Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)

1978-12-21 / 351. szám

e Dunántúlt napló 1978. december 21., csütörtök Hivatásos közművelődési szakemberek Esztétika óra a tanárképző főiskolán Adalékok Baranya munkásmozgalmáról Izsáki Imre visszaemlékezései Felavatták Gellert Oszkár emléktábláját Szerdán Budapesten fel­avatták Gellért Oszkár Kos- suth-díjas író, szerkesztő, a Nyugat első nagy nemze­déke költőjének emléktáb­láját egykori lakóházán — a XIII. kerületi Radnóti Miklós utca 19/a. számú házon. Garai Gábor Kos- suth-díjas költő, a Magyar írók Szövetségének főtitká­ra beszédében felidézte a nagy író pályáját, méltat­ta életművét. Ezt követően az emlék­táblánál a Kulturális Mi­nisztérium és a Magyar írók Szövetsége nevében Marczali László miniszter- helyettes, illetve Illyés Gyu­la Kossuth-díjas költő- és Garai Gábor, helyezte el az emlékezés koszorúját. Ott voltak s elhozták vi­rágjaikat az író családtag­jai, barátai és tisztelői. Izsáki Imre fiatal asztalosse­gédként kapcsolódott be a szo­ciáldemokrata mozgalomba. Az 1918-as őszirózsás forradalom óta tevékenykedett aktív szociál­demokrataként, a Tanácsköztár­saság idején pedig a Vörös Hadseregben szolgált Kaposvá­ron. Az ellenforradalom, mint annyi másnak, neki is hánya­tott éveket hozott. Később részt vett az 1930-as pécsi tünteté­sen és tevékenyen bekapcsoló­dott a munkásmozgalomba. A most 81 éves — Pécsett élő veterán a Felszabadulás után az MKP Baranya-pécsi Szervezeté­ben dolgozott. Ezután a szak- szervezeti mozgalomba került. Az MDP megalakulásáig az I. kerület titkára volt, majd vál­lalati párttitkár lett. Mindezek természetesen csak vázlatszerű jelzőpontjai egy eseményekben, megpróbáltatá­sokban gazdag tevékeny élet­nek, amelynek részletes leírása Izsáki elvtárs féltve őrzött, gon­dosan rögzített visszaemlékezé­seiben olvasható. A visszaemlékezések kézira­Népművelőképzés a pécsi tanárképzőn Szabadabb oktatási módszerrel Kiállítás Budapesten a Fényes Adolf-teremben Platthy György: Nudisták strandja Platthy György képei előtt Egyetemi szintű népművelő­képzés a felszabadulás után először Debrecenben kezdődött meg 1956-ban. Röviddel ké­sőbb indult népművelés szak a budapesti ELTÉ-n, s néhány pedagógusképző főiskolán is; Szombathely például 1963 óta fogad népművelés-könyvtár szakos hallgatókat. Bármilyen mértékben szaporodott is a népművelést oktató intézmé­nyek száma, nem sikerült az or­szág közművelődési térképén mutatkozó fehér foltokat eltün­tetni. A feladatok mértani ha- ladvány szerint sokasodtak, s megoldásuk kulcsa gyakran ke­rült botcsinálta népművelők ke­zébe. Szokatlan párosítás Négy évvel ezelőtt indult meg a hivctásos közművelődési szak­emberek képzése valamennyi pedagógiai főiskolánkon. Az évenként beiskolázott 20—25 diák látszólag nem sok, de az iskolák viszonylag magas szá­mát figyelembe véve egész népművelő-sereggel számolha­tunk. Akik 1975-ben kezdték meg tanulmányaikat a Pécsi Tanár­képző Főiskola népművelés­ének, vagy népművelés-mate­matika szakán, jövőre teszik le az államvizsgát. Képzésüket az Újvári Jenő által vezetett nép­művelési szakcsoport irányítja. A szakcsoport tanszéki funkció­kat tölt be, oktatói még Kí­gyós Sándor, Szerecz Józsefné és Gelencsér János. Nem tankönyvből tanítanak, s a tanárképzés hagyományos módszereit sem mindig veszik irányadónak. Ezt részben a szükséghelyzet — nincsenek központi tankönyvek, jegyzetek — másrész! a szakma sajátos­ságai indokolják. A szakcso­portban dolgozó tanárok „ars poeticája", hogy minél szilár­dabb, tágasabb és rugalma­sabb ugródeszkát adjanak a leendő népművelők talpa alá. Az oktatott tárgyak lehetősé­get adnak arra, hogy a hall­gatók ne csak egy, vagy két szaktárgyra, tudományágra összpontosítsanak, hanem igye­kezzenek minél szélesebb körű műveltséget szerezni. Művészet- történetet, művelődéselméletet, szociológiát, esztétikát, andra- gógiát (a felnőttoktatás tudo­mányát), pszichológiát — hogy csak néhányat ragadjak ki a sorból — így együtt sem­milyen más szakon sem taníta­nak. Furcsánnak hat talán a sza­kok párosítása, hiszen, mint láttuk, a népművelést az ének­kel és a matematikával kapcsol­ták össze. Megemlíthetjük en­nek a párosításnak a hibáit: kell-e jó matematikusnak len­nie a népművelőnek, avagy csak az mehet erre a pályára, aki hosszú évekig gyötörte ma­gát valami hangszeren? Ám nem szabad megfeledkezni a pécsi struktúra előnyeiről sem: a logikus gondolkodásra neve­lés fokozottabb lehetőségeiről, s arról a gyakorlati-módszer­tani többletről, amelyet a kar­vezetői, zenetanári képesítés je­lent. (S aki végképp allergiás valamelyik tárgyra, még elme­het Szegedre, vagy Szombat­helyre, ahol más a párosítás.) Nem ártana viszont azt meg­fontolni, hogy az országban fő­iskolai szinten egyedül Pécsen tanított nemzetiségi nyelvekkel is összekapcsolják a népműve­lés szakot. Az első évben még más sza­kokról kellett ide csábítani a hallgatókat. A népművelés ázsiója azóta emelkedett, s a legutóbbi években már tartós­sá vált az egészségesnek mond­ható, kétszeres túljelentkezés. A pálya divatos voltán, pers­pektíváin kívül a legfőbb vonz­erőt a liberális, élményszerzés­re törekvő oktatási módszerek jelentik. Az órák inkább vita­délutánokhoz hasonlítanak, a gyakorlatok jó részét — ha van hely — a hallgatók könyvtárak­ban, művelődési házakban vég­zik. Ugyanitt különböző mun­kákat is vállalnak. A tanárok nem titkolt törekvése az, hogy c diákokat már a gyakorlati idejük alatt bedolgoztassák jö­vendő munkahelyükre. A sza­badabb oktatási módszerre jel­lemző a kényszerhelyzet okos kihasználása: az órák nem kis százalékát külsős előadók, egy- egy szakterület legjobb isme­rői tartják. Pécsett maradni A végzősökkel beszélgetvén kiderült, hogy csupán hárman választják majd a tanári pá­lyát, tizennyolcán népművelő­ként szándékoznak dolgozni. Nem nehéz kitalálni azt sem, hogy hol: természetesen Pé­csett. Alig néhányon jelentkez­tek más vidékre. így hát, bár­milyen szép is, hogy a pályát ilyen kevesen „hagyják el", az árnyék csak ott van a képen: szaporodnak az íróasztalok a mutatkozó fehér foltokat eltűn- ben. A tanárok — és még sokan mások — abban bíznak, hogy ha végez majd több évfolyam is, előbb-utóbb elfogynak a pécsi státuszok, s oda is jut népművelő, ahol nagyobb szük­ség volna rá. A státuszok ugyan ott is foglaltak, de talán majd akad valaki, aki a kontárokat elriasztja. Vagy tanulni, vagy... H. J. m a délután a buda­pesti Fényes Adolf- teremben dr. Pogány O. Gábor, a Nemzeti Galéria főigazgatója nyitja meg Platthy György kiállítását. Nagy utat tett meg Platthy György attól a pillanattól kezd­ve, hogy 1908. január 26-án Ungváron megszületett. Az a tény, hogy nagyapja, Platthy István a 48-as szabadságharc honvédőrnagya, Branyiszkó egyik hőse volt, szerepet játszott ifjúságában, a példa erejével hatott rá. Más értelemben Platthy Györgyre is jellemző a helytállás, így, sok munka és élmény közepette lett festő. Kettős utazás kezdődött életé­ben: Ungvárról Monorra, on­nan Pécsre került. Hosszú ké­szülődés után 1933-ban elvé­gezte a Képzőművészeti Főisko­lát Benkhard Ágoston, Glatz Oszkár és Csók István tanítvá­nyaként. A kettős út ekkor vál­tott háromra. Egész élete külső, belső utazás lett, járt Moszkvá­ban, Helsinkiben, Isztriában, Ve. lencében, s mindig képekkel tért vissza, s közben a Pécsi Tanárképző Főiskola tanszék- vezető tanára lett, tankönyvet írt a „Népművészet”-ről. E moz­gékonyság és szellemi fürgeség nem akadályozta meg Platthy Györgyöt abban, hogy a Me­csek és Szigliget legyen fő for­rásvidéke, e legészakibb medi­terrán táj; színeinek melegsé­gével, formái bájával, kellemé­vel. Talált időt arra is, hogy Meunier, Zola után egész kép­sorozatban számoljon be a pécsvidéki bányászok életéről, munkájáról. Feleségével, P. Ko­vács Juliannával rendezett kö­zös kiállítást a pécsi Pannónia Sörgyárban üzemi témákból. Értelmes életművet épített, most ért a delelőre. Maradt ideje, energiája felmérni to­vábbi fejlődését, lehetőségeit, rajzi álmait. Érzékeny és pedáns derűs alkat, így képei is élet­kedvet sugároznak. Segíti eb­ben környezete is a maga kel­lemes tagolásaival. Szelíd va­rázsló, indulat és áhitat hatja át a mecseknádasdi szántóve­tőt, piros színnel hint örömet a tihanyi tájra, mindig a saját lírájával együtt tárul fel a pa­noráma. Partitúrája az évszakok tónu­saiban áramló környezet és a népművészet, ezzel a képi alap­szókinccsel és mondatszerkesz­téssel alakítja, formálja pannon tájait, ebben a színessé tüzese­dé fényben, összefüggő szín­kertben születik benne és álta­la a világ; festészetté. Élmé­nyeinek, felismeréseinek ez a külalakja. A szín az Ö egyete­mes mannája, sója, gyógyszere, nem marad heg, csonkulás Platthy művészetében; mara­déktalanul egészséges. Művei e szerzett erőt sugározzák. Meunier, Zola, Móricz Zsig- mond után nehéz méltóan idéz­ni a bányászéletet, hiszen e té­ma rangját, mértékét teremtet­ték meg. Platthy György kép­sorozata ezt az értékrendet, ezt a szolidaritást folytatja. Megdöbbentette egy vak ló, ez a nyitánya a Platthy által fes­tett pécsvidéki bányászsorozat­nak, melyben megidézi a teljes munkafolyamatot a leszállástól a műszak utáni fürdésig. Több tételre osztva összegezi az egyes városok történelmi, természeti, társadalmi rétegeit, s e képi szelvények szimultán város-önarcképpé teljesülnek. Ilyen új eljárással és festői módszerrel elemzi Budapest, Pécs, Moszkva, Salzburg, Ve­lence, Helsinki sajátos karakte­rét. Vérbeli kolorista. Színnel fo­galmaz, tónusok árnyalataival érzi meg a táj és az évszak jel­legzetességeit. A