Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)
1978-12-17 / 347. szám
DN HÉTVÉGE 4. BELPOLITIKA 1978. DECEMBER 17. Nagyharsány főutcája, ABC-áruházzal Milyen lesz településeink: jövőbeni arca? Poros rendezési tervek Baranyában Álmok helyett reális feladatokat! Községeink, városaink jövőjét előreálmodjuk; prognózisokat készítünk, a fejlődés lehetőségeit megannyi tényező figyelembevételével tervezzük. A rendezési tervek hivatottak az építési-beruházási munkák orientálására, a rendezési tervektől is függ, hogy milyenné válik településeink arculata. Hogy vajon minden szempontból jó helyre kerül-e a kultúrház, az óvoda, az ABC, a sportpálya vagy netán az új üzem, s nem bánjuk-e később a döntést? Későbbi fejlesztéseinknek nem mond-e ellent, nem akadályozza-e az elhamarkodott beépítés? Megyénk települései e rendezési terveket illetően rosszul állnak. Döntő többségükre — 67 százalékukra — semmilyen rendezési terv nincs, s az úgynevezett szerepkörrel bíró települések — a városok és a nagyobb községek — kétharmadának 10 évnél öregebb rendezési terve van. A következtetés kézenfekvő: ha az építési igazgatás alap- dokumentumai, a rendezési tervek jók —, s ezeket a terveket figyelembe i's veszik —, akkor az építési igazgatási munka tartalmas, gyors és hatékonyan segíti a harmonikus településfejlesztést. Ha nincsenek tervek, vagy ha felettük az idő eljárt, nehéz és körülményes a település rendezésével és fejlesztésével kapcsolatos sokoldalú igények egyeztetése, egy-egy beruházás megtervezése elhúzódik, nagy a hiba- lehetőség, előtérbe kerülnek a szubjektív szempontok, ami végül is a települési környezet széteséséhez, „elsilányosodásá- hoz" vezet. 10—15 éve porosodó rendezési tervek túldimenzionáltak, általában álmokat kergettek, olyan beruházási-fejlesztési elképzelések szülték őket, melyek megvalósítása lehetetlen. Nincs rá pénz, kapacitás. Egy jellemző példa: a babarci terv készítésekor jelentős községfejlődéssel számoltak, a terv a település lélekszámát 2000 főben prognosztizálta. Ebben az időben Babarcon 1254-en éltek, s ma alig ezren. Ez az elképzelés nyilvánvalóan irreális volt Az öreg tervek másik hibája, hogy a településeken már meglévő intézményhálózat továbbfejlesztése helyett igen gyakran új faluközpontokról álmodtak, ami a községek szerkezetének alapvető átalakításának igényével jár. Így a szabad — faluközpontnak nevezett — területeken építési tilalmakat léptettek életbe, védve a más célú felhasználástól, így történt ez Gödrén, Magyarszéken, Babarcon, Magyar- herteienden is. Jellemző, hogy Mágocson a rendezési terv szállodának!) és középiskolának!) tart fenn helyet. A programok egyáltalán. nem szenteltek figyelmet a szomszédos települések „közös” lehetőségeinek. Végezetül alapvető hibaként jelentkezett e programban, hogy nem a megvalósítás folyamatát igyekeztek szervezni, hanem egy idealizált „végállapotot” rögzítettek. Arra, hogy az ezredfordulón milyenek legyenek ezek a községek, megkapjuk a választ, de arra, hogy mondjuk öt év múlva mit várnánk, azzal nem foglalkoznak. Ezeknek a rendezési terveknek változtatások nélküli hatályban tartásának kézenfekvő következménye: lazult a tervfegyelem. A szubjektív mérlegelés tárgyává vált, hogy az előírásokat mikor kell betartani, s mikor lehet eltérni azoktól. Ezért aztán nem véletlenül foglalkozott a közelmúltban a Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága is a megye rendezési terveinek kérdésével. Határozatban rögzítették a meglévő tervek „napjainkhoz" való igazítását, valamint új tervek készítését. Azt azonban tudnunk kell: ilyen rendezési tervek készítése egyrészt pénzbe kerül, másrészt tervezőket igényel. S mivel kevés a pénzünk, s a tervezői kapacitás is szűkös, „sorolni” kell a tennivalókat. Mint ahogyan azt Tóth Zoltán megyei főépítész említette, meg kell vizsgálni, hogy mely településeknél szorít legjobban a cipő, s azoknál kell sürgősen elvégezni a tervek karbantartását. E munkára a tervezőket is1 mozgósítják. Elképzelhető, hogy egy csoportot hoznak létre, de elképzelhető az is, hogy tervpályázatot írnak ki az illetékesek. A sorban Pécs és a városok állnak az élen, itt a legégetőbbek a teendők. Hiszen, hogy csak a legfrissebbekről számoljunk be: az ÉVM megbízásából az egész országra kiterjedő tervezési munka kezdődött, melynek a célja a következő 15 éves lakásprogram megalapozása. E tervek adnak választ a városok „lakásfogadó" képességéről. Aztán, és ezekkel párhuzamosan kell kiemelt alsófokú központok problémáival foglalkozni. A végső cél az, hogy mindenütt rendelkezzünk formálható, módosítható alaptervekkel, s ne kelljen minden öt— tíz évben hasonló gondokról beszélni, mint ma. A rendezési terv legyen megfelelő információs bázis, amit alkalomadtán mindig az élethez lehet igazítani. Legyen „örökérvényű”, vagyis rendszeresen korrigált, rugalmas keret, segítse és ne hátráltassa a területrendezési elképzeléseinket, adjon alapot e tervek használatával kapcsolatos fegyelemre. Kozma Ferenc Mecseknádasdon az utóbbi években sok új lakóházat építettek Onkiszolgáló-e az önkiszolgáló? Sok a felesleges sorbanállás Meggyorsítható-e a vásárlás? Az emberek többsége — mór aki szeret vásárolni —, nagy kedvvel bolyong az önkiszolgáló üzletek, szupermarketek, ABC-k pultjai között, nézegetve, keresgélve, válogatva az árukat. Miközben a kosarat cipeli vagy a fémkocsit tolja maga előtt, sokszor minden határozott cél nélkül fürkészi a polcokat és számtalanszor ez az önállósult vásárlási forma vezet el egy-egy új élelmiszeripari termék fölfedezéséhez, amire a vevő rácsodálkozik, van ideje fontolóra venni, megvegye-e vagy sem, s sok esetben az újdonság a kosárba vándorol. Kétségtelen, hogy az önki- szolgáló vásárlási forma, különösen az élelmiszerüzletekben, sokkal élvezetesebb a hagyományosnál. Ezt pedig a vásárlók önállóságának megteremtésével biztosítják ezek az üzlettípusok. Ha valaki bemegy egy boltba, maga dönti el, hogy szép kényelmesen vásárol-e, vagy pedig, ha épp csak pár perce van, határozott céllal végigrohan az üzleten, s pillanatok alatt leemeli a kívánt árut. Hiszen az önkiszolgálók fő érdeme — a vásárlói önállóság és a kevesebb munkaerő-igény mellett a vásárlás meggyorsítása. Elmondhatjuk-e, hogy gyorsan lebonyolítható egy többtételes, átlagos bevásárlás egy önki- szolgáló üzletben? Nem valószínű, hogy aki naponta jár üzletbe, annak ez lenne a véleménye. Hiába szeretne bárki is minél jobban sietni, hiába van önkiszolgáló ABC-ben, ha idejét, már belépésétől kezdve, unos-untalan sorbanállásokkal kell töltenie. A tejen, tejtermékeken kívül ugyanis szinte valamennyi alapvető élelmiszerért sorba kell állni: a kenyérért, a húsért, a felvágottért, s a zöldség és gyümölcs, sőt még a sajt jó részéért is. Ebből a felsorolásból pedig már kikerekedik egy komplett hidegvacsora, úgyhogy akinek csupán ilyen jellegű dolgokat kell vásárolnia, annak az égvilágon mindenféle érzése támadhat, csak az nem, hogy önki- szolgáló üzletben járt. Mindezt pedig követi a pénztárnál a sorbanállás, az egyetlen valamennyi közül, ami egyértelműen indokolt. Az előbb fölsorolt élelmiszerek közül a kenyérért és a péksüteményért ma már inkább csak a kisebb önkiszolgálókban kell sorbanállni, a legtöbb nagyobb üzletben már kint áll a konténerekben nemcsak a kilós, de a félkilós, sőt hellyel-közzel a negyedkilós kenyér is, a zsömlével, kiflivel együtt. A finom pékárut viszont a legtöbb helyen ma is kérni kell és máris összejön a kenyeres pultnál a nyolc-tíz emberből álló sor. A kenyérféle vásárlására Pécsett a nagy önkiszolgálók közül talán a szupermarket nyújtja a legpozitívabb, a Szliven a legnegatívabb példát, a Konzum átmenet a kettő között. A kenyér, a felvágott, a hús, a sajt pultjai általában egymás mellett helyezkednek el, s már az is külön művészet, hogy az egybemosódó sorok végét az ember megtalálja. S ha valaki történetesen rászánja magát, hogy mind a négy helyen vásárol, sőt, ötödikként beáll a zöldséges sorba, akkor türelmén kívül rengeteg időt is elveszít. A pénztáraknál álló sorok — helyszűke miatt — a legtöbb helyen akadályozzák a szabad polcok között vásárolni akarókat: önkiszolgáló üzleteinkben ez is lassító tényező. S van valami, ami szinte teljességgel érthetetlen: a pénztárpultok használata. A Tyler-rendszerű, futószalagos, karral elválasztható, kétrekeszes gépeket, amiket csak egy-két nagyolab üzletben találni egyenlőre, rendeltetésszerűen használni Pécsett még nem láttam. Ezek a gépek nyilván drágábbak, mint a hagyományos pénztárpultok, s nem véletlenül készültek ilyen megoldással. Ha a futószalag működik, az áru lecsúszik a rekeszbe, majd a karral ennek a rekesznek a felét el kellene zárni, samíg az egyik vásárló onnan elpakol, a következő által vásároltak a rekesz szabadon maradt felébe kerülnének. így a pénztárnál is gyorsulna valamivel a blokkolás és fizetés, s a pénztárosnak nem kellene üres kosarakat keresgélnie, hogy átrakosgassa az árut. Mi lenne tehát a megoldás, hogy az önkiszolgáló valóban az legyen, aminek nevezik, s meggyorsuljon a vásárlás folyamata? Véleményem szerint a kenyér- és zöldség-gyümölcs részt teljesen önkiszolgálóvá lehet tenni, a többi helyen pedig, ha a sorbanállás egyelőre teljesen nem is küszöbölhető ki, növelni kellene a fóliázott áruk mennyiségét és fajtáinak számát. S ha az önkiszolgálásban ilyen módon még nagyobb teret kapnak a vásárlók, kevesebb lesz a torlódás, az elégedetlenség, kisebbek lesznek az üzleten belüli sorok, minden gyorsabb lesz, s nagyobb lesz az üzletek áteresztőképessége is. Dücső Csilla
