Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)
1978-12-16 / 346. szám
1978. december 16., szombat Dunántúli napló 3 Bobby Deerfield Filmjegyzet Ha az ember azzal a szándékkal ül be a mozi nézőterére,- hogy jegyzetet ír a vászonra kerülő filmről, nézőpontja egycsapásra elkülöníti nézőtársaitól. Árgus szemekkel figyeli a cselekmény mögötti szerkezet arányait, a mondanivaló közvetítési mechanizmusát, a színészi játék finomságait, a képeket, képsorokat, keresi az erényeket és a hibákat, megpróbálja eldönteni, melyek azok a megoldások, amiket most látott először, melyek az ismétlések. Aztán mindezt végiggondolva felépíti saját, egyéni véleményét a látottakról. A kép rendszerint sarkított: aki elolvassa a jegyzetet, vagy csókáját találja meg benne, vagy csak a rosszat, . . Pedig olyan rossz filmet alig láthattunk, amiről ne lehetett volna valami jót is mondani és olyan remekmű élvezetében sem igen volt még részünk, aminek ne lettek volna — ha mégoly apró — hibái is. A mérleg nyelve ritkán áll be a szélső értékekre, rendszerint valahol a középtájon mozog, a jegyzetíró mégis állást foglal, aminek hazai gyakorlatunkban rendszerint az a következménye, hogy a „lehúzott’ filmet az emberek megnézik, az agyondicsértet pedig gyanakodva fogadják. Erre gondoltam mindjárt, amikor a Bobby Deerfield című film láttán azon kezdtem tépelődni, mit is lehetne írni róla. Milyen volt ez a film? Vajon tetszett-e az embereknek? Azt hiszem tetszett, mert nem volt rossz. Egy mai, korunkhoz méltóan kemény háttér előtt játszódó érzelmes történetet keltett életre — jó alapanyagra (Erich Maria Remarque regénye) támaszkodva, Sydney Pollack rendező szereti az ilyen háttereket és az ilyen érzelmes történeteket, megfelelő rutinja van abban, hogyan kell és lehet modern gépi világunkat és az ember ősi ellágyulásait a lehető leghatásosabban ütköztetni egymással. És ez azért sem rossz alapállás, mert korunk emberének életét ténylegesen is át- meg átszövik ezek a hol vérre menő, hol pedig csupán kisebb zúzódásokkal együttjáró „koccanások”. Általában véve tehát igaza van Pollacknak, amikor itt keresik az igazi drámákat, hőseit azonban — mit tehetne egyebet? — a nyugati ideálok szabásmintái szerint öltöztetve lépteti elénk. Akik nálunk is lelkesen azonosulnak ezekkel az ideálokkal, azoknak nyilván maradéktalan élvezetet jelentett a Bobby Deerfield. Akik viszont az alaphelyzetet csak-csak elfogadva azt mondják, hogy távol állnak tőlük ezek a figurák, ettől a ponttól kezdve érezhetik örömüket megrontott- nak. Azt az örömöt, amit a gyönyörű képek (Henri Decae), az eredeti atmoszférát keltő, ragyogó rendezés, a kitűnő színészi játék (AI Pacino, Marthe Keller) keltett bennük. Mindezt némiképp gyengítheti még az a néhány élnyújtott jelenet, amelynek következtében a film a szokásosnál valamivel hosszabb lett. összességében azt mondhatjuk, hogy a mérleg nyelve ezúttal a jónak csaknem a szélső értéke közelében állt meg: tökéletes stiláris egység, perfekt módon alkalmazott formanyelv, magas szintű technika jellemezte ezt a szentimentalizmusba hajló alkotást, amit ezzel együtt is nyugodt szívvel ajánlhatunk megtekintésre. B. K. Képernyő elolt Egy riport és egy tévéfilm Gazdagodó programok, érdeklődés Egy álmos téli délutánon, a Mindenki iskolája és egy tévéreklám közé ékelődve egy ályen című riportfilm: Várossá lenni... — kinek élénkíti föl ez a pulzusát? A film nem is volt rendkívüli, amolyan becsületes középszer volt, megoldásaiban fél lépésnyire sem távolodott el a megszokottól, ha sajtó-nyelven fogalmaznánk, azt mondhatnánk: tisztes tudósítás volt. Hogy mégis miért emelem ki a szürke délutánok szürke sorozataiból? Épp e „tisztes tudósítás” minősítése okából. ♦ A riport mindössze arra vállalkozott, hogy ellátogat Sza- bolcs-Szatmár megyébe, megnézi Vásárosnaményt és Fehér- gyarmatot, amelyek