Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)
1978-12-17 / 347. szám
1978. december 17., vasárnap Dunántúli napló 13 Közlemény Guinea és a Zöldfoki-szigetek Afrikai Függetlenségi Pártja küldöttségének látogatásáról A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására december 10— 16-a között látogatást tett hazánkban Guinea és a Zöldfoki-szigetek Afrikai Függetlenségi Pártjának (PAIGC) küldöttsége, Olivio Pires-nek, a párt végrehajtó bizottsága tagjának, a Zöldfoki Köztársaság nemzetgyűlése elnökhelyettesének vezetésével. A küldöttséget fogadta Gye- nes András, az MSZMP KB titkára és Péter János, az ország- gyűlés alelnöke. Megbeszélést folytatott a küldöttséggel Nagy Gábor és Péter János, a KB osztályvezető helyettese, Garai Róbert külügyminiszter-helyettes és Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára. A delegáció látogatást tett a püspökhatvani Galgavölgye Termelő- szövetkezetben. Az MSZMP és a PAIGC képviselői tájékoztatták egymást pártjaik tevékenységéről és feladatairól, véleménycserét folytattak pártjaik és országaik kapcsolatairól, együttműködésük fejlesztésének lehetőségeiről. Áttekintették a nemzetközi helyzet, mindenekelőtt az afrikai térség időszerű kérdéseit. Az MSZMP képviselői megerősítették a magyar kommunisták szolidaritását azzal a harccal, amelyet a PAIGC, Guinea- Bissau Köztársaság és a Zöldfoki Köztársaság kormánya és népe folytat a függetlenség megszilárdításáért, társadalmi,» gazdasági felemelkedéséért. Az MSZMP és a PAIGC támogatásukról biztosították a fajüldöző rendszerek ellen, az alapvető emberi jogokért, a nemzeti függetlenség megvédéséért, a gyarmati múltból örökölt elmaradottság felszámolásáért, a társadalmi haladásért küzdő afrikai nemzeti felszabadító mozgalmakat, valamennyi haladó demokratikus erőt. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélések hozzájárultak a két párt közötti kapcsolatok fejlesztéséhez és népeik barátságának erősítéséhez. A PAIGC küldöttsége szombaton elutazott hazánkból. Nguyen Duy Trinh vietnami miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter Tokióban tárgyalásokat folytatott japán vezetőkkel, köztük a képen látható (jobb oldal) Masszajosi Ohira miniszterelnökkel. ... - ■ * — 4 WASHINGTON: Az amerikai kormány közvetíteni próbál az iráni sah és ellenzéke között, hogy megmentse a rendszert, biztosítsa az amerikai katonai és gazdasági érdekeket — közli szombati számában a The New York Times. Washington azt szeretné, ha Teheránban újra polgári kormány alakulna — de ez nem jelenti, hogy csökken a sahnak nyújtott amerikai támogatás — mutatott rá a lapnak adott nyilatkozatában George Ball. Az egykori külügyminiszer-helyet- tes a kormány felkérésére az iráni fejleményekkel kapcsolatos amerikai lépések egybehangolását várja. Az egyik amerikai javaslat szerint az új, polgári kormányba be kellene vonni a vallási vezetőket is. A másik terv: mondjon le a sah 18 éves fia javára és régens- rendszerrel mentsék meg a monarchiát, legalább néhány évre. 4 ABU DHABI: A Kőolajexportáló Országok Szervezete (OPEC) tizenhárom tagországának olajügyi minisztere szómba, ton Abu Dhabiban, az Egyesület Arab Emírségek fővárosának Hilton Szállodájában zárt ajtók mögött megkezdte értekezletét. Az értekezlet idejére rendkívüli és igen szigorú biztonsági intézkedéseket foganatosítottak. A szombatra és vasárnapra tervezett értekezlet napirendjén első helyen az olaj árának emelése áll. ' 4 SAO PAULO: Tizenkét tagú nemzetközi kábítószercsem- pész-bandát tartóztatott le és 17 kiló kokaint foglalt le a brazil rendőrség. Az összesen mintegy 3 millió dollár összértékű kábítószerből a banda egyik tagjának vallomása szerint 10 kilogrammot Jim Jones, a Népek temploma elnevezésű öngyilkos szekta főnöke rendelt meg. Járt-e Robinson a Bajkál-tónál? Járt-e Robinson Crusoe a Bajkál-tónál? Daniel Defoe szerint igen: a Robinson első részének nagy sikere után az angol író annak idején megírta a magányos hős kalandjainak folytatását és ebben elvezeti egészen a Bajkál-tőig az ázsiai kontinensen. Meglepő, hogy a leírások igen pontosak az akkori földrajzi és néprajzi ismeretekhez képest, egyes települések, amelyeket meglátogatott a regényhős, mindmáig fennállnak. * Honnan kerültek ezek a pontos adatok Defoe művébe - erre a kérdésre egy amatőr helytörténész adott választ. A Pravda szombati száma beszélgetést közöl a műkedvelő történésszel, Viktor Balabanovval, aki kiderítette, hogy két Kínába küldött orosz követ, I. Idesz és A. Brand a XVII. század végén külön-külön könyvet irt úti élményeiről. Idesz munkája német éi holland nyelven is megjelent. Úgy látszik, Defoe megismerkedett ezzel az útleírással, mert Robinson Crusoe kalandjai a Bajkál-tó mentén szinte teljesen azonosak a két orosz követ útvonalával, kalandjaival. ♦ TEHERAN: Az elmúlt hetek véres eseményei után szombaton viszonylagos nyugalom uralkodott az iráni fővárosban. Az üzletek, a bankok, a különböző hivatalok többsége ismét nyitva volt. Teheráni diplomáciai körök szerint az ország kőolajtermelése lassan emelkedőben van. Szombaton 1,6 millió barrelra rúgott, de ez még mindig messze elmarad a szokásos hatmillió barreles napi termeléstől. Az iráni tájékoztatási minisztérium szombaton cáfolta azt a hirt, hogy héttőn lázadás tört ki a sah palotájától három kilométernyire levő Levi- zan kaszárnyában. 4 MOSZKVA: A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének szombaton közzétett rendeleté értelmében 1979. március 4-re tűzték ki a Legfelsőbb Tanács küldötteinek megválasztását. 4 RÓMA: Az olaszok szombaton hiába mentek újságért, a rikkancsok csak hetilapokkal szolgálhattak. Az újságírók és a nyomdászok pénteki sztrájkja miatt szerte az országban egyetlen napilap sem jelent meg. Az általános sztrájk keretében szombaton a rádió és a fv hirszerkesztöségei is szüneteltették a munkát. Híreket az olasz adók egyáltalán nem sugároztak, csak a Vatikáni Rádió számolt be szokásos hir- periódusaiban az eseményekről. NAGYVILÁGBAN Diplomáciai kapcsolatot létesít Kínával az Egyesült Illantok Az Egyesült Államok január elsejétől felveszi a teljesjogú diplomáciai kapcsolatot Kínával és megszakítja diplomáciai, majd katonai kapcsolatait Tajvannal — jelentette be pénteken este James Carter amerikai elnök. Carter országos rádió- és tv-beszédében adta hírül a döntést azzal, hogy célja a realitások elismerése és a béke szolgálata. A hivatalos amerikai tájékoztatás szerint a hínai vezetés szorgalmazta a megegyezést és a jelek szerint Peking annak fejében elfogadta a korábban támasztott amerikai feltételeket: Tajvan fenntarthatja sokrétű nemhivatalos kapcsolatait Washingtonnal, Kína nem alkalmaz erőszakot a sziget elfoglalására. Carter elnök pénteken éjjel a sajtó előtt reményét fejezte ki, hogy más országok, köztük a Szovjetunió jól fogadják majd a döntést. Hangoztatta: véleménye szerint a fejlemény nem hat majd ki a SALT-tár- gyalásokra. A Szovjetuniót előzetesen tájékoztatták a kérdésről és a szovjet vezetők - Carter szerint — tudják: az Egyesült Államok nem kívánja felhasználni a Kínához fűződő kapcsolatait a Szovjetunió ellen. Carter beszédében történelminek nevezte az utóbbi hetekben páratlanul szigorú titoktartás közepette kidolgozott megállapodást, amely szerint a két ország 1979. január elsejével felveszi a teljesjogú diplomáciai kapcsolatokat. Washington megszakítja diplomáciai kapcsolatait Tajvannal és felmondja a „nemzeti” Kínával 1954-ben kötött védelmi egyezményt. Kivonják Tajvanról a maradék amerikai csapatokat, de a szigetország — „korlátozott mértékben" továbbra is kap majd az Egyesült Államoktól védelmi fegyvereket. A Fehér Ház pénteken azt is közölte az amerikai sajtóval, hogy változatlanul nem adnak el fegyvereket Kínának. A teljesen váratlanul bejelentett döntés első amerikai kommentárjai megoszlottak. A rádió- és tv-állomások egybehangzóan a kínai vezetés „pragmatista” gyakorlatias vonalának tudták be a lépést — Peking amerikai tőkeberuházásokat, támogatást igényel. A két ország kereskedelmének értéke az idén várhatóan eléri az egymilliárd dollárt. (Az amerikai—tajvani kereskedelmi forgalom éves értéke 7,5 milliárd dollár.) Amerikai részről az eladások mellett különösen a kínai olaj iránt érdeklődnek. A törvényhozásban Goldwa- ter republikánus szenátor élesen elítélte a lépést és harcot hirdetett ellene. A törvényhozásnak egy sor formai határozatot kell hoznia a kínai—tajvani kérdésekben. A viták kihatnak a kongresszus hangulatára, a kormányhoz, fűződő viszonyára és végül tovább nehezítik a jövendő SALT-egyez- mény amúgy sem könnyű törvénybeiktatását. Hua Kuo-feng kínai pártelnök és miniszterelnök szombaton délelőtt rendkívüli sajtóértekezleten jelentette be, hogy megállapodás jött létre Peking és Washington között a diplomáciai kapcsolatok felvételében. A kínai és a nemzetközi sajtó képviselői előtt Hua Kuo-feng felolvasta a közleményt, amely szerint 1979. január elsejével jön létre a hivatalos diplomáciai viszony Kína és az Egyesült Államok között és a jövő év márciusában kerül sor a nagykövetek cseréjére. A közös közleményből kiderül, hogy a kínai—amerikai rendezés tartalmában követi a kínai—japán rendezés formuláját. Arra a kérdésre, hogy az új helyzetben a kínai kormány milyen politikát szándékozik követni Tajvan irányában, Hua Kuo-feng meglehetősen általános jellegű választ adott, mondván, hogy Tajvan Kína „szent területe” és mind Kína, mind Tajvan lakosságának közös óhaja, hogy az ország ismét egyesüljön és Tajvan visz- szatérjen „Kína kebelébe". A kínai vezető leszögezte, hogy a jövőben kizárólag nem hivatalos kapcsolatok lehetségesek Tajvan és az Egyesült Államok között és az Egyesült Államok nem szállíthat többé fegyvereket Tajvannak. Beismerte, hogy ebben a kérdésben ellentétes nézetek csaptak össze a diplomáciai viszony rendezésére irányuló előzetes tárgyalásokon. Kína azonban ragaszkodott saját álláspontjához. A szocialista országok békepolitikája A Pravda cikke a moszkvai nyilatkozatról A Pravda szombati száma terjedelmes cikkben foglalkozik a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületé moszkvai ülésén elfogadott nyilatkozat jelentőségével. Megállapítja, hogy a nyilatkozat a közelmúlt legfontosabb nemzetközi politikai dokumentuma, a szocializmus békepolitikájának legfrissebb bizonyítéka. Az enyhüléshez vezető út — írja a Pravda — hosszúnak és rögösnek bizonyult, és maga az enyhülés sem mentes a „hidegháború” maradványaitól. Mindezért a nyugati hatalmak politikáját meghatározó imperialista körök a felelősek. Ök azok, akik nem akarják, vagy nem képesek levonni a megfelelő következtetéseket a világban végbement gyökeres változásokból, s ezért ők az okai annak, hogy a fegyverkezési hajsza folytatódik, hogy a katonai szembenállás mennyiségi és minőségi vonatkozásban egyaránt évről évre fokozódik. A szocialista államok nem törekszenek katonai fölényre a nyugattal szemben. Ezt az álláspontjukat világosan értésre adták Moszkvában elfogadott nyilatkozatukban is. Alapelvük az egyenlő biztonság. A Varsói Szerződéshez tartozó országok meggyőződése szerint a kialakult viszonylagos erőegyensúly az a kiindulópont, amelynek alapjáról meg lehet és meg kell kezdeni a szembenálló felek katonai erejének és fegyverzetének csökkentését. A nyilatkozat síkraszállt azért, hogy mielőbb konkrét megállapodások szülessenek a leszerelést célzó, már folyamatban lévő tárgyalásokon. Hangoztatta annak alapvető szükségességét, hogy sikerrel fejeződjenek be a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozását célzó szovjet-amerikai tárgyalások. A szocialista országok megingathatatlan hívei a béke ügyének. Szilárd meggyőződésük, hogy a katonai enyhülés elérésének célja reális cél, a leszerelés elérése objektív lehe. tőség. Meg kell állapítani — folytatta a cikk —, hogy az erőpolitika hívei, bár szám szerint jelentéktelen kisebbséget alkotnak, nem egy kapitalista ország gyakorlati tevékenységének ma is hangadói és meghatározói. Éppen ez a kisebbség próbálja meg aláásni a szocialista közös, séggel folytatandó ésszerű dialógust, ennek a kisebbségnek köreiből indulnak ki azok az akciók, amelyeknek célja megtorpedózni a fegyverkezési hajsza megfékezésére már ma vagy a jövőben alkalmas bármiféle megállapodást. Ma időszerűbb, mint bármikor, emlékeztetni arra, hogy a leszerelés nem lehet egyoldalú folyamat. A fegyverkezési versenyt ellenezni — mint a tapasztalat »is bizonyítja —egymagában kevés a leszereléshez akkor, amikor a másik fél a fegyverkezés mellett van. Az Egyesült Államokban az idei költségvetési évben a katonai kiadások elérték a 130 milliárd dolláros rekordszintet. Az amerikaiak a katonai kiadások növelésének útjára terelik NATO-partnereiket is. A fegyverkezési hajsza erőltetésének jegyében zajlottak le a NATO közelmúltban véget ért tanácskozásai is —, írja a Pravda, maid emlékeztet arra, hogy a NATO köreiben a fegyverkezési hajsza újabb és újabb fordulóit mindenkor a „szovjet katonai veszély”-ről szóló propagandahadjárat kíséri. E hadjárat különösen lármássá válik akkor, amikor a nyugat meg akarja kerülni a válaszadást a szocialista államok javaslataira. A moszkvai nyilatkozatot egyhangúlag fogadták el. A tanácskozás ismét bizonyította a szocialista közösség nézeteinek és cselekvésének egységét. A tanácskozás, amellett, hogy a katonai enyhülés reális programját javasolta a nyugatnak, megvitatta a Varsói Szerződés országai együttműködésével kapcsolatos intézkedéseket is a honvédelem területén. A szocialista országok védelmi szervezete nem hunyhat szemet afelett, hogy a NATO-ban létezik, és békeidőben és háborúban egyaránt működik a tömbhöz tartozó fegyveres erők feletti parancsnokiás rendszere, s hogy a tömb nyíltan szocialistaellenes doktrínájának jegyében ez az agresszív katonai szövetség mind nagyobb hadi- technikai bázist halmoz fel. Az idevonatkozó kérdések megvitatásakor a román elvtársak sajátos álláspontra helyezkedtek. A tanácsülést követően a sajtó közvetítésével egynéhány érvelésüket a közvélemény tudomására- hozták, ami a burzsoá és a pekingi propagandistáknak alkalmat adott arra, hogy spekulációkba és a szocialista közösség címére intézett vádaskodásokba bocsátkozzanak. Miről is van szó? A román elvtársak azt állítják, hogy nem áll fenn a háború elkerülhetetlen veszélye, és hogy a fegyverkezés bármiféle fokozása megengedhetetlen. Azzal kapcsolatban, hogy a népek képesek megvédeni a békét — nincs vita, a Varsói Szerződésben mindenki ebből indul ki. Általános az a meggyőződés is, hogy a kommunista építéstől elvont minden egyes rubel, márka vagy lei súlyos és nem kívánatos terhet jelent. Az imperialisták maguk sem rejtik véka alá, hogy a fegyverkezési hajsza fokozásakor egyebek között az a cél is vezérli őket, hogy rá kényszerítsék a szocialista országokat: minél több anyagi erőt vonjanak el a gazdasági fejlesztés szükségleteitől, s ezáltal megnehezítsék a testvérpártok számára a lakosság életszínvonalának javítását célzó programjaik végrehajtását. Szabad-e azonban a biztonság rovására takarékoskodni? A veszély túlértékelése kétség kívül azt jelentené, hogy súlyos pótlólagos terheket vennénk magunkra — a veszély lebecsülése viszont magát a biztonságunkat tenné kérdésessé. Nem létezik semmiféle „rendkívüli helyzet” s feladatunk az, hogy megakadályozzuk ilyen helyzet kialakulását. Ezzel a feladattal meg fogunk birkózni, s jó, ha a NATO köreiben a kétség árnyéka sem marad azt illetően, hogy a szocialista országok elbírnak minden megterhelést, és nem riadnak vissza semmiféle kihívástól sem. A Varsói Szerződés szervezete védelmi képességének erősítésével függ össze a szövetség fegyveres erői együttműködésének kérdése is. Az együttműködés tökéletesítése annál is inkább fontos, mert a NATO a tagországok egységes parancsnoksága alá rendelt fegyveres erőinek mind operatívabb együttműködését teremti meg. A Varsói Szerződés keretein belül a katonai erőfeszítések koordinálása semmilyen módon nem korlátozza az egyes testvérországok vezető párt- és állami szerveinek rendelkezési jogát saját fegyveres erőik felett. A moszkvai tanácskozás azt javasolta, hogy közös erőfeszítésekkel valamennyi fél biztonsági érdekeinek tekintetbe vételével haladjunk a megállapodások felé. Csak ilyen módon lehet gyakorlati eredményeket elérni a leszerelés területén, csak így lehet megteremteni a békés egymás mellett élés és együttműködés bővítésének feltételeit Európában és nemzetközi méretekben egyaránt — állapítja meg befejezésül a Pravda.
