényeket terjeszt, hanem az is, aki valamiféle bizalmas, vagy sértő dolgot mond a másikról — jogos felhatalmazás nélkül. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy az illető maga találta ki a dolgot, vagy mástól hallotta és csupán „továbbadja”. Alapvetően új és fontos jogszabály az, amelynek értelmében: ha a pletyka valakinek a társadalmi életben való résztvé- telét tartósan vagy súlyosan megnehezíti, akkor az illető jo. gosan követelhet kártérítést, még akkor is, ha nem érte vagyoni kár. Ha például a pletykák következtében valakitől elfordulnak a barátok, az illető szorongásos, neurotikus állapotba kerül, akkor a bíróság nagy valószínűséggel ítélhet meg számára kártérítést. Ez az új szabály csak néhány hónapja lépett életbe, és ilyen jellegű ügyben még nem fordultak bírósághoz. Nem hiszem, hogy a pletyka visszafojtásában a jog önmagában elégséges fegyver, de úgy érzem, hogyha néhány ilyen esetben a bíróság kártérítésre kötelezi majd a rosszindulatú, ármánykodó fecsegőket, akkor ez a tény is sokak számára visszatartó erejű lehet. És én nem kérem, hogy „ez maradjon közöttünk", mert ez nem pletyka. Erdős Ákos Budapest egyik legrégibb városrésze Pesterzsébet megifjodik. A földszintes település helyén emeletes, korszerű lakóházak épülnek. Képünkön: a már elkészült városközpont egy részlete. Jövőnk társadalma — társadalmunk jövője (3.) Társadalmunk strukturális átalakulásának várható tendenciái Az ún. alkalmazott réteget vizsgálva tulajdonképpen visz- szaérkeztünk a már jelzett alapproblémához: viszonylag keveset tudunk a szocialista társadalom struktúráját nem osztályszempontok szerint elrendező társadalmi viszonyokról. Félreértések elkerülése végzett: tudjuk azt, hogy a különböző típusú társadalmi különbségeket és egyenlőtlenségeket viszonylag erősen meghatározza a társadalmi munkamegosztás rendszerében elfoglalt hely, a döntésekben való részvétel, a család nagysága és szerkezete, a lakóhely jellege, a szülők társadalmi státusa, a képzettség és a végzettség, az úgynevezett „második gazdaságba” való bekapcsolódás, a különböző szociális preferenciákból való részesedés' stb. Azt is tudjuk, hogy ezek a tényezők egymással is összeköthetők, egymásra is hatással vannak, bizonyos egyenlőtlenségek esetében egymást felerősítik, illetve gyengítik. Már jóval kevesebb ismeretünk van az egyes tényezőknek a különböző egyenlőtlenségekre és különbségekre gyakorolt hatásának mértékéről, illetve a tényezők egymásra hatásának nagyságától. A legfontosabb azonban az, hogy alig tudunk valamit e tényezők összműködé- sének mechanizmusairól. Hogy még világosabb legyen a dolog: tudjuk, hogy például a város és a falu különbsége a társadalmi struktúra egyik meghatározó eleme. Arról azonban már kevesebbet tudunk, hogy a közöttük lévő különbség milyen mértékben függ össze az évezredes örökségekkel, a gazdaságpolitika 'és a társadalompolitika elmúlt harminc éves és jelenlegi preferenciáival, a szocialista iparosítás adott körülményeivel stb. Ez pedig két nagyon fontos metodológiai szempontra hívja fel a figyelmet. Egyfelől egyre inkább nyilvánvaló, hogy a társadalmi struktúra szerveződésének nincsen egyetlen rendező elve. A különböző tényezők hatásainak elemzése szükséges, de nem elégséges feltétele társadalmi szerkezetünk jobb megismerésének. A különböző tényezők szerveződéseinek összmechaniz- musát is vizsgálat tárgyává kell tennünk. Másfelől pedig szintén szükséges, de nem elégséges annak kimutatása, hogy a különböző tényezők együttesen miként határozzák meg egy társadalmi csoport vagy réteg „egyenlőtlenségi viszonyait", hanem annak feltárására is törekednünk kell, hogy ezek a tényezők miként illeszkednek a társadalmi struktúra összmoz- gásába. Ismét egyetlen példa. Többször hangsúlyoztuk, hogy a társadalmi munkamegosztásnak milyen fontos szerepe van a társadalmi struktúra alakulásában. A