Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)

1978-12-17 / 347. szám

1978. DECEMBER 17.

GAZDASÁGPOLITIKA

DN HÉTVÉGE 3.

A korszakváltás kérdései

Napjainkban a közgazdászok „világgazdasági korszakváltásról” beszélnek. A kölcsönös függőség az országok között tovább erősödik. De nem feltétlenül kell szakembernek lenni, a laikus is érzi az új helyzetet.

Ugyan kivel nem fordul elő, hogy egyszer-egyszer ösztönösen beletemetkezik az emberiség gondjaiba, s a politikai és gazdasági jelenségek összevisszaságából a jövőt firtatja? Ezt tette idén megjelent könyvében Simái Mihály akadémikus is. A „Kölcsönös függőség és konfliktusok a világgazdaságban”, a közgazdász elemzésén túl humán szempontok alapján is méri az emberiség életre valóságát, körvonalazza az oly sokszor misztifikált „korszakváltás” ránk háruló feladatait. Ezekről a kérdésekről beszélgetett Simái Mihály akadémikussal Kocsi Margit, a Központi Sajtószolgálat munkatársa.

Szükséges rossz tanfolyam?

Problémákkal terhes a technikusképzés

Csak a„papírért” tanulnak? Üzem és iskola együttműködése

— Annak ellenére, hogy az emberiség veszélyérzete ma már sokkal nagyobb, mint mondjuk egy évszázada volt, szükségesnek éreztem az ún. globális problémák vizsgálatát, amelyek a XX. század hátralévő részében és azután is megszaporítják gondjainkat. Természetesen, könyvem elsősorban közgazdász szemmel készült, de nem kerülhettem el a választ arra a kérdésre sem: mennyire képes, illetve lesz képes az emberiség az új helyzethez igazodni, a be. lőle fakadó problémákon felülkerekedni?

I- Ennyire új lenne a helyzet, hogy már ez a kérdés is lelmerül?

— Minden túlzás, dramatizá- lás nélkül: számunkra szokatlanul új. Ha kinyitjuk a szemünket és higgadtan körülnézünk, látjuk: viszonylag számottevő,

mélyreható változások zajlanak a nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatokban, azokban az országokban, illetve országcsoportokban, amelyek meghatározó szerepet játszanak a világban. A fejlett tőkésorszá. gok fejlődése lassúbbá, ellentmondásosabbá vált. Szabadkereskedelmi politikájukat protekcionizmusra cserélik, az együttműködési törekvések helyett vagy azok mellett gyakoribbak a konfliktusok közöttük. Változások mennek végbe a szocialista országokban is. A szocialista világrendszer sokkal heterogénebb, mint korábban, ráadásul a közepes fejlettségi szint legfelső lépcsőfokát is több állam már átlépte. A most kezdődött fejlődési szakasz hosszú és nehéz lesz, 20—25 évet is igénybe vehet, amíg magasan fejlett államokká válnak. Új helyzet alakult ki a fejlődő országok körében is. Az emberiség történetében még soha nem fordult elő, hogy a létező államok többsége — a mintegy 160 országból

Sokat érnek a lovak. Oly- -annyira sokat, hogy amikor Major Józseffel, a pécsi TEMPÓ Általános Szolgáltató Szövetkezet elnökével beszélgetve az „általános" jelző tartalmát kerestem, kiderült: az ez évre

tervezett, több mint 53 millió forintos árbevételi tervükből 15 millió forint körüli össze származik a szekérfuvarozásból. Egyszóval: a „tempós" lovak sokat érnek.

Némi huzavona után bő nyereséget is termelnek. Ennek az volt a feltétele, hogy a lovak a fuvarozók, a fogatosok tulajdonában maradjanak. így a szövetkezet mentesült a használatba vételi díj, az istállóbér fizetésétől, s az „üzemanyagot” sem neki kellett beszerezni. A szekérfuvarozást egyébként az országban egyedül a pécsi szövetkezet végzi. Hogy — stílszerűen szólva jó lóra tettek, azt a nagy igénybevétel bizonyítja. Mindenhol ugyanis, ahová a nehéz gépkocsikkal nem lehet bejutni, mozogni, ott vannak a szekereik. A TCJZÉP-nél, a vagonkirakásnál, az építkezéseknél. összesen 140—150 ló és

legalább száz — a gazdasági elmaradottság felszámolását tűzte ki maga és a világ elé alapvető célként. De új a helyzet abból a szempontból is, hogy az emberiség történelme során először olyan problémák, kai néz szembe, amelyek vagy az egész világot, vagy annak egy részét átfogják, és megoldásuk csak nemzetközi együttműködés révén lehetséges.

I

— Ha jól értettem, ez az a bizonyos kritikus pont jő. vőnk szemoontjábál?- így igaz. Olyan gondokról van szó, amelyeket egyedül már nem lehet, kellő felismerés híján közösen pedig még nem tudunk felszámolni. Legkézenfekvőbb probléma a környezetvédelem, amely a világ valamennyi országát ténylegesen érinti. Az államok e tekintetben egyáltalán nem szigetelhetők el a nemzeti határokkal egymástól. Más jellegű. de általános gond a fegyverkezési verseny is. Jelenleg az emberiség mintegy 400 milliárd dollárt fecsérel pusztító eszközökre — a Föld 36 legszegényebb országának egy évi jövedelmét. Ez az összeg akkora, amit a világ ma már nern engedhetne meg magának! Globális probléma ez éhség is, jól. lehet, „csak” néhány országban okoz komoly nehézségeket és tragédiákat. Napjainkban mintegy ezer millió ember rosszul táplált vagy éhezik a világon.

— A most felnövekvő nemzedék — legalábbis hazánkban - nem ismeri az éhezés borzalmait, a fegyverek veszélyeit. A problémák megoldásából viszont — ha jól száv mólóm —, ennek a nemzedéknek kell igazán kivennie a részét.

— Én bízom a fiatalokban. Szerencsére, Magyarországon nem ismerik az éhezést, de sotöbb mint másfélszáz fogatos, rakodó.

Amiért általános szolgáltató ez a szövetkezet, az tevékenysé. gük sokféleségének köszönhető. A sokarcúságnak terméseztesen megvannak az előnyei és a hátrányai is. Például: a szövetkezetek közül országos szinten a pécsi TEMPÓ foglalkozik legnagyobb volumenben garanciá. lis bútorjavítással. Ennek azonban nagy az eszközigénye, és az alapanyag-ellátás sem megy mindig simán. Bővítésre pedig szükség van, mert az igények sokkal nagyobbak, mint ahogy eredetileg számították. Új műhelyeket, szociális helyiségeket, raktárot építenek, hogy a bútorjavítást korszerű körülmékan szenvednek tőle szerte a világon. A világ lakossága jelen, leg 4,3 milliárd, ebből, több mint két és fél milliárd ember elmaradott országokban él, s közülük csaknem 1,7 milliárd fiatal. Vagyis világméretekben gondolkodva, a most felnövekvő nemzedék sajnos ismeri az éhezés szörnyűségeit. Ami a leszerelésért vívott harcot illeti, az minket, magyarokat is közvetlenül érint, hiszen anyagi eszközeink egy részét honvédelemre kell fordítanunk. Mindenki tudja, ma már nincsenek sebezhetetlen pontok a világon. Az ENSZ-köz. gyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakán hallottam: a Szovjetunió és az Egyesült Államok a mai nukleáris felkészültség szintjén képes arra, hogy az atomháború első húsz percében elpusztítsanak mintegy százmillió embert, lerombolják egymás területén a legnagyobb városokat. A veszélyt tehát ismerjük, meggyőződésem, hogy a történelemben az emberiség számára most először van meg a lehetőség mindenfajta háborús veszély elhárítására. Ez a lehetőség nagymértékben azon múlik, mennyire találnak követőkre a szocialista országok békekezdeményezései. A nemzetközi erőegyensúlyon alapuló béke helyébe egy szervezett biztonsági rendszer léphetne, amely nemzetközi megállapodások sorozatára épülne — az európai biztonsági és együttműködési ér. tekezlet záróokmányához hasonlóan. Ez a békerendszer aztán idővel elvezethetne a fegyverek nélküli világ megteremtéséhez . .

I- Az álom gyönyörű, ön szerint az emberiség már képes ezt megtenni?

— Nehéz erre egyértelműen válaszolni. Alaptermészetemnél fogva, optimista vagyok. Az azonban tény, hogy az emberiség egésze társadalmi fejlettségét tekintve még nem jutott el erre a szintre, a leszereléshez, s általában a világproblémák megoldásához csupán a technikai feltételek biztosítottak. To-, vábbi jelentős változásokra vaní szükség. Azután hatékonyabb együttműködésre, összhangra, közös tenniakarásra az ember és ember, állam és állam között. És ez még nem az igazi. A világhelyzet változásai sokkal több erőfeszítést követelnek tőlünk, mint amennyit korábban hittünk — és tettünk. De ha mindez megvalósul, lesz gyógyír mindenre.

nyék között végezhessék. A beruházás összesen 1,4 millió forintba, kerül, a megyei tanács 600 ezer forintos támogatást biztosít.

Foglalkozik a TEMPÓ a háztartási tüzelőolaj szállításával is, nemcsak a lakosság, hanem a közületek részére is. Napi 24 000-25 000 literrel visznek a fogyasztókhoz, s „ebben a szolgáltatásunkban nincsen uborka- szezon.”

A sokoldalúságra bizonyíték az esernyőjavítás és az úgynevezett import mechanikai játékok javítása is. Egy ettől távoli terület: a sírgondozás. Január 1-től csinálják, a reménypusztai tsz-től vették át.

Aki a szolgáltatásokkal foglalkozik, annak mindig számolVolt tanítványommal találkoztam' a minap.

— Mi van veled? Hol dolgozol? — tettem fel az ilyenkor szokásos kérdést.

—• Laboráns vagyok.

—■ Szereted a munkád?

— Nem, de nem sok választásom volt. A laboránsi munkához nem kell érettségi, bárkit fölvesznek, még a nyolc általános sem feltétel. A négy év alatt tanultaknak itt semmi hasznát nem veszem. Nem a hiúságomat sérti, hogy nem a végzettségemnek megfelelő munkát végzek, de csalódtam, nem ezt képzeltem el.

Müller Éva két éve végzett a Vegyipari Szakközépiskolában. Csalódása ellenére mégis szerencsés. Osztálytársai közül ugyanis sokan nem tudtak elhelyezkedni olyan munkakörben, ami valamilyen kapcsolatban lenne a vegyészettel. Közülük van, aki képesítés nélküli óvónő lett —, közben jár a technikusminősítő tanfolyamra, valami csodában bízva — egy másik képesítésnélküli pedagógusként dolgozik, főiskolára is jelentkezett, de nem kémia szakra. A csalódások után azt mondta, elege lett belőle.

*

A technikusképzés régen a technikumokban történt, az érettségivel együtt megkapták a technikus oklevelet is. 1968- ban ez az oktatási rendszer megszűnt, a technikumok henia kell azzal, hogy a változó követelményeknek, életkörülményeknek megfelelően, újabb és újabb feladatokkal kell megbirkóznia. A munka szervezése sem egyszerű: ellátni a lakosságot és mellette ipari szolgáltatásokat nyújtani, olyan széles skálán, ami mondjuk a bérfuvarozástól a függönyvarrásig terjed. Ezt a szövetkezetnél úgy fogalmazzák: a szervezeti felépítés lehetőséget ad a továbblépésre, azaz nyitott kapukkal várják, hogy — ha erre szükség lesz — újabb szolgáltatással bővítsék tevékenységüket. A meglévőket pedig úgy fejlesztik, hogy erre a célra az utóbbi három évben nem kellett hitelt felvenni.

M. A.

lyét a szakközépiskolák vették át. Ennél az oktatási formánál négy év elvégzése és az érettségi nem ad technikusi végzettséget. Két év gyakorlat után a technikusminősítő vizsga hivatott ezt pótolni. De addig, a két év alatt mit kezdjenek a vállalatok ezekkel a fiatalokkal? Legtöbbször tisztázatlan a helyzetük, a legkülönbözőbb munkakörben alkalmazzák őket.

1972-ben határozat született ugyan, amely a szakközépiskolában végzetteket lett volna hivatott helyre tenni azzal, hogy az érettségi okmányon ez áll: „Technikusi munkakörben alkalmazható". Vállalaton, igazgatón múlik, vállalja-e a felelősséget. Legtöbbször nem. Hiszen sem hiba, sem baleset esetén ezek a félkész technikusok nem vonhatók felelősségre semmiért.