január 1- töl városi rangra emelkednek. A megyében tíz évvel ezelőtt csak egyetlen város volt, a megyeszékhely, Nyíregyháza. Azóta három új városa lett, most lesz majd ismét kettő. Azelőtt, 72-ig, hallhattuk, egy középvárosra való ember vándorolt ki végleg a megyéből, lehetőségek híján. Most nem- csakhogy megállt az elvándorlás, hanem még „bevándorlók” is akadnak. Az új városokkal, mondta a tanácsi vezető, a megyében arányosabb településelosztás, s ezzel összefüggésben a lakosságnak is egészségesebb eloszlása következik be. Miért fontos ez nekünk, nekünk például, az ország átellenes pontján? Azért, mert egy ország, akár egy élő szervezet, akkor egészséges, akkor él legjobban, ha ereiben azonos intenzitással kering a vér, ha nincsenek rosszul fejlett, elhanyagolt, csenevész részei. Az embereket minden vágyálmon és területi szemponton győzedelmeskedő gazdasági törvények hajtják hol erre, hol arra az országban, s ha ezek a vándorlások egészségtelen méreteket öltenek, annak mesz- szireható gazdasági és politikai, s még messzibbre ható társadalmi következményei lesznek. Az optimális eloszlás, a helyes ■ területfejlesztés évek óta nagy gond, számtalan intézkedés és folytonos figyelem kíséri. ♦ Az ilyen „tisztes tudósítások”, akár a pontos krónikaírás, szükségesek, hogy nyomon követhessük magunk körül az eseményeket, az országos gondok konkrét formában, példában láthatóvá és érzékelhetővé váljanak. ♦ A hét kétségkívül legnagyobb élményét a Déry Tibor-mű- ből készült Makk Károly-tévé- filrrij a Philemon és Baucis nyújtotta, amely méltó Makk Károly legjobb filmjeihez, többek közt éppen az ugyancsak Déry-novellát feldolgozó Sze- re/em-hez. Halk, finom kis történet indul az ódon házban, a mai — vagy hogy pontosak legyünk, a huszonkét év előtti - Philemon és Baucis, az egymásra maradt, egymást szerető és megbecsülő pár csendes, meghitt kis ünnepi estéje. Ebbe dübörök, ropog, zuhan bele a külvilág, az elkerülhetetlen történelem, a görög drámák könyörtelen Sorsa. Lírának és drámának ez a végtelenül finom és arányos ötvözete teszi oly feledhetetlenné és sokszínűvé a művet. A néző tűnődhet sorson, igazságon, morálon, emberi ostobaságon, a jóság kritériumain — nagyon sok mindenen. ♦ Kitűnő dramaturgiai (Szántó Erika) és rendezői munkán, kívül két nagyszerű színész jutalomjátékának is beleillik ez a tévéfilm. Bulla Elma és Páger Antal ezer húron játszanak, lírájuk szívszorító, realizmusuk tökéletesen érett. De valamennyi, csak villanásnyira felbukkanó színész is méltó volt' ehhez a teljesítményhez — olyképpen, mint egy jól hangolt, tehetséges zenekar, amelynek kitűnő karmester vezényelt egy nagyszerű művet. Ezzel kapcsolatban csak egy negatív megjegyzés kívánkozik. Kishitűségre vall, hogy egy új, eredeti tévéfilmet, amelyet — tényleges értékeinek ismerete nélkül is — jó nevek fémjeleznek, nem merünk főműsorban sugározni. Lett volna bőven olyan este, korábban is, mostanában is — s tartok tőle: a jövőben is — amikor a „főmozit" szívfájdalom nélkül el lehetett volna hajítani, s a helyébe ezt a filmet tenni. Vagy félünk „szomorú filmmel" megbántani a nagyérdemű közönséget? H. E. Jubileum után A pécsi Neveli Háza hétköznapjai A csend ritkaságszámba megy itt. Talán csak az álmos délelőttöket jellemzi néhanap. Látszat ez is, csalókasága csupán a kívülállót tévesztheti meg. A pécsi Nevelők Házában a délelőtt a programok előkészítésnek és a szervezésnek az ideje. Hárman végzik ezt a munkát: Sinku Pál igazgató, Heiszler Andrásné gazdasági felelős és Bódé András. A pécsi Nevelők Háza — mint hírül adtuk — a napokban ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. A kétnapos jubileumi rendezvénysorozaton volt mit ünnepelni, volt mire emlékezni, hiszen ez a negyedszázados intézmény nem kis szerepet töltött, tölt be Pécs-Baranya pedagógusainak életében. Számokkal mindezt nehéz kifejezni, mivel a pedagógusok kötődése a Nevelők Házához nem számszerűségi kérdés, mégis figyelemreméltó az a tény, hogy éppen a közelmúltban zajlott le néhány olyan önkéntes részvételi alapon megrendezett politikai előadás, amelyen összesen 400 pedagógus vett részt. Vannak napok, amikor minden helyiségük zsúfolásig megtelik: itt szabás-varrás tanfolyam van, ott a fiatal pedagógusok klubja, amott pedig a nyugdíjasok összejövetele ... — Nem sok ilyen létesítmény működik az országban. Mindössze néhányról tudunk. Amikor 25 évvel ezelőtt létrehozták a pécsi Nevelők Házát, rendeltetése célját abban jelölték meg, hogy segítse a pedagógusok szakmai-politikai továbbképzését, kulturálódási igényeik kielégítését — mondja Sinku Pál igazgató. Ezek, az alapvető célok természetesen a mostani tevékenységre is érvényesek, napjainkban persze mindennek magasabb szinten lehet eleget tenni, mint a megalapítás éveiben. A Nevelők Háza felügyeleti szerve a Pedagógusok Szakszervezete Baranya megyei Bizottsága és a Pedagógusok Szak- szervezete központi vezetősége, támogató szervei pedig a tanácsi művelődésügyi osztályok és az SZMT. Két évvel ezelőtt felújították az épületet, azóta sokat változott az intézmény profilja is. Korábban német nyelvű óvoda működött a műemléki épület falai között, vendégszobák foglalták le a helyiségek jelentős részét. A „ház” az említett fő feladatok keretében számos öntevékeny művészeti csoportnak, illetve hobby-klubnak ad otthont. — Ezek közül a Nevelők Háza kamarakórusára vagyunk a legbüszkébbek — hallom az igazgatótól. Igen jól működik és fontos szerepet tölt be a fiatal pedagógusok klubja, a természetbarátok köre, a nyugdíjas pedagógusok klubja, az eszperantó klub, a kisgrafika barátok köre pécsi csoportja, a bélyeggyűjtő szakkör, a napközis nevelők klubja is. Emellett számos lehetőséget kínálnak a művészettel és a művészekkel való találkozásra. Ilyenek például a Mensáros-est, a Bitskey-est, vagy a januárban mg rendezendő Váradi Hédi-est, valamint az irodalmi estek egész sora.' A rendezvények jellegét az igények határozzák meg. Úgyszólván „tömeges” igényt elégít ki a pedagógusnők számára szervezett szabás-varrás tanfolyam, amit az érdeklődés nagyságára való tekintettel jövőre is megszerveznek. Igény szerint rendezték meg a VII. pedagógus képzőművészeti kiállítást is, amelyen a baranyai és pécsi rajzpedagógusok mutatták be legjobb munkáikat. És még hosszan lehetne sorolni az ezekhez hasonló mozzanatokat. Az igények kielégítésével együtt folytonosan szélesítik az együttműködést a város és a megye többi művelődési intézményével. Igen lényeges, hogy mindemellett — az SZMT támogaA Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a Népek Barátsága érdemrenddel tüntette ki az ungvári Kárpáti Könyvkiadót. Az ungvári kiadó húsz éve működik együtt eredményesen a Kossuth, a Móra Ferenc, az Európa, a Gondolat Kiadókkal, valamint a Zeneműkiadóval. A magyar könyvkedvelők az elmúlt két évtizedben mintegy 10 millió példányban 350 olyan kiadványt vehettek kézbe, amelynek címlapján a közös kiadóst jelentő Ungvár—Budapest felirat volt tásával — a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulási gondjaival való törődésre is marad energiájuk. Az általános iskola elvégzése után tanfolyamokat szerveznek a számukra. Az előkészítő, felzárkóztató tanfolyamokon és a korrepetálásokon az elmúlt évben 900 tanuló vett részt. Az iskolák visszajelzései megnyugtatóak: a tanfolyamokra járó gyerekek kilencven százaléka megfelelt a követelményeknek, behozta lemaradását. Jövőre ezt az előkészítő-rendszert szeretnék úgy kibővíteni, hogy a megye városai is bekapcsolódjanak ebbe a „prózai", ugyanakkor fölöttébb fontos munkába. A legfiatalabbak mellett rendszeresen foglalkoznak a nyugdíjas pedagógusokkal, különösen az egyedülállókkal. Tavaly hajókirándulást is szerveztek — külön a nyugdíjasok részére. Jövő évi programjukban szintén szerepelnek kirándulások: egy háromnapos a Duna-ka- nyarba, egy 12 napos pedig Bulgáriába — hajóval. Délután már szó sem lehet a csendről. Benépesülnek a termek, klubhelyiségek, a negyed- százados Nevelők Háza éli megszokott, hétköznapi életét. olvasható. A Kárpáti Kiadónál jelentek meq magyarul Leonyid Brezsnyev Kis föld és Újjászületés című önéletrajzi ihletésű írásai. * A moszkvai Hudozsesztvennja Lityeratura kiadó 50 ezer példányban adott ki gyűjteményes kötetet Szabó Magda műveiből. A most megjelent kötet az írónő három regényét tartalmazza: helyet kapott benne az Őz, a Freskó és a Katalin utca. A fordítók: T. Voronykina, J. Gu- szev és J. Martemjanov. Bach-bérle t Sirák Péter orgonahangversenye Gergely Ferenc növendékeként végzett egy éve Budapesten Sirák Péter, majd Weimar- ban Köhler mesternél tökéletesítette tudását. Mostani első jelentős hangversenytermi bemutatkozásán fel is tűnt részint Gergely Ferenc világosan értelmezett játékának, részint a német iskolának hatása: korrekt játék, összefogott frázisok, gördülékeny technika és főképp Bach és a kottakép magasfokú tisztelete. Neve ismeretlen volt eddig, megjelenése pedig oly szerény, hogy szinte bocsánatot kér azért, mert jól orgonáit. A sikerért viszont küzdenie kellett, mert a közönség jó fülű, többen felkapták a fejüket, amikor a Johann Ernst szász-weimari herceg művét feldolgozó C-dúr concerto (BWV. 595) egy elfelejtett regisztrálás miatt „lyukasan" indult. Rutinosabb muzsikust is megviselt volna egy ilyen kezdés, szerencsére Sirák Péter hamar túljutott az izgalmakon. Az „Allein Gott"-korálelőjáték (BWV. 664) békés hangulata, majd a c-moll fúga (BWV. 575) elegánsan megoldott mozgékonysága után igazi képességeit a C-dúr prelúdium és fúga (BWV. 547) eljátszása mutatta meg. Orgonajótéka végre nyílt, felszabadult lett, ugyanakkor megőrizte nemes egyszerűségét a lipcsei évek e nagyszabású alkotásában. Hangversenyének színvonalemelkedését érzékenyen követte a közönség tetszésnyilvánítása is, szívesen fogadtuk ezután a „Vom Himmel hoch" kánonvariációk (BWV. 769) égre tekintő zenéjét — élvezve közben Bach zseniális szerkesztési technikáját — és az érzelmes c-moll passacagliát, valamint az ugyanebből a témából komppnált hatásos fúgát (BWV. 582). Sirák Péter valóban megküzdött a sikerért, és a tapsokat a „Nun komm' der Heiden Heiland"-korát (BWV. 659) eljátszásával hálálta meg. A Liszt-terem orgonája viszont egyre kevésbé megfelelő. A pedál, például a passa- cagliában már szinte „hallhatatlan” volt, sokszor több zörej érkezett hozzánk, mint zenei hang, és meglehetősen hamis. Lukács Pál neves brácsaművészünk Esztó Zsuzsa közreműködésével az eredetileg viola da gombára (6 vagy 7 húrú, fátyolos hangú gordonkaelőd) komponált szonáták közül a g-mo'it (BWV. 1029) és a D- dúrt (BWV. 1028) szólaltatta meg. Bámulatosan természetes Lukács Pál vonóvezetése, észrevétlenül vált pillanatok alatt karaktert, és mindezt bearanyozza hangszerének gyönyörű hangja. Játéka érzéki örömet okoz, annyira túlfinomult néha. Bach-játéka valóban annyira Személyes, hogy hatása alól képtelen bárki kivonni, magát. A harmonikus kamarazenélésben Esztó Zsuzsa eszményi partner volt, végtelenül finoman kísért, de ahol lehetősége volt (a két mű már igazi szonáta!), csillogtatta egészséges szólisztikus erényeit. Szkladányi Péter Magyar grafikusok kiállítása Berlinben Magyar grafikai kiállítás nyílt Berlin egyik közkedvelt kiállítótermében, a városi könyvtár nagycsarnokában, a IX. miskolci nemzeti biennálé anyagából. A mpgyar és az NDK-beli képzőművészeti szövetség együttműködése keretében létrejött kiállításon mintegy 100 mű szerepel. A kiállított műalkotások átfogó képet adnak a mai magyar grafikusművészek több nemzedékéről. Kitüntették az ungvári Kárpáti Könyvkiadót
