Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)

1978-12-15 / 345. szám

1978. december 15., péntek Dunántúli napló 3 Érdektelenség vagy önvédelem? N apok óta nem tudok sza­badulni a gondolattól: az érdektelenség, vagy az önvédelem az oka annak, hogy mindössze hét baranyai válla­lat képviselője ült asztalhoz, hogy az újítási dijak megálla­pításának gyakorlati problémái­ról váltson szót! Rossz lett a közérzetem már csak azért is, mert az újítási mozgalommal kapcsolatos gondok közismer­tek. Nemrég ország-világ előtt vita folyt a mozgalom hazai gyakorlatának hátulütőiről. Ezért is volt időszerű az a be­szélgetés, amelyre több mint száz újítási és iparjogvédelmi előadót hivott meg a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület Bara­nya megyei Szervezete. De mint ahogy lenni szokott, mind­össze néhány vállalatot érde­kelt a téma, holott olyan dol­gokról esett szó, amelyek a mindennapi gondokkal függ­nek össze. Vegyük hát sorra az elhang­zottakat! A jelenlegi újítási rendelet elnagyolt, emellett li­berális. Ugyanis a vállalatra bízza az elismerés mértékét. Csak az újítási díj minimumát határozza meg háromszáz fo­rintban. Nem szól arról, hogy mi fizethető az önköltség csök­kentő és termelést bővítő újí­tásokra. Felvetődhet tehát a kérdés: helyes-e, hogy irány­vonal nélkül a vállalati szub­jektivitásra van bizva, meny­nyit fizessenek a dolgozónak? Mindehhez természetesen az is hozzátartozik, hogy az újító is szubjektiven ítéli meg szel­lemi alkotásának értékét. Mert azt mondja: az én megoldá­som a legtökéletesebb, ezért maximális elismerés jár! V ajon mi az alapvető oka annak, hogy az újítók egy részével szemben áll a kollektíva? Minden új műsza­ki megoldás tagadja a régit, egyszersmind kritizálja, elavult­nak tartja azt. Ugyanakkor a régebbi megoldást is emberek alkották. Ha pártatlan és reális az egyéni elbíráló, természete­sen az új megoldás mellett foglal állást, ha nem ezt teszi, az újító nem hagyja az igazát, perre megy. Bebizonyosodott, hogy ahol pereskedni kényte­len a műszaki újdonság alko­tója, azt megérzi az újitó moz­galom is az adott üzemben, gjaráál Régi vitatéma, hogy van-e egyáltalán olyan újitó, aki ké­pes egyedül megtervezni, kivi­telezni szellemi alkotását. Aligha! Ezért is okoz gondot az előrelépésben az, hogy rende­letileg ez a kérdés nem tisztá­zott: hogyan ismerjék el az újítás kivitelezésében részt vál­lalók munkáját? Még ma is nem egyszer felmerül, hogy az újító más zsebéből veszi ki az újítási dijat. Elgondolkoztató, hogy az ésszerű kockázatválla­lás nem általánosan elterjedt, holott anélkül nem léphetünk előrébb. Példaként hozhatnánk a munkavédelmi újításokkal összefüggő útvesztőket: ha a szellemi alkotó megoldása a munka biztonságát automatika segítségével fokozza, azonnal megszólalt az ellentábor. Miért vezetnénk be, mikor még nem köteleztek bennünket rá? A műszaki újdonság meg­ítélésében a közgazdász­nak és a műszakinak a gazdaságosság szempontjait is figyelembe kell venni! Ilyen szempont lehet például az egy év gazdasági eredménye alap­ján elért adózatlan nyereség. Ehhez tehát szabályzatra lenne szükség, de országosan nincs kialakítva egy gazdasági eredményszámítási sablon. Mindezek közrejátszanak ab­ban, hogy több üzemben szub­jektív az anyagi elismerés megítélése. Persze felvethető, hogy országosan egyáltalán kidolgozható-e minden válla­latnak megfelelő előírás. Min­den bizonnyal! Hiszen a sza­bályzóknak kell olyan életteret •teremteni, amelyek érdekeltté teszik a gondolkodó embert, rákényszerítik a vállalatokat az új műszaki megoldások fel­karolására, a kockázatvállalás­ra. S. Gy. Kedvező termelési és pénzügyi eredmények Jól zárják az évet az állami gazdaságok Dinamikus növekedési ütem, jó eszközfeltételek K ét héttel az év vége előtt, az őszi betakarítási eredmé­nyek és a biztató pénzügyi prognózis-ismeretében meg­állapíthatjuk, hogy az ötéves terv harmadik évét si­keresen zárják az állami gazdaságok. A pécsi főosztály két megye; Tolna, Baranya 11 gazdaságára elkészített gyorsmér­legének adataiból az is kiderül, hogy az állami gazdaságok nemcsak tavalyi eredményeiket és idei terveiket múlták felül, de sok tekintetben már az első három évben teljesítették az ötödik ötéves terv végére, 1980-ra előirányzott mutatókat. ról 523 500 forintra, vagyis fél ­Az éves termelés értéke pél­dául a 11 gazdaságnál — meg­haladja az 5,25 milliárd forin­tot, ami máris magasabb az 1980. évi előirányzatnál. A terv­időszak utolsó évére — 1980-ra — 4,5 milliárd forint árbevételt terveztek, ezzel szemben már az idén 5,2 milliárd forint volt a bevételük. Legnagyobb mér­tékben mégis nyereségtervüket teljesítették túl, az 1980-ra ter­vezett 567,5 millió forinttal szemben már az idén több mint 720 millió forint eredményt ak­kumuláltak úgy, hogy mind a 11 állami gazdaság nyeresé­ges. Imponáló számok Az ötéves terv végére elő­irányzott munkabér összegét 8,2 százalékkal teljesítették túl. Dolgozói létszámuk azonban nem csökkent a tervezett mér­tékben, jelenleg 15 612 fő. A tervezett 2 százalékos létszám- csökkentéssel szemben az álla­mi gazdaságok 1,5 százalékkal növelték a létszámukat. Az azonban a szolgáltatási tevé­kenységük — termelési rendsze­rek, munkásszállítás stb — bővü­lésével függ össze. Az alapte­vékenységben javult a munka termelékenysége. Csaknem megduplázódott az egy főre eső termelési érték és árbevé­tel, ezzel párhuzamosan nőtt az átlagkereset, ami a negye­dik ötéves tervben alig halad­ta meg az évi 29 000 forintot, az idén 40 680 forint, 2000 fo­rinttal magasabb, mint az 1980- as előirányzat. A valóban imponáló számok azt bizonyítják, hogy az állami gazdaságok jól dolgoztak az elmúlt három évben, erősödött a gazdaságok vezetése, javult az üzem- és munkaszervezés. Az eszköznövekedés is, mint a termelés alapfeltétele — a gaz­daságokban nagyobb volt a vártnál. A 100 hektár területre jutó eszközérték jelenleg átlag 7,4 millió forint, szemben a ne­gyedik ötéves terv 4,9 millió fo­rintos eszközértékével átlago­san. Ez a szám már most meg­haladja az ötéves tervre elő­irányzott értéket. Az egy főre jutó eszközérték 357 600 forint­, millió fölé emelkedett és ez is ‘magasabb az 1980-as előirány­zatnál. Tehát a nagyobb ter­melést és nyereséget, a maga­sabb bért nagyobb értékű esz­közökkel, jobb eszközellátott­sággal érték el az állami gaz­daságok, oly módon természe- ' tesen, hogy kihasználták az ál­lam által nyújtott támogatáso­kat, kedvezményeket. Ezekhez az eredményekhez az öt baranyai állami gazda­ság — Bikái, Boly, Pécs, Szent- lőrinc, Szigetvár — arányosan járult hozzá. A megyei gyors­mérleg szerint az öt gazdaság idei termelési értéke meghalad­ja a 2,6 milliárd forintot, a nyereség pedig túllépi a 370 millió forintot. Veszteséges gaz­daság nem lesz. A megyében 7351 állami gazdasági dol­gozó van — száznyolcvan fővel több, mint tavaly — idei bérszínvonaluk 41 085 forint, szemben a tavalyi 38 401 forint­tal. A megye állami gazdasá­gainak főbb termelési mutatói jók. Búzából 10145 hektáron átlag 49,6 mázsát, áru-kukori­cából 7602 hektáron átlag 62,7 mázsát, cukorrépából 1150 hektáron átlag 443 mázsát, burgonyából 505 hektáron át­lag 366 mázsát takarítottak be. Az egy tehénre eső tejterme­lés — 5756 tehén átlagban — 4652 liter, ami 270 literrel ma­gasabb a tavalyi átlagnál és 67 literrel a tervezettnél. Egy kocára esően átlag 17,7 mázsa sertéshúst állítottak elő a gaz­daságok. Lemaradás a lakásépítésben A termelés fejlesztésével és dinamikus növelésével nem tar­tott lépést a szociálpolitikai előirányzatok realizálása. So­kat javultak a munkásszállítás feltételei, ma már nem vonta­tókon