természet „magónvalóját” művekké vég­legesíti, s ezzel a dúsítással, nemesítéssel válik igazán bir­tokunkká a táj. Nem szűnt meg benne az isztriai utazás emléke, feltámadt benne a zene áramlása, a „Sze­lek tánca", a szaunázók önfe­ledt nyári öröme, a „Fejvisele- tek” pompája, s az életnek ezeket a felfedezett szelvényeit magabiztosan helyezte el a szí­nes rajz hálózatos medreiben, fényekkel világított függőleges sávjaiban. Platthy György rácsodálkozik a világ Szigligetnél, Pulánál, Pécsnél, Velencénél megpillant­ható szépségeire, s addig nem nyugszik, míg művek nagy csa­ládjával át nem adja mindany- nyiunknak ezt az áhítatot és megrendülést, hogy gyönyör­ködjünk a felfedezett világ kin­cseiben és gyarapodjunk. Losonczi Miklós tónak hét kötete idén a pécsi Janus Pannonius Múzeum mun­kásmozgalmi és helytörténeti osztályára került. A mintegy 1000-1200 oldal­nyi szöveg kimagasló értéket jelent és Bezerédy Győző osz­tályvezető véleménye szerint nagyban hozzásegítheti a kuta­tást Pécs-Baranya munkásmoz­galmának pontosabb megisme­réséhez. Tőle tudom, hogy ta­valy egy — a Dunántúli Napló­ban megjelent — hírből érte­sültek arról, hogy Izsáki Imre emlékiratain dolgozik. Megke­resték Izsáki elvtársat, aki szí­vesen kölcsönadta az első kö­tetet. Elolvasták és nagyon ér­dekesnek találták. Különösen figyelemre méltónak tartották a színes, érzékletes korrajzot. Ezt követően ismételten fölkeresték és akkor átvehették a vissza­emlékezések hét kötetét, vala­mint egy 1919-1974. évszámú emlékalbumot. Mindezt ugyancsak jelentős értékű tárgyi emlékanyag egé­szíti ki. Ritkaságnak számít pél­dául az a kisméretű zászló, amely vörös selyemre festetten a Rákosi-pert ábrázolja — 1950- ből. Vagy itt van például az első MKP-s tagsági könyve, amely szerint 1944. december 19-én lépett be a kommunista pártba. Igazolványok, bizonyítványok, oklevelek, valóságos gyűjtemé­nye sorakozik előttünk. Az egyik oklevélen ez áll: Izsáki Imre elvtársnak, a párt régi harco­sának a nép szolgálatában ki­fejtett munkájáért felszabadulá­sunk 20. évfordulóján. Aláírás: Kádár János. Aztán egy 1953-as díszoklevél ugyancsak vörös selyemre nyomva: „Jó munkáért”. Ugyan­ez a Baranya megyei Építőipari Vállalattól: „Jó teljesítményért” — felirattal. Munka Érdemérem, Szocialista Hazáért Érdemérem, Felszabadulási Jubileum Emlék­érem, és a Munka Érdemrend mindhárom fokozata . . . Szinte lehetetlen mindent felsorolni. A tények és adatok mögül egy szerény, de tántoríthatatlan jellemű ember alakja lép elénk. Élete napjait, megpróbáltatásait még ez a hatalmas anyag sem meríti ki. Most, 81 évesen is aktívan dolgozik, feljegyzéseit rendszerezi és ugyanakkor a napi politikától sem akar elsza­kadni. Mint Bezerédy Győző mondta, Izsáki Imre elvtárs nemcsak éle­tével, hanem feljegyzései elké­szítésével is példaként állítha­tó sokak elé. Emlékiratainak adatait természetesen kiválóan tudják majd hasznosítani o helytörténészed kiállítás meg­rendezésekor. Ezt a kiállítást csak úgy lehet kifogástalanul megvalósítani, ha a mozgalom­ban részt vett idős emberek Izsáki elvtárs példájára segítik a múzeumot az anyaggyűjtés­ben. B. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents