Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)
1978-12-27 / 355. szám
A Nyolcvan Huszár, amint a megszállókat kiszolgáló tiszt lázadósi kísérletükért úgy kínozza őket, hogy a fejük felett a nehéz nyerget cipelve kell futniuk. ' Római kori lelet Nagyrécsén Az egykori Pannónia székhelyen, Aquincum felé vezet6 út állomáshelyeit kutatva érdekes leletre bukkantak a régészek Zalában. Nagyrécse közelében egy 15 faházból álló település maradványai kerültek elő a földből s a leletmentők római kori építkezésekhez használatos homokköveket is találtak a helyszínen. E nyomok alapján újabb feltáró munka indult meg, s egy időszámítás utáni IV. századbeli római sírkápolna maradványai is kirajzolódtak a község határában. A sírleletek sok mindenről árulkodtak, így többek között a gazdag gyűjtemény mellett arról is, hogy minden valószínűség szerint a népvándorlás korában már kifosztották ezt a sírt. A zalai régészek szerint Savaria és Sopianae városai közötti területen ez az első meglelt ókeresztény sírkápolna. K. G. Nagyüzemi pitypalaty... A magyar film külföldön A Nyolcvan huszár világsikerének titka A Legato frissítő erő Olaszországban - Folytatják a Love Story-t?- Mit dolgozik Bergman?- Nemzetközi filmkörkép Széchenyi Ödön kései utódai a Hableány II. fedélzetén Szabálytalan útinapló a csatorna utazásról Kétezer kilométer negyvennyolc óra alatt Áthajózták Európát „belülről” Lassan egy esztendeje, hogy lezajlott Pécsett a tizedik magyar játékfilmszemle és egy hónap múlva megrendezik a tizenegyediket is — Pesten. A szemlékre járó számtalan külföldi szakember, de még inkább az évi húsz magyar játékfilm, hogyan fűzi össze a világ és Magyarország film- művészetét? Mi újság a nagyvilág filmgyártásában? —Pécs, a magyar filmváros közönsége folyamatosan érdeklődik mindezek után. Elsőül is: nemrég jártak Pesten a szocialista országok filmátvételi bizottságai, s a legtöbben a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című, Sik Ferenc rendezte és a hazai kritika által erősen kifogásolt művet vették át. Éppen szórakoztató jellege, kellemes története miatt. De sokan vásárolták meg — ezt már nemcsak a rubel-, hanem a dollárelszámolású országok is — azt az 1978-as magyar filmalkotást, amely lebilincselő történetet, művészi rangot és magyar jelleget egyaránt magába foglal: Sára Sándor és Csoóri Sándor Nyolcvan huszár című filmjét. Emellett változatlanul aratja a babérokat a Móricz Zsigmond művéből Ranódy László rendezte Árvácska és igen sok magyar rajz- és rövidfilm, valamint a Legato. De maradjunk a legnagyobb külföldi sikerű Nyolcvan huszárnál. A számtalan elismerő, rajongó kritika közül kiemelkedik a varsói Film című szaklap, Adam Horonczak írta méltatás. Éppen mert nagyon ösz- szecsendül azzal, amit a forgatókönyv írója, Csoóri Sándor a Tiszatájban elmondott, a Nyolcvan huszárról. Csoóri ugyanis így zárja a filmből írott vallomását: „A Nyolcvan huszár... erkölcsi végösszege nem is lehetett más, mint a fizikai leveretés és az erkölcsi győzelem ellentmondásos drámájából kiszikráztatható gondolat: a tragédiákat nemcsak a szereplők helyzete, hanem az akarata is meghatározza. Negyvennyolc eszmei képének finomítása helyett Sárával mi ezt a tragédiát túlélő akaratot szerettük volna filmünkkel szétsugározni.” A varsói kritikus pedig a Nyolcvan huszár értékelésekor éppen Illyés Gyulát idézi: „...nemzetek életében értelme van az olyan fogalmaknak is, mint a bátorság, férfiasság, az eszményekhez való ragaszkodás.” Maga Horonczak ezenkívül azt a Farkas Pál huszárhadnagyot is idézi, aki tudja, hogy ez halálra ítélt vállalkozás, mégis hangoztatja önmagáról, hogyha a nyolcvan magyar másképp gondolkodik, mint a tisztjei, akkor a tisztek — éppen korlátozott, becstelen, a megszállókat kiszolgáló gondolkodásuk miatt — önmaguk szellemi foglyai. A magyar szabadságküzdelmeket, a magyar sorsot felmutató Sára—Csoóri filmmel sok magyar film aratott még nagy külföldi sikert. így a bécsi Die Furche-ben írja Lothar Ströter Fábri Zoltán alkotásáról, a Magyarokról: „ennek a népnek mindig idegen célokért kellett harcolnia!” Ugyanaz a lap méltatja Simó Sándor: Apám néhány boldog éve, Mihályfi Imre: Közös bűn és Gaál István: Legato című filmjét, az utóbbi megállapítható, hogy a kis emberek, a gyászolók, az árnyékban maradtak a leg- újabbkori magyar történelem nagy fordulataiban is, és a dicsőség fénye csak a mártírokat és hősöket övezi. A Corriere della Sera-ban Giovanni Grazzini a Legatót a taorminai filmfesztivál kiemelkedően legjobb alkotásának tartja és ez az egész olasz kritika egybehangzó véleménye. Az Avvenire — a kritika írója: Filippo Gulli — szerint a Taorminai nemzetek Fesztiválja elnevezésű filmversenynek eddig kétségtelenül nem éppen felemelő színvonalát jött a Legato megjavítani, mint szerencsés kézzel megcsinált, különleges atmoszférájú film. Ennyit filmművészetünk nemzetközi helyzetéről. De mi történik a nagyvilágban, mit művelnek odakint a filmesek? — Erről néhány rövid, de jellemző tényt sikerült olvasgatás-for- dítgatás útján megtudni. így azt, hogy az NSZK-ban a DEFA fődramaturgja, dr. Rudolf Jürschik azt fejtegeti: őnáluk is nagy szükség van a vígjátékokra, a mai élet hétköznapjainak ábrázolására. A londoni Film and Filming szerint a Szerelmi történet (Love Story) folytatását készítik Erich Segal: Olivér története című könyvéből. A főszerepet Ryan O'Neal játssza, az apát pedig —akárcsak a Love Storyban — Ray Milland. A krimifilm újdonsága, hogy a Pokoli torony rendezője, John Guillermin Agatha Christie: Halál a Níluson című regényét viszi filmre olyan szereplőkkel, mint Bette Davis, Mia Farrow, Olivia Hussey — írja ugyancsak a londoni Film and Filming. Végül: Ingmar Bergman, aki most 60 éves, Münchenben színházat rendez, de jövőre filmre viszi az Őszi szonáta című forgatókönyvet, — mint az egyesült államokbeli Screen International írja. Ez tehát a külföldi filmművészetről, a gyorsfénykép, néhány saját hír tükrében. Földessy Dénes Ha megérhette volna, tavaly ősszel minden bizonnyal kikocsizott volna Verne Gyula a Szajna partjára a Jéna-híd- hoz, hogy kezet szorítson néhány vakmerő magyarral. Volt már erre példa, igaz, hogy an. nak immár több mint 110 esztendeje . . . Ezért a kézszorító- sért persze már akkoriban is olyat kellett tenni, hogy azon a kor legnagyobb fantasztája is elképedjen. Már feltehetően csakúgy, mint a párizsiak többsége, Verne is csak áprilisi tréfának hitte a hírt: Széchenyi Ödön gróf a kontinenset „belülről" átszel, ve akar Pestről Párizsba utazni az 1867-es világkiállításra^ mégpedig gőzhajón! Annál nagyobb volt a francia főváros lakóinak megrökönyödése, amikor Széchenyi István kisebbik fia befutott a Szajnán a Jéna- híd lábához, külön erre az útra készült, hatlóerős, 