Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)
1978-11-06 / 307. szám
Dunántúlt napló 1978. november 6., Hétfő ■ > * .. * rv A Mecsek Táncegyüttes szabadtéri próbája abad idő ** tánc maga Valaki a zongorát nyúzta, egy vékony srác a földig érő tükör előtt ugrált, csapkodta farmerja szárát. Egy fiú vészes gyorsasággal pörgetett egy copfos lányt. Páran nevetgélve szemlélték őket, a többiek halkan beszélgettek, meg mindenféle lépéseket lejtettek. Első alkalommal szokatlannak találtam ezt a képet, de másodszor már nem lepett meg. Tudomásul vettem, hogy ha a Mecsek Táncegyüttes tagjai összejönnek, akár van próba, akár nincs, maguktól is gyakorolnak. Élvezik a táncot, még zene nélkül is. — Mi még discóba sem járunk — mondta az egyik 18 éves lány, a többiek meg szaporán bólogattak erre a kijelentésre. Kicsit hitetlenkedve nézhettem rájuk, mert újra hozzáfogtak a meggyőzésemhez. A legszebb zene a népzene, a discóban pedig nem éppen ilyeneket hallanak. Azután ott nincs meg az a jó társaság, ami itt viszont „bejött”. Idejük sem nagyon marad a „szórakoztató” táncra, de nem is érzik jól magukat egy füstös, félhomályos, zsúfolt helyiségben. Inkább elmennek táncházba, de legszívesebben az együttes próbáira járnak. Pedig azokon a próbákon dolgozni kell. Hetente háromszor, három—három és fél óra: fellépések, turnék előtt ugyanaz — naponta ... Vezetőjük Bodai József, „nem kegyelmez” nekik. Bemelegítéssel, kondícióerősítéssel kezdi a próbát. Rohangálás a lépcsőkön, „kifulladni tilos”. Ennek a kemény edzésnek köszönhető, hogy a szakemberek is csodálkozva nézték a lányokat, amiért a leggyorsabb táncot is végigjárták — dalolva —, levegőkapkodás nélkül. A héttagú zenekar is rengeteget gyakorol. — Akkor a legtökéletesebb az összhang a táncosok és a zenekar között, ha a zenészek is ott vannak a lépések születésénél — nyilatkozta dr. Kiss György hegedűs, tamburós és dobos. - Ha tudjuk, hogy egy forgásnál ki következik: ha látjuk, érezzük is, nemcsak megtanultuk a ritmust, a dallamot. Kiss György február óta zenél a Mecsekben. Korábban az Ergo „mai dalos” zenekarban játszott. — A népzenét a Mecsek együttesben szerettem meg. Hobbynak indult, de már régen nem az. Sokkal több. Többet is kell tenni érte, de nem sajnálj j feladatok előtt a Mecsek Táncegyüttes lom a fáradságot. A népzene, és az együttes, valami fantasztikus kötőerő a mai tizenéveseknek — mondja a tavaly végzett jogász. — Ma már nem létezik a régi rock- és beat-kor- szak. Viszont azok a gyerekek, akik idejárnak, kapnak valami többletet. Ezzel is magyarázható, hogy szeretik az együttest és jó a közösség. Április óta huszonháromszor lépett fel a Mecsek Együttes. Átlagban havonta négy előadás, azaz minden hétvége foglalt volt számukra. De ezt mindenki természetesnek vette. Az eredmények sem maradtak el. Októberben a szekszárdi országos néptáncfesztiválon Bodai József egyéni nívódíjat, az együttes a legmagasabb pénzjutalommal járó — első helyezésnek megfelelő — nívódíjat kapta meg. Sikeresen szerepeltek az egyházaskozári pávakörrel közösen a Röpülj páva adásában, és hosszan tartó tapsok emlékét hozták magukkal Szíriából. És már a jövő évre készülnek. A januári kamara táncfesztiválra, a szólótónc- versenyre és a minősítő műsorra. A 36 tagú együttest két év óta vezeti Bodai József. Amikor munkához látott, új táncosokat is toborzott. Azóta is foglalkozik az utánpótlással. A 39-es dandár úti iskolával kötött szerződést, elsősorban onnan jönnek a gyerekek, akik nem is olyan sokára bekerülnek a nagy együttesbe. A nagyok: gimnazisták, főiskolások, dolgozók. Többségük a Komarov Gimnázium tanulója és onnan jött az énektanár, Schüsz/er Mária is, a népművészet ifjú