Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)
1978-12-13 / 343. szám
2 Dunántúlt llaplo 1978. december 13., szerda Hol marad a bizonyítvány? Pedagógusok előtt a Pécsi Stúdió filmje T egnap délelőtt hallottam: Európában csupán három olyan ország van, ahol a nyolcadik osztállyal befejeződik az általános iskolai képzés. Máshol mindenütt tízosztályos rendszerben folyik a tanítási A három között Magyarország is szerepel. Ez önmagában még senkinek sem okozna fejfájást, ha legalább a-nyolcadik osztályos bizonyítványt mindenki megszerezné, Azonban erről szó sincs. Országos átlagban minden tizedik, iskolaköteles korát betöltött magyar állampolgárnak hiányzik az alapfokú iskolai végzettsége. A Baranya megyei átlag ennél a csak szégyenkezve kimondható aránynál is rosz- szabb: 16 éves koráig csak a tankötelesek 87—88 százaléka birkózik meg a tananyaggal. (A „normális", 14 éves korig bezárólag pedig csupán 77 százalék!) Mindez azt jelenti, hogy az iskolázatlanság, a művelet- lenség tünetei sajnos nem gyérültek olyan arányban az elmúlt harmincegynéhány év során, mint oktatási szakembereink várták. Évről évre újratermelődik az a réteg, amely nemcsak a statisztikát, hanem a társadalom morálját, fejlődésének esélyeit is rontja. B aranyában évente mintegy hétszáz gyereket bocsátanak el végbizonyítvány nélkül az iskolából. Ez a tény sarkallta Panics Györgyöt, az MTV Pécsi Stúdiójának szerkesztőriporterét, hogy filmet készítsen az okokról. Néhány egyéni példán keresztül próbálta érzékeltetni a probléma nagyságát, amely — mint utólag kiderült — még a „szakmát", a pedagógusokat is megdöbbentette. Az iskolai végzettsége nincs című film — hőmérő. Terjedelmi korlátáinál fogva nem vállalkozhatott mélyebb elemzésre, de alkotóinak ez nem is feladata. November 3-án az egész ország láthatta — kérdés, látta-e? — a televízióban a gyereknevelést furcsán értelmező szülőket, a rendőri segédlettel nevelő „bentlakásos" intézetek prob, lémáit, s legfőképpen: tizenéves fiatalokat, cél és elképzelés nélkül, kiábrándultán, jobbik esetben iskola helyett a munkát választva. A filmet tegnap délelőtt a Kossuth Klubmoziban, járási, városi és megyei oktatási szakemberek előtt külön is levetítették. (Kitűnő ötlet a megyei iskolai csoport részéről.) Lássák, vitatkozzanak róla, akik a legtöbbet tehetik, s majdnem ugyanannyiért felelősek is. A vetítés szervezői nem mozilátogatásnak szánták az összejövetelt. Ez Bárdi László, iskolai csoportvezető zárszavából egyértelműen kiderült. S úgy tűnt, a meghívottak át- érezték, hogy a megyének a tankötelezettség teljesítésében elfoglalt utolsó-valahányadik helye vajmi kevéssé méltó, a magát iskolavárosnak hirdető Pécshez, a kulturális hagyományaira oly büszke Baranyához. A probléma nem szűkíthető le többé az oktatásügyre, cigány- kérdésre, anyagi eszközök hiányára, a képesítés nélküli,, nevelés" millió gondjára. A leckét nem a film, hanem a valóság adta föl, és sajnos sokkal előbb már, mint ahogy Pánics Györgyék megdöbbentő képsorai a képernyőre kerültek. Havasi János lUövelní kell a szövetkezetek nyereségét Interjú dr. Kovács Sándorral, a SZÖVOSZ elnökhelyettesével Két nap múlva, december 15-én ül össze az Országos Szövetkezeti Tanács, hogy meghatározza a szövetkezetek 1979. évi tennivalóit. Melyek lesznek ezek a tennivalók? —tettük fel a kérdést dr. Kovács Sándornak, a SZÖVOSZ elnökhelyettesének, aki tegnap — kedden délelőtt — Pécsett, a Technika Házában az „áfészek gazdálkodásának időszerű problémái" címmel előadást tartott a baranyai