*

A technikusminősítő vizsgára a dolgozó vagy önként jelentkezik, vagy a vállalat javasolja. Több formája lehetséges a felkészülésnek: önképzés, konzultáció, tanfolyam. Általában az utóbbit veszik igénybe.

Mányó Mihállyal, a Vegyipari és Vegyigépész Szakközépiskola igazgatójával beszélgetünk a technikusminősítő vizsgára való felkészítésről.

— A technikusminősítő tanfolyam részére nincs megfelelő tankönyv, csak szakirodalom, ehhez pedig nem minden tanuló jut hozzá. Hátrányos helyzetben vannak a vidékiek (sokszor csak éjfél körül kerülnek haza), a délutános műszakban dolgozóknál a vállalat részéről merülhetnek fel problémák. Baj van az egyéni szorgalommal is, a tanfolyam látogatottsága hiányos. Jó lenne végre helyre tenni, szabályozni a technikus minősítés számonkérési szintjét. Most gyakorlatilag mindenkit átengedünk, akkor is, ha a tanfolyamokat nagyon hiányosan látogatta, ha a vizsgára való felkészülése is gyenge, mert ha nincs könyv, jegyzet, miből követeljük meg a tudásszintet?

*

Ha a régi technikusképzési forma nem volt jó, vajon ez a 240 óra tanfolyam az előbb említett problémákkal terhelten megoldja-e?

Kérdezzük meg a legilletékesebbeket, a technikusminősítő tanfolyam hallgatóit! Valamennyien két-három éve végeztek a Vegyipari Szakközép- iskolában.

Dürvanger Ernő Mágocson lakik, fél éve a dombóvári UNIÓ Szövetkezet technológusa.

— Két évig papírgyárban dolgoztam szakmunkásként. A főnököm papíripari szakmunkás volt, a másik műszak csoportvezetőjének még a nyolc általánosa sem volt meg. Nem vitatom, szakmai tudásban fölöttem állt, az elméleti tudásra azonban mégiscsak szükség van. Ez a tanfolyam szükséges rossz. Csináljuk, mert kell a papír. Egyedül a vezetés és gazdasági ismeretek tantárgy miatt éri meg nekem idejárni, ezen az órán sok hasznos, eddig ismeretlen fogalmat tanultam. A többi tantárgy majdnem ugyanaz, amit már a négy év alatt is tanultunk.

Németh Lászlóné a Bőrgyár laboratóriumában dolgozik:

— A két év alatt az elméleti tudáshoz megtanultam a gyakorlatban mindent, amit kell. Csak azért vagyok itt, mert ehhez a munkakörhöz technikusi végzettség kell, szükségem van erre a papírra. Tudásban nekem nem sok olyat nyújt, amit hasznosíthatnék.

*

Problémákkal terhes teher a technikusképzés. Mégsem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy mindig és mindenhol hibás ez a módszer. A Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskolában végzett tanulókat például mind középszintű vezetőként alkalmazzák, mert az építőiparban kevés az ilyen szakember. Már a technikusminősítő vizsga előtt olyan helyre kerül, ahonnan folyamatos az előrelépés. A tanulók közül sokan társadalmi ösztöndíjasok, a vállalatok így biztosítanak maguknak munkaerőt, technikust. Jó példája a vállalat és az iskola együttműködésének például az, hogy a BÉV olyan kéréssel fordult az iskolához, hogy a leendő házgyár részére képezzen technikusokat. Az iskola a kérést teljesíti.

A technikus minősítő tanfolyam és vizsga anyaga itt valóban többlettudást ad, hisz olyan tárgyakat tanulnak — vezetéselmélet, munka-, üzem- szervezés, jogi ismeretek —, amit a négy év alatt egyáltalán nem tanulnak. A jövő é&- től tantervmódosítás lesz, várhatóan az elméleti oktatás, a Jogikai gondolkodás fejlesztése kerül előtérbe.

Ahol tehát rugalmasan alkalmazkodnak a vállalati igényekhez, ahol a végzett fiatalok képzésüknek megfelelő beosztásban dolgoznak, ahol a gyakorlat mellett a magasabb szintű elméleti oktatást is biztosítják, ott valóban létjogosultsága van a szakközépiskolai oktatási rendszernék.

Sarok Zsuzsa

Szövetkezet, nyitott kapókkal

A bútorjavítástól a szemfelszedésig A szervezeti felépítés biztosítja a továbblépést