és teherautón, hanem autóbuszokon szállítják a dol­gozókat. Évente 40 buszt állí­tanak be, csak a Bólyi Mező- gazdasági Kombinátnak 20 munkásszállító autóbusza van. Időarányosan teljesítették ma a munkahelyi mosdók, öltözők, egyéb szociális létesítmények megépr. sét, fenntartását, de KOMPUTER A MEZÖGAZDASAGBAN: A Baranya megyei Állami Gazdaságok Szakszolgálati Állomásának laboratóriumában — Pé­csett tízezer takarmány-, és huszonháromezer talajmintát vizsgál­tak meg az idén. A mérési eredményeket számítógéppel dolgoz­zák fel. Az így kapott adatok ismeretében a mezőgazdasági üze­mek hatékonyabban takarmányozhatják állataikat és végezhetik el a talajerő utánpótlást A képen: A vizsgálandó anyagban lévő mikroelemeket lángfotóméterrel határozzák meg. nem teljesítették időarányosan a lakásépítési tervet. A terve­zett 274 állami lakásból csak 125,. épült fel a két megyében. A korszerűtlen - volt uradalmi cselédlakások — felszámolása is lassú, 1980-iq 912 ilyen la­kást kell felszámolni, s eddig mindössze 338-at szüntettek meg. E téren az ötéves terv hátralevő két évében nagy le­maradást kell mindkét megyé­ben, de elsősorban a rosszabb helyzetben levő baranyai álla­mi gazdaságokban bepótolni. Rónaszéki Ferencné ff Csinálja, aki gazdaságosan tudja Veszteséges lett a baromfitelep: bérbe adták Felszámolta baromfiágazatát a magyarteleki tsz Szokatlan, a megyében még példa nélkül álló lépésre ha­tározta el megát ez év szep­temberében a magyarteleki Vörös Október Tsz vezetősége. Belátva, hogy szövetkezetükben nincsenek meg a nyereséges baromfitartás feltételei, úgy döntöttek, • hogy 12 év után fel­számolják a ráfizetéses baromfi, ágazatot, s broilertelepüket épületekkel, berendezéssel együtt három év időtartamra átadják a szomszédos nagy Miért késik a MOM komlói gyáregységének építése ? Igeretek Helyett tettekre lenne szükség A MOM komlói gyáregysége udvarán kékre festett fémosz­lopok meredeznek. Annak az új, 960 négyzetméteres alapte­rületű gyártócsarnoknak a tar­tóoszlopai ezek, melyeket az eredeti tervek szerint most év végére kellett volna átadni. A csupasz oszlopokat nézve azon­ban még a jövő év III. ne­gyedévére módosított határidő is erősen megkérdőjelezhető. Az építkezés fővállalkozója a Pécsváradi Építőipari Szövet­kezet az alapozást, pontosan határidőre végezte. Az egyik alvállalkozó a Dunaújvárosi 26-os Építőipari Vállalat építi az alumínium vázszerkezetet és a panel oldalfalakat A duna­újvárosi vállalat részére viszont egy tsz készíti — illetve ké­szítené — a tetőszellőző-be- rendezést, ami nélkül nem ha­ladhat tovább az építkezés, hiszen a födém alatti szellő­zők egyben összekötő tartó­elemek is. A tsz-üzem azt ígér­te, mire az építőipari vállalat felvonul, szállítják a berende­zést. Nos, a felvonulás meg­történt még augusztus végén. Az építők tették, amit lehetett, de egy idő után csak helyben topogtak, végül megúnva az ígéreteket és a vállalkozást, november 26-án elvonult az építőbrigád. A MOM komlói gyáregysé­gének pedig égetően szüksé­ge lenne az új gyártócsarnok­ra. Az utóbbi években meghá­romszorozódott a termelésük. Hogy ez mit jelent, csak az tudja, aki ismeri az üzem el­avult, korszerűtlen körülménye­it. A szétszórt, kisméretű helyi­ségekben csak műhelyszerű termelés folyhat, az egyes mun­kafolyamatokhoz az alkatrésze­ket egyik helyről a másikra, emeletről földszintre kell szál­lítani. Ez plusz időt és munka­erőt jelent. Az új csarnokban amerikai licensz alapján az automata és a kézi óllítású légfékes játművekhez alkalma­zott fékkarok gyártását tervez­ték. Ezt ugyan már most is gyártják az előbb említett, ne­hézkes körülmények között. A 25—30 új szerszámgéppel majd szalagrendszerhez hasonló mó­don készíthetik. Ezzel az al­katrészszállítás a kétharmadára csökkent, a gyártmány elké­szítési ideje