fogyasztási szövetkezetek képviselőinek. — Legfőbb teendő a gazdálkodás megjavítása. Az ellátásban, a hazai és export forgalomban a szövetkezeti kereskedelem megállja a helyét. Az áfészek gazdálkodása azonban kikezdhető, s legjobb ha magunk kezdjük ki. Ebben az évben a fogyasztási szövetkezetek országosan 9 százalékkal növelik árbevételüket, de a nyereségük csak 2,5 százalékkal nő. Sok szövetkezet folytat még veszteséges tevékenységet, hogy távoli példákat mondjak, a napokban jártam Nógrád megyében, ahol két nagy szövetkezeti étterem — az egyik a szécsényi a másik a salgótarjáni járásban —zár veszteséggel az idén. Ezek az éttermek nyilván rossz helyre épültek, ha 12 éve minden alkalommal veszteségesek. Minden szövetkezetben felül kell vizsgálni és meg kell szüntetni a veszteséges tevékenységet. Gazdálkodni kell, ami nem új elvárás, de a jövőben szigorúbban kell érvényesíteni. — Mint arról előadásában szólott, a közgazdasági szabályozók a szövetkezeti szektorban is megkeményednek. Egyebek között nő az elvonás mértéke, csökken a pénzügyi támogatás, s mérsékeltebb lesz a beruházások, fejlesztések hitelezése is. Véleménye szerint, mit kell tenni a szövetkezeteknek, hogy talpon maradjanak, lépést tartsanak? — Minden azon múlik, hogy a szövetkezeti vezetés hogy tud megbirkózni a feladattal, mennyire kollektív a vezetés és mennyire egyszemélyi a felelősség. Egy sor követelmény —• gazdálkodás, munkaszervezés, hatékonyság — eddig is meg volt, de többnyire csak beszéltünk róla. Jobban kell gazdálkodni az élő- és holtmunkával. Amit öten is meg tudnak csinálni, azt ne tízen végezzék. Differenciálni kell a bérekben, prémiumokban, jutalmakban. A szövetkezetek ne a megyei átlagot vagy a másik ÁFÉSZ béreit nézzék, hanem az elvégzett munkát. A jobb munkát és a jobb minőséget kell megfizetni, vagyis a termelőnek is a jobb minőségi áruért kell jobb árat adni. A beruházásoknál előtérbe kell helyezni a házilagos kivitelezéseket és a rekonstrukciókat. Minden megyében van lehetőség átcsoportosításokra, régi épületek korszerűsítésére. Persze be kell kalkulálni, hogy a f<*mtartási költség a nyereség rovására megy. Azokat a beruházásokat, amelyekről már eleve tudják, hogy nem lesznek hatékonyak, el sem kell kezdeni. Rné Mi legyen a hátizsákban ? Ifjú turisták kalauza Mi kerüljön az ifjú természetjáró hátizsákjába, ha egy napra, mi, ha hosszabb időre kirándul? Hol találhat olcsó turistaházat, kempinget? Mit tegyen, ha napszúrást kap vagy kullancs fúródik a bőrébe? Milyen közlekedési, szállás- és étkezési kedvezményekben részesülhetnek a kiránduló diákok, KISZ-esek? Ezekre — és sok-sok más — kérdésre kaphat választ az érdeklődő — a kezdő természetjáró vagy a tanulmányi kirándulást szervező és vezető osztályfőnök, a kerékpártúrára induló úttörőőrs, vagy az akadályversenyt rendező KISZ sportfelelős — ha a kirándulás, a túra előkészítése során gondosan áttanulmányozza, és szükség szerint útközben is fellapozza az „ifjú turisták kalauzát", Bersényi Iván Útitárs című — nemrég megjelent — könyvét. Az Amit fontos tudni c. fejezetben — többek között — a menetrendolvasást „tanítja" a szerző, majd a kedvezményes ifjúsági étkezési lehetőségek, az ifjúsági szálláshelyek, a kempingek, a turistaházak, a turistaszállók és idegenforgalmi hivatalok címét, telefonszámát, nyitvatartási idejét és más fontos adatait ismerteti. Fontos tudniuk a túrázóknak, hogy amíg nem érik el a ha- mincadik évüket — az Ezermester és Üttörőbolt Vállalat boltjaiban (Pécsett, a Landler Jenő utcában) 2 