Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)
1978-12-03 / 333. szám
978. DECEMBER 3. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. ORVOSAINK tegsége. Az infarktus. Hiszen valamennyi orvos állandó feszültségben él. Mások, és olykor kollégái, főnökei kereszttüzében. Szakmai csatákban győz és veszít. Ha szerencséje van, akkor ezért megfizetik. Ha még több — túlfizetik. Az oklevél kézhezvételétől számított 3 évig az orvos — kezdő orvos. Fizetését a 2131-es kulcsszám alatt fejtik, 2400 és 3600 forint között. Kaphatja a maximumot, kaphatja a minimumot De előbb-utóbb révbe ér. A Baranyában dolgozó orvosok fizetésének átlaga — a főorvosokat és a kezdőket is beleértve — 5—6000 forint. <1 Egészségügyünk mai gondjai és dilemmái címmel írt az Orvosi Hetilap november 12-i számában tanulmányt dr. Hankiss János, a szombathelyi kórházrendelőintézeti egység főorvosa. Idézek: „Olyan egészségügyi szisztémában szolgáljuk betegeinket, mely egyedüli helyességéről és tisztességéről meg vagyunk győződve. Hogy többször esik szó a problémákról, mintsem az elismerésről, az természetes és helyes. A jót egyik ■napról a másikra elfogadjuk és megszokjuk, utána az érdekelteket csak az apró hibák bosz- szantják. Ha az orvos vagy egészségügyi dolgozó kritizál, az csaknem mindig a javítás, tökéletesítés vágyából indul ki, vagy épp a pozitív elégedetlenség hajtja, amellyel szeretné meggyorsítani elveink valóra váltását. Nehézségeink, kudarcaink ismerete vihet előre, ha hajlandók vagyunk felismerni őket. Szakmánkban mindig megvolt a belső megújulás tendenciája: melyik más szakma teremtette meg önként azt a kritikus fórumot — mint például a BOB klinikopatológiai konferencia —, ahol élesen konfrontálódik hibáival ...?” Hankiss doktor szerint minden szakma visszautasíthatja azt, amit nem tud, kivéve az orvosi, amelynek azokkal a területekkel is foglalkoznia kell. amelyek túlhaladják lehetőségeit. Az orvos nem utasíthat el egy beteget azzal, hogy betegségéről semmi fontosat nem tud. Nincs lehetősége és joga ilyen esetekben elhatárolnia magát... S a beteg sem mindig a bizalma révén fordul az orvoshoz, hanem adminisztratív kényszerűségből. A kartonozó parqn- csára. A régi, kétszemélyes orvos-beteg viszony helyébe bonyolult összjáték lépett — írja dr. Hankiss János —, amelyben a technika, a kémia, a preventív medicina, statisztika, anyagi kérdések, társadalomtudomány összműködése valósul meg. Az orvosnak alá kell vetnie magát és betegét a rendelkezésére álló összvagyon korlátainak, mert hiszen ha az egyik helyen túllépi a lehetőségeket, más rászorulót rövidít meg. S a helyes arányokat, hogy a nagykalapból gyógyulási lehetőségeinek tükrében mindenki egyenlő módon részesüljön, nehéz meghatározni. o Áldoznunk kell tehát a gyógyítási célokra, hogy igényelhessük is azokat. S a forintokat ott kell előteremteni a munka- padok mellett, ott, ahol az egészségügy áldásait várjuk ... Milyenek tehát az orvosok? Olyanok, amilyenekké a lehetőségek és az igények szabták őket. Kórtermeket és községeket járók. íróasztal mellett ülők és műtőkben izzadok. Albérletben élők és villatulajdonosok. Hozzáértők és kevésbé hozzáértők. Túlfizetettek és alacsony keresetűek. Mint mi. Kozma Ferenc Fehérköpenyesek. Életmentők ... Egészségünk megvé- dői... Őrei... Mind közhelyek. Orvosok. Egzakt tudományok művelői. Megkockáztatnám: sajátos, különös kaszt. Zárt világ. E világba benézni nagyon nehéz. Kevesen tehetik meg „büntetlenül" és nyugodt lelkiismerettel, hogy véleményt mondjanak róluk. Orvosaink tudják, amit tudnak. S mi tudjuk, hogy ők ■ tudják. Semmi több. Ok maguk sem szeretnek magukról „kifelé” véleményt mondani. Minden, ami róluk elhangzik, a nagy általánosság. 