jelentősen lerövi­dül, szervezettebbé válhat a termelés. A felszabaduló helyiségeket részben szociális létesítmények­nek alakítják át, részben rak­tárként használják majd. A jelenlegi raktár még az 50-es évekből visszamaradt, most már omladozó felvonulási épületek­ben van. Az új gyártócsarno­kon kívül felújítják a kazán­házat és a kompresszortelepet is. A gyár környékét rendezik, a területét bekerítik, vagyis az egész gyárat korszerűsítik, szé­pítik. Ez a felújítás a MOM- na‘k összesen mintegy 30 mil­lió forintjába kerül majd, amit saját fejlesztési alapjából biz­tosít a komlói gyáregysége részére. Már csak az építőkön a .sor, hogy a tervek előbb- utóbb valóra váljanak. Sarok Zsuzsa baromfitenyésztő és óriási kel­tető kapacitással rendelkező baksai Ezüstkalász Termelőszö­vetkezetnek. — Nem könnyen döntöttünk így, de ha meg akartuk előzni, hogy tsz-ünket a jövőben, a baromfi veszteségbe vigye, kénytelenek voltunk így dönte­ni — mondja Végh Ferenc fő­könyvelő. A baromfiágazat jó néhány évig, amíg tojást és tenyész- jércét állítottak elő, nyeresé­ges volt. Ha nem is sokat, de évi 1,5—3 millió forint nyeresé­get hozott. Két évvel ezelőtt döntöttek úgy, hogy a tojás­termelésről áttérnek a broiler nevelésre, de az átállás nem sikerült. Fő okát ők abban lát­ják, hogy a nagyokkal, a mám. műt termelőkkel nem bírták fel­venni a versenyt. Ma, mikor a baromfinál már a grammokért megy a harc, és a legjobbak már a 2 kiló közelébe szorí­tották le a takarmányfelhasz­nálást, akkor Magyarteleken még mindig 3 kiló takarmány­ból állítanak elő 1 kiló baromfi­húst és ez már önmagában is magyarázat a veszteségre. A baromfitáp vásárlásához évi 10 millió forint hitelt kellett fel- venniök, 9 százalékos kamat­tal. Ráadásul a naposcsibét szállító sasadi tsz sok kelés­gyenge csibét küldött Magyar­teleknek. Naposcsibe elhullá­suk meghaladta a 10 százalé­kot. Kénytelenek voltak egész évben zsákszám a csibehullát Pécsre hordani, mert Sasad csak akkor fizet kártérítést, ha levizsgáltatják. Jelenleg is van egy 800 000 forintos kárigényük, amit, úgy néz ki, Magyartelek csak peres úton tud majd be­hajtani. A vevő, a baromfifel­dolgozóipar is tartozik a tsz- nek 2,8 millió forinttal, amit ha nem kapnak meg zárszámadá­sig, könnyen veszteségbe viheti a tsz-t. — Már háromnegyedévkor láttuk, hogy ha a tervezett 600 000 pecsenyecsibét le is szállítjuk — a tavalyi nullára futás után most kb. 1 millió forint veszteséget hoz az ága­zat — mondja Végh Ferenc, majd azt is hozzáteszi, hogy 10—15 000 darabbal lemarad­nak a szállítási tervüktől, a ter­vezett 25 millió forint helyett pedig csak mintegy 20—21 mil­lió forint bevételt hoz az ága­zat. Ha a tsz nem is lesz et­től veszteséges, számítaniuk kell alaphiányra, amit az amortizá­ció felhasználásával kell majd rendezniök. Jövőre még ennél is nagyobb bajba sodorhatta volna őket a baromfi, ezért határozták el a felszámolását öt darab, egyenként 1 000 férőhelyes baromfinevelőt, ösz- szesen 7 000 négyzetméter fé­rőhely-kapacitást ad át a ma­gyarteleki tsz a megállapodás- értelmében 3 év időtartamra Boksának, fix bérleti díj fejé­ben. Lehetséges, hogy a bak­sai tsz nem broilert telepít majd az ólakba, hanem tenyész­állatot vagy egyebet, ez már az ő dolga. A kis tsz azonban megszabadul egy súlyos gond­tól, egy ráfizetéses tevékeny­ségtől, de olymódon, hogy köz­ben a baromfitelep nem marad üresen. Az adott kapacitáson továbbra is termelés folyik majd. Három év múlva lejár a szerződés — amit persze előbb is felbonthatnak, ha legalább egy évvel korábban bejelenti valamelyik fél. Ez az idő elég ahhoz, hogy Magyarteleken lé­legzetvételhez jussanak és el- dönthessék. milyen jól jövedel­mező tevékenységet folytassa­nak az átmenetileg bérbe adott épületekben. (Rné)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents