Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)
1978-12-05 / 335. szám
1978. december 5., kedd DunQntuli napló 3 Bővül a szövetkezeti export Kesztyűk Skandináviába, tölgybútorok Hollandiába, női divatcipők Olaszországba Az egyik legnagyobb holland bútorügynökség, a zutpheni RONDOVA cég a napokban jelentette a Pécsi Faipari Szövetkezet vezetésének, hogy jövőre közel húszmillió forint értékben kíván középkori stílbútorokat, faragott tölgy tálalókat szállítani holland és francia piacokra. A Pécsi Kesztyűs és Bőrdíszműipari Szövetkezet vezetése szintén látja már a jövő évi exporttételek fő kontúrjait. A TANNIMPEX előrejelzése szerint mintegy 625 ezer pár férfi és női divat-, illetve sportkesztyűt rendeltek a szövetkezettől elsősorban osztrák, nyugatnémet és skandináv területen. A Pécsi Cipőipari Szövetkezet tinóm kiképzésű női cipőit várhatóan ismét nagy tételekben fogják a szovjet, olasz és belga külkereskedők megrendelni. Előzetes bejelentésük szerint jövő évi igényük 380 ezer pár női cipő. Az exportszállítások prognózisa az ipari szövetkezeteknél tehát kedvező. A külkereskedelmi szakmában jártasok azonban azt is tudják, hogy a külföldi piacot előbb „bedolgozni" és aztán főleg megtartani nehéz. Ezért is helyes a Pécs városi Ipari Szövetkezetek pártbizottságának a most már rendszeressé tett kezdeményezése, mely szerint aktualitásának megfelelően Pécsre invitálja az érdekelt külkereskedelmi vezetőket: tekintsék át, egyeztessék mindazokat a teendőket, melyek a termelő ipari szövetkezetekre, illetve a forgalmazó külkereskedelmi vállalatokra vár az exportmunka területén. Ez történt most is. Maletics Miklós, a pártbizottság titkárának tájékoztatásából megtudtuk, hogy a pécsi szövetkezetek jövő évi expprttervei kedvezőek. A Pécsi Kesztyűs és Bőrdíszműipari Szövetkezet külpiaci szállításaira a garanciát több éves biztos partnerük, a TANNIMPEX Külkereskedelmi Vállalat biztosítja. Közel 130 millió forint értékben fognak divatos kesztyűket, illetve különböző bőrdíszműárukat exportálni. Az osztrák RIMMFR-cég 380 modellből és 400 színkombinációból választotta ki a téli sportok kedvelőinek a síkesztyűket. Ausztriába 136 ezer pár sport- kesztyűt szállít jövőre a szövetA Pécsi Cipőipari Szövetkezet termékei A magyar kombájnosok véleménye perdöntő Tíz nap a Claas Gyárban Hasznos tapasztalatcsere konstruktőrök és felhasználók között November 11-én akkora köd volt Európa fölött, hogy a MALÉV berlini járata nem tudott leszállni, vissza kellett térnie Budapestre. Az utasok, köztük húsz kombájnvezető, a KSZE növénytermelési rendszer betakarítási versenyének győztesei — az éjszakát a Ferihegyi trankezet. Svédországba és Norvégiába szintén nagy tételben fognak férfi és női divatkesztyűt szállítani. A skandináv piac jövő évi igénye 200 ezer pár kesztyű. A bőrdíszmű-export területén is további fejlesztés várható. Közel 240 ezer női divattáskát vásárolt elsősorban szovjet megrendelésre a RAZNOEXPORT Külkereskedelmi Vállalat. Itt a nagyméretű, sportos táskákat jövőre a közepes és kisméretű keretes táskák váltják fel. Közel négyszázezer pár női divatcipőt fog exportálni a Pécsi Cipőipari Szövetkezet Mintegy ötvenmillió forint értékben olasz, francia és belga piacokra szállítja a szövetkezetiek termékeit a TANNIMPEX. A TANNIMPEX egy újszerű külkereskedelmi kapcsolatot alakított ki a francia piacon. A kölcsönös érdekeltségen alapuló