Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)
1978-12-14 / 344. szám
6 Dunántúlt napló 1978. december 14., csütörtök Fűtetlen helyiségek, pusztuló könyvek A Grazyna Bacewicz A megyei könyvtárhálózat vonósnégyes hangversenye Fűtetlen apró helyiségek. Az egyik egy magánházban, a másik a kultúrház leválasztott sarkában. Községi könyvtárak a siklósi járásban. Könyvek egymás előtt, három sorban, némelyik már megzöldülve a penésztől. Baranyahidvég, Kis- szentmárton, Páprád, Dráva- csepely — és még folytathatnám a sort. A siklósi járás könyvtárhálózata „híres” arról, hogy a legrosszabb helyzetben van az egész megyében. Eddig tíz községben szüntették meg az ellátó helyeket, az alapvető működési feltételek hiányában. Január elsejétől újabb négyre, a luzsokira, a nagycsá- nyira, a sósvertikeire és a sza- porcaira vár hasonló sors. A statisztika szerint a látogatottság szinte a nullával egyenlő, dehát a körülmények sem vonzóak. Hiányoznak a megfelelő szakemberek is, minimális a tiszteletdíj. Nincs jó helyzetben a siklósi járási-városi könyvtár sem. Miután a könyvtár városi könyvtárrá vált, megkapták az iroda melletti régi Hírlap-presszó termét, A könyvtár vezetője Rozsnyói Ilona, hírlapolvasónak rendezné be, áthozná a kézikönyvtári anyagot is, és a fennmaradó üres sarokban mini-fonoté- kát rendezne be. Jelenleg azonban a teremben mindössze egy falat betöltő polcrendszer van a többi berendezési tárgy hiány, zik. Nincs rá pénz. Pedig égető szükség lenne a helyiségre, annál is inkább, mert nincs raktáruk. Még a megszűnt letéti helyek anyagát sem tudják behozni a községekből. A megyei tanácsi könyvtár- hálózat helyzete, ha nem is mindenütt, ennyire elégtelen mint az említett siklósi járásban, korántsem nevezhető kielégítőnek. Hasonló gondok merülnek föl a Pécs városi hálózatot és magát a megyei könyvtárat tekintve, de problémáikról már több írásunkban szóltunk. Ahhoz, hogy egy könyvtár jól működhessen, megfelelő ütemben és mennyiségben kell növelni az állományát Az utóbbi években emelkedtek a beszerzésre fordítható összegek, de ezzel együtt is a lépéstartás. A könyvtáraknak nincs könyvkötő gondjai Dz új körülményekhez kell igazodni ülkalmazni kell a jó módszereket részlegük, emiatt évről évre több könyvet selejteznek. A meglévő állomány is meglehetősei szomorú képet nyújt. A tapasz tolatok szerint egyes könyvtá rosok egyéni _ízlésüket követve vá sárolják a könyveket, nem veszik eléggé figyelembe a szakmai ajánlásokat és a települések sajátosságait. Bár öt évvel ezelőtt kidolgoztak egy gyűjtőköri modellt, ennek megvalósítását a fenntartók' sehol sem követelték meg ... A temérdek gond közül is kiemelkedik az együttműködés hiánya. Megteremtése az egész közművelődés fejlesztésének alapvető pontja, és pénzbe sem kerül... Elsősorban a könyvtárak közötti kapcsolat kiépítése lenne fontos. Egyesíthetnék a személyi és a tárgyi feltételeket. Ugyancsak szükség van a könyvtárak és az iskolák, a művelődési házak, a múzeumok együttműködésére. A megyei tanács művelődésügyi osztálya kidolgozta az iskola— könyvtár összevonások tervét, de a megvalósítás vontatottan halad. S ugyancsak létrejött évekkel ezelőtt a Pécs—Baranyai Könyvtárközi Bizottság, amely azonban gyakorlatilag nem működik már. Újjászervezése időszerű feladat, éppen a felsorolt tényezők miatt. Hogyan lehetne javítani a könyvtárhálózaton? Újra elő kell venni a 15 éves könyvtárfejlesztési tervet. Igazítani kellene a településfejlesztési és a közigazgatási szerepkörökhöz. Nem lehet a mérlegelésnél kihagyni az iskolakör- zetesítési terveket sem. A nagyobb központokhoz nem csatolható helyeken a mozgó könyvtári ellátás látszik megoldásnak. Meg kell vizsgálni, mely járási-városi könyvtárak alkalmasak centralizált szerepkör betöltésére. Harmadik járható útként a körzeti könyvtárak kínálkoznak. Erre példa is van már. A siklósi járás egyetÚjságíró tehetség- kutató-pályázat Az újságíráshoz tehetséget és kedvet érző — nem újságírói munkakörben dolgozó — 18—35 év közötti fiatalok számára pályázatot hirdetett a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöksége és a KISZ Központi Bizottsága. Pályázni -lehet 3—4, egyenként 3—4 gépelt oldalnál nem hosszabb, az újságírói műfajok sajátosságainak megfelelő írással, amelyek aktuális társadalmi, ifjúságpolitikai, gazdasági és kulturális témákkal foglalkoznak. A pályamunkákat három gépelt példányban, három példányos részletes önéletrajzzal — 1979. február 15-ig kell beküldeni a Magyar Újságírók Országos Szövetségének oktatási igazgatóságára. (Budapest, Népköz- társaság útja 101. 1368.) Az eredményhirdetés 1979. április 20-án lesz. A legjobb alkotások beküldői között két első és két különdíjat, valamint négy második és hat harmadik díjat osztanak ki. A kiemelkedő — de díjat nem nyert — pályamunkákat a bíráló bizottság elismerő oklevéllel jutalmazza. A pályázat két első helyezettje és a két különdíjas mentesül az újságíró iskola felvételi vizsgái alól. A díjnyertes és oklevéllel jutalmazott pályázók felvételt nyernék az 1979 szeptemberében induló újságíró stúdióra. len kivétele: a beremendi körzeti könyvtár^ az ilyen típusú egységek modelljeként is tekinthető. A hiányosságokat, gondokat és tennivalókat a közművelődési bizottság is megtárgyalta. A jelek szerint várható a megyei könyvtárhálózat helyzetének javulása. Barlahidai Andrea közismeret a szakmunkásképzőkben írni, olvasni, számolni — építeni Pótolni kell az általános iskolában mulasztottakat Sokszor hallott tény, hogy a szakmunkásképzőkben a jövő munkásosztályát nevelik. Az anyagi világunkat megteremtő és formáló munkást. Közismert a statisztikai adat: a nyolcadikos gyerékek fele megy szakmunkásképzőbe. E nagy arány ellenére sincs eléggé homloktérben ez az iskolatípus. Amikor továbbtanulásról van szó, a közvélemény tudatában még mindig a gimnáziumok, egyetemek, főiskolák jelennek meg. Azok elvé- geztéve! pedig valami fehérköpenyes beosztás, vezető pozíció, íróasztal ... Pedig a mostani tizennégy- évesek java részét-munkásnak várják. Sokoldalúan képzett, művelt munkásnak, aki nemcsak a szakmájához ért, hanem a közélet, a társadalom, a politika dolgaiban is eligazodik. A szakmunkásképző intézetekben oktatott tantárgyak éppen ezért két fő részre tagolódnak, szakmai és közismereti tárgyakra. Az utóbbihoz tartozik a magyar nyelv és irodalom, a történelem, a matematika, a fizika, a kémia. A szakmai tárgyakat általában egyértelműen szükségesnek tartják a fiatalok. Igaz, hogy gyakorlati érdeklődésüknél fogva általában nem rajonganak az elméleti oktatásért, szükségességét azért elismerik. Ez a tanulói azonosulás pedig nélkülözhetetlen a pedagógus munkájában. A közismereti tárgyakról egy csoport leendő szakmunkással beszélgetve — másodévesek voltak —, szépen megfogalmazódott a válasz: — Szükség van ezekre a tantárgyakra — mondta a húsipari tenmékgyárIrodalomóra az 500. sz. szakmunkásképző intézetben tó tanuló, aztán homlokráncolva összeszedte az érveket is, — azért, hogy a munkás ne csak a szakmájához értsen, és azon túl semmihez. Hozzá tudjon szólni egyéb kérdésékhez is. Értse, mi történik a világban. — Ahogy tovább beszélgettünk ezzel az osztállyal, kiderült, hogy sokan olvasnak, és igazi irodalomrajongók is vannak közöttük. Aztán közösen kiderítettük, hogy legnagyobb népszerűségnek a történelem örvend a társaságban: „mert abban mindig van érdekesség, izgalom”. Akkor éppen az ipari forradalomról, a munkásosztály kialakulásáról tanultak. Amikor azt próbáltuk eldönteni, melyik tárgy tanulható a legnehezebben, mégis a történelem került az első helyre, a matematikát is megelőzve. No és a helyesírás se könnyű. Ezután a szakmunkástanulók tanáraival tárgyaltuk ugyanezt más oldalról. Fiatal matematika tanárnőjük elmondta, milyen nehéz helyzetben van e tantárgy oktatásakor. — Ezeknek a gyerekeknek általában kettesük volt nyolcadikban számtanból. Ez a kettes jegy azonban, valljuk meg, nem takar kettes, elégséges tudást. A gyerekek 50 százaléka ugyanis a négy alapműveletet sem ismeri egy- egy osztálynak talán a 15—20 százaléka tud osztani, hogy a százalékszámításról, mértékegységek átszámításáról ne is beszéljünk... A tanterv 25 órát biztosít ismétlésre a tanév első három hetében, de ez nem elég arra, hogy végre megtanítsuk a gyerekéket számolni. A tananyag pedig már nem számtant, hanem matematikát ír elő. Emiatt minden óra elejét az alapműveletek ismétlésére fordítjuk. A gyengébb tanulók 'korrepetálást kapnak számtanból, de a legjobbakra is figyelnünk 'kell, akik esetleg érettségizni, továbbtanulni szeretnének. Nekik szakkört szervez az iskola. Ilyen a kiragadott kép a matematikáról, de nem derűsebb az a magyart, a történelmet illetőleg sem. A tanárok, szakfelügyelők tapasztalatai azt mutatják, minél több konkrét, kézzelfogható élményt kell adni ezeknek a tanulóknak. Ne előadást hallgassanak a történelemről, hanem oldjanak meg feladatokat; fel kell vonultatni az órákon a társművészeteket, a képzőművészetet, a zehét. Legtöbbet azonban a tanár hitető ereje, pedagógiai tudása és a diákok iránti szeretete adja az ügyhöz. Végül egy saját tapasztalat: sokszor láttam, hogyan dolgoznak a szakmunkástanulók. Láttam kényeskedő lányok tes- sék-lássék munkáját, nekiveselkedő fiúk hórukkjait. Legszívesebben azonban egy építőipari tanulócsoportra emlékszem. Bár mindenki így dolgozna! Csendesen, hozzáértéssel, a mesterükre figyelve és egymást segítve végezték a munkájukat. Példaszerű tempóban és minőséggel. Kint dolgoznak a mostani hideg, ködös időben is. Milyen lehet aztán beülni az órákra, a tanterem melegébe, tollat fogni fáradt, elgémberedett ujjakkal? Feleljen rá, aki próbálta. Mert nem is olyan könnyű szépen építeni, szépen bánni az anyaggal, s ugyanakkor otthonosan mozogni az elméleti régiókban is. Gállos Orsolya Igazi hangversenyélmény, különleges hangképzés A lengyel kulturális napok magyarországi rendezvényeihez az Országos Filharmónia egy héten belül két lengyel művész, illetve együttes fel léptetésével járult hozzá. Krzysztof Jakowicz hegedűművész utón — aki Németh Gyula zenekari estjének szólistája volt — az elmúlt héten a Bacewicz vonósnégyes hangversenyét hallhattuk. E két koncert után egy igen magas színvonalon levő lengyel vonós- kultúráról beszélhetünk, és ezt közelmútlban történt lengyelországi hangversenyélményeim, tapasztalataim alapján csak megerősíthetem. Az igen alapos, precíz és magas technikai tudást követelő szovjet vonósoktatás eredményeit és módszereit véltem a produkciók mögötf felfedezni. Bár hangképzésük, vonótartásuk némiképp más, mint a mi hangzásideálunk — az enyhén préselt hang miatt — összképben mégis igen szimpatikus játék ez; a zenei kifejezés szolgálatába állított magas fokú technikai megvalósítása az előadott műveknek minden esetben igazi hangversenyélményt eredményezett. A Bacewicz vonósnégyes hangversenyén az első szám, Haydn: D-dúr vonósnégyesének (Op. 64. No. 5.) előadása volt a legsikerültebb. Az együttes hangzásképe e mű világához állott legközelebb. Haydn szellemes, derűs muzsikája egyfajta lazaságot, nyitottságot kényszerít előadóira, és ez a játékmodor feloldotta a fent említett hangi feszítettséget, és igazi szellemes, derűs hangzás és muzsikálás részesei le- • hettünk. Névadójuk, G. Bacewicz: IV. vonósnégyesének előadása hézagpótlónak mondható hangversenyprogramjainkban. Viszonylag ismerjük a lengyel avantgarde alkotóművészet eredményeit, azonban az átmenet, az ide vezető út alkotásainak ismerete nélkül. A szerző a késő romantika talajáról indulva a vonóshangszerek lehetőségeinek és színeinek igen jó és változatos alkalmazása mellett századunk zenei effektusait (közhelyeit) érzelmekkel átszőtt kifejezés szolgálatába állította. Brahms: a-moll vonósnégyesének (Op. 51.) megvalósítása elmaradt attól a lehetőségtől, amit az eddig hallottak alapján feltételezhettünk. Érdekes módon — talán a feladat súlya tette — a kvartett úgy szólt, mintha egy szimfonikus zenekar vonósszólamainak része lenne. Hiányzott a négy hangszer szuverén, szólisztikus kiállása. Pia- nóik így túl visszafogottan, fortéik erőszakoltan hangzottak. Brahms az utolsó zeneszerzők egyike, aki mozarti értelemben vett éneklő témákat írt. Ennek kidomborítása hiányzott a lassú tételből, viszont példásan szép és fegyelmezett volt a III. tétel középrésze. Mondják — Brahmsot csak idős korban lehet igazán jól játszani A Bacewicz vonósnégyes életkorát tekintve erre még minden lehetőségük adott. Kircsi László fldy-kötet horvát nyelven Kétnyelvű Ady-kötet jelent meg Eszéken, a Horvátországi Magyarok Szövetsége kiadásában, Krlezsa József költő szerkesztésében és horvátnyelvű tolmácsolásában. Ebből az alka- kalomból a Horvátországi Magyarok Szövetségének elnöksége kedden ünnepi ülést tartott, amelyen a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövetségének képviselői Ady-emlékplaket- tet adtak át Krlezsa Józsefnek.