19 méter hosszú és négy méter széles „Hableány” nevű gőzösével. A fiatal magyar gróf ott helyben megkapta 111. Napóleon császártól a becsületrendet, de aminek tán még jobban örült, elsőként a párizsiak közül Verne Gyula rázott vele kezet nagy tisztelettel. Széchenyi annak idején a, folyókat, s az őket összekötő csatornákat használta fel célja megvalósítására, felismerve olyan lehetőségeket, amelyeket érdekes módon senki nem aknázott még ki. A vállalkozó szellemű gróf hajózási emlékeit, útinaplóját és a korabeli króniká. kát egy évtizeden át tanulmányozva döntött úgy Cseke László visegrádi történész, a Dunakanyar Intéző Bizottság területi titkára, hogy több társával együtt megismétli a párizsi utazást, mégpedig azon az útvonalon, amelyen 110 éve a „Hableány” gőzös útnak indult. Vállalatok, intézmények vették hírül a tervet, s anyagi támogatásukról biztosították a vállalkozókat. Tették ezt főleg az idegenforgalomban érdekelt cégek, hiszen jól számították, hogy az érintett országokban is nagy visszhangra talál az utazás ... 1977. szeptember/6-án múltszázadi hinták kanyarodtak a Lánchíd melletti Duna-partra, cilinderes, zsakettes urak kényes dámák léptek ki belőlük. Persze, mindez csak díszlet volt — az utazásról filmet forgattak —, a Duna hullámain ott ringott a kontrasztteremtő valóság a „Hableány II.” névre keresztelt műanyagtestű, nyolcszemélyes kishajó, öten indultak útnak. Cseke László, a kapitány, valamint egy gépészmérnök, egy operatőr, egy sporthajózási szakember és a kishajó tervező, je: Szabadi Kálmán váci grafikus. Pozsonyban álltak meg először, tisztelettel köszöntve Széchenyi Ödön szülőváros'at. Bécs, Linz, Passau, Regensburg, Mainz, Frankfurt és Strasbourg következett, kétezer kilométeres hajóút, s egy kevés szárazföldi is. Regensburg és Nürnberg között ugyanis a Széchenyi korában még járható Lajos-csator- na azóta elavult, ezért itt tengelyre kellett tenni a kishajót. Az első „Hableány" útja 42 napig tartott, a második 24 nap alatt ért Párizsba. Persze, sokhelyütt megálltak. Nemcsak azért, mert az út során 243-szor kellett a hajót „átzsilipelni”, hanem azért is, mert minden nagyobb városban emlékérmet adtak át a polgármesternek, s emléklapot Írattak alá velük. Párizsban szépszámú fogadó, bizottság ünnepelte az épségben, baj nélkül érkezett expedíciót, a „Hableány-emléktúra” résztvevőit. S ha Verne nem is lehetett ott, azért történt érdekesség: Széchenyi Géza mainzi építészmérnök, Ödön gróf unokája jött el egy kézszorításra. Hazatérte után kevesebb hír látott napvilágof az útról, mint az indulás előd. (Talán mégsem volt minden rendjén az utazás előkészítésével, avagy hivatalossá tételében voltak hiányosságok? Ne firtassuk. A szerk.) Mindenesetre az utazás a nagy előd vállalkozásának újrázása kitűnően sikerült. Nem kis részben köszönhető ez a „Hableány II.” kishajónak is. A tiszta menetidőt számítva 48 óra alatt tette meg a kétezer kilométeres utat, mégpedig nagy biztonsággal. Lám, az indulás előtti nagy sajtóvisszhang egyvalamiről teljesen megfeledkezett. A hajó tervezője és építésének irányítója, Szabadi Kálmán azért vágott bele a túrába, hogy bizonyítsa szabadalma kitűnő képességeit, megbízhatóságát. Mert a hajótest, amely az emléktúra öt résztvevőjét Párizsba repítette, nem is akármilyen szabadalom! Az Országos Találmányi Hi. vatal 1973-ban közzétett Szabadalmi leírásából idézünk: „A találmány légcsatornás párnahatás elvén működő stabilikus, robbanékony, manőverkész, univerzálisan használható műanyag motorcsónaktest.” Kevés csónakról írták le eddig ugyanezt. Szabadi olyan hajótestet konstruált, amely lényegesen rugalmasabb, stabilabb, mint az eddigi modellek. Induláskor az ívszerkezetek által alkotott légcsatornák a szembe rohanó levegőt a csónak alá gyűrik) a keletkező nyomáshatások pedig vízgolyócskákat képeznek, a hajó szinte gurul a vízen. Világszerte próbálkoztak az utóbbi években a tervezők, hasonló test kialakításával, de legfeljebb részeredményeket értek el. Szabadi Kálmán csónakja tehát egyedüTálló a világon. Mégsem kellenek senkinek. Megrendelés csak úgy akad, há van már gyártó, a gyártásra pedig mindenki csak úgy vállalkozik, ha legalább 50 da. rabos megrendelésre termelhet. A tervező legfeljebb kirándulni, horgászni jár a birtokában maradt első Flamingó hajóval, s ha úgy adódik „beszáll” segíteni a vízirendőröknek, kimenteni egy-egy fuldoklót. Zsalakó István Évente félmillió fúrj Reménypusztáról Sokak szerint a fürj a király. A szárnyasok között a legízlete- sebb a húsa. Mint a májsorban a libamáj. Na most ezt a kettőt párosítsuk össze: szépen tisztított, fűszerezett, spékelt für- jet tömjünk meg libamájjal, varrjuk kis gömböccé, s megfelelő hőmérsékleten tegyük omlóssá ... Hírből tudom — sajnos csak hírből —, hogy sült-fürjnek csak a másik sült- fürj lehet a párja. Tudva a libamáj árát, ismerve a fürj értékét az így kapott kisadag ötszáz forinton alul nem jön ki. Kézenfekvő tehát: nem népeledel. Kuvait- ban is csak néhányon tudják megfizetni, s e néhányak asztalára jövő évben, február elején elindul az első baranyai tisztított-fürj szállítmány a reménypusztai termelőszövetkezet jóvoltából. Ugyanis, elsőként Magyarországon e baranyai tsz kezdte meg a nagyüzemi hús- fürj termelést. Ma, 27-én teszik a tojásokat a keltetőgépbe, hogy 16 nap múlva a tojásból kitörjön a pelyhes állat, s öthetes korára a fürj-vágóhídról egyenesen a fóliába, majd a mélyhűtőbe ugorjon. Aztán irány az előbb említett Kuvait, vagy NSZK, vagy Hollandia. Irány a dollárszerző út... Mit kell tudni a fürjről? A reménypusztai termelőszövetkezet állattenyésztési ágazatának vezetője, Solti Endre elsőként a hasznosságát ecsetelte. Egy fürjecske évente testsúlyának 15-szörösét reprodukálja — a tyúk csak hatszorosát. Egy madáron 3 forint 50 fillér a tiszta üzemi nyereség, s 1979-ben a szövetkezet tervei szerint félmilliót ad át megtisztítva, csomagolva a MAVAD-nak. Előnye még, hogy kis helyen megférnek: 3500 forintot hoznak évente a tenyészterület négyzetméterei. Ezideig magán tenyésztők foglalkoztak a fürjekkel, s állítólag a tojás — vérnyomásgondok esetén — kiváló gyógyszer. (Nyersen!) Sok cikk jelent meg erről már különféle lapokban, s ki-ki örömmel hivatkozott a japánokra, akik jó párszáz évvel ezelőtt már háziállattá tették a madarat. Most aztán — a reménypusztai starttal — már nemigen áll meg a Természettudományi Lexikon idevonatkozó passzusa sem. Ugyanis a lexikon a 782. oldalán ezt írja: „fürj, (Coturnix coturnix); rétek és szántóföldek rigónagyságú, tyúkalkatú madara. Pitypalaty hangot ad”. Most már nagyüzemi szinten fog ppitypalatyolni, és ott kapja kedvenc eledelét, a szintén nagyüzemileg készített pulykatápot . . . Ha nem is házi, de üzemi állat lett... Kozma Ferenc