munkamegosztási pozíciók különbsége azonban még nem magyarázza meg a társadalmi struktúrában elfoglalt helyüket. Két értelmiségi pozíciót kiragadva, miért van az, hogy a magyar tőkés fejlődésben a jogász társadalmi státusa magasabb volt, mint az orvosé, majd az ötvenes években ennek hatványozottan ellenkezőjét látjuk, és a hatvanas évektől ismét emelkedik a jogász- ság társadalmi státusa. Nyilvánvalóan több tényező játszott ebben is szerepet, azonban nem utolsósorban az is, hogy a társadalmi struktúra egészének szerveződési mechanizmusában a magyar kapita- lizálódásban a jog volt az alapvető hatalmi szakismeret, majd a szocializmus kezdeti fázisának közvetlen, direkt társadalomirányításában a közvetítő funkciókat hordozó jogászság- nak strukturálisan nem volt szerepe, és a jogász éppen ezáltal lépett ismét — megváltozott tartalommal — előtérbe, hogy kezdtek kiépülni a szocialista gazdaság- és társadalomirányítás közvetítéses mechanizmusai. Mindez pedig a strukturális változások előrejelzésével, illetve a társadalmi tervezéssel kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet, hogy a trendvonalak meghosszabbítása mellett a strukturális változások matematikailag és képletekben nem kifejezhető dinamikáját is be kellene „kalkulálnunk" • jövőiké- pünkbe. Mindez pedig nemcsak a strukturális átalakulások elméleti igényű vizsgálatára vonatkozik. Hiszen a megismerési igény mellett nyilvánvaló a jövőkutatásnak a politikai gyakorlattal — mégpedig nemcsak a jövő, hanem a jelen politikai gyakorlatával - való ösz- szefüggése is. Ebből a szempontból pedig különös jelentősége van annak, hogy érvényes ismerettel rendelkezzünk a szocialista társadalom újtípusú strukturáló mechanizmusairól. Egy szociálpolitikai döntés előkészítésében nem elegendő az anyagi életviszonyokat a munkás—paraszt—értelmiségi hármasságban vagy a munkás- paraszt—kettős jövedelmű—szellemi—nyugdíjas háztartások vonatkozásában vizsgálni, illetve a munkaerőstruktúra várható szerkezetéről képet adni. Ebben a vonatkozásban is figyelembe kell vennünk a strukturális átalakulások trendvonalakon túlmutató dinamikáját. A társadalmi egyenlőtlenségek vizsgálatánál például sokszor hivatkozunk a tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottság különbségeire. Egy lineáris szemlélet itt azt feltételezhetné, hogy a különböző rétegek bizonyos cikkekkel való ellátottságának kiegyenlítődése egyúttal e rétegek kiegyenlítődését is jelenti. A valóság azonban mást mutat. Az életszínvonal általános fejlődésével bizonyos tárgyak egyenlőtlenségekre való érzékenysége változik meg, s nem maguk az egyenlőtlenségek. Abból a tényből, hogy a hatvanas évek elején igen egyenlőtlenül oszlott meg a televízióval való rendelkezés a különböző rétegek között, napjainkban pedig minimális a rétegek televízióval való ellátottságának különbsége, hibás lenne arra következtetni, hogy társadalmilag releváns kiegyenlítődés ment végbe e rétegek között. Minthogy a társadalmi egyenlőtlen növekedésére sem következtethetünk abból, hegy 1950-ben egyetlen réteg sem rendelkezett számottevő mértékben nyaralóval vagy gépkocsival, jelenleg pedig meglehetősen eltérő az egyes rétegek ezen cikkekkel való ellátottsága. Nem a társadalmi egyenlőtlenségek, hanem az ezeket hordozó javak változtak meg. Könnyen elképzelhető tehát, hogy — maradva az előző példánál — egy adott gazdaság- politikai, adópolitikai vagy árpolitikai döntés társadalmi hatását tekintve a szándékolttal ellentétben nem társadalmi kiegyenlítő, hanem az egyenlőtlenségeket átstrukturáló következményű lenne. Igen differenciáltan kell tehát a társadalmi struktúra és a társadalmi-politikai gyakorlat közötti összefüggéseket megközelítenünk. Éppen céljaink, eszményeink, társadalmunk szocialista jövője érdekében. Kolosi Tamás kandidátus, az MSZMP KB Társadalom- tudományi Intézetének tudományos főmunkatársa