személyes sátrat heti 45 forintért, gumimatracot heti 25 forintért, kerékpárt heti 30 forintért kölcsönözhetnek. A távolságmutatókat és a díjszabásokat tartalmazó függeléket Németh Katalin 32 térképe követi. Az egyszínnyomás és a kis méret sajnos csökkenti a jól szerkesztett térkép- mellékletek áttekinthetőségét. Bersényi Iván könyve —tartalmát és áttekinthetőségét tekintve — valóban útitársa, hasznos kalauza lehet az ifjú túristáknak. Lehet, ha hozzájuthatnak a fiatalok! A pécsi könyvesboltok 10—15 példányt kaptak, el is kelt egykettőre. Most már csak az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat központjában és megyei megbízottjainál kapható. — ghj — így közlekedünk mi Már pirosat mutat a lámpa, de a gyalogosok még csak a „zebra” felénél tartanak Pécsett, a Széchenyi téren A piros az Két véglet a kereszteződésnél: sietség és kényelmesség A „zebránál" a lámpa zöldre vált. Indulhatnak a gyalogosok. Indulnak is. Elöl s hátul egy-egy tanár néni fog közre 30—40 gyereket. Alig tesznek meg néhány métert — még a gyalogátkelőhely feléig sem értek —, a lámpabura mögötti emberalak a zöldben villogni kezd, majd hirtelen megnyugszik a pirosban. Most már nincs visszaút, a kis lurkók szaporáz- zák lépteiket, fél percen belül át is érnek a biztonságot nyújtó túlsó járdára. Odaát, a járdán rendőr hívja fel a tanítónő figyelmét arra, hogy az út javát pirosban tették 'meg. „Én arról nem tehetek, mi még zöldben indultunk” — hangzik a válasz. Igen, meglehetősen sok baj van a pécsi közlekedési lámpákkal. Hol működnek, hol nem. Ha igen, jobbára a gyalogosok panaszkodnak, keveslik az automatika által az átkelésre megadott időt. Igazuk van, az a néhány másodperc az át- jutásra nem mindenkinek elegendő. Főként nem az idősebbeknek, akik már nem tudnak olyan fiatalos hévvel átnyargalni a „zebrákon”. Mindennek magunk is tanúi voltunk tegnapi közlekedési őrjáratunk során, amelyet a forgalomirányító lámpáknak szenteltünk. Pécs szinte valamennyi, jelzőlámpával irányított kereszteződését meglátogattuk. Gyűjtöttük a tapasztalatokat, amelyek összegezéséből vegyes kép állt össze. Hogy mindjárt a legelején kezdjük, nem mindegyik üzemelt. Sajnálatos, hogy pont a város két, majdhogynem legforgalmasabb útkereszteződésében, a Kórház téren és a felüljáró belváros felőli végén nem működött a jelzés. Mivel nem először voltunk szemtanúi egy veszélyes gyakorlat elharapózásának, feltétlenül szólnunk kell róla. Ez pedig az áthaladás a tilosban. A gyalogosoknak még csak-csak van mentségük, magyarázatuk erre - kevés az átjutásra biztosított idő — a járművezetőknek azonban az sincs. Nemcsak villogó sárgánál, hanem pirosnál is olyan magabiztosan — és akkora sebeséggel — robognak át a kereszteződéseken, hogy az már több mint felelőtlenség. Az már veszélyes. Ez az egyik véglet. A sietség, a másodpercek megtakarításáért vívott harc a volán mögött. A másik: a túlzott kényelmesség, amikor a járművezető csak zöldnél keresi a pedálokat, vált sebességet, s utána indít. Akár szidják őket, akár dicsérik, jó hogy vannak. Forgalomirányító jelzőlámpák nélkül ma már elképzelhetetlen a biztonságos közlekedés. Pécsett is. Feltéve, ha éppen működnek. H. L. Eredményes esztendőt zár a magyar állategészségügy Az idén is sikerült megelőzni az állatállományunk fertőződését a járványos betegségektől, holott Európában jelentős károkat okozott az afrikai sertéspestis, valamint a ragadós száj- és körömfájás. A magyar állategészségügyi szolgálat irányításával jelentős sikereket értek el üzemeink az