mestere. Az együttes célkitűzése az eredetiség megvalósítása. Ennek a törekvésnek köszönhető, hogy a műsorban eredeti moldvai csángó táncok, lakácsai csizmás, tardonai ka- rikázó, széki, hosszúhetényi és palóc táncok is szerepelnek. — Egy ilyen munka soha nem befejezett - mondja a iegilletékesebb, Bodai József. — Újat akartunk létrehozni, a már meglévő pécsi együttesek repertoárjához képest is. A paraszti táncok, az igazi folklór mélyebb megismerése, bemutatása a feladatunk. És még valami. Én elsősorban pedagógusnak, azután testnevelő tanárnak, majd koreográfusnak vallom magam. Nagyon fontosnak tartom, hogy az előadási fegyelem belső indíttatású magatartásformává váljon, vagyis a néptánc .tisztasága a táncosok saját egyéni életében is kamatozzon I... Néhányon körülvesznek, s mikor megkérdezem, miért szeretik a néptáncot, Lakatos Réka és Földényi Klára élénken tiltakozik, hogy ez „pokoli rossz kérdés" ... Az életükhöz tartozik a tánc, nem lehet nem szeretni. Mindketten negyedikesek. Réka a Nagy Lajosba, Klára a Radnótiba jár. Réka középfokú néptóncoktató tanfolyamra is jelentkezett, és most is tanítja a vasasi gyerekeket. A lányok négy éve táncolnak, imádják az együttest, a vezetőjüket, az anyaggyűjtést, a fellépéseket. Magyar Ferdinánd szintén negyedikes a Komarovban, és matematika—fizika szakra akar jelentkezni a Tanárképzőre. Kedvence a szatmári lassú, mert ennél a táncnál érezte először, hogy nem is táncol, „csak jo kedvé van és egyszerűen muszáj követnie a lépéseket, muszáj azonosulni velük. Az együttes egyik legrégibb tagja Molnár János, aki 15 éves kora óta táncol. Nem fáradt-e bele, nem sajnálja-e a ráfordított időt? — Sok szabad időt vesz el, de ez így nem is igaz. Mert nem kényszernek érzem, hanem a tánc maga a szabad idő. Nem tudnék nélküle létezni. Szeretek táncolni, szeretem ezt az élményt átadni a közönségnek és szeretem az együttes kollektíváját. Jó együtt örülni, izgulni és a táncon keresztül megismerni az országot, a valamikor élt és a mostani embereket. Barlahidai Andrea Bella Ahmadulina: Ő, GYÁVA HŐSÖM Ó, gyáva hősöm, ügyesen megugrottól a szégyen elől, amíg játszottam szerepem rivalda fényében, egyedül. Nyomorult segítséged én nem kértem, soha, semmikor se. A kulisszák közt feketén eliszkoltál, nem vettek észre. S szégyenben, lázálomban úgy mentem a közönség elé ki, hogy minden bajt, minden gyanút egyedül nekem kell viselni. Ó, a földszint, hogy kacagott, a védtelennek nem kegyelmez, olyan ártatlan mosolyom, s oly szemérmetlen veszteség ez. S jöttek mohó küldönceid, a bánatomra ssomjazottan, leejtett vállal állok itt, a szégyenben elhagyatottan. A hebehurgya tömegek nem várnak az igazi hősre, a hősre, aki reszketett, ne félj hát, nem adlak ki mégse. Enyém a gyötrő veszteség, szerepünk — az én szerepem, a gyötrelem — csak az enyém, de mennyi, mennyi gyötrelem. Mezey Katalin fordítása Szíria, Páva - és a jövő Mi ha Kvlividze A METRÓN Azt a lányt, ki csilingelő bokákkal ott állt velem szemben tegnap a metrón, nem fogom látni soha többet én. Tudom, megvan neki a maga útja, nekem is megvan a sorsom, de mégis fáj, hogy valamiért nem ismerem. Mint gyors patak a szirmot a tengerbe úgy vitte föl a zúgó eszkalátor a Majakovszkij térre. Egyedül maradtam ott, és oda voltam kötve családi gondok oszlopához, álltam a peronon, a kezemben szatyor... Migray Ernőd fordítása Fridon Halvasi: HOVÁ IS KÓDOROGSZ Sápadó szél öleli a fákat, Halványulnak rőfös nappalok ... Hová, hová is kódorogsz, te nyár? Várakozz még egy pillanatot... Levelekkel viselős a szél is, messze-távol mig elkanyarog, Bánatában nyöszörög az ajtó, ’ meglendülve, sírdogál s vacog. Géczi János fordítása A Mecsek Táncegyüttes lánykara