0 Baranyában közel 1500 orvos dolgozik, 1970 óta egyötödével nőtt a számuk. Eredményeikről örömmel hall az- ország, kudarcaikról alig-alig. Személy szerint talán egyetlen orvos sem kívánja, hogy a szakmán túl és a szaklapon túl tudjanak róla, tudjanak munkásságáról, hogy köznyelvre fordítsák és népszerűsítsék azokat a gyógymódokat, műtéti eljárásokat, amelyeket ez ideig nélkülöztünk. Félnek a félreértésektől, félnek a betegek csodát váró rohamaitól. Kudarcaikat is hétpecsétes lakat alatt óraik. Szeretünk végletes értékítéleteket mondani, s a szánkon könnyen kiszaladó „ilyenek az orvosok" megállapításban a legfontosabb, a bizalom alapja inog meg. Pedig ők is tudják, hogy mi is tudjuk: van hibaszázalék, hibaezrelék. Nemcsak Baranyában, nemcsak Magyarországon. Mindenütt. Felelősségük óriási. A figyelem kereszttüzében élnek. A hihetetlenül megnőtt társadalmi elvárások elől kitérni már nem lehet. Minden baranyai lakos, kortól és nemtől függetlenül, évente egyszer a mentőautóban ül, ezer dolgozóból 65 állandóan táppénzen von. Egyes felmérések szerint, ha a fel nem használt gyógyszereket vissza tudnánk juttatni a gyógyszer- tárakhoz. szerény becslések szerint is évente 30-40 millió forintot takaríthatnánk meg és fordíthatnánk egyéb célokra. 0 Baranyában tízezer lakosra 31 orvos jut. (Országosan 23.) Országunk világviszonylatban is az elsők között áll, Baranya a megyék között első. örvendetes a kép. A Népegészségügy tavaly októberi számában dr. Mányi Géza és dr. Barn László az ország egészségügyi tevékenységének eredményességét vették bonckés alá. Különböző korrelációs számításokat végezve megállapították: Baranya adottságaiban Budapest után a második, a megyék sorában az első. Az egészségügyi ellátás hatékonysága alapján viszont a szerzők megyénket a 18. helyre sorolják. Mi lehet ennek az oka? Kevésbé felkészültek orvosaink? Baranya lakossága gyengébb lábon áll, mint mondjuk a szabolcsiak, zalaiak? Semmi esetre sem. A gyógyítás minőségét számokban megfogni nagyon nehéz. Az ellentmondás talán éppen az ellátás színvonalában keresendő? Nálunk, ahol kórházak, klinikák várják a gyógyulni akarókat, sokkal gyakoribb a párhuzamosság, a vizsgálatok ismétlődése, több orvos között jobban elvész — de több figyelmet is kap — a beteg. így a statisztikát, a rangsort sem szabad kritika nélkül elfogadni. Hiszen a baranyai orvosok nagy része effektiv gyógyító munkát nem végez, s a gyógyítók nagy részének is elhiszi idejét az adminisztráció. Ezerötszáz orvosunk van — írtam a legelején. Korrigáljunk csak! Ha az egyetemi oktatókat, a tudományos munkát végzőket, ha a szervezésben, köz- egészségügyben dolgozókat ebből levonjuk, alig ezer marad. letére nem nyúlik át. Aztán kérdezzük meg bátran kezelőorvosunkat, akikhez az SZTK-t megkerülve járunk: hányszor kerül időzavarba miattunk, „be nem tervezett betegek" miatt? S ő mégse kíván a pokol fenekére. Jön, s teszi a dolgát. Nem a hálapénzért. Körzeti orvosaink Baranyában az elmúlt esztendőben kétmilliónál is több vizsgálatot végeztek. A megvizsgáltak közül 117 595 beteget küldtek szak- rendelésre, 11 641 -et kórházba. Egy körzeti orvosnál naponta átlagosan 42 ember fordult meg. (A beteg lakására 159154 esetben mentek ki a körorvosok.) A megye gyermekszakorvosai tavaly félmillió vizsgálatot végeztek el — ebből 30 000-et kiszállással — s napi átlagos forgalmuk 34 beteg volt. Közvetlenül a megyénk szak- rendelésein 1977-ben 3 078 000 beteget láttak el. Ezen túl a szakorvosi gondozók sorában a tüdőbeteg-gondozóban 396 280, a bőr- és nemibeteg-gondozó- ban 144 659, az idegbeteg-gondozóban 19 974, az alkoholistákat gondozóban 4187, az onkológiai gondozóban pedig 25 782 vizsgálatot végeztek el. Baranya kórházaiból tavaly 80 966 beteg távozott gyógyultan. Megyénk lakossága tavaly közel 83 millió forintot költött gyógyszerre. Egy lakos ^00 forintot. Semmivel sem jobb a Bara-’ nya megyei Kórház dolgozóinak fizetésátlaga, mint mondjuk a komlói Zobák-bánya dolgozóinak átlaga. Az orvosokat sem fizetik jobban, mint mondjuk a vájárokat. Jó-e ez az összehasonlítás? Semmi esetre sem. Bármit, bármihez hasonlítunk, a kép torzzá válik. Mindenesetre egy félreértés tisztázásához jó. Mint ahogy minden rétegnél és szakmánál vannak kiemelt, az átlagnál jóval szebb fizetések, az orvosoknál is akad ilyen. A jövedelem frontján is ez áll. De amíg ezt a jövedelmet — amit általában a köznyelvben az Orvoshoz kapcsolnak, - az orvos eléri, néhány évet a szakmában kell töltenie, néhány évet szinkronban dolgoznia és tanulnia kell. A szakmunkáshoz képest hét év hátránnyal indul, sőt, a tanulmányi idő alatt is élnie kell valamiből. S újabb hét év, mire vele egy szintre jut. S eny- nyi idő alatt fel is éli belső tartalékait. Ha a szakmát nézzük a foglalkozási ágak tükrében, kimondhatjuk: leghamarabb az orvosok halnak meg. Hamar utoléri őket a korunk szülte betegség, a „menedzserek" befontos lépcső ebben a munkában. Ugyanis az anyagiakkal nem jól áílunk. Szaladnak az árak: többe kerül ma p kórházak fűtése, mint tegnap, drágább az energia, a gyógyszer, drágább a mosoda, többe kerül a beteg. A kórházak, intézmények gazdasági vezetői örökös csatákat vívnak, s az orvos nehezen érti vagy nem is érti, miért ez a garasoskodás. (Hozzátenném : az orvos kötelessége, hogy a beteg érdekét nézze, s a beteg érdekét helyezze a financiális kérdések elé.) De: átlagosan évente 10 százalékkal emelkednek az egészségügyi intézmények költségvetési kiadásai, s e költségvetés évente csak 5 százalékkal nő. A különbözet szintén 5 százalék. Ezt kell előteremteni, kigazdálkodni valahonnan .. . Pazarló-e az egészségügy? Ezek utón újra kell fogalmazni a kérdést. o Az orvosi pálya elnőiesedik. Nyolc éve még a megyénkben dolgozó orvosok 67 százaléka férfi volt. Mára ez már 60 százalék alá csökkent. A harminc éven aluli orvosok 52 százaléka már nő. A baranyai orvosok fiatalok. A megye orvosainak több mint 60 százaléka 40 év alatti. (Országosan az orvosok 51 százaléka 40 éven aluli.) Minden tizedik szakképzett baranyai orvos belgyógyász, 104 sebészünk, 71 szülész-nőgyógyászunk, 124 gyermekorvosunk, 33 tüdőgyógyászunk, 34 bőrgyógyászunk, 23 szemészünk, 11 urológusunk, 27 elme-ideggyógyászunk, 107 fog-szájsebészünk, 37 röntgenesünk, 80 !amekorvosi körzeteknél pedig 95,6 százalékig. Egyedül az általános felnőttköraeteknél állunk jobban az országos normánál — 1,1 százalékkal. Ezek- a százalékok azonban nem jelentik az ellátás mikéntjét. Ugyanis mellékállásban - másodállásban orvosaink kitöltik a hiányzók sorát. Pécs város orvosainak 33,8 százaléka, a megye orvosainak pedig 35,3 százaléka vállal másodállást. © Az elmúlt években, az orvosetikai program megfogalmazását követően előtérbe Terült a paraszolvencia kérdése, a las- san-lassan kialakult háziorvosi kapcsolat. A „Gyógyító értelem” címmel jelent meg 1972-ben a Minerva Nagy Képes Enciklopédia első kötete. A szerzői az ingyenesnek nevezett orvosi ellátásról így vélekednek: „A lehetőségekhez képest az orvosi ellátás a lakosság számára ingyenes.” Ezzel a mondattal - és másutt kimondva — a könyv szerzői utalnak a hálapénzrendszerre, arra, hogy bizonyos kezeléseknek, műtéteknek kialakult ára van: az orvos e juttatást elfogadja, a beteg pedig a hálapénz nyújtását kötelességszerűnek, elodázhatatlannak véli. Nem a gépkocsi ablakának letörléséért fizet, nem a gyors ételkihozásért fizet, nem a hiánycikket pult alatt nyújtó boltost kötelezi örök hálára. Helyreállított egészségért törleszt, így mond köszönetét. Mindezek miatt ne mondjunk elhamarkodott ítéletet sem azok felett, akik elfogadják, sem azok felett, akik adják a hálapénzt. Természetesen mindaddig, míg ez a „megkövetelés" határterüEbben az esetben — mint az a Baranya megyei Egészségügyi és Szervezési Központ felméréséből kiolvasható — az orvosok egyharmadát „leírhatjuk”. így aztán ott van Baranya a 18-on. (Mint ahogy Budapest az ellátottság hatékonysági rangsorában az utolsó, a huszadik.) 0 Hatékony-e a baranyai egészségügy? A megyék korábban említett rangsorolása nem porfogó'nak készült. Az egészségügy irányítói olvasnak belőle, a megfelelő konzekvenciákat levonják. A közelmúltban egy feladatot fogalmaztak meg, s ez így hangzik: el kell érni, hogy minél hatékonyabb és gazdaságosabb legyen a gyógyító- munka. S ezt nemcsak a költségek faragásával lehet megoldani, hanem a szervezésben, beteg- mozgatásban rejlő lehetőségek felhasználásával, a tartalékok kiaknázásával. A kórház-rendelőintézeti egységek létrehozása bor-szakorvosunk és 27 fül-orr- gége szakorvosunk van. Ehhez még 198 úgynevezett „egyéb” szakorvos jön. A szakvizsgával nem rendelkező orvosok aránya megyénkben valamivel magasabb — 29,9 százalék —, mint országosan. (Országosan 26,9 százalék.) Mindezen számok, így magukban, keveset mondanak. Viszonyítsuk őket az Egészség- ügyi Minisztérium által 1975- ben kiadott normatívákhozj A fekvőbeteg-intézményekben az összlétszám-ellátottság 95,4 százalékos, tehát a normatíva által megengedett létszámot nem éri el. A szakmák vonatkozásában eléggé szórt a kép: a sebészeti osztályok orvosellátottsága 36,5 százalékkal, a belgyógyászatiak 27,3 százalékkal, az elmeosztályok orvosellátottsága pedig 35,3 százalékkal haladja meg az országos normatíva szerinti orvosszükségletet. A járóbeteg-ellátás frontján a szakorvosi rendelőkben a normatívát el nem érő, 69,7 (!) százalékos az ellátottság. A gondozóintézeteknél 83,5 százalékig értünk csak el, az üzem- egészségügyben 87,7-ig, a gyér-