állattenyésztés általános higiéniai fejlesztésében. A környezet-higiéniai hiányosságok megszüntetésében szintén nagyok az eredmények. Többek között a borjúelhullás az 1976. évi 12 százalékról hét százalékra, a malacelhullás az 1976. évi 11,6 százalékról 9,4 százalékra mérséklődött. A baromfifélék között sem fordult elő járványos megbetegedés, de a növendékállatok elhullás! aránya még nagy, amit több helyen a kedvezőtlen tartási körülmények okoznak. Az eredmények nemzetközi elismerését jelenti az, hogy az állategészségügy területén is tovább bővültek nemzetközi kapcsolataink. Kormányszintű együttműködési egyezményt írtunk alá 1978-ban Finnországgal, Spanyolországgal és Irakkal. Úttörők és KISZ-tagok kapcsolata Ami t hobbyból csinálnak, H a párba állítanánk őket, minden úttörő mellé egy-egy KISZ- tag jutna, hiszen a piros nyakkendősök negyvenen, az ifjú kommunisták 43-an vannak. Ám ebben a kapcsolatban nem a kézenfogás az elsődleges, hanem a közös munka. Ez év tavaszán kereste meg ugyanis a MÁV Pécsi Igazgatósága KISZ Bizottságának Hámán Kató alapszervezete a Pécsi Úttörőház vasútmodellező szakkörét. A szakkörben Pécs több iskolájának úttörőcsapatába tartozó felsőtagozatos tanulók töltik idejüket, a vasútmodellezéssel. Az úttörők terv szerint tanulják a modellezéshez nélkülözhetetlen elméleti ismereteket, illetve a két szakkörvezető — Szótári János és Horváth Tamás irányításával — terepasztalokat készítenek. A kiszesek tiszteletben tartják ezt az önállóságot, a szakkörmunkába a jövőben sem akarnak beavatkozni — de felkínálták a gyerekeknek, hogy ismerjék meg mindazt a valóságban, amit kedvtelésből csinálnak. Megbeszélték velük, hogy az 1978— megismerik a valóságban 79-es mozgalmi évben szerveznek egy vasúti üzemlátogatást. Megnézik az abali- geti pályaépítési munkákat és egy előadást tartanak a vasúti szakmákról, illetve azok jövőjéről. Ez utóbbit az úttörők kérték. Az üzemlátogatást novemberben megszervezték. Harminc úttörő ment le a pécsi vasútállomásra, hogy a nyolc KISZ-tag, illetve hivatalos kísérők kalauzolásával megismerkedjen a vontatási főnökség, az állomás, a pályafenntartási főnökség munkájával és megnézze a vasúti múzeumban lévő, régi időket idéző — masina-maketteket, gépeket. A közelmúltban ismét találkoztak — bár ez a randevú nem szerepelt a terveik között. A Hámán Kató KISZ-alapszervezet ugyanis részt vett a pécsi igazgatóság KISZ Bizottsága által szervezett vetélkedőn, melyet a KMP és a KIMSZ megalakulásának évfordulója tiszteletére rendeztek. A csapatukban 3 KISZ-tag és két úttörő versenyzett — a többiek szurkoltak. Másodikak lettek. E hónapban ismét közös program ígérkezik. Nagykanizsán kiállítást rendez az Országos Vasútmodellező Egyesület. A KISZ-tagok — a téli tanítási szünet egyik napján — szeretnék az úttörőkkel közösen megtekinteni ezt a kiállítást. Egyben tervezik, hogy az egyesület vezetőitől .ötleteket kérve - a Vasutás Szak- szervezet Pécsi Területi Bizottságával közösen — megpróbálnak lehetőséget teremteni arra, hogy a gyerekek az általános iskola befejezését követően — tehát az Úttörő- házból is kinőve — másutt kapjanak lehetőséget a modellezés foytatására. Egyben a ma még egyedül és többnyire otthon modellező felnőtteket is meghívnák e szakkörbe. Januárban sor kerül a vasúti szakmákat bemutató előadásra, a tavasszal pedig az abaligetí kirándulásra, de már most gondolkodnak azon, hogy a jövőben — a KISZ mozgalmi életének megismertetése mellett, milyen újabb programokkal erősíthetik jól indult kapcsolatot. . . t. e.