megállapodás szerint a francia HOKI- cég technológia átadásával magasabb minőségű és precíz kivitelű luxuscipőket kér a Pécsi Cipőipari Szövetkezettől a jövő évben. Az ország második legnagyobb bútorexportőre lett a Pécsi Faipari Szövetkezet. Az ÁR- TEX Külkereskedelmi Vállalat jövő évben húszmillió - forinttal bővítve az export szállításokat, közel hetvenmillió forint értékben kíván a pécsiektől elsősorban holland és belga piacra szállítani. Faragott étkezőgarnitúrákat, rusztikus szekrényfalakat, vadászhistóriákat felidéző tálalókat kér nagy tételben az új megrendelő, a nyugatnémet HEI DE- PALL-cég. A jövő évi exportlehetőségek tehát biztatóak. A szövetkezetiek export egyeztető tárgyalásán pedig abban is megállapodtak, hogy realizálásuk érdekében a jövő év első felében erre újra visszatérnek. A Kénes út nem fogad többé... r Uj szemétbánya épült Meglehetősen sok gondot okozott eddig Pécsett a többé már nem hasznosítható föld és építési törmelék elhelyezése. A Kénes úti gyűjtőhelyet néhány vállalat egyáltalán nem vette igénybe, a felgyülemlett szemetet a város peremén levő üres telkekre szállította. Az illegális szemétlerakó-helyek az utóbbi időben annyira elszaporodtak, hogy a városi tanácsnak újabb gyűjtőhelyet kellett kijelölnie. A kijelölés már jóval koráb- . >ban megtörtént, s most nemrégiben az új föld- és törmelékgyűjtő terület kialakítása is befejeződött. Csaknem félmillió forintos költséggel Becő- bányán, az Anyagipari Vállalat egykori homokbányáját tették alkalmassá a tetemes mennyiségű szemét befogadására. A szemétbányát a 6-os út 189 -j- 158-as kilométerszelvényében, a vasasi vasúti híd után elkanyarodó fél kilométer hosszú, aszfaltos úton lehet megközelíteni. A szemétbánya már működik, ezentúl minden építési törmelék és föld ide kerül, a Kénes úton már nem fogadnak több szállítmányt. Az UNI- BER kezdeményezésére, tanácsi pénzből kialakított gyűjtőhelyet a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat üzemelteti, ennél a cégnél kell a szállítás ügyében is érdeklődni. Az illegális szemétlerakóhelyek —, amelyek főleg a déli ipari út környékén találhatók — megszüntetése érdekében a városi tanács fokozottabban figyeli majd ezeket a területeket, és szabálysértési eljárást indít a környezetet szennyező, a városképet rontó szemetelők ellen. Üű$x pere nagy iilö! Meleg- váltás a bőrruházati szalagokon Pontosan kidolgozzák a munkaidőt 10—15 százalékos termelékenységnövekedés Műszakok, ha találkoznak ... A Pécsi Kesztyűgyár pécsbánya- telepi bőrruházati gyárának szalagjain két hónapja bevezették a melegváltást. Tíz-tizenöt százalékkal emelkedett a termelékenység, hasonló mértékben a bérek. Az átállás a melegváltásra máraz új bőrruházati gyárra való felkészülés jegyében történt. A jövő év közepén belépő új gyárban a Textilipari Kutatóintézet útmutatásai alapján a legkorszerűbb munka- és üzemszervezési módszereket alkalmazzák. Ide tettem, oda tettem — Nem találtuk fel a spanyolviaszt — mondja Csávás Imre, a bőrruházati gyár műszaki vezetője. — A melegváltás ismert a konfekciószakmában. Az viszont igaz, hogy sok korszerű ruhagyár ma sem alkalmazza. Mi is a melegváltás? Lássuk először, hogyan volt eddig, miként váltotta egymást a délelőtti és a délutáni műszak? Már fél 2-kor megkezdődött a mozgolódás a szalagok mellett, jóllehet a műszaknak csak háromnegyed 2-kor van vége. A varrónő az órájára nézett, fél 2 van, már nem érdemes hozzáfogni új kabáthoz, felállt, majd kezdte „elpakolni” munkáját. Háromnegyed 2-kor megjelent „a váltás", s a délutános műszak is megkezdte a „pakolást”, pontosabban a tegnap félbehagyott munkájának kirakodását. Ez nemegyszer huzavonával járt, a kosarak keresgélésével, ide tettem, oda tettem, nem találom ... A lényeg, hogy nem ritkán fél órába, de általában 20-25 percbe tellett, mire a délutános műszak a varrógép mellé ült dolgozni. Ez volt a múlt. És most? Most nincs „pakolgatás”. A délutános műszak ott folytatja, ahol a délelőttösök abbahagyták. A melegváltásnál szinte az utolsó pillanatig dolgozik a szalag, pontosabban egy óra negyvenig. Egy óra negyvenkor — tehát öt perccel a háromnegyed kettes műszakváltás előtt — érkezik a délutános műszak. A váltótárs odamegy a délelőttöshöz és öt perc alatt átveszi tőle a munkát. Ott fogja folytatni, ahol társa abbahagyta. Mindez, hangsúlyozzuk, öt percig tart, s nem húsz-huszonöt percig! Nincs tehát akkora időkiesés. A varrónők pontosan kidolgozzák munkaidejüket. Amikor a délutános műszak is végez, otthagy mindent a szalagon. A délelőttös műszak ott folytatja, ahol előző este abbahagyták. — Mi ebben a veszély?- A legnagyobb veszélyt az esetleges minőségromlás jelenti — mondja a kockázatokról Csávás Imre. — Most egy kabát elkészítésén két különböző műszak dolgozói vesznek részt, tehát nem harminc, hanem hatvan dolgozó kezén megy keresztül a kabát, [gy sokkal több a hibalehetőség. Mindezt csak nagyon nagy technológiai fegyelemmel, a vezetés jó összhangjával, következetes, menetközi ellenőrzéssel és a szükséges felelősségrevonással lehet áthidalni. Az előnyök egyértelműek. A munkaidő jobb kihasználása, nagyobb termelékenység, rövi- debb átfutási idők. Ez utóbbi szintén fontos szempont, hiszen a tőkés piacokra dolgoznak, feszesek a határidők. Eddig egyébként egy-egy szalagról naponta 45 kabát került le, most előfordult, hogy 60 is. Naponta általában 5—10 kabáttal többet varrnak. Éves szinten ez már tekintélyes mennyiség. Mindemellett a két műszak most jól együtt tud dolgozni, kisegíti egymást, igazságosabb a reszortmunkák elosztása a szalagokon, s miközben vastagabb lett a varrónők borítékja — a szalagnál dolgozók havonta 3000-4000 forintot keresnek —, egyúttal ki is egyenlítődtek a keresetek. Beszélgettem két brigádvezetővel is, Holecska Antalnéval és Schneider lánosnéval. Kissé tartózkodóin nyilatkoztak. Eleinte nagyon szokatlan volt a melegváltás. Megszokták ugyanis, ott találják, ott folytatják a munkát, ahol tegnap abbahagyták. A melegváltásnál mindenki úgy érezte, az előtte dolgozó mindent megcsinált, saját reszortjában neki már semmi nem jut. Tudni kell, egy kabát megvar- rásához 180 féle művelet szükséges, egy-egy varrónő általában 2—3 féle műveletet végez, ezt jól megtanulja, begyakorol1' ja. Most esetenként 4-5 féle reszortmunka elvégzésére is rákényszerül, s mindegyiket nyilván nem tudja egyforma gyorsasággal. összességében a keresetek ugyan nőttek, akadt, aki ötezer forintot is hazavitt, de — megjegyezték — nem mindenki járt jól, egyesek keresete még csökkent is. A két brigádvezető viszont egybehangzóan állította, most ütemes, folyamatos a munkaellátás, van bőven munka, aki keresni akar, kereshet. Várakozáson felül sikerült- Kísérletnek indult a meleg műszakváltás, hogy legyen tapasztalatunk majd az új gyárban bevezetni. Olyan jól sikerült, hogy végleg bevezettük, rá egy hónapra a második szalag is átállt a melegváltásra. Nemhogy visszaesett volna a termelés, amitől féltünk, dé nőtt. A termelékenység növekedése minden előző várakozásunkat felülmúlja — összegzi végül a tapasztalatokat a műszaki vezető. Húsz perc nagy idő. Miklósvári Zoltán zitba^i töltötték. Másnap még mindig olyan köd volt, hogy a repülőgépnek Lipcsében kellett leszállnia, s onnan a kombájnosok vonattal utazhattak tovább az NSZK-beli Haasewinkelbe, a Claas kombájngyárba. Ilyen izgalmakkal kezdődött ez a „jutalom utazás" Suri Józsefnek, a Pécsi Állami Gazdaság kombájnvezetőjének, aki Baranyából harmadmagával vehetett részt a Claas gyár tíz napos tanfolyamán. Társai Drexler János, a gazdaság Claas hegyi kombájnjának vezetője és Szabó Ferenc, a villányi tsz kombájnosa, amint visszatértek, -ott folytatták a munkát, ahol abbahagyták. A hegyi kombájn most is valamelyik dombvidéki tsz-ben aratja a kukoricát. Suri József azonban — mivel a gazdaság régen végzett a betakarítással —, öreg Fortschrit kombájnjával már bevonult az üszögi javítóműhelybe. Ott kerestük fel. — Hat kilométerre szállásoltak el a gyár központjától egy angol farmercsoporttal. Azok is, mi is naponta bejártunk a központba. Láttuk, hogy készül a Claas kombájn, amelyből évente 8—10 ezer jön le a szalagról. Megismertették velünk a kombájn szerkezetét, a hidraulika helyes működtetését és általában a gép kezelését. De ők is sokat kérdeztek tőlünk, a 105- ösről, és főként a hegyi kombájnról, ami kísérleti gép és még nem gyártják szériában. Egyetlen darabot láttunk a gyárban, azt is úgy hozták vissza valamelyik farmról. Drexler elmondta, hogy a búzában nagyon bevált, kukoricában valami probléma van az adapterekkel, nehezen viszi az öt sort, jobb lenne négysoros adapterrel gyártani. Ez a tanfolyam, amit a KSZE rendszeresíteni akar. valójában tapasztalatcsere-párbeszéd a konstruktőr, illetve a felhasználó között a minél jobb típus kialakítása érdekében. Ebben a gyárban, ahol a legnagyobb teljesítményű kombájnokba már győri Rába-MAN motorokat szerelnek be — ezzel működnek a robotkormányú automata vezérlésű Dominátor 105-ösök és 106-osok — perdöntőnek tartják a magyar kombájnvezetők véleményét. Hisz nyugati vevőik, a farmerek még ma is a kisebb típusú, mini kombájnokat vásárolják. Suri József is első generációs kombájnvezető. Ma 51 éves és 25 éves korában látott először kombájnt. Kecskeméten 1953- ban végezte el az első kombáj- nos tanfolyamot — már akkor is üszögpusztán dolgozott. Maavar gyártmányú EMAG-kom- bájnt vezetett 1960-ig, akkor szovjet SZK-3-as kombájnra ültették, amivel 10 évig aratott, s azóta NDK gyártmányú E—512- esen dolgozik. Az ő keze alatt a hétéves kombájn felvette a versenyt a modernebb típusokkal, ha teljesítményben nem is, a munka minőségében igen. Szemvesztesége minimális volt, ezért is került ki a Claas gyárba jutalomból, no meg azért, mert az állami qazdaság jövőre két újabb Claas kombájnt vásárol az eddigi 4 mellé, s az egyikre Suri József ül majd. — Ez már luxuskombájn, a fülkéje kényelmes, légkondicionált. A kormánya robotkormány, automatikusan rajta marad a kukoricasoron, csak a fordulóknál kell a kombájnosnak a kormánykerékhez érnie. A gyárban láttam a 106-os legújabb típust is, ez már hátsókerék meghajtású, vizenyős talajokon, esős időben is kifogástalanul dolgozik